title: "Limpár Imre a The Long Story podcastban — teljes átirat" guest: "Limpár Imre" guest_role: "tanácsadó szakpszichológus" host: "Tóth-Czere Péter" show: "The Long Story" duration: "2:37:10" language: "hu" type: "podcast-transcript" topics: ["időgazdálkodás", "önismeret", "priorizálás", "halogatás", "sikerdefiníció", "változáslélektan", "kiégés", "vezetőfejlesztés"]

Limpár Imre a The Long Story podcastban — teljes átirat

Vendég: Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus Házigazda: Tóth-Czere Péter Műsor: The Long Story Hossz: 2 óra 37 perc Nyelv: magyar

Miről szól ez a beszélgetés

Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus az önismeret, az időgazdálkodás pszichológiája és a tartós változás feltételei mentén dolgozik: egyéni konzultációkat és céges workshopokat tart. Ebben a két és fél órás beszélgetésben azt járja körül Tóth-Czere Péterrel, hogy miért érezzük folyamatosan időhiányban magunkat, miért nem indulunk el akkor sem, amikor pontosan tudjuk, mit kellene tenni, és mitől lesz egy változás tartós.

Az alaptétele az, hogy a legtöbb ember tudna priorizálni — nem a módszer hiányzik, hanem az a motivációs bázis, amihez a döntéseit viszonyítani tudná. Ebből vezeti le a szenvedésnyomás fogalmát, a saját önismereti gyakorlatait (sohadoboz, időképelemzés, hajónaplózás), a sikerdefiníció kérdését és a magyar panaszkodás szociális kódját, amit 4P-indexnek nevez. A beszélgetés gyakorlati útravalóval zárul: a háromnapos évértékelés módszertanával.

Kulcsállítások

Az alábbi állítások Limpár Imrétől származnak. A „…" jelölt mondatok szó szerinti idézetek, a többi a beszélgetés tartalmának összefoglalása.

• A priorizálás nem képesség kérdése. A legtöbb ember tudna priorizálni, csak nincs elég erős motivációs bázisa, amihez viszonyíthatna. 6:13
• Az időhiányt jelentős részben magunk gyártjuk, de ez nem jelenti azt, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akar" — a tudattalan folyamatok is dolgoznak. 4:18
• Önismeret és az önismeret érzete nem ugyanaz. „a legtöbb ember nem önismeretre vágyik, hanem az önismeret érzetére, és a kettő nagyon nem ugyanaz" 12:43
• Szenvedésnyomás: „Ha nem változtat, az azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé." 14:44
• A segítő alapszabálya: sose legyél motiváltabb, mint a kliensed. 14:07
• A változás lassú: „a boldogság lassú, a siker lassú" — a tízes önbizalom-skálán egy skálapont elmozdulás nagyjából egy év önismereti munka. 15:21, 21:17
• A változás nem pontszerű, hanem folyamatszerű, csak pontszerűnek tűnik. 41:13
• A változásnak emberveszteség-ára van: aki megváltozik, embereket fog elveszíteni maga körül. 2:14:02
• Sikerdefiníció: „az a siker, ha olyan életet tudok élni, amit élni szeretnék" 1:36:20
• Elég: „olyan szép az, amikor megtanulunk vágyakozni azok után, amink már van" 1:37:22
• Legális lustaság: „én rengeteget vagyok hajlandó azért dolgozni, hogy időnként lusta lehessek" 52:16
• 4P-index: a panaszkodás Magyarországon nem egyéni rossz szokás, hanem szociális kód. 2:11:13

Fogalomtár

Ezek a fogalmak Limpár Imre saját megnevezései, ahogy a beszélgetésben használja őket.

Fogalom Mit jelent Időkód
| Szenvedésnyomás  | Ha valaki nem változtat, az azt jelenti, hogy a jelenlegi állapota még nem fáj eléggé ahhoz, hogy valódi válaszokat keressen.  | 14:37
| Öntalálkozás  | Az önismeret helyett használt fogalom: időnként, egy-egy lopott fél órában összefutunk magunkkal, mert egyébként menekülünk a mélyebb lelki tartalmak elől.  | 12:22
| Az önismeret érzete  | Az önismereti munka látszata valódi belső munka nélkül — a szerző analógiájával olyan, mint a környezetvédelem érzete a környezetvédelem helyett.  | 12:43
| Időképelemzés  | Kéthetes önmegfigyelési feladat, amelyben a kliens negyedórás pontossággal jegyzi fel, mivel telt az ideje.  | 10:14
| Sohadoboz  | Kigyűjtött lista azokról a mondatokról, amelyeket a tudattalan azonnal letilt: „nem tehetem meg, hogy…". Egyszerre önismereti munka és későbbi ötlettár.  | 30:11
| Pozitív precedens (PP)  | Az a megélt kivétel, amikor valaki mégis megtette, amit korábban letiltott magának — apró lelki lenyomat arról, hogy egyszer volt másképp.  | 31:21
| Önismereti doboz  | Egy helyre gyűjtött visszajelzések, tesztek, személyiségprofilok és teljesítményértékelések, mert a saját magunkról szóló információt egyébként elfelejtjük.  | 32:14
| Három típusnap  | Adminisztrációs nap, pénzhozó nap és pihenőnap — a lényeg, hogy az egyikből ne menjünk át a másikba.  | 50:57
| Nyugdíjelőzetes  | A „majd ha nyugdíjas leszek" logika helyett a hétköznapok ütemébe beemelt kis szabadságélmény, például egy telefonmentes nap.  | 55:50
| Az elengedés három komponense  | Érzés, gondolat és cselekvés — az érzés nem áll akaratlagos kontroll alatt, a gondolat és a cselekvés igen.  | 1:12:55
| 4P-index  | Pufog, pampog, picsog, panaszkodik — a magyar szociális kód mérőszáma. Kistestvére a 2M: magyarázkodás és mentegetőzés.  | 2:09:31
| Bandban–nálnél–naknek  | A munkahelyi kötődés három típusa aszerint, hogy a kolléga milyen raggal fejezi ki, hogy „itt dolgozom".  | 2:02:32
| Háromnapos évértékelés  | Három offline nap az alapélettérből kiszakadva: az első az elmúlt év kiértékelése, a második a következő év tervezése, a harmadik a vágyak céllá emelése.  | 2:28:44

Gyakori kérdések

Miért érezzük úgy, hogy sosincs időnk? Limpár Imre szerint az időhiány érzete nagyrészt kreált állapot: az idő mennyisége fix, a FOMO és a gyűjtögető életmód viszont folyamatosan többet tesz bele. Ugyanakkor nem igaz, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akar" — a halogatás mögött tudattalan folyamatok is állnak. 2:34

Meg lehet tanulni akarni a változást? Nem közvetlenül. A szenvedésnyomás elve szerint akkor indulunk el, amikor a jelenlegi állapot ára már magasabb, mint a változásé. 14:37

Mennyi idő alatt változik meg valaki? Limpár Imre becslése szerint a tízes önbizalom-skálán egy skálapont elmozdulás körülbelül egy év önismereti munka. Egy hétvégés program nem elég. 15:03, 21:17

Mit lehet önismereti munkából egyedül elvégezni? A tünet történetének megírását, a hajónaplózást, a sohadoboz összeállítását és az önismereti doboz vezetését. Egy ponton túl viszont kell a külső szem, mert a zseblámpa önmagát nem tudja megvilágítani. 24:21

Mi a különbség önismeret és az önismeret érzete között? Az egyik valódi belső munka, a másik a látszata: a csoportba járás vagy a szakemberhez fordulás önmagában még nem jelent érdemi munkát. 12:43

Ki kell-e lépni a komfortzónából minden nap? Limpár Imre kifejezetten vitatja ezt. Szerinte a komfortzónán belül is vannak csodák, és aranyarányt kell keresni a kettő között. 46:40

Mi az a 4P-index? A magyar panaszkodás mérőszáma: pufog, pampog, picsog, panaszkodik. Limpár Imre szerint ez nem egyéni rossz szokás, hanem szociális kód, amin keresztül a kapcsolódás jelentős része működik. 2:09:31

Mikor érdemes évet értékelni és tervezni? Nem januárban és nem a születésnapon, hanem egy semleges napon, három offline napot rászánva, nyolc-tíz életterület mentén. 2:28:44

Az átiratról

Az alábbi átirat gépi átiratból készült, fejezetekre bontva. A nyilvánvaló gépi félrehallások (nevek, idegen kifejezések, címek) javítva lettek, a mondatok tartalma nem változott. Az időkódok a felvétel elejétől számítanak.

Beszélők: a beszélgetésben Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus és Tóth-Czere Péter házigazda vesz részt. A forrásátirat nem tartalmaz megbízható beszélőazonosítást, ezért az egyes megszólalások beszélőnkénti szétválasztása szerkesztői munkát igényel — a fejezetekben jelöljük, kinek a gondolatmenete fut, a mondatszintű nevesítés hangalapú ellenőrzés után pótolható.

Miért érezzük úgy, hogy nincs időnk

Nyitógondolatok — 0:00

0:00 Hiteles élettitka egyszerű, nem kell mindig jól járni.

0:05 Úgy próbáljuk megszervezni az életünket, mintha minden helyzetből győztesen kellene kijönnünk.

0:10 Közben egyre nehezebben döntjük el, mi igazán fontos, mire érdemes időt szánnunk, és mit kellene végre elengednünk.

0:16 Peti, a Seychelle-szigetekre van négy legyen, kettőt mi befoglaltunk, másod magaddal gyere, ugye?

0:23 Jó, egyből rávágtad, hogy jó, és akkor is jó, ha azt mondom, hogy holnap után reggel nyolckor Ferihegyen találkozunk, jönnél?

0:32 Szervezni kell, de az pont jó lenne egyébként a vasárnap.

0:35 Pedig amikor megjelenik egy valóditét, hirtelen eltűnnek az időrablók, és pontosan tudjuk, mi fér bele a napunkba.

0:42 Sokszor tehát nem a döntésképessége hiányzik, hanem az a motivációs alap, amelyhez a döntéseinket viszonyítani tudjuk.

0:48 Mi a szenvedésnyomás?

0:50 Ha nem változtat, az azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé.

0:54 A változás azonban csak ritkán indul el egyetlen felismeréstől.

0:57 Előfordul, hogy addig maradunk ugyanabban a helyzetben, amíg annak következményei nem válnak elég fájdalmassá, és végre készek leszünk valódi válaszokat keresni.

1:06 pufog, pampog, picsog, panaszkodik, és látszott, mennyire rákényszerít bennünket, segítőket is a XXI.

1:12 század arra, hogy becsomogoljuk a politikát.

1:16 Hogy 4P?

1:16 Hogy 4P, tehát mert ha én most azt mondom, hogy figyelj, kevesebbet kéne panaszkodni, akkor azt érzi bárki, hogy nemcsak, hogy sért, hogy ennyit én is értek hozzá.

1:27 Nem kell, hogy ez kétdiploma, meg pszichológusi, nem tudom, micsoda.

1:31 Ha belegondolsz, minden családban és minden munkahelyen van egy 4P-mester.

1:36 Limpár Imre pszichológus munkásságának középpontjában az önismeret, az időgazdálkodás pszichológiája és a tartósváltozás feltételei állnak.

1:44 A felszínes receptek mögé nézve azt vizsgálja, milyen belső folyamatok, szokások és motivációk alakítják a döntéseinket, és hogyan formálhatjuk tudatosabban a saját életünket.

1:54 A hatalmamban állna, hogy mondjuk egy dolgot megváltoztassak a magyarság időben, akkor csettintenék, és azt kérném, hogy a magyarság tudatossága legyenek 10 per tízes, vagy kellene szerintem 10 per 9,8-as.

2:11 Mielőtt én arkangyallá válok, a tech lőjön ki, ugyanis ha én ezt megtehetném, és hatalmamban állna, és tegyük föl, hogy novembert írunk, akkor egy hónapon belül bedöntöttem a magyar GDP-t.

Az időhiány mint kreált állapot — 2:34

2:34 Az időhiány, az nem tudom, hogy mennyire valid fogalom, tehát hogy abból nagyjából azért véges az, ami van, és elég fix amennyi van, de mégis az van, hogy időhiányjal küzdünk.

2:44 Te hogyan közelíted meg egyébként a saját életedben, akár szakmailag, akár azon kívül?

2:49 Az időhiány érzete az, ami dominál, hogy nincs idő, nincs idő.

2:55 Egy ilyen röpke analógia.

2:58 Az én nagypapám komárom mellett egy faluban élt, és egy elképzett beszélgetés, soha nem történt meg ez kettőnk között, de amennyire ismerem a papát, ő 1918-as születésű volt, és hogyha papa nem volt álom a Szentpéteren, miért nem mentél el Szentpéterre?

3:19 Kisunokám nem mentem el oda, mert nem volt ott dolgom.

3:24 És szerintem a régiek, hogyha szabad ezt egy kicsit ilyen teatrálisan így felmagasztalni őket, a régiek jobban tudták, hogy mivel van dolguk, és mivel nincs dolguk.

3:34 Ma pedig itt van ez a csodálatos FOMO, ugye a Firok Missing Out, hogy azt is kell, azt is kell, azt is kell, és olyanok vagyunk, mint a hörcsögök, gyűjtögetünk, gyűjtögetünk mindent, aztán őszintén mennyi képet kell csinálni egy telefonnal?

3:49 Egy nyaralás.

3:49 Elmegyünk Korfúra, ezer képnél megsálunk.

3:52 Mikor fogsz ezer képet végignézni?

3:55 Még az a régi analóg emlék, emlékszem, osztálykirándulás, ha szüleimnek jó napja volt, akkor a 32-es filmtekercset kaptam, ha kevésbé eresztettek el, akkor a 24-eset, és ha jól tekerted, 25-et kihozhattál belőle, és ezerszer át kellett gondolni, hogy most lövöm el, most lesz az a beállítás, és azok a képek sokkal fontosabbak.

