SPEAKER_01 0:14

Az időhiány az nem tudom mennyire valid fogalom, tehát nagyjából azért véges az, ami van, és elég fix, amennyi van, de mégis az van, hogy időhiányal küzdünk. Te hogyan közelíte meg egyébként a saját életedben, akár szakmai, akár azonkülön.

SPEAKER_00 0:28

Az időhiányzete az, ami dominál, hogy nincs idő, nincs idő. Egy ilyen röpke analógia. Az én nagypapám komáron mellett egy faluban élt, és ha én elki egy elképzett beszélgetés, soha nem történt meg ez kettő között. De amennyire ismerem a papát, ő 1918-as születésű volt, ésha papa nem voltál a Szent Péter, mi nem mentél el szentéterre. Kisunokám nem mentem el oda, mert nem volt otgom. És szerintem a riek, hogy ha szabad ezt egy kicsit ilyen teatrálisan ífelasztalni őket, a riek jobban tudták, hogy mivel van dolgu, és mivel nincs dolguk. Ma pedig itt van ez a csodálatos formó, a Phrop Missing Aut, hogy azt is kell, azt is kell, azt is kell, és olyanok vagyunk, mint a hörcsögök, gyűjtögetünk, gyűjtögetünk minden, aztán őszintén mennyi képet kell csinálni egy telefonn. Egy nyaralás. Elmegyünk korfúra, ezer képnél megsállunk, mikor fogsz ezer képet végignézni. Az a régi analóg emlék, emlékszem, osztály kirándulás, ha szüleinnek jónapja volt, akkor 32-es filmteket kaptam, ha kevésbé ereszettek el akkor a 24 eset, és ha jól tekert, 25-et kigoszhattál belőle, és ezerszer át kellett gondolni, hogy most lövöm el, most lesz az a beállítás, és azok a képek sokkal fontosabb tehát az időhiányt valójában mi rájuk magunknak, és egy dolgot még ide fűzné. Nagyon dűös leszek, mikor jön az a frázis, sokan takaróznak az a egész időgazdálkodás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akar. Nem igaz. A tudattalan egy nehéz súlyú bokszoló, és nagyon sokszor ez nem szervezéstechnikai kérdés, hanem a tudatlan folyamatok eredménye az, hogy én miért hajszolom folyamatosan az időmet, és miért halogatok, és miért megyek az események után, hogy miért történik az életem, miért alakul az életem, és nem formálon megalakítom azt. Én nagyjából így látom ezt az időt, így így belecsaptál a közepébe. Csak a priorizáláshoz egy talán meglepő gondolat, szerintem a legtöbb ember amúgy tudna priorizálni, tehát nem egy priorizás képtelenségről van szó, hanem nincs elég szépen mondom pszichológuson, nincs elég motivációs bázisa, amihez viszonyít, hogy ne legyen ilyen abszakt, mondok er egy konkrét példát. Ez a gyakorlat vagy elv az utolsó nap elve, semmi közel a halálhoz, tehát ez nem a halálunk, mint utolsó nap, hanem a keret történt a következő, én azt mondom, hogy a SSH-szigetekre van négy jegye, kettőt mi befoglaltunk, másod magaddal, gyere, egyből rá vágtat, hogy jó, és akkor is jó, hogyha azt mondod, hogy holnap után reggel nyolckor Ferrih-en találkozunk, frankfurt átszállás, meg egyebek jönnél. Szervezni kell, de ez pont jó lenne egyébként a vasárnap. Ugye? És hogy miért teszel szigetek, mert ott nem tudjuk, hogy van-e Wi-Fi és egyebek, tehát nem tudunk arra bazírozni, hogy majd azért megoldjuk okosba és egyebek, tehát abból kell kinülnek, hogy mondjuk két hétig ott vagyunk, akkor téged kitépnek az itteni tér időből. Érdekes módon, a holnapi napodon kevesebb időrabló lenne, rögtön tudnál priorizálni, mit igen, mit nem, egyből különbséget tudnál tenni a. Nem tudom ezt ismered, fontos, fatlan, nudatszó idefűzöm, hogy nekem mindig hiányzik itt egy minőség, mert van a nem fontos, fontos, és a lényeg. Mi a lényeg, és akkor már egy hármas felosztásunk van. Ott lennél felé hegyen holnap után reggel nyolckor, és a holnapi napod ilyen bitang jó lenne. Tudtál priorizálni? Tudtál, mert volt olyan motivációs bázisod, és ezt érdemes keresni kutatni. Motivációs bázisn egyébként van, aki azt a múltjában találja meg, és értékrendi alapon priorizál, egy kicsivel talán többen a jövőben keressük, keresik, és ha megtaláljuk, akkor az egy hihetetlen nagy fegyvertény, mert onnantól kezdve, a mindennapok rendtartását egyszerűen ilyen így szépen gördülés lünk.