4:18 Tehát az időhiányt valójában mi kreáljuk magunknak, és egy dolgot még idefűznék, nagyon dühös leszek, mikor jön az a frázis, sokan takaróznak ezzel, az egész időgazdálkodása, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akar.

4:34 Nem igaz.

4:35 A tudattalan egy nehézsúlyú bokszoló, és nagyon sokszor ez nem szervezésteknikai kérdés, hanem a tudattalan folyamatok eredménye az, hogy én miért hajszolom folyamatosan az időmet, és miért halogatok, és miért megyek az események után, hogy miért történik az életem, miért alakul az életem, és nem formálon megalakítom azt.

4:57 Úgyhogy én nagyjából így látom ezt az időhiányt, így jól belecsaptál a közepébe.

Priorizálás: képesség vagy motiváció — 5:03

5:03 Igen, de egyébként erre rá is tudok csatlakozni, mert én a saját oktatásoknál pont úgy közelítem meg például, hogy ahogy én alakítottam ki a módszert, hogy az időhiány az azért valid, mert egy dologból vagyunk nagyon-nagyon rosszak, és ezzel nagyon szorosan tudok egyébként szerintem kapcsolódni, priorizálásban.

5:22 Tehát, hogy folyamatosan ott van a rajtunk a nyomás, hogy ezt a 20-30-50 feladatot, valamit el akarom érni, meg akarom csinálni, és mert nem tudom eldönteni, hogy mi abból a legfontosabb tíz, amire időm is van aznap, vagy összecsapom, és akkor van húsz rossz, amitől nem leszek boldogabb, de nem tudom eldönteni, hogy melyik az a tíz, ami igazán fontos.

5:42 Tehát szerintem priorizálásban vagyunk végletekig, Béla.

5:46 Nem azért, mert nem tudjuk, hogy hogy kell csinálni, hanem tanultuk meg soha, hogy hogy kell.

5:51 Nekem az az alapfelvetésem, hogy azt iskolába kéne már tanítani a gyerekeknek, és hogy tanulják meg, hogy hogyan tudják priorizálni a teendőiket, és akkor nem fognak rohanni maguk után.

6:01 Egyrészt igen, egyetértek.

6:03 Az iskolában nagyon sok mindent lehetne másképp tanulni.

6:07 Ha gondolod, majd belemegyünk ebbe az ösvénybe, csak a priorizáláshoz egy talán meglepő gondolat.

6:13 Szerintem a legtöbb ember amúgy tudna priorizálni.

6:16 Tehát nem egy priorizálás, egy képtelenségről van szó, hanem nincs elég szépen, mondom pszichológusosan, nincs elég motivációs bázisa, amihez ő viszonyít, hogy ne legyen ilyen abstrakt.

6:27 Mondok erre egy konkrét példát.

Az utolsó nap elve és a Seychelle-teszt — 6:29

6:29 Ez a gyakorlat vagy elv az utolsó nap elve, semmi köze a halálhoz, tehát ez nem a halálunk, mint utolsó nap, hanem a kerettörténet a következő.

6:42 Én azt mondom, hogy Peti, a Seychelle-szigetekre van négy jegyem, kettőt mi befoglaltunk.

6:48 Másod magaddal gyere.

6:50 Ugye?

6:50 Jó, egyből rávágtad, hogy jó, és akkor is jó, ahogyha azt mondom, hogy holnap után reggel nyolckor Ferihegyen találkozunk, Frankfurti átszállás meg egyébként jönnél?

7:02 Szervezni kell, de ez pont jó lenne egyébként a vasárnap.

7:05 Ugye?

7:06 És hogy miért a Seychelle-szigetek?

7:08 Mert ott nem tudjuk, hogy van-e wifi és egy ebek, tehát nem tudunk arra bazírozni, hogy majd azért megoldjuk okosba és egy ebek, tehát abból kell kindulnunk, mondjuk két hétig ott vagyunk, akkor téged kitépnek az itteni téridőből.

7:22 Érdekes módon a holnapi napodon kevesebb idő rabló lenne,

7:26 rögtön tudnál priorizálni, mit igen, mit nem, egyből különbséget

7:30 tudnál tenni, van egy ilyen poénos, ugye van a pontos-pontotlan,

7:35 meg a fontos-fontotlan, nem tudom, ezt ismered,

7:38 tehát a fontos-fontotlan, nokdacú idefűzöm,

7:41 hogy nekem mindig hiányzik itt egy minőség, mert van a nem fontos-fontos,

7:44 hogy a lényeg, hogy mi a lényeg, és akkor már egy hármas felosztásunk van,

7:49 ott lennél Ferihegyen holnap után reggel nyolckor,

7:51 és a holnapi napod ilyen bitang jó lenne.

7:54 Tudtál priorizálni?

7:55 Tudtál, mert volt olyan motivációs bázisod, és ezt érdemes keresni, kutatni.

7:59 Motivációs bázisnál egyébként van, aki azt a múltjába találja meg, és értékrendi alapon priorizál.

8:06 Egy kicsivel talán többen a jövőben keresik, és ha megtaláljuk, akkor az egy hihetetlen nagy fegyvertény, mert onnantól kezdve a mindennapok rendtartása egyszerűen ilyen így szépen gördül és lendül.

Amit a gyorsváltozás-ígéret elhallgat — 8:21

8:21 Ez azért nagyon jól hangzik.

8:23 Hát igen, most ilyen szépen az idijét lefestettem.

8:27 Ennek talán egy elnyelt képe pont idefelé jövett, amikor erre a beszélgetésre jöttem.

8:32 Most hallgattam egy podcastet, ahol a nagy guru éppen arra azt necsatált, hogy hogyan lehetünk eszméletlenül sikeresek.

8:41 És ő azt mondta, hogy három dolog kell, tűzzünk ki egy célt, találjuk meg a motivációt, és tanuljuk meg elengedni önmagunkat azért az önmagunkért, akik kiválni akarunk a helyet, akik most vagyunk.

8:52 Na, ez is nagyon szép.

8:54 Igen, ez egy kicsit ahhoz képest, ahogy te fölvázoltad, hogy csak így és utána csak siklunk az állal, ahhoz képest egy kicsit ilyen brutálisabb megközelítés, hogy csak annyi a dolgom, hogy elengedjem azt, aki vagyok.

9:06 Azért ennél szerintem találókről kötött ebbek vagyunk, és talán ez egy komolyabb probléma ebben a kérdéskörben, pont azért, mert hívhatjuk annak, hogy nem merünk, hívhatjuk annak, hogy nem vagyunk motiváltak, hívhatjuk annak, hogy nem tudjuk a céljainkat megfelelően kitűzni, hívhatjuk annak, hogy nem vagyunk elég bátrak változtatni, hívhatjuk annak, hogy a szokásaink rabjai vagyunk.

9:29 Hívhatjuk annak, hogy néha lusták vagyunk.

9:31 És az rossz egyébként?

9:33 Attól függ, mi a cél.

9:35 Mondok konkrét példát.

Az időképelemzés: két hét negyedórás pontossággal — 9:37

9:37 Jön a főhős, nevezzük Kriánsnek, ott ő Zebulon, és azért jön, mert ő szeretne több időt, tudja, hogy mivel foglalkozom, tehát akkor nyilván az időgazdálkodás egy szakterület, akkor több ilyen típusú kliens eljön.

9:53 Egyértelmű, hogy ő változtatni szeretne, kifizet nem kevés pénzt ezért, és lehet jelentős innovációkat elérni és belevinni az életébe.

10:04 Persze, hogy lehet.

10:05 Én vallom azt, kicsit itt szerintem, hogy bárki ember életében, aki még nem nagyon foglalkozott az időgazdálkodásra, én tíz-húsz órát találok a hetében.

10:14 Zebulonna kiadom az első feladatot az első alkalom végére, a következő, ezeknek több neve van, logolásnak is hívják, én nagyon szeretek ilyen egyéni fantázia neveket adni, időképelemzésnek hívom.

10:26 A lényeg az, hogy két hétig negyedórás pontosággal ő jelölje le, hogy mit csinált.

10:32 Hogy éppen mit csinál.

10:35 Utálni fog, gyűlölni fog, nem lesz flója, megőrül abban a két hétben, de a két hét után az az igazságpillanata, és az arcába tudja tenni a saját Excel táblája, hogy nem az az érzése, hogy úgy érzem sokat Facebookozom, meg Netflixozom, hanem pontosan ott van, hogy abban a két hétben mennyi.

10:57 Tippelj, a klienseim, akik egyáltalán vállalják, nem mindenki vállalja, mert ez már sejthető, hogy ez egy kinkes erves két hét lesz.

11:06 Aki vállalja, neki hány százaléka jön úgy vissza, hogy Imre megcsináltam, vagy átküldtem a találkozónk előtt az e-mailben.

11:16 Húsz.

11:16 Húsz, huszonöt, néha harminc.

11:19 Mondjuk van egy mozgás ebben.

11:22 Mindenki azért jön, hogy változzon, egyébként, de amikor ilyen klasszikus segítői kérés, hogy hajlanda megfizetni az árát nem csak így, hanem kapacitásban, figyelemben, szenvedésben, akkor hát inkább így sikerült most valahogy mégsem.

11:38 És azt kérdezted, hogy baj-e a lustaság?

11:40 Nem baj.

11:41 Mire való az életünk?

11:43 Az a jó a felnőttségben, hogy lehet választani, akkor amiben a felnőtt eldönti, hogy az ő élete erre való, arra való, és akkor lehet lustának is lenni.

11:54 Igen, csak ha utána bűntudatom van, akkor nyilván dolgom van.

11:57 Hát itt jönnek a gubancok.

11:58 Pontosan, pontosan.

Önismeret vagy az önismeret érzete

A bűntudat és a lopott fél óra — 12:00

12:00 Ha már egyébként a bűntudat ugye alapvetően, igyekszem pontosan idézni, hogy csak lopott fél órákra van időnk saját magunkra a napjainkban.

12:10 Mennyire a bűntudat miatt van az, hogy nem merünk azzal foglalkozni, amíg igazából nekünk fontos, hogy én magamban legyek, magammal legyek összezárva, és nem mindig csak rohannyak a napom után a murkuskerékben.

Önismeret nincs, öntalálkozás van — 12:22

12:22 Köszi az idézetet, hogy azt szoktam mondani, hogy önismeret nincs, hanem öntalálkozás van.

12:31 Kicsit magyartalan, de érthető még a szó fókuszpontja, hogy időnként arra a lopott fél órára összefutunk magunkkal, mert valójában menekülünk a mélyebb lelki tartalmak elől.

12:43 Újabban úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy egy hatalmas csalódás bennem szakmailag, vagy ha szépen mondom, akkor meg egy nagy felismerés, hogy a legtöbb ember nem önismeretre vágyik, hanem az önismeret érzetére, és a kettő nagyon nem ugyanaz.

12:59 Milyen különbség?

13:00 Nagyjából analogiában azt tudom mondani, mintha valaki a környezetvédelemre vágyik valóban, vagy a környezetvédelem érzetére.

13:09 Hogy ilyen sebb tapaszokat adunk magunknak, ó, hát én járok már ilyen csoportban, meg elmentem, nem tudom én, pszichológushoz, meg mentálhigiénész szakemberhez, és van ott érdemi belső munkád?

13:22 Tehát amikor valaki alibizik, én nem szeretem, mikor valaki alibizik.

Amikor valaki alibizik — 13:26

13:26 Ki is rúgom.

13:27 Tehát hogy én mindig rövid szakaszokra szerződök, mert én terápiát nem csinálok, ez nagyon fontos.

13:33 És hogyha kiszagolom, hogy ő kamuzik, ő alibizik, annyi pszichológus van, menjem máshoz, de hogy nem azért van ott, hogy kamuzzon és alibizzen.

13:44 Tehát dolgozni kell.

13:46 Ha vállalta, hogy csinálja, akkor tessék beletenni.

13:50 Tehát azon nem tudtok dolgozni, hogy hogyan tanulja meg akarni.

13:54 Igen és nem, ezt kifejtem.

13:56 Az egyetemen a vérkeringésünkben adnak valamit, és először nagyon kegyetlennek fog tűnni, de majd ezt is kibonthatjuk.

Sose legyél motiváltabb, mint a kliensed — 14:07

14:07 Sose legyél motiváltabb, mint a kliensed.

14:10 Ez egy kemény mondat, ha vele gondolsz.

14:12 És nyilván rögtön még már látom, hogy valaki írja a kommentet, hát szép, köszi, akkor sorsukra hagyjátok a...

14:18 Tehát van az a mondjuk nem tudom én, szuicíd jelölt, van az a krízis, van az a depressziós, hogy persze oda kell tenni nekünk a fókuszt, de ez a fő szabály.

14:30 Ne legyél motiváltabb, mint a kliensed.

14:32 Ez az ő élete, az ő bulia.

14:34 Fontos szabunk a szenvedésnyomás.

A szenvedésnyomás — 14:37

14:37 Ezt a doktor Bubó fogalmazta meg, a csodadoktor, a régi mesében a legjobban.

14:42 Mi a szenvedésnyomás?

14:44 Ha nem változtat, az azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé.

14:48 Tehát most a válasz, hogy lehet azt tanulni, hogy hogy akarjam?

14:53 Hát ha majd fáj eléggé, ha már többször megégedtem magam, akkor lehet, hogy keresem az igaz válaszokat is, és nem csak ami úgy jónak tűnik.

A boldogság lassú, a siker lassú — 15:03

15:03 Például én nagyon nem hiszek a gyors változásokban.

15:06 És nem vagyok emiatt népszerű.

15:08 Tehát amikor fiataloknak idővel szakkollégiumok rám cuppantak, és akkor ott rengeteg egyetemistával van dolgom, és nem vagyok népszerű, amikor azt mondom, hogy szerintem szakmai szúbi, szakmai szúbi aktiválítás következik, állja a vitát, én ezt gondolom, a boldogság lassú, a siker lassú.

15:28 És amikor egy akár nemzetközi, akár magyar motivációs trénerek és társaik jönnek, hogy egy hét vége alatt, Peti, megváltoztatom az életedet, hát akkor el onnan, és meneküljünk jó messzire, mert ez egy lassú folyamat, tehát sokszor még az öt-tíz éves terápia se biztos, hogy sikerül.

15:50 Tehát lényegében arról beszélek itt most már percek óta,

15:55 hogy vannak megváltoztathatatlan tartalmaink, csak ezt nem jó kimondani,

Megváltoztathatatlan tartalmak — 16:01

16:01 mert a transatlanti segítői iparág, ez egy dollár és eurómilliárdos

16:08 iparága, az önsegítő könyvek, az önfejlesztés, mindenféle e-learning

16:13 meg klasszikus anyagai elhitetik velünk, mert ugye akkor leszünk jó

16:18 célcsoport, úgy targetálnak minket ómagyarul, hogy hogy csináljuk ezt.

16:24 Hát bármit elérhetsz, jogod van változni, ha te bár született introvertált vagy, semmi baj, mint a régi lekrám, hogy te megérdemled az extraverziót, és majd mi extravertáltat csinálunk belőled, én meg így beintek, hogy emilyen egyszerű ez, és vannak megváltoztathatatlan tartalmak.

[Támogatói blokk] — 16:43

16:43 Szia!

16:44 Ha már itt vagy és hallgatsz, gyanítom, te is ugyanúgy működsz, mint én, szereted okosan kihasználni az idődet, legyen szó vezetésről, sportolásról, pihenésről vagy bármiről.

16:55 Én rengeteget tanulok például hangos könyvekből is, mert jó, ha nem csak olvasva és írva dolgoztatom meg az agyam.

17:03 A Voice pedig már évek óta a kedvenc könyvcárom, ami mindig a zsebemben van.

17:08 És most figyelj, mert hoztam egy ajándékot.

17:11 Összedugtuk a fejünket a Voice csapatával, és kitaláltunk valamit kifejezetten neked.

17:18 Kiválasztottam azt az öt hangos könyvet, amik kedvenceim lettek az elmúlt időszakban, és ezek közül egyet teljesen ingyen megkaphatsz most.

17:28 Nincs apróbetű, csak egy keresztnév és az e-mail címet kell, ahova küldhetik majd, hogy még több tudást szívhass magadba.

17:37 Ha érdekel, akkor irány a voice.hu per ajánlat, per The Long Story oldal.

17:44 De a linket megtaláljátok a leírásban is.

17:46 Nézd meg a top 5-ös listámat, és már hallgathatod is a te kedvencedet.

17:52 Jó szórakozást!

Kilenc év a színpadig

Introvertáltként a nyilvánosság előtt — 17:56

17:56 Rá is tapintottál egyébként, személy szerint az én egyik legnagyobb ilyen, hát hívhatjuk meg küzdésnek, mert azért volt benne izzadság rendesen, de hogy én például abszolút introvertált típus vagyok, én imádok gondolkozni, én imádok fejben lenni, és nekem megvan a varázsa annak, hogy úgy vagyok magamban, és akkor nagy dolgok történnek itt.

18:17 Ez odaig fajult, hogy a feleségem otthon a kertünkben csinálta egy gondolkodósarkot nekem, ami totál jóban van rendezve.

18:24 Tehát tényleg minden is abszolút hangulatos.

18:26 Ő az a gondolkodósarkom, és akkor tudják, hogyha ott vagyok, akkor ott gondolkodás van.

18:31 De mellette meg volt bennem akkor is már megytem egy tíz évvel ezelőtt, és igen, most már látjuk tizenkettő inkább igény a tudásmegosztásra, és az abszolút nem ment.

18:39 Tehát, hogy introvertáltként az, hogy kiálljak valahol.

18:42 Az a pokol.

18:43 És az első mondom, akkor jött be a gondolat, hogy komfortzónán kívülre kell helyezni magunkat, és az most is népszerű, meg népszerűtlen egyszerre egyébként szakmai körökben is, hogy ilyen nincs, hogy komfortzónán kívül legyünk.

18:54 Erről majd beszélhetnénk is, mert kíváncsi vagyok a véleményedre.

18:57 És megvan az első élmény, amikor kimentem a BMC-nek a színpadára, hogy akkor kezdjük nagyban, nem?

19:04 Akkor a HVG-nek volt egy konferencia.

19:08 És akkor HVG-nek volt egy konferencia, és akkor ott volt egy a téma, amit azt mondtam, erről szívesen beszélnénk.

19:13 És ott 150-200 ember.

19:16 Ma már nem téte, tehát az abszolút kényelmes, de akkor tízen bennél több előtt szerintem nem beszéltem soha.

19:23 És meg volt az, hogy volt egy X-a padlon.

19:26 És akkor így mentem az X-be, és tudtam, hogy amint odaérek, nem az, hogy nem fogok megszólalni, mert az nem lenne olyan gáz, hanem hogy meg fogok szólalni, de ilyen mutáló kisfiús, ilyen nyekergő hangon fogok megszólalni, és biztos voltam benne.

19:37 De hát onnan már nem mehetek vissza, mert már kint voltam félúton, tehát mindenki látott, hogyha ott megfordulok, az még cikibb lesz.

19:43 És így kezdtem el foglalkozni az introvertáltsággal, és amiben meg nagyon-nagyon igazad volt, hogy nagyjából egy ilyen kilenc, kilenc és fél évre datálom ettől az X jeltől, amikor azt mondtam, hogy most már nyitott vagyok rá, hogy akárhol beszéljek.

20:00 Tehát hogy most már nincs bennem félsz meg korlát, és akkor az volt az az év, amikor megkérdezték, hogy az MWM Dónba egy rendezvényen nyitott lennék-e egy 15 perces előadást tartani hatékonyságnevelést.

20:11 Én most már úgy gondolkoztam, hogy azért az egy következő lépték.

20:15 Egy Grádicsat mentem be.

20:17 Na-na.

20:18 És akkor volt bennem egy ilyen felismerés, hogy amikor átgondoltam, akkor volt egy ilyen erősítés, hogy jó, hogy már nem a félsz volt, meg hanem már a motiváció volt, de ez kilenc év volt, és úgy tartom magamra, hogy tanult ambivertált lettem.

Az önbizalom skálája: egy pont, egy év — 20:32

20:32 Arra nagyon berezonálnék ez a kilenc év.

20:36 Ahogy lefestetted önmagad, ahogy mész oda az észhez, mondjuk ha ott mértünk volna egy képzettben egy lakmusz papírral egy önbizalmat, akkor mennyit adtál volna?

20:45 Hát szintesen.

20:46 Szintesen.

20:47 Mondjuk egy, egy tízes skálán, tehát egy konvergál az egyhez.

20:51 Az az egy is azért volt, mert szakmailag tudtam, hogy ott vagyok, és a másik kilenc, ami hiányzott, az az volt, hogy senki nem fog róla tudni.

20:58 Na és akkor az állításom a következő.

21:01 Ugye van a globális önbizalom, meg a szituatív.

21:04 A szituatív a helyzethez köthető, az tud inogni, de globálisan ott vagy abban az érában egy egyes önbizalomnal, és hogy a boldogság, a siker, a változás lassú.

21:17 Mindig az a mániám, hogy egy skála pont a tízes skálán fölfelé az egy év önismereti munka.

21:25 És ahogy mondtad, hogy a kilenc év, tehát hogy nagyjából stimmel, hogy most már tulajdonképpen szinte nem lesz olyan helyzet, amire azt fogom mondani, hogy szorongásjokok miatt, nem?

21:35 Tehát ki jönnek ezek az évek?

21:37 Hajlandó vagyok-e belefektetni négy-öt-hat éveket?

21:41 Egy picit demagóg fél percet hadd fűzzek ide, hogy mi a bonyolultabb egy egyetemi szak, vagy a mi pszichés működésünk, utóbbi.

21:52 Egy egyetemi szak, hogy valaki mondjuk építészmérnök legyen, hát az a BSc, MSc diplomája az három plusz két év kell, plusz ha pótvizsgálk egy ebek lesz, az hat is mondjuk.

22:03 Akkor ne legyünk már álszentek, hogy ha hat év, amíg egy szakot megtanulunk, akkor magunkban miért nem vagyunk hajlandóak?

22:10 Csak ugye azt nem lehet gyorsan, és azt akkor nem lehet úgy eladni, pedig ekkor stabil alapokra lehetne helyezni.

A gondolatok kertje — 22:17

22:17 És még egy gondolat bennem szakadt, ezt is visszahozom, ez a gondolkodó sarok, ez zseniális.

22:22 Azt vallom, hogy van a gondolatok kertje.

22:25 Hogy azért élünk, lehet, hogy ez a Woltertől van, de ezt én nem tudom ennek az eredetét visszafejteni még Gimiből, ez a műveljük csak kertjeinket, hogy azért élünk egyéni szinten, persze beszélhetünk majd társadalmiak, közösségi, mikromakroközösségi szintről, de egyéni szinten, hogy a világból hozunk be gondolatokat.

22:48 Én is kapok tőled, bízom benne, te is kapsz ma tőlem olyat,

22:51 amit haza megyünk, és akkor hú, ezt elkezdem kinevelni,

22:56 kicsiráztatni, aztán palántázni, és előbb-utóbb kinevelek belőle

23:01 egy eszmét, egy gondolatiságot, egy világnézetet,

23:06 amikor már az egész kert ott burjázik, csak van erre időm,

23:11 és akkor kérdés, hogy kik a kártevők, jönnek mindenféle ilyen-olyan

23:15 rákcsálók, jönnek bogarak, illetve hogy van a korszellemnek

23:22 nagyon sokszor egy ilyen gyeptéglahatása, hogy itt van egy ilyen,

23:26 mikor ilyen flöccsöntött műanyag, figyelj, Peti,

23:28 itt van rengeteg gyeptégla, nem kell, ez jól fog kinézni a kerted.

23:32 De ne nézzem már ki minden kert ugyanúgy, hogy olyan szomorú volt, átkötök egy analógiával, pár éve, mikor Svájcban voltam, és bementem ottan egy Lidl-be.

23:44 Minden ugyanott volt, mint itthon.

23:48 És én eret vágtam hosszan, hogy miért?

23:52 És ugyanez a gyeptég hangulat volt bennem, hogy legyünk már annyira szabadok, hogy én gondolkozom ezen, és a gondolkodásomnak legyen ideje, lehetősége, úgyhogy beleszerettem ebbe a gondolkodó sarok.

24:06 Hozzá is adtál egyébként már ezzel a monológon, úgyhogy ezért már külön a hálásom.

24:13 A gondolatok kertje, mint fogalom, az annyira szép.

24:18 És egyébként annyira hozzátesz ahhoz, amire akarom használni.

Amit egyedül el lehet kezdeni

Hol kezdje, aki most van a felismerésnél — 24:21

24:21 De nézzük meg egy kicsit a praktikus oldaláról ezt a gondolatkört, amiről eddig beszéltünk, hogy nehéz, meg hosszú munka a saját magunkon dolgozni.

24:31 Ön találkozások, ön ismeret ki, hogy hívja tudatosságnak egy bizonyos ponton túl, azon felül, hogy rengeteg munkát és energiát kell beletenni.

24:42 Mi az, amit tudnál tanácsolni annak, aki most itt van és hallgat, néz minket, hogy hogy álljon neki?

24:50 Azt vegyük alapul, hogy aki most tényleg itt van velünk és hallgat, az érzi, hogy dolga van saját magával.

24:57 Tehát, hogy ezen a ponton már átlépedt, hogy motivált arra, hogy valamit kitaláljon.

25:02 Valami szenvedésnyomás már találva.

25:04 Igen, igen, igen.

25:04 Valahol fáj.

25:06 Hogyan induljon ekkel az úton?

25:08 4-5 A4-es pakkot vegyünk az Facebookban, tollakat, papírokat, és a lényeg, hogy vonuljunk félre, rögtön egy provokáció, kinek mennyi ideje van önmagára heti szinten.

25:22 Nem mindegy, hogy ez 30 perc lesz, vagy mondjuk két-három órát rátudunk heti szinten, vagy akár ennél többet.

25:29 És itt az lenne nagyon jó, hogy lenne ennek dedikált ideje.

25:33 Például nem menekülök a válasz elől, csak egy kis kitekintés, hogy a terápiák sokszor azért is hihetetlen erőt képviselnek, mert te tudod, hogy minden csütörtökön tízkor, vagy minden hétfőn este nyolckor mész a terapeutáthoz.

25:49 És az beépül a mindennapok rendjébe.

25:52 Ez egy elképesztő erő, mert ugye szokássá válik, és Arisztotelésznek talán még mindig az a van, hogy a kiválóság nem egyszeri cselekedet, hanem jó szokás.

26:02 De hogy nem, tehát egyrészt ez itt most nem a reklámhelye, és nem marketing, nekünk pszichológusoknak van elég munkánk, nagyon kérek mindenkit, ne gyertek hozzánk, tehát hogy majd akkor gyertek, hogyha felismeritek a sok-sok önismereti autodidakta folyamat végén, hogy már van egy vakfoltom.

26:19 Egyik kollégám kedvenc kifejezése, ő meg a filozófia professzorát idézi, hogy a zseblámpa önmagát nem tudja megvilágítani.

26:26 Tehát, hogy meg kéne azt nézni, hogy mi az, amit már nem látok, de először mit látok?

A tünet története: adaptív és maladaptív — 26:31

26:31 Ott van az A4-es papírhegy a tollakkal, és most bedobok így, lehet, hogyha ezt holnap kérdezed, vagy tegnap más válaszokat adnék, itt és most ezek a technikák jutnak eszembe.