SPEAKER_01 4:54

Ez azért nagyon jól jól hangzik. Ennek egy talán egy elnyát képe pont ide felöltem, amikor erre a beszélgetésre jöttem, most hallgattam egy podcastet, ahol a nagy gurú éppen ar azt a csatel, hogy hogyan lehetünk eszméletlenül sikeresek. És azt mondta, hogy három dolog kell, tűzünk ki egy célt, találjuk meg a motivációt, és tanuljuk meg elengedni önmagunkat azért az önmagunkért, akiké válni akarunk a helyet, akik most vagyunk. Ez is nagyon szép. Igen, ez egy kicsit ahhoz képest, ahogy te felvezolt, hogy csak ilyes utána csak islunk az áral, ahhoz képest egy kicsit ilyen brutálisabb megközelítés, hogy csak annyi dolgom, hogy elengedjem azt, aki vagyok. Azért ennél szerintem tanárők közkötöttebbek vagyunk, és talán ez egy komoly probléma ebben a kérdéskörben. Pont azért, mert hívhatjuk annak, hogy nem merünk, hívhatjuk annak, hogy nem vagyunk motiváltak, hívhatjuk annak, hogy nem tudjuk a céljainkat megfelelően kitűzni, hívhatjuk annak, hogy nem vagyunk elég bátra változtatni, hívhatjuk annak, hogy a szokásaink rajai vagyunk.