26:44 Mi a fő tünetem?

26:46 És a tünetemnek írjam meg a történetét.

26:49 Egy irodalomtanár azt mondaná, hogy ezzé kérdés.

26:53 Tíz oldal?

26:54 Húsz oldal?

26:55 Nem tudom, de ne két A4-es oldalt akarjak, hanem szépen fogalmazza, meg ezt magamnak írom, tehát lehet firkálni és kiccelni, egyébként, hogyha mondjuk kedvelem az önbizalom pszichológiáját, mondjuk valakinek nincs önbizalma, akkor ez lenne a cím, hogy önbizalmatlanságom története.

27:12 Mikor lettem én határozatlan, határozottság, egyébként, hogy amit érdemes figyelni a történetünkben, az először mondom szakmai nyelven, aztán fordítom, ez az adaptív-maladaptív váltás, hogy rengeteg tulajdonságunk korábban adaptív volt, ezért alakult ki, mert segítette a túllélést mondjuk a, nem tudom én, a bántalmazó családban, és mondjuk azért lettem csendes visszahúzódó.

27:42 Ez egy megtörtént eset, oktatási célra használhatom ez az esetét, nyilván nevet nem mondok, nevezzük, nem tudom én, Tihamérnak.

27:49 Tihamér, Balatonfelvidék, Zimmerfrei-korszak, csöndbe kellett lenni a hangmérnökünk örömére.

27:58 Csöndbe kellett lenni, mert itt vannak a német turisták, és nem zavarhatjuk őket, kisfiam.

28:04 Tehát úgy nőtt föl, milyen nevet mond, Tihamér, úgy nőtt föl Tihamér, hogy kurvára csöndbe kellett lenni.

28:12 Ez akkor adaptív volt, mert ha nem, akkor úgy szúrták le, mint annak a renge, és kértem, hogy a rendelőben, mikor ott van, próbáljon a legnagyobb hangerővel beszélni.

28:25 És ő már szinte azt érezte, hogy üvölt, nálam az volt a normál hangtartomány.

28:32 Tehát ott van, akkor adaptív volt, és aztán átment, amikor már árt neki, tehát ez mala adaptíva vált.

28:39 És ez a legtöbb tünetnél, nem az összesnél, a legtöbb tünetnél felfedezhető.

Hajónaplózás és az ismétlődések — 28:44

28:44 Tehát ez mondjuk egy ilyen régbemutató anamnézis, ez simán meg lehet csinálni.

28:48 Mindenképpen érdemes lenne hajónaplózni a jelenünket.

28:53 A hajónaplózás alatt azt értem, hogy a mindennapok mezelyi hétfő normálkert simán szerdazajlik, hogy figyeljem az ismétlődéseimet.

29:02 A kis ismétlődéseket, meg a nagy ismétlődéseket, hogy mi az, ami már megint megtörténik.

29:08 Már megint beleestem ugyanabba a gödörbe.

29:12 Már megint egy.

29:12 Hogyhogy megint én a főnököm?

29:14 Hát azért váltottam, mert az előző milyen bunkó volt, és most megint kifogok egy ilyen főnöket.

29:20 Már megint ilyen apárom.

29:21 Nem létezik.

29:22 Most ezt valaki vagy elhiszi, vagy nem.

29:25 Én nem vagyok egy analitikus.

29:26 Én sokkal inkább behaviorista-kognitív vagyok, én nagyon szeretem a praktikus pszichotudást.

29:31 De abban az analitikus kollégák szellemiségét igenis vallom, és átvettem, hogy az ismétléseink rabjai vagyunk, és hogy valójában azt keresjük, ami ismerős.

29:44 Akár az emberi kapcsolati választásainkban, akár az élethelyzeteinkben.

29:50 És úgy tettél utalást a komfortzónára, ott például van egy ilyen félpoénos definíciólehetőség, mi a komfortzóna, ami ismerősen vacak.

30:00 De nem, hogy hát ezt ismerem, és akkor maradjunk itt.

A sohadoboz — 30:06

30:06 És még egy harmadikat mondok, három a magyar igazság, hogy mit lehet ott csinálni.

30:11 Én minden kliensemmel, ha az elakadásához passzol, megíratom a sohadobozt.

30:18 Mi a sohadoboz?

30:20 Ez egy szimbólum.

30:22 A tudattalanunk ugyanis rengeteg tiltásba lök minket.

30:26 A tiltás úgy néz ki, egy mondatbefejezés, hogy nem tehetem meg, hogy.

30:32 Tehát bárki hallgat, néz minket, mi a főtünete, és a tünete kapcsán, neki lennének ötletei, de nem tehetem meg.

30:40 Tehát mi az, amit letilt rögtön a tudattalannya, és ezt kilistázni.

30:44 Megint sok-sok A4-es oldalt teleírni.

30:47 Miért leszek ezzel bentebb?

30:49 Egyrészt az már egy anismereti munka, míg elkezdem összeírni, sok felismerést hozhat már pusztán ez a listázás, de a sohadoboz valójában egy ötlettár, mint egy jó brainstorming metódus.

31:04 Eljön a pont, amikor, ha jó napom van, majd azon a pénteken, azon a csodálatos keddi napon, belenézek a listába, a képletes sohadobozomba, ezt ugyan miért nem tudom megcsinálni?

31:17 Miért van ez letiltva?

31:19 Én ezt ma megcsinálom.

A pozitív precedens — 31:21

31:21 Nagyon vagány leszek, és a vagányság létrehoz egy nagyon érdekes lélektani állapotot, ezt én PP-nek szoktam rövidíteni, ez a pozitív precedens.

31:32 Lánykori nevén többen ismerik ez a kivétel.

31:36 Tehát általában ilyen vagyok, de nem akkor azon a kedden, megéltem, átéltem, megtapasztaltam, ez lett az én PP-n, pozitív precedensem, és már van a lelkemben egy apró lenyomat, hogy ez volt másképp.

31:49 Lényegében ott a BMC-ben az X-hez, amikor oda léptél, az pont erről szólt.

31:54 Te ott kreáltál magadnak egy PP-t, és utána ebbe lehet kapaszkodni.

31:58 A saját múltunk egy ponton túl, ha erre figyelünk, aranybányával válik, csak ezt okosan kell csinálni, és az okos ember ezeket írja.

32:06 Mert azt hiszük, hogy hát ez annyira meghatározó, hogy ezt nem felejtem el.

32:13 Elfelejtem.

Az önismereti doboz — 32:14

32:14 Három plusz egy, mindenkinek elmondom az ilyen képzéseken, hogy legyen egy önismereti dobozunk.

32:21 Nem csak soha doboz kell, önismereti doboz kell.

32:24 Mindenféle visszajelzést, feedbacket, tesztet, amit kitöltjük, tegyük bele ebbe a dobozbe.

32:30 Ez lehet, hogy valami online felület és valamilyen elektronikai tárhelyen, de legyen egybe, például céges környezet kapcsán, mikor van teljesítményértékelés.

32:41 Jön egy szervezetfejlesztő csapat, felméri az állományt, ilyen személyiségprofil egyebek, és ezek úgy szétszórodnak a szélrózsa minden irányában, hanem tömöríteni kell az önismereti dobozunkba.

32:53 Úgyhogy így ez volt a négy asszociációma a kérdésedre.

[Támogatói blokk] — 32:58

32:58 Tudjátok, a The Long Story-ban sokat beszélünk a hoztutávú célokról, az igazán nagy, fontos eredményekről.

33:06 Mellette több mint tíz éve kutatom most már a hatékonyság titkait, hogy hogyan lehetünk produktívabbak nap mint nap munkában és azon kívül.

33:16 De rájöttem valamire.

33:18 Miában van meg a legjobb stratégia a fejedben, ha a tested nem bírja a tempót?

33:23 Az egészség nem alanyi jogon jár.

33:26 Keményen meg kell dolgozni, érte, de minimum oda kell figyelni rá.

33:31 Viszont legyünk őszinték is, a napi darálóban kinek van ide állandóan a mikrotápanyagokat és kalóriákat számolgatni, nekem nincs.

33:41 Pedig egészen jó appokat is találtam már, amik segítenek.

33:44 Itt jött nálam a képbe a Living Food csapata, akik konkrétan megmentik a napjaimat.

33:50 És ez nem csak duma.

33:52 Nálam a reggel már fixen az ősékeikkel és olajaikkal indul, ezekkel tudok feltöltődni reggel, és edzések után is velük tudom visszatölteni azt az energiát, amire szükségem van.

34:03 A kedvencem például a 70%-os proteinség.

34:07 Ez az én premium üzemanyagom, hogy bírjam a strapát estig.

34:11 Ha nektek is fontos, hogy ne csak ellegyetek, hanem tényleg minőségi dolgokat vigyetek a szervezetetekbe macera nélkül, akkor irány a Living Foods.

34:22 Mert a hosszú storyhouse kell az erőllét is.

34:26 Ráadásul, ha most használjátok a The Long Story kluponkódot, akkor kaptok 10% kedvezményt a kosárértékéből.

34:35 Úgyhogy irány a livingfoods.hu. Most pedig vissza az epizódhoz.

Miért nem írunk naplót — 34:44

34:44 Ezek egyébként jók, és a naplózásnál meg is ragadt bennem egy gondolat, vagy inkább egy kérdés, mert szoktam erről beszélgetni másokkal, hogy lehet írni nap elején egy naplót, egy nap végi naplót, egy hálannaplót adott esetben, hogy aznap miért vagyok hálás, vagy éppen ki mit akar jedzetelni magának, vagy ki mit akar üzenni saját magának később, vagy ki mit akar elengedni aznapról.

35:07 De nagyon sokszor például az a kifogás jön,

35:10 vagy az az indok jön, hogy miért nem teszi meg,

35:12 ugye ez a kvázi a sohadoboznak az egyik szekciója, hogy miért nem csinálok meg,

35:17 hogy hülyeség, ciki, majdhogynem úgy fogalmaznák meg,

35:21 hogy mi van, ha egyszer valaki rájön, hogy én naplót írok, mint egy kislány,

35:26 amit szerintem teljes nonszens, nem tudom, a filmiparból jön,

35:30 hogy ott mindig a tizenéves kislányok írnak naplót,

35:33 amit állandóan elolvasnak mások, és abból van a filmben a konfliktus,

35:37 tehát hogy nem tudom, hogy ebből hozzuk-e,

35:40 de hogy van egy ilyen általános elutasítás, hogy nem írom le a

35:43 gondolataimat.

35:44 Egyébként főleg férfiaknál, ha most így beletapinthatok ebbet, igazából nem akarok általánosítani.

35:50 Ugye kívülről rámondhat, hogy teljes nonszens, belülről pedig van egy ilyen mondatomévek ott, hogy a lélekigasságai szubjektívek, az ő szubjektív élménye, ő ebbe dagonyázik, hogy ő neki az tényleg ciki.

Külső és belső lehetőség — 36:09

36:09 És ezt szépen úgy lehet megfogalmazni, hogy a külső lehetőség és a belső lehetőség nem ugyanaz.

36:16 Mi kívülről nagyon sokszor mondjuk időgazdálkodási szemmel látjuk, itt is egy beavatkozási pont.

36:21 Nézd már, ott három dolgot csinálhatsz.

36:24 És ő nem látja, mert neki belülről nincs lehetősége.

36:28 Az innovációk kapcsán, ha időgazdálkodás, rengeteg innovációval van dolgunk, és az innováció elfogadása, az például sokan nem tudják, de hogy ez nem információ alapú.

Az innováció elfogadása és Yoda mester — 36:43

36:43 A mérnökagy, a tipikus férfi mérnök-mérnök, a vérmérnök agy, a racionalitás felekvárból azt mondja, hogy majd én jobban edukállak téged, megfelelő információt adok át, és az innovációt elfogadod, az újdonságot elfogadod.

36:59 De ez egy tévedés.

37:02 Nem tudom, ezt ismered-e tőlem, erről gyakran beszélek itt ott-ahol, hogy kivel küzdök én heti szinten?

37:08 Yoda mesterrel.

37:09 Mert ugye ő mondta ezt az ikonikus tóparti jelenetben, hogy ted vagy ne ted, de ne próbáld.

37:20 A próbálgatásgetés lenne a Szentgrál, hogy mondjuk itt vagyunk most, 26 nyarán zajlik ez a felvétel, 26 hátra lévő mondjuk Q2, Q3, és 27 egészét, másfél évet a próbálgatásgetésnek kellene szentelni, hogy 28-tól jobb legyen az életvezetésünk, a work-life balanszunk, a mentálhigiénés egyensúlyunk, a minden is.

37:43 Megteszik ezt a kliensek?

37:45 Megteszi ezt az egyén?

37:46 Nem teszi meg, mert például az apukája annyiszor elmondta ezt a yodai mondatot, hogy már nem valid, nincs legalitása a próbálgatásnak, és ez még rárezonál arra a klasszikus magyar ilyen transzgenerációs nagy tétére, egy ilyen kollektív tudattalan bölcsesség, ez a járt utat a járatlanért, mi nem adjuk.

38:09 És erre hiába mondom én el okosan, félpoénosan, még jó vágókép is lehet ebből, hogy nem a járt utat a járatlanért, hanem macsétével be a susnyásba.

38:18 Jó pofa, megjegyezzük, de attól bemegy bárki macsétével a susnyásba?

38:22 Tíz emberből kilenc nem megy, mert marad a konfortzónánál, ami ugye az ismerő sem vacak.

38:27 És így, ha ez a cirkusz vicciózusz, így harap önmagába a kígyó.

38:32 Nagyon-nagyon nehéz megtörni.

Szokás, énkép, változás

A szokások két arca — 38:34

38:34 Nekem is az a tapasztalatom egyébként, és akkor itt vissza tudok kötni a Ristóta része, amit te is említettél.

38:38 Én tőle azt az idézetet szoktam mindig mondani, hogy nem vagyunk mások, mint a szokásaink összessége, és pont ez a ráklené az egésznek, hogy a szokások, azok alapvetően egyébként jó dolog.

38:50 Azt mondjuk, hogy a rabjaik vagyunk, de én meg pont azt gondolom, hogy azt tesz minket igazából úgy hatékonyá hétköznapokban, hogy vannak dolgok, amikre nem kell figyelni, hogy azok maguktól elfégződnek.

39:02 Viszont pont ez lesz, amiatt nem tudok a konfortzónámból kilépni, mert ugye tök kényelmes, hogy mindennek megvan a rendje, a napi rendemben, a heti rendemben, a munkámban, magánéletemben megvannak azok a szokások, amikment én élem az életemet.

Az énkép nem engedi be a kivételt — 39:15

39:15 Itt próbálnék érzékeltetni egy fontos dolgot.

39:20 Az énképekre fogok utalni.

39:24 Többféle énkép van, most van mondjuk a valós énképem, hogy én ki vagyok, milyen vagyok, és nagyon sokszor ugye az ismert szokásaim alapján definiálom önmagam.

39:36 Hogy hát én vagyok az, aki ezt szoktam, ezt így csinálom, így csinálom, plusz még a múlt is bekeverődik természetesen.

39:43 Viszont ezzel mit mondok?

39:46 Az vagyok, amit a konfortzónánban általában megtapasztalok.

39:50 Majd jön egy pozitív precedens, most már tudjuk, megtartom azt a szorongásteli míténgtárgyalási értekezetet megbeszélés, első randi és a többi, az lefút, de az konfortzónán kívül fut le.

40:05 Beépül-e az az énképembe?

40:07 Nagyon sokszor nem épül be, hiszen én az vagyok, aki a konfortzónámon belül megélem magamat.

40:13 És egy kivétel, ez nem elég.

40:14 Tehát tulajdonképpen az nem is én voltam, és itt van az, amikor mondjuk biztos a legtöbb hallgatónak találkozott már olyan kollégával, hogy már tartott millió egy prezentációt, kis újból kirázza, mindig jól sikerül, és ő mindig izgul.

40:30 Mert nem épül be.

40:32 Tehát itt például nagyon fontos lenne tudatosítani és újra-újra elmondani magumnak, hogy aki megtartja azt a míténgtárgyalási egyetekezett megbeszélést, vagy ott van az első röndben, ami jól sikerült, az is ő.

40:43 És így szépen az öndefiníciunkat

40:46 lassan, ez egy nagyon lassú folyamat szintén, átalakítani,

40:51 és így végül talán eljuthatunk az 1.0-as énünkből a 2.0-asba,

40:58 és mint az IT-is fejlesztések, hogy először lehet az 1.3-as,

41:02 az 1.5-ös, és aztán az persze egy nagy minőségi ugrás,

41:06 amikor én ezt mind latinnal szoktam mondani, hogy eljön az a

41:09 dicső pillanat, hogy non sum quod foram, hogy nem vagyok az,

41:12 aki voltam.

A változás nem pontszerű — 41:13

41:13 Az egy nagyon szép, és még egy tévhít, a legtöbb ember azt hiszi, hogy a változás pontszerű.

41:22 A változás nem pontszerű, a változás folyamatszerű, csak pontszerűnek tűnik.

41:27 Amikor valaki azt mondja a környezetedben, hogy de én nem igaz, hazuda, a Limpár nem mondja az igazat.

41:33 Én emlékszem, hogy 2019 január 28-án változtam meg, mert ott még vakuemlékem is van hozzá.

41:41 Egyrészt a lélekigasságai szubjektívek, ez az a igazság, én nem fogok ezzel az igazsággal vitatkozni, de az, hogy ő ezt így éli meg, hogy az utolsó dominó, ami ezt a változás élményt hozza, már rengeteg dominó ledőlése kellett hozzá, hogy ez folyamatszerűen végbe ment.

41:57 És ezt nem szabad alábecsülni.

42:00 Igen, tehát gyakorlatilag van egy pillanat az életemben, amikor igazából csak tudatosul számomra az, hogy változtam.

42:09 Előtte is, csak hogy van egy pont, amikor már akkora a különbségi az énem között, amire emlékszem, meg a valóság között, hogy már észreveszem én is.

42:20 Ezért van az egyébként szerintem, amikor találkozol valakivel, és azt mondja, hogy de most máshogy jó, hogy visszakapcsolódott, hogy egy újabb személy, hogy az, aki a világot megjeleníti, közösségűséget, és én meg azt gondolom, hogy nem.

42:28 Talán ez az, mert ők viszont kívülről látják, és itt van a szubjektív, meg az objektív képe a világnak, meg a saját magamnak rólam.

Szerepelvárás: az osztálytalálkozó — 42:36

42:36 Egyrészt, másrészt ott vannak a szerepelvárások még.

42:39 Nem tudom, hogy mi a véleményed az osztálytalálkozók műfajáról.

42:43 Még nem voltam.

42:44 Még nem, hát pedig nagy buli, amikor a, nem tudom én, 10-15-20 akármennyi év után is.

42:52 Kérdés, hogy ki megy oda-vissza?

42:55 Már a megmunkált, tehát képzeljük azt el, hogy volt egy nagyon laza, nem konstruktív, inkább mindenkiben belekötözködő figura, de az élet azért megpofoszta őt, és mondjuk 20 éves kora végén, 30 körül ő elmegy terápiába, és beletesz nem kis pénzt, időt, erőforrást, és 35-40 éves korára már mondhatjuk, hogy ő megváltozott, és már nem az a destruktív figura, aki rég volt.

43:27 Osztálytalálkozó, elhiszik-e neki?

43:30 Vagy még azt is el tudom képzelni, hogy ő már amúgy nem szarkasztikus, nem ironizál, mint annó gimi végén, középiskola végén, de a szerepelvárás az hatalmas.

43:42 Hát ha elvárja az osztály, hogy én vagyok ebben a szerepben, lehet az osztálytalálkozó erejére előveszi ezt a szarkasztikus, ironizáló énjét, és akkor elmondhatják, hogy na hát a Dezső ugyanaz, mint régen, nem változott semmi.

43:56 Dehogy változott, amit látunk tőle itt-ott, akkor az csak egy álca és maszk.

44:01 Ez nagyon vékony ez a mesdje, hogy ki mondja meg, hogy akkor mi az objektív igazság.

44:08 Mert ez nincs.

44:08 És miért térek vissza egyébként az osztálytalálkozón?

44:11 Mert azt simán el tudom képzelni, hogy ez egy reflex, amúgy.

44:14 Én abban a közegben így viselkedtem, ott abban a közegben én ez voltam, most húsz évvel később visszacsöppenekod, és automatikusan így kezdek el viselkedni.

44:21 Hát pont a kérdésedben ott a válasz.

44:23 Akár még a helyszínnek az ereje is, tehát az állításom az, hogyha az osztálytalálkozó egy étteremben zajlik, az teljesen mást hoz be, mint hogyha először, ahogy a legtöbb osztálytalálkozó, amúgy bemegyünk a suliba és a tanterembe, és ugyanarra a padba, tehát hogy azért a kondicionálásnak van ereje, hogy egész egyszerűen az működik.

Ellenkondicionálás: egy eset — 44:46

44:46 Ide egy történet.

44:48 Diplomás hölgy gyűlölte az öt évet, de olyan szinten gyűlölte, lebizsgázott, leabszolvált államvizsgázott, satöbbi, de hogy meglátta az egyetem épületét, és kis gyomorgörcs és utálat.

45:05 Na most, hogyha villamossal ment el az épület mellett, akkor is volt egy rossz érzése.

45:11 Ó, értem, értem.

45:12 Tehát ez a startpozíció, Pekére egy postgraduális képzésben kiderült, hogy ugyanabban az épületbe kellene járnia.

45:20 És akkor már járt hozzám, és mit lehet ilyenkor csinálni?

45:24 Én terápiát nem csinálok, tehát én most nem kezdek a múltjában utasztatni, és egyébek szó nincs róla.

45:31 De azért bedobtam neki, hogy zenében mi az erőforrás, a nagy vitalizáló, nem az egy nyári slágerek, az meghallgatom, ez jó, hanem az a vitánfelüli erőforrás zene, és azt mondtam, hogy lehet bejön.

45:47 Ha bejön, akkor két óra alatt megvagyunk az egészen, már mindsokszor két óra, de hogy két beszélgetéssel ezt tudjuk koordinálni, csinálunk egy ellenkondicionálást.

45:57 Innentől kezdve, ahányszor az épület környékére megy, vagy be is kell mennie, a zenéket tessék hallgatni.

46:05 És így végül kiütöttük.

46:06 Azt nem mondom, hogy tapsik bajviharral ment, de sikerült egy ellenvektor csinálni, és az eredővektor az sokkal jobbnak bizonyult.

46:14 Úgyhogy vannak ilyen apró trükkök.

46:17 Nem mindig kell ástni a saját múltunkban, ezt vallom, mondja, ezt pszichológus, de néha ástni kell, és talán a művészet az, vagy néha kell a szakemberi szem, hogy mikor ástás, és mikor pedig ilyen, hogy mondjam ezt ilyen lájtosan, ilyen pszichotrükköknek a kereséssel, mert azért az sokszor ad egy lendületet, egy löketet.

Vita a komfortzónáról — 46:40

46:40 És egyébként itt a komfortzónán kívül helyezés kapcsán azért van az a gondolat, hogy a nagy dolgok, meg az igazán jó dolgok, azok mindig a komfortzónán kívül vannak, ugye?

46:52 Te mennyivel tudsz együtt menni?

46:54 Nem értek egyet.

46:55 Nem értek egyet.

46:56 Tehát hogy engedelmet kérek, hogyha ez a fráz is utálom, hogy lépj ki minden nap a komfortzónán, mert ha nem fejlődsz, visszafejlődsz, és akkor mi van?

47:08 Tehát hogy a csodáknél komfortzónán belül is vannak, itt az aranyarány megfogalmazása lesz, tehát hogy mondjuk mennyi az Y per 365, hogy egy évben hány napot töltsek komfortzónán belül, vagy kívül?

47:24 Van ide egy nagyon rövid története.

47:26 Én régen karriertanácsadóként dolgoztam, és pályaorientáció, pályaválasztás, és minden, ami így a karriermenedzsment sátrán belül van, ez úgy engem érdekelt.

47:38 És emiatt sok ilyen konferenciára hívtak.

47:41 És egyszerűen bejégett ez az emlék, Tatabányán volt egy konferencia, és az, hogy én ott szerepeljek, az teljesen komfortzónán belüli.

47:51 Nem mentem kocsival aznap a déliből egy vonat, kijöttek elém a Tatabányai állomásra, megtartottam az előadást, minden komfortzónán belül, visszavittek az állomásra, hazamentem, és aztán.

48:07 És az egész nap egy nagy komfortzóna volt, rajongtam a napért.

48:13 Most is egyet felidézem, ilyen napból még egy párat légy szíves, de ne túl sokat.

48:19 Tehát hogy ez az aranyarány legyen meg, és szerintem fontos, hogy időnként legálisan csináljuk a semmit, és maradjunk komfortzónán belül.

48:29 De ezzel nem vagyok népszerű, mert akkor most elvesztegettél egy napot.

48:33 Hát hogy mondhat ilyet egy időgazdálkodási szakért?

48:36 Ez egy kikukázott nap, ami itt ilyen perdidi, baráta, ami elvesztegettem egy napot.

48:40 Imre, hát ez nem lehet így.

48:42 Szerintem meg de.

48:43 De hát ez állja a vitán.

48:45 Nem, nem, az mindenképpen lehet.

48:48 Amikor ez a témájadok körül,

48:49 én azzal szoktam mindig érvelni, hogy ha megteheted,

48:53 nyilván, ha megteheted, persze, és megteszed azt,

48:56 hogy felkelsz egy pénteken, és azt mondod, hogy áh,

48:59 te gyerkek, ez ma nem fog menni, és megteheted azt,

49:03 hogy aznap nem csinálsz semmit, és aznap pihensz,

49:05 és aznap a családoddal vagy, a hobbinnak ész, elmész szaunázni,

49:08 elmész horgázni, futni, biciklizni, főzni, amit akarsz,

49:15 akkor az egy elvesztegetett nap volt-e.

49:17 És igazából itt a célmeghatározást szoktam behozni, hogy mi volt a célom azzal a napmal, hogyha én aznap pihenni akartam.

49:24 És voltam szaunázni, voltam biciklizni, sütöttem otthon egy pizzát, beszélgettem a gyerekeimmel, beszélgettem a feleségemmel, akkor most pihentem-e, vagy sem?

49:33 Hogyha pihentem, akkor hatékony voltam-e benne, vagy sem?

49:35 És igazándiból innentől kezdve teljesen más a látképe annak a napnak, hogy ellógtam egy napot a munkában, azzal együtt, hogy reggel én meghoztam azt a döntést, hogy ennek lehet, hogy lesznek nyilván következményei, amit vállalok, és talán onnantól kezdve nem fog működni, és kíváncsi vagyok a védelményedre, hogyha ezt nem akarom vállalni.

Az idő beosztása a gyakorlatban

Ne reggel dönts a napodról — 49:54

49:54 Tehát, hogy úgy hoztam meg reggel a döntést, hogy szimplán csak lusta voltam, és a felelősséget meg csak elodáztam, hogy jó, azt majd valahogy hétfőn lerendezem, akkor az nyilván más.

50:03 A választ félpoénosan nyitom, aztán jön az érdemi rész, hogy őszintén balpitvarra tegye mindenki a kezét.