SPEAKER_00 5:57

Hívhatjuk annak, hogy mi a lusták vagyunk. És ez rossz egyébként. Attól függ, mi a mi a cél? Mondok konkrét példát. Jön a főhős nevező kliensnek ott ő zebuon, és azért jön, mert ő szeretne a több időt, tudja, hogy mivel foglalkozom, tehát nyilván az időgazdálkodás egy szakterület, akkor több ilyen típusú kliens eljön. Egyértelmű, hogy ő változtatni szeretne, kifizet nem kevés pénzt ezért, és lehet jelentős innációkat elérni, és belelevinni az életbe. Persze, hogy lehet? Én való azt kicsit szerintem bárki ember életében, aki még nem nagyon foglalkozott az időgazdálkodás, 10-20 órát találok a hetében. Siker siker definíció ezt, hogyha bárkit érdekel ez a téma, akkor tessék, kiszenvedni magunkból egy saját siker definíciót. A médiában három plusz egy siker definíció ívik, a Hufeurú SD, pénz, a hatalom, akár informális, akár formális, de ez lehet úgy, hogy valaki nem a nagymamaként disponál a makro család fölött, tehát nem kell feltétlenül államtitkárnak, vagy vezérigazgatónak lenni, tehát bármi nem hatalom, mint siker. Ott vannak a karrier célok, tehát a professor dr. Lótusfaktus PhD XI a nagy ember, tehát a V, vagy a VK az még jó a világ közepe abban ez, aztán pluszeként ott vannak a minden like, és a nekem ez úgy ez kevés. És ugye, amitre utaltál, hogy a siker tervezhető állítás ez az állítás, de melyik siker. És a siker definíció a következő: Az a siker, ha olyan életet tudok élni, amit élni szeretnék. Ez a siker definíció életstílus, életritmus, életvitel alapon közelíti a sikert. Ezt bárkivel leállok vitatkozni, hogy az az állításom, ez a siker tervezhet. Az előbbi négy ott vannak fenntartásaim felvítható. Igen, tehát ezt nagyon-nagyon érdemes. Aztán itt a mércék kapcsán azért csak bevillant, és most remélem tudom idézni, memória, amiről szó volt. Egy ikonikus vers korábról a boldogszomorú dal a kosztolánytól, hogy csinál egy robancsolást, és azt mondja, hogy van már kenyerem, borom is van, vagy gyermekem és feleségem, szívem minek is szomorítam, van mindig elég eleségem. A Kostolány tudta a titkot, amit mi elfeledünk, elég. Mi az, ami már azt mondom, hogy elég. Egy egzisztencialista elvett még időfűzök erre a passzusra, hogy olyan szép az, amikor megtanulunk vágyakozni azok után, amik már van. Ha ezt megtanuljuk, akkor tulajdonképpen sikeres érzetet fogunk élni nagyon sokszor. A vers viszont folytatódik. Van egyszerű jótakaró is, telefonom, útibórendöm, van jó szívű, jót, akaró is, és már nem kell kegyekért könyörögnöm. És ez olyan szűk, hogy nem kell kegyekért könyörögni, számomra azt jelenti, hogy már van annyi szakmai önbizalma a főhősünknek, hogy nem kell még két megrendelés. Hogy ki tudja mondani azt, hogy köszönöm szépen elég, eltartom magam és a családom, és nem akarok annyi minden fölött disponálni. És ezt fél éven belül találtam meg ezt a másik verset, mert ez a Lacivi Jánostól a még mindig szoknom kell a című pusz egy jó hosszú vers, és ebből csak három sor, de még mindig szoknom kell, hogy nincs mérce. Hogy nincs mihez képest, hogy élhetek önmagamhoz képest. Ez számomra most mindent visz az utóbbi hónapokban, hogy élhetek önmagamhoz képest, de ez nem egy ilyen narcisztikus elszánt valamit kell, hogy jelentsen, akkor én majd önmagamhoz képest. Nem erről van szó, de szélként ott van. Beszélyként ott van. Erről majd beszélhetünk később, ha akarod, csak még ezt a vonalat fűzt elvarnám. Van egy ilyen belső nemes mérce, és ahhoz képest akarok sikeres lenni, és hogyha ez megvan, használok egy kifejezést, mert az illetőnek már belsőnbizalma van, nem külső bizalma van, és ha elérte ezt, akkor viszont tényleg nem fogja érdekelni, hogy mi a kommentszekciókban elszívják az anyukáját, mennyi lék van, és ez az egész valahogy úgy megszürkül, mert valahogy kívül jó értelemben kívül reked, vagy kívül kerül ennek a polémiáján. Egy picit, azt is mondhatnám a utalok a Matrix klasszikusára a 99-es film. Ugye, ha valaki nem látta a fiatal hallgatók néző közül tessék megnézni, hogy én azt látom nagyon sokszor, hogy a piros kapszulát kevesen akarják bevenni. Imádom azt nem mondom. Nekem kell valahova belopni. Mert például az én aztán megmondom, hogy ez minden. Az én munkásságom tulajdonképpen legalább fele arról szól, hogy a magyarság négypé indexének a csökkenéshez szeretnék hozzájárulni, csak olyan töti-pici mértékben, mert hogy csak úgy szeréljen alázatosan, de azért azt tegyük a dolgunkat, ez a pufok-pampok picok panaszkodik. Tehát pufok-pampok picok panaszkodik, és látod, mennyire rákényszerít bennünket, segítőket is a 21. század arra, hogy becsomogoljuk a portékát. Vagy négyp. Mert ha én most azt mondom, hogy figyelj, kevesebbet kéne panaszkodni, akkor azt érzi már, hogy nem csak sért, hogy ennyit én is értek hozzá. Nem kell ez két diplomám, meg szoxciológus, nem tudom micsoda.

SPEAKER_01 11:54

Ha belegondolsz, minden családban és minden munkahelyen van egy négy P mester. Aj.

SPEAKER_00 12:00

Legalább egy világom, legalább egy. És van a kisó, azt nem tudom, hogy hallottad-e már tőlem, azt ritkábban mondom: a 4. plusz 2 M. A kettően mutatva, az meg a magyarázkodás és a mentegetőzés. Tehát ez nem az én hibám, ez van, ezt kell szeretni. Jó, te nem ismered a főnöket, tanyolom a nyámat, a gyerekkoromat, és így volt megírva az Isten akarata, a sorsakarta így, és meg a fránya DNS sem is ott van, és itt van egy borasztol. És ez így összekapcsololja.

SPEAKER_01 12:32

Mint az oka négypének, hogy van.