50:10 Hogy megtörtént, hogy bemegyünk a munkahelyünkre, vagy ahol bármit is jelentsen, ezt dolgozunk, és hogy hatékonyan, egyébként mit csináljunk?

50:19 Vigyúnk meg egy kávét.

50:21 Aztán még egyet, aztán mi volt a hétvégén?

50:24 Oha, nézd már, hogy elszaladt az idő, mindjárt elbér, most már nem vágunk bele valami nagy dologba, utána kajakóma van, délután, átfogom a holnap, és elfogom.

50:33 Itt fontos az lenni, és ez az érdemi, hogy ne reggel döntsek például, hogy aznap mit fogok csinálni, hanem már legyen valami előzmény.

50:42 Persze görcsösen sem kell a tervekhez ragaszkodni, de nagyon jó, hogyha van előzmény, és például én nagyon szeretem azokat a megközelítéseket, ezt főleg vállalkozóknak szoktam elsütni, hogy tipus napokban gondolkodni.

Három típusnap — 50:57

50:57 Például ez, amit most itt behozok, három napban gondolkodik, három tipus napban.

51:03 Az egyik az administrációnak a napja, azok a, mikor szívják a vérünket a könyvelési feladatok típusú dolgok.

51:11 Oké?

51:13 Aztán a pénzhozó tevékenység napja, tehát amikor hajtjuk a profitot, és nagyon fontos, hogy az egyikből nem megyünk át a másikba.

51:23 Tehát néha meglepődnek partnerek, amikor, hogy Imre, akkor várjuk a számlát.

51:28 És már csak be kell számláznom, a tiget átkülték, és egyébként.

51:31 Jó-jó-jó, majd hát mondjuk most szerda van, akkor majd hétfőn vagy kedden küldöm.

51:38 És érzem a vonal másik lényen, hát te szüllyel.

51:41 Hát hogy neki nem sürgős?

51:43 Nem sürgős, mert én nem fertőzöm be a tiszta minőségű napot azzal.

51:48 És ami most talán meglepő lesz pár hallgatónak, nézőnek, hogy a harmadik típusú nap a pihenésnek a napja.

51:56 Hogy mennyit kell pihenni, ez nagyon helyzetfüggő, egyénfüggő, életszakaszfüggő, hol tart az üzleti évünk, mert minden iparákban meg vannak a súlypontok, de hogy van-e ilyen, hogy én ott tényleg lógatom a lábam, és arra szükség van, félpoénos mondásom, a családban sokszor elsütöm, hogy én rengeteget vagyok hajlandó azért dolgozni, hogy időnként lusta lehessek.

A legális lustaság — 52:24

52:24 Hogy legyen ez egy ilyen, és akkor ez a legális lustaság tulajdonképpen olyan szép is az.

52:33 Igen, én ezt odaig vittem el, és ha jól emlékszem, még régebben csináltunk is róla, még podcastet is itt nálunk, két évvel ezelőtt nagyjából, hogy én olyan szinten nem értek egyet a munkarendel, amiben élünk, hogy azt szerintem fájdalmasan, hatékonytalannál tesz magunkat, minket.

52:55 Mert 11 hónapodó hogy azért dolgozok azért 11 és felet igazából, hogy nyáron két hétig tudjak pihenni, és ezért hétfőtől péntekig széthajtom magam, szombaton még örlődöm a munkán, vasárnap már pánikolok a hétfőtől, mert a végre péntek mentalitásban kellünk fekszünk.

53:15 Helyett, az piszkosul nehéz volt, de hogy helyett eljutottam én

53:20 személy szerint arra, amit mondtál, és ez tökéletesen megfogalmaztat,

53:23 például, hogy próbálom élni a nepeimat, hogy amikor azt mondom,

53:27 hogy most fáradt vagyok, akkor azt a hetet megpróbálom egy

53:29 picit feszesebbre megcsinálni, hogy ne maradja kell olyannal,

53:33 amivel nem szabad elmaradni, vagy amivel el lehet maradni,

53:35 akkor azt ütem ezzel be mondjuk a következő hétnek az elejére,

53:38 és akkor ott megvan egy ilyen szabad elengedés, hogy jó,

53:41 de hétfőn ezzel fogok kezdeni.

53:43 Viszont akkor totális bűntudat nélkül lógatom a lábamat utána egy nap a héten, és nálunk a szabi, mint fogalom ilyen szempontból, ki is került nagyjából az életünkből.

53:54 Tehát engem nem motivál az 11,5 hónapig, hogy két hétig ne csinálják semmit.

53:58 Az sokkal inkább motivál, hogy minden két hétben legyen egy olyan napom, amikor háromnapos a hétvégén vagy négy napos a hétvégén, vagy egy random szerden elmegyünk egy múzeumban majd most nyáron, amikor iskola sincsen.

54:10 Tehát az sokkal inkább motiváló nekem, hogy szabadon dönthetek a szabad napjaimról, amikor tudatosan vagyok lusta.

54:19 Csak ezt nem tudom, hogy hogyan fogjuk tudni elérni, hogy mindenki így álljon hozzá, hogy ne a két hét legyen az, amit hajt, mert technikailag az első három napban még fejben dolgozol.

54:29 Az utolsó kettőben meg már pánikolsz a munkától.

54:32 Még nem dolgozol, de már nyom azt, hogy ah, már csak egy nap.

Timothy Ferriss és a négyórás munkanap — 54:36

54:36 Miért jut eszedbe?

54:38 Hogyan lehet ezt kicserélni szerinted?

54:40 Kezdek egy kis Timothy Ferris-szel.

54:43 Kéter kétes Timothy Ferris.

54:47 Azért vannak agymenései, tehát nem minden tud is így, de csomó mindenben ilyen, ah, de jó, hogy ő ezt kimondta.

54:54 Aki nem ismeri, ugye ő a négy órás munkahelyét.

54:56 A négy órás munkahelyét, igen.

54:58 A könyvnek a megalkotója.

55:00 Az élet veszélyesen félelmetes.

55:01 Tehát, hogy én olvastam azt a könyvet egy pontig, és amikor leírta például azt, hogy a feleségének a bocsánat kérő e-mailt is az indiai asszisztensévé iratta meg, hogy hát ne ő dolgozzan ilyen dolgokkal, ott tettem le a könyvet.

55:16 Tehát az volt ez a pont, amin én nálam átlépett együtt, hogy ez semmi értelme nincsen.

55:21 Tehát, hogy így, így, így.

55:23 De volt egy vetület a saját magamra, és utána térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, hogy a négy órás munkahelyét helyett nekem a négy órás munkanap, az egy teljesen valit célná nőtte ki magát, mert egyébként egy új mindenben felnyitotta nekem, és aztán jövett a könyv odaig.

Inkább bocsánatot kérni, mint engedélyt — 55:38

55:38 Két dolgot szeretnék tőle.

55:40 Az egyik, aztán kiderült egyébként, ez egy jezsuita vagy egy bencés elv, csak ő is használja, sokszor az életben inkább bocsánatot kérjünk, mint engedélyt.

55:49 Ez szerintem zseniális.

A nyugdíjelőzetes — 55:50

55:50 És a másik fogalom, amit átvettem és én nagyon szeretem használni, a nyugdíj előzetesek fogalma.

55:58 Nem is tudom, hogy ez tipikusan magyar, vagy tipikusan kelet-közép-európai, ezt meg kéne vizsgálni, mindegy, hogy majd, ha nyugdíjas leszek, majd, ha nyugdíjas, lejjük az egész életünket, aztán már a test így nyöszörög, meg úgy nyöszörög, meg úgy nyafog, meg nyüsszög, meg minden baja van.

56:18 A nyugdíj jelőzetes az lenne, hogy van a hétköznapoknak az üteme, és ebbe az ütembe beleviszek egy kis színest.

56:27 Mondok egy személyeset, én rajongok a telefon kikapcsolásáért.

56:35 Ez nagyon szocializáció függő.

56:38 Például egy mai fiatal inkább szorong, ha kikapcsolja a telefonját.

56:43 Én abba csoportba tartozom, hogy én felszabadulok, hogyha ezt lehetne a szerdán tudom megtenni.

56:52 Régen volt ilyen műfajom, hogy szeretem szerda, szerdámat minden áron védtem, hogyha lehet, és az a kéjes öröm, mikor kikapcsolom a telefonomat, és a tudat, hogy én most elérhetetlen vagyok, csak az tud engem elérni, aki dörömből az ajtón, vagy rátenyerel a csengőre, és majd eldöntöm, hogy kinyitom az ajtót, vagy nem nyitom ki az ajtót.

57:17 És hogy ezeket, és most egy kulcs, nem az a lényeg, hogy meg tudom-e csinálni.

57:22 Aki ilyen podcasteket hallgat, néző, okos, ügyes értelmes, tudni tudná, meg mer ilyet csinálni.

57:28 Tehát nem a tudigét érdemes használni, a merigét érdemes használni, és általában nem merjük megcsinálni ezeket az innovációkat, mert rettentően félünk a következményektől, hogy ugye ez a klasszikus félelem, hogy mit fognak szólni, és ott van, hogy ezt nem tehetjük meg.

57:45 Tehát visszatértünk a sohadobozhoz, hogy ez ott van benne a sohadobozban, és ez kizár dolog.

57:55 Néha pedig bele kéne löknünk magunkat a cselekvésbe, és akkor például ilyen nyugdíjelőzeteseket megadni.

Amit otthonról hozunk

Anyánk és apánk hangja — 58:03

58:03 Ez nem csak priorizálási kérdés, és akkor megint visszacsatolunk a legelejére, hogy azért nem merjük megtenni, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire lenne egyébként fontos nekünk azt megtenni, és mennyire nem fontos a gát.

58:16 Nem.

58:17 Itt Muti és Fáti nagyobb szerepet nyom alattban.

58:20 Igen.

58:21 Igen.

58:22 Szerintem.

58:23 Tehát itt anyánk és apánk hangja, ahogy van egy The Hook nevű szerző, két óval írja, nagyon tetszik az a mondása, hogy nem az a kérdés, hogyan ültess új innovatív gondolatokat a fejekbe, hanem hogy a régieket hogyan üzd el onnan.

58:38 És hogy anyánk apánk

58:39 hogy van a változással, a mi témáinkkal, az innovációval,

58:44 az újdonsággal, és most lehetne ilyen szép szavakat sorolni,

58:47 kiteszem a három pontot, nagyon sokszor az rezonál a lelkünkben,

58:52 és inkább velük küzdünk, mintsem, hogy ó, hát ez akkor,

58:56 tehát ez nekem túl olcsó válasz lenne, nem bántódsz meg,

58:59 érte, hogy így hallottam a kérdést, hogy lehet, hogy van benne

59:03 prioritási és priorizálási képesség, vagy képtelenség,

59:07 de a válasz sokkal inkább a mélyben rejlik szerintem.

Transzgenerációs terhek — 59:11

59:11 És ezeket hogyan tudjuk legyőzni?

59:14 Tehát mi az a praktikum, amivel ezt le lehet győzni?

59:16 Most mondok egy példát, mert előtted, akivel beszélgettem, Szilvia, ő egy nagyon-nagyon sikeres vezetőbeosztású üzletasszonyán őtte ki magát közel 30 éves pályahutással.

59:30 Nemzetközi porondon, és onnan indult, hogy otthonról ő azt kapta, hogy hát mi ilyeneket nem tudjuk, mi oda nem megyünk, mi nem leszünk ott sikeresek, mi dolgozunk, tanítónő legyen, vagy bármi hasonló, ilyen hétköznapi munkát vállaljon, és nem lekicsinyelve ezt a munkát, de hogy ne legyen a repertoárjában, vagy a kívánságlistáján a siker kifejezésnek olyan nagyon nagy szerepe.

59:55 Ehhez képest meg hova jutott?

59:59 Ezt hogyan lehet másolható a te gondolataid mentén?

1:00:03 Mit tudok én tenni, hogy rá tudjak én is állni egy ilyen útat?

1:00:06 Tehát hogyha van bennem motiváció, csak mersz, nincs még.

1:00:12 Igen, ha túl sok transzgenerációs téglát cipelek, a TT az a szülőktől kapott ilyen brutálű zenetrendszer, a szülőktől és a világtól, de általában itt a világon a két szülőt jelenti, akkor viszont most jön az a pont, hogy nem tudok gyors módszert, végképp meg psziopraktikát, amiket nagyon szeretek, tessék elmenni terápiába.

1:00:33 Ezt ki kell beszélni valakivel magamban?

1:00:35 Nem a kibeszélés a lényeg, hanem ez a bizonyos elfogadni bizonyos kérdésekben, hogy mély sebeket cipelünk, hogy azoknak a mondásoknak egész egyszerűen hihetetlen mély a kútja.

1:00:49 És az nem úgy, tehát annyira suta és naív az az elképzelés szerintem, hogy minősítsam is, amikor azt mondják, hogy van gyors változás.

1:01:00 És hogy ez fejben dől el.

Az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje — 1:01:03

1:01:03 A korrekt mondat az lenne, hogy fejben is eldől, de egyik legkedvesebb tanárom volt, Popper Péter tanáról, Isten nyugtassa, és tőlem mindig idézek egy gondolatot, hogy az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje.

1:01:21 Tehát az, hogy kibeszélem valakivel és szembesülök a saját történetemmel, az még kevés.

1:01:25 Tehát a tanár úr mondta, hogy van egy neurotikus, szorongó karakter, aki önmagáról keveset tud, elmegy önismeretbe, kibeszéli, akkor az önismeret végén lesz egy önmagáról sokat tudó, szorongó, neurotikus karakter.

1:01:39 Akár megerősítve.

1:01:40 Akár megerősítve.

Újraélés és korrekciós élmény — 1:01:41

1:01:41 Itt a kérdés az, hogy amikor most inkább analitikus fogalmakat fogok használni, de reményem szerint érthető lesz, hogy sokszor a terápia az újraélést jelent.