SPEAKER_00 12:34

Egyrészt minden társadalomnak van egy szociális kódja. Tehát ezt lehetne végig megnézni ilyen kultúrantropológia, antropológia, szociológia és egyéb szemüveggel, hogy nekünk magyaroknak a szociális kód az a panaszkodás. Tehát hogy ez jóval több, mint egyéni rossz szokás, hanem. Ha például valaki felvág azzal, hogy most ennyit keresett, akkor ez a tököly meg, ugye? Más a kapcsolódás az a bizonyos három híd, nálunk a panaszkodáson keresztül valósul, meg ezért sokkal nehezebb lesz lecsökkenteni a magyarság négy indexét. A másik utalok az idő attitű, hogy ez egy lényegében mit jelent? Egy jelen fatalizmus, a fátum itt a végzetet jelent, hogy nem rajtunk múlik. Jelen fatalista és eredendő múlt negatív idő attitű, ezek vagyunk mi magyarok. Ez alapjaiban más, hogy rajzolta volna ki 20-veimet 30 éves koromban már ezt üztem, de 20 évesen még nem, a háromnapos évértékelés. Tehát, ha érdekel, akkor kifejtem, hogy ez mi. De hogy ez lenne az üzenet, hogy most a háromnapos évérkeléseket kezd el és tedvéredni.

SPEAKER_01 13:57

Nem te vagy az első, aki egyébként ezt ajánlja már itt, csak ebben a műsorban. Úgyhogy szerintem egy elég erős üzenet. Belemenjek, vagy nem tudom ezt, ezt rbíznám. Te hogyan csinálod inkább azt meséltél, hogy neked mi tudom, mert ugye nyilván emberfüggő.

SPEAKER_00 14:12

Emberfüggő, igen.

SPEAKER_01 14:13

Te hogyan? Mi a menetr?

SPEAKER_00 14:15

Oké, offline, három nap offline, itt már elvesztettük a hallgatóság egy részét, ha bárki eddig kitartod, de ezt már egyes.

SPEAKER_01 14:22

Montalnak a hegyekbe egy házba el.

SPEAKER_00 14:25

Főszabály, hogy ne az alap életteredben végezd el, tehát onnan kiszakítani, szükséges, és a három nap következő, például életterületekben érdemes gondolkodni, tehát egy életterület, egy óra, úgyhogy leérsz panzió szállodák, kiveszed a ki és nem tudom, menedékházat. És az első napon 8-10 életterületet végig gondolni, egy életterület, egy óra, a pszichi csapom, minden máson is fog gondolkodni, de ott fókuszáltam. Egy életterület, akkor egy óra csak mondjuk a párkapcsolatról szól. Smi másról, be fog minden szüremkedni a fogakeresztek múkor a cempézkor, a milyen teát vegyünk. Mi hol vagyok, párkapcsolat. Tehát hogy ezeket megcsinálok, és akkor 8-10 óra már meg is van a napban. Az első nap arról szól, hogy az előző egy évben mi történt, tehát egy kiértékelés, egy aktás röngé. A második nap a következő egy évet tervezem meg a 8-10 életterület mentén, és a harmadik nap nagyon fontos, otped mérhetővé tenni azt, ami esetleg vágy alapon maradt a második napon, tehát egy ilyen szép kifejezés élve a vágyakat céllá emelni, és ehhez mindenféle metodikákat használni. És valahol befűzni a három napba, ezt én leginkább a második nap estéjén szoktam, akkor már esetleg valami kis nem tudom koktél mellett egyebeket napközben nem, de este valami kis könnyítésként nem tévézni, ez nagyon fontos semmit nem beengedni a pszichés rendszerben abban a három napban, esetleg egy zene, az természetesen bérhet, rátenni ezt az életút íre. Ez az egy év, a nagy, az ilyen nagy longitudinális személyes évünkben, tehát hogy mondjuk életcél, nagy meghatározott célokélék, tehát ezt mind érdemes. Úgyhogy én ícsinálom, és számomra védhetetlen, és a legnagyobb haszon ebből ebből szélől.

SPEAKER_01 16:36

És amit fontos a kíváncsi, hogy egyetértesz, hogy ez nem január vagy december, ez bármikor megtehetem.

SPEAKER_00 16:41

És nem születésnap.