1:01:53 Végigmegyek újra a saját élettörténetemen, amik okozzák a napi szmötyit, a napi alakadást újra és újra.

1:02:02 Újramegyek, újraélem, de máshogy élem újra, mert ott van a professzionális segítő, és hogy máshogy élem újra, létrejön egy úgynevezett korrekciós élmény, és ha ez a korrekciós élmény létrejött, akkor az hozzájel a katarzist, és akkor változok meg, és akkor nem vagyok a saját műtannak a fogja.

1:02:23 Ez a lényeg.

A misztikus sajtárak esete — 1:02:25

1:02:25 Egy konkrét példa, ezt úgy hívom, hogy a misztikus sajt árak esete, csak hogy legyen egy munka cím.

1:02:33 Képzelj el egy középvezetőt, aki nagyon tisztesen keres.

1:02:38 Hogy vásárol a kisközérben?

1:02:42 Kényszeresen görcsösen nézi a sajt kiló árát.

1:02:46 Ez egy elinflált ár lesz, amit mondok, de anno ez így volt, hogy kisfiam, nem veszünk sajtot, 1500 húv per kiló fölött, csak alatt.

1:02:58 Egy szegény sorsú családból jön, abszolút, ugye, úgy visszautalok egy korábbi gondolatunkra, adaptív volt ez, hogy igenis kell figyelni a sajtárakat, mert annak a pluszpénznek máshol nagyobb helye van.

1:03:12 Ő már meg tudná tenni, mondhatná, hogy fejben dől el, hát persze, hogy meg tudom engedni az ilyen lyukú sajtot, az olyan büdös sajtot, az olyan nem tudom mit csodál, ez simán működik, megteszi ez bűntudat nélkül?

1:03:24 Nem.

1:03:25 Mert amikor tőlem azt a feladatot kapta lökném a cselekvésbe, hogy kedves legyen Oszkár, Oszkár, legközelebb még találkozunk.

1:03:35 Bemegy egy közérbe, odaáll a sajtpulthoz, s nem nézheti az árakat, hanem pakolja be a sajtokat.

1:03:42 Az egész alkalom arról szólt, hogy elemeztük,

1:03:44 hogy ő egy milyen bűnös dögnek érezte magát, gyöngyözve homlokból,

1:03:50 kiverte a víz, amikor ment fizetni, mondjuk 45 éves volt,

1:03:55 amikor ezt elkövette, de aki épp ott sorban állt és fizette ki a sajtokat,

1:04:01 mondjuk lehet az a kiskamasz 11 évesen, akit az édesanyja leküldött,

1:04:06 hogy vegyen sajtot, és neki valójában a 11 éves elakadásával van a,

1:04:12 és nem az akkori egypontszerű elakadásával, hanem az a lékkör,

1:04:16 amiben ő felnőtt, és ezek annyira átjárják a lelkünket,

1:04:21 hogy hiába tudom, hogy ezt attól még miért teljesz.

Pszichológus apa a játszótéren — 1:04:25

1:04:25 Elmesélek ide még egy személyeset.

1:04:29 Pszichológus apa a játszótéren is.

1:04:32 November, sarasidő.

1:04:34 Egy fiam van, ő akkor megy bele a susnyásba, a saras szülőből felszisztensz, miért fizettük ki a merchandise jogokat a Marvelnek, a most csűri szét egyviselettel a pókember eszettjét mondjuk például, és képzeld el, egy téridőben meghallok két hangot a fejemben, anyám, Isten nyugtassa, őt is, meg Vekerdi tanárúrat is, őt is Isten nyugtassa.

1:05:07 És egyszerre támadta a két óriás a fejemben, és nem lett pszichotikus subja a pszichológus úrnak, nem kellett a sárga házba vinni.

1:05:18 Először Vekerdi tanárúrról kezdem, mit mondott okosan a tanárúr.

1:05:22 A gyerek sarazzon, legyen koszos, az jót tesz a személyiség fejlődésének.

1:05:28 Bár erre mondta egyszer egy csoporton egy csoportnak, hogy azért megnézném én, hogy a Vekerdi mennyit mosott a gyerekeire, ezt erről nem szól apáma.

1:05:39 És ugyanabban a pillanatban anyám azt mondja, hogy kisfiam, mikém, én nem erre neveltelek.

1:05:49 És mindenki hallja most példáukán a saját édesanyja bűntudatkeltő hangját.

1:05:56 És mondhatnám, ilyen motivációs trénerek szoktak ilyet, és én úgy döntök, hogy Vekerdi tanárúrnak adok igazat mindig.

1:06:06 Én mert ez így megy.

1:06:07 Ezt, nem így megy, törekedni lehet arra, hogy a tendencia az Vekerdi tanárúr felé húzzon.

1:06:15 De van az a pillanat, van az a szituáció, hogy anyánknak adunk igazat, és megyünk fel átöltözni, és átvisszük az indulatot, és így tovább, és így tovább.

1:06:25 Tehát, hogy ezt a fekete-fehér minőséget hagyjuk már el.

1:06:29 A pszichológiában nagyon sokszor a tendenciákra érdemes figyelni, hogy milyen tendenciára tesszük rá az életünket.

Megbocsátás, elengedés, felejtés — 1:06:36

1:06:36 Az otthonról hozott téték felkapcsolatban megbocsátani, elengedni vagy elfelejteni?

1:06:44 Két iskola van.

1:06:46 Ugye a megbocsátás, ez egy kulturális érték is.

1:06:49 Hát még a mi atyánkban is benne van.

1:06:52 Ez az iskola, egy nevet mondok, és ajánlom a könyvet tőle, a Susan Forward-tól a mérgező szülők.

1:06:58 Ez egy provokatív cím, és nem azt jelenti, hogy minden szülő mérgező.

1:07:02 Egy tükröt tart elénk, nem egy könnyedesti olvasmány, lesznek ott könnyek, még az egészséges lelkületnél is, hogy hú, micsoda sorsok vannak, és így tovább.

1:07:13 Például a Susan Forward mondja azt ebben a kötetben, hogy nem kell mindig megbocsátani.

1:07:19 És a negyedik parancsolatot citálja teljes joggal, ugye a tisztelt apádat és anyádat, de azt mondja, hogy nem mindegy, hogy a negyedik parancsolattal a család él vagy visszaél, amikor élnek vele, akkor tisztelt apádat és anyádat, mert mi is szeretünk és tisztelünk téged.

1:07:42 Vagy tisztelt apádat és anyádat, mert mi a szüleid vagyunk, és hatalmunk van fölötted.

1:07:48 Igen, igen, mi tesszük az ételt az asztalra.

1:07:50 És egyébként, amíg ennél a körasztalnál ülsz, és az én kenyeremet teszed, tipusú, ez az egyik, hogy nem biztos, hogy mindig ki lehet követelni a megbocsátást.

Amikor a megbocsátást kikövetelik — 1:08:02

1:08:02 Következő gondolat ide, hogy általában kik mondják ezt, hogy Peti, most már tovább kéne lépni, most már meg kéne bocsátani.

1:08:13 Általában ezt a korábbi üldözők mondják.

1:08:16 Tehát mondjuk képzeljünk el egy olyan nehéz sorsot, amikor családon belüli erőszaka mindennapos, csattanak simán a pofonok, verbális abúzús, és így tovább előfordul.

1:08:30 És ez az apa vagy épp anya, mikor megörekszik és idős lesz, mondjuk 75 éves, és a fia, lánya mondjuk 40-es éveiben jár, és elmegy önismeredbe, és éppen szembesülne bizonyos dolgokkal, lehet, hogy ráolvasna bizonyos dolgokat, akkor azt fogja neki mondani, hogy hol van az már?

1:08:50 Hát ez most már túl kéne lenni.

1:08:51 Mennyi, ne viccelj már, és nem szégyelled magad a 75 éves idős anyádat, apádat, eljárt, hogy hálákodnál, hogy felneveltelek, és így tovább.

1:09:02 Pedig ő csak próbál tiszta vizet önteni abba a pohárba, mi történik, a korábbi üldöző újra üldözötté válik, hogy még azt a jogát is elvitassa, hogy ő foglalkozzon ezzel.

1:09:13 De, hogy árnyaljam a képet.

A megbocsátás gyakorlata — 1:09:16

1:09:16 Vannak kitűnő megbocsátás gyakorlatok.

1:09:19 Ennek a legegyszerűbb válfaját szoktam elsütni az ilyen típusú beszélgetésekbe, ugye A4-es lapok, tudod, A4-es laptól, kinek nem tudtam még megbocsátani.

1:09:30 Ovis korunktól kezdve.

1:09:33 Fölírom a listát, ez egy hosszú lista lesz véletően, és itt megint a bal pitvar őszintességével nyomjuk.

1:09:41 Három szemét ne hagyjunk le a listáról, hogyha jó fejünk vagyunk, akkor le akarjuk, eddig nem.

1:09:46 Anyu, apu, ha van tesó, akkor őket, és magunkat.

1:09:50 Tehát a magunknak való, hogy sokszor az egyébként a legeslegnehezebb, hogy magunknak megbocsátani.

1:09:57 És utána egyesével megyek a listán, és kimondom azt, most kreálok egy számomra kedvenc példát, mondjuk volt egy Backstreet Boys CD-je valakinek, és azt kölcsön adta X-nek, Y-nak, az a dög meg nem adta vissza.

1:10:13 A dög már lehetnem is tud rólunk, rég megszakadt a kapcsolat, de minket még mindig métejez ez.

1:10:19 És a szobám magányában azt mondom, megszólítom, kedves Klotild, én most megbocsátom neked, hogy 99-ben lenyúltad a Backstreet Boys CD-met, amiért pedig rengeteg fagyit árultam a nyári diák munkával.

1:10:34 A kérdés mi?

1:10:37 Ki tudom-e ezt mondani a szobám magányában?

1:10:40 És a legtöbb ember bizonyos személyeknél meg fog akadni.

1:10:45 Kedves Klotild, bocsánat, a tudattalan nem piszi, dögölj meg!

1:10:50 És a mai napig ezt fogjuk, és arra, miért utálnak minket sokan pszichológusokat, hogy elmondjuk ezt a frázist, hogy azzal még dolgod van.

1:10:59 De hogy tényleg dolgod van a Klotilddal, hogyha ez jön éppen belőled, ez egy hirtelen leltár lesz, és meglátjuk, hogy pár kő leesik a szívünkről, ami ott nyomta.

Az érés nem sürgethető — 1:11:11

1:11:11 Tehát, hogy időnként megbocsátani, és az eredeti kérdésedre válaszolva még, hogy ami itt fontos, hogy a megbocsátást, a felejtést és ezt a műfajt, hogy ezt nem mindig lehet sürgetni, mert ez szerintem érés alapú, nem fejlődés alapú.

1:11:31 A fejlődést, fejlesztést azt lehet sürgetni, mindig, módszert, praktika, technika, innováció, az érést meg nem lehet.

1:11:39 Nincs hirtelen növő mamut fenyő, tessék.

1:11:43 Milyen jó lenne.

1:11:44 Igen, igen, bárcsak.

1:11:46 Hát nyilván ezért van az, hogy nem tudom, 30-40 évvel később is emlékszel arra, hogy kisiskolás korodban mivel bántottak meg otthon, tehát pedig tök jó lenne elfelejteni, mert igazából nem tesz hozzá az életemhez tudatosan semmiképp sem.

1:12:01 Hát tudat alatt annál többet gondolom, azért nem felejtem el, de hogy hogyan lehet ezeket elengedni?

1:12:07 Tehát hogy a megbocsátás az egy dolog, de hogyan tudok túllépni rajta még, hogyha azt akarom, hogy ne nyomasson már engem az a téglát, amit hordozok magamon.

Az elengedés három komponense — 1:12:15

1:12:15 Oké, akkor vegyünk egy újabb módszertani lehetőséget.

1:12:20 Ennek egy részét lehet csak autodidakta módon megcsinálni, mert a kérdésed egyre inkább, hogy nézd bele, így figyelem a téma vezetést, hogy egyre inkább ez már nem áll hatalmunkban vakfolt lesz.

1:12:33 Ezzel most nyertem valójában 30 másodpercet, hogy most volt tipikusan az a módszertani fogás, hogy ez a hoffinak, hogy milyen hosszan mondta, és milyen keveset, most 30 másodpercig kotyogtam, és kitöltöttem az időt, mert hogy ez egy kicsit bonyolultabb rész, amit próbálnénk megvilágítani.

1:12:51 Ott van az a szó, hogy elengedés.

1:12:53 Hogy lehet ezt megcsinálni?

1:12:54 Igen.

1:12:55 Az elengedés egy szó, amit érdemes legalább három komponentre bontani.

1:13:03 Ha valamit elengedtünk, akkor annak van egy érzés része.

1:13:08 Ugye amikor felszabadul a lélek, hogy hát ez már túl vagyok rajta, elengedtem.

1:13:13 Az érzések nem állnak akaratlagos kontroll alatt, ez majd következmény lesz.

1:13:17 De ezt szeretnénk, akkor mi áll akaratlagos kontroll alatt, amikor elengedünk dolgokat, akkor az egy mentális jelenlétet feltételez, egyszerűbben mondva, hogy bizonyos gondolatokat gyakrabban forgatunk akkor a fejünkben.

1:13:37 Magunkról, az illetőről, a kapcsolatról, szóval a vizsgált téma kapcsán, amit el kéne engedni.

1:13:44 Meg tudom-e azt fogalmazni, hogy amikor elengedek dolgokat, milyen gondolatokat fogok forgatni a helyezettel, az illetővel kapcsolatban?

1:13:52 A gondolat akaratlagosan befolyásolható.

1:13:55 Ezt meg lehet csinálni.

1:13:56 Nem mondom, hogy könnyű, de ezt meg lehet csinálni, és nagyon nem mindegy, hogy ezeket a gondolatokat elkezdem közelebb engedni magamhoz.

1:14:05 Noc dacu harmadik, az elengedésnek vannak cselekvéses komponensei.

1:14:12 Tehát, hogy amikor elengedek dolgokat, akkor az elengedés után így-úgy fogok cselekedni.

1:14:20 Tehát példa, ez még mindig absztrakt, mondjuk a megbántottságomat szeretném elengedni.

1:14:27 Mondjuk legyen egy párkapcsolati példa.

1:14:29 Veszekszik a fél, és nagyon bemegy egy fájó egysoros.

1:14:34 Megbántódik mondjuk a feleség, és de ő tudatosan akarja, hogy elengedje ezt, mert annyit nem ér, de mégis mélyre megy neki, mert lehet, hogy a múltjának egy alsóbb tartományára rezonál a tudattalammal.

1:14:48 De ő meg akarna bocsátani elengedni ezt.

1:14:51 De nem tudja.

1:14:52 Mert ott mardossa a rossz érzés, és már az a na, ma se lesz szex, akkor majd én megbüntetlek.

1:14:59 De azt mondja, hogy várjunk a cselekvéses komponest, hogyha én ezt tényleg elengedném, akkor lehet most odamennék és megölelném.

1:15:10 Azt nem lehet tudni, hogyha ő tényleg odamegy és megöleli, akkor ez a torkában lévő keserédesség kisimule, de lehet, hogy kisimul.

1:15:22 Tehát a három komponensből az érzés sose tudjuk direktben befolyásolni, a gondolatit és a cselekvést az pedig igen.

1:15:31 Ez meló?

1:15:31 Ez brutális sok meló.

1:15:33 Mert szokásammal kell tenni, hogy elkezdek ilyeneken például kattogni, és például elmegyek a gondolkodás sarkába, és akkor várjál, hogy van ez, és rengeteg szavunk azt hiszik, hogy tudjuk, hogy mi, de valójában meg kellene tölteni tartalommal, és hogy megnézni ezeket az árnyalatokat.

Mi a szeretet — 1:15:54

1:15:54 De egyszerűbb, megint ennagóbb leszek, scrollozni, meg nézni a sorcokat, mint hogy azon gondolkodni, hogy mi a szeretet.

1:16:04 Mondjuk például szerintem nem szabadna úgy megházasodni, férhez menni, megnősülni, hogy az esküvő előtt nem tisztázzuk a saját szeretetdefiníciónkat.

1:16:14 Nem a lexikont, nem kell Jean-Paul Sartre szeretetdefinícióját levenni a polcról, de drágám, mielőtt ott a papúr előtt kimondjuk, hogy igen, vagy nem, de hát azt szeretnénk, hogy igen.

1:16:26 Szerinted mi a szeretet?

1:16:28 Mi az, hogy család?

1:16:29 Mert ezek, amíg nem töltjük fel tartalommal, ezek frázisok.

1:16:33 És rengeteg probléma lesz abból, rengeteg konfliktus, hogy ezt nem kell az első randin sem előhozni, mert abból akkor meneküljünk, ha az első randin valaki, mondd csak a szeretetdefiníciót, hogy néz ki, mert akkor ránk itt várnak és keresi az ismeretleneket az egyenletben, de mondjuk az ötödik, tizedik, nem tudom, huszonötödik randin úgy bedobni és vállalni a mélyítést.

1:16:58 De szép is lenne, és már megint úgy látszik, hogy olyan idealista Imrét kaptatok, mert megint ezekkel az ideákkal jövök, de hát ilyen vagyok.

Miért mindig holnap

A halasztás mint korszellem — 1:17:07

1:17:07 Ez piszok sok munka, nagyon nagy haszonna, ami nagyon nagy motivációt tud adni, és nagyon nagy eltökéletsége.

1:17:15 Már csak az alapján, ahogy beszélsz róla.

1:17:19 Mégis miért mindig csak holnap fogom elkezdeni?

1:17:23 Miért van ez az alaphozzállásunk szinte bármilyen nehéz kihíváshoz?

1:17:27 És még itt akár szét is lehet választani a fizikait a mentálistól, mert a tapasztalat meg a beszélgetésekből a külső inputok is azt mutatják nekem, hogy egy fizikai változás, sokkal hamarabb vagyunk hajlandóak megtenni.

1:17:41 Egy életmódváltásnál, amikor azt mondjuk, hogy most életmódot váltok, akkor a táplálkozásomat, a mozgásomat, esetleg az alvásomat rendbe teszem.

1:17:48 Aztán, amikor már teljesen rendben van az életem, elkezdek foglalkozni a stresszkezelésemmel, elkezdek foglalkozni a mentális regenerációmmal, elkezdek foglalkozni az otthonról hozott mintáimmal, mert hogy azzal viszont nem merünk, vagy nem tudunk foglalkozni, tehát hogy még ez is benne van, de egyébként mind a kettőr igaz, hogy majdcsak holnap.

1:18:07 Miért majdcsak holnap?

Időattitűdök — 1:18:09

1:18:09 Visszakérdezek, mert ha ismered a fogalmat, akkor egyszerűbben tudok.

1:18:14 A Zimbardoéknak az időparadoxon című kötet, az neked ismerőse?

1:18:19 Szuper.

1:18:20 Ugye ott időattitűdökről van, szóval esetleg ezt javaslom, hogy linkeljétek be, vagy egyebek.

1:18:25 És a konkrét válaszom az az, hogy a jelen hedonizmus az dominál, mert ez a fogyasztóipari társadalom lényege, hogy mi ne tudjunk késleltetni.

1:18:38 És az egész témánk szempontjából mi lenne az illő és üdvös egy legfontosabb tétel, hogy minden magyar, de lehetnek épp mások is, de most beszéljek a magunk nevében, minden magyar egy jövőorientált időattitűdöt kialakít.

1:18:56 És akkor működne mindez, mert ott van az orientációs pont, de ezt nem tudjuk megcsinálni.

Ha arkangyal lehetnék — 1:19:04

1:19:04 És ide az egyik tipikus gondolatkísérletemet, engedd meg, hogy elmeséljem.

1:19:10 Ez úgy indul, ha én egy csodatevő lény lehetnék, mondjuk egy dzsin, vagy egy aranyhal, de az lenne a legvagányabb, hogy Imre, mint arkangyal.

1:19:22 És ha hatalmamban állna, hogy mondjuk egy dolgot megváltoztassak a magyarság ügyében, akkor csettintenék, és azt kérném, hogy a magyarság tudatossága, mindenféle tudatosság, egészségtudatosság, céltudatosság, tehát a tudatosság, az legyen egy 10 per tízes, vagy kellene szerint 10 per 9,8-as.

1:19:46 Na, a helyzet a következő.

1:19:48 Mielőtt én arkangyallá válok, a tech lőjön ki.

1:19:54 A magyar titkosszolgálat tegyen el láb alól, ugyanis ha én ezt megtehetném és hatalmamban állna, és tegyük föl, hogy novembert írunk, akkor egy hónapon belül bedöntöttem a magyar GDP-t, és lehet, hogy teljes pénzügyi katasztrófa felé megy az ország.

1:20:11 Tehát papíron, amiről ma beszélünk a tudatosság, mindenki kívánja, a szülők a gyereknek, tanárok, a társadalom, a közélet, a politika az embereknek, de olyan nagyon ne.

1:20:23 Mert hogyha tudatossá válunk, akkor nem leszünk annyira befolyásolhatóak, manipulálhatóak, terelhetőek, és az senkinek sem jó, maradjunk csak jelenhedonisták.

1:20:37 Úgyhogy ez a válaszom.

1:20:38 Ezért van az, hogy majd holnap, és azért emlegettem a beszélgetés elején nagyapámat, azért az a generáció, hogy jól csomólyognám a mi beszélgetésünkön, ezért szoktam cikkizni önmagamat, hogy ti ennyit beszéltek erről?

1:20:55 Mit kell erről?

1:20:56 Puff, puff, puff, egy kicsit karakánabb válaszokat adnának, van nekik is igazságos nekünk is, de a suma sumarum, hogy én nagyon végtelenül, nem tudom, hogy ki jön el, mert én lelkesen beszélek a legtöbb témámról, de hogy a makrofolyamatok szintjén én végtelenül pessimista vagyok.

1:21:17 Tehát társadalmi közére, hogy merre megy a világ, és akkor polikriziseket még nem is érintettük, és szóval brutális dolgok vannak készülőben.

1:21:29 Amivel viszont szinte patológiásan optimista vagyok, az az egyén.

1:21:34 Az egyén dönthet másképp.

1:21:36 Csak itt az a baj, hogy ilyen félpoénosan, hogy ki akar változást?

1:21:43 Mindenki.

1:21:44 Ki akar megváltozni?

1:21:45 Hát inkább a másik.

1:21:48 Inkább a másik.

1:21:50 Igen, igen.

1:21:50 És a kielégülésünket azt nem tudjuk késlehetetni, és ez a legnagyobb baj szerintem.

1:21:58 A témában, tehát vannak nagyobb bajok is hangsúlyozom, tehát a polikrizisek a nagybajok, de ebben a témában ez az egyik legnagyobb baj.

1:22:04 Az a hétköznapi dopaminfüggőség az áttire egy csomó szabályt, igen.

Az eszmélési idő — 1:22:08

1:22:08 Így, így.

1:22:08 És ez olyan észrevétlen, olyan, olyan.

1:22:11 Behozok egy kifejezést, az eszmélési idő.

1:22:16 Tulajdonképpen az eszmélési idő, az így a Belzebú volt az ikletője, miről van szó, hogy mondjuk szülőből egy példát, holnap mennek kirándulni mondjuk a gyerköcsök, rakjunk-e belsárnyűt, vagy nem, vagy esőkabátot?

1:22:33 Ez egy felelősség teljes, tudatos szülői kérdés.

1:22:37 De éppen dolgozunk a laptopunknál, és akkor azt mondjuk, hogy jó, akkor mutatom, demonstrálom az eszmélési időt, rejtette megnézem, hogy mennyi idő van egyébként, és megnézném az időképen, vagy a köpönyegen, hogy mennyi az annyi.

1:22:53 Ó, hát megnősült, hát nem is mondta.

1:22:57 Meg ez a snit 38 perccel később.

1:23:02 Na jó, akkor dolgozunk, mert hát mégiscsak, de milyen idő lesz holna?

1:23:09 Megint, és akkor mondjuk 20 perc megy el, és ez ördögi.

1:23:14 Tehát Belzebú bácsi így dörzsölheti a Lucifer Koval egyetemben, úgyhogy vannak bajok, és így visznek minket abban, hogy ne legyünk tudatosak, és ez a latinos, ez a cras, cras, semper cras, et sic elabitur aetas, holnap, mindig csak holnap, és a végén kisiktik kezünk közül az élet.

1:23:32 Ez a baj.

Az idővel foglalkozni annyi, mint az élettel — 1:23:33

1:23:33 Ez a legnagyobb baj.

1:23:34 Ezért foglalkozom egy időgazdálkodással.

1:23:36 Tehát hogy, mert ha az idővel foglalkozol, akkor valójában az életeddel foglalkozol, tehát az időgazdálkodás valójában az egyik legjobb beavatkozási pont arra, hogy az életünket elkezdjük megreformálni.

1:23:50 Nem az egy üdvös út, de ez egy elég jó út.

1:23:53 Az meg nekem elég.

1:23:54 Igen, és ugye általában azért hatékonyságoldaról közelítjük meg az időmenedzsmentet, mert akkor hatékonyabban fogod kihasználni a napodat, de igazából rengeteg minden más rá lehet húzni erre.

1:24:05 Ha csak a nagyon hozzám közeli témákból merítek, akkor ott van a tudatosság, ott van a longevity-nek a gondolata, hogy ha jól menedzselem az időmet, akkor nem a mai napom lesz hatékony, hanem a következő 40 évem lesz sokkal boldogabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, kielégítőbb, akár pihenek, akár dolgozok.

1:24:24 Te hogy állsz egyébként ehhez a kérdéshez?

Halogatás vagy halasztás — 1:24:26

1:24:26 Te szoktál halogatni?

1:24:27 Halasztás az egy nagy, tehát igyekszem nem halogatni, hanem halasztani.

1:24:32 Egy, kettő, mindenkinek vannak mumusai, amik úgy elkaphatnak időnként, és arra kell vigyázni, hogy a mumusok mennyire tudnak bekebelezni.

1:24:45 Én pszichológus vagyok, engem a lélek érdekel.

1:24:49 A matéria nem.

1:24:52 Ezáltal, amikor nem tudom én, polcokat kell felfúrni, festeni kell, most például a radiátort kéne mi az, lefesteni, egy kicsit úgy egyebe kell, tehát matéria ügyében akár bekopoghat.

1:25:11 De itt nagyon fontos kérdés, hogy a halasztással tudok-e élni, és például egy fontos lehetőség, hogy előre berakom, tehát ez a radiátor.

1:25:25 Tavaly kifestettem a garást.

1:25:28 Azt szerettem volna, hogy a gyerkőc úgyne jön föl, hogy látja, hogy ezt úgy saját erőből meg lehet csinálni, pedig komparatív hátrányom van festésben, tehát valójában egyszerűbb lett volna megtartani pár konzultációt, és delegálom ugye a szakembernek.

1:25:47 De akkor a gyerek nem látja ezt a mintát.

1:25:50 Meg kellett volna azt a radiátor festést is.

1:25:54 És azt mondtam, hogy jó, én ezt idénre elhalasztom.

1:25:57 De most nyár van, vasalt be rajtam, hogyha ősszel beszélünk telefonon, hogy Imre radiátor, és remélem, hogy nem bort ittam és vizet prédikáltam.

1:26:08 Tehát azért vannak ilyen ügyek.

Amikor a rendszer összeomlik — 1:26:10

1:26:10 De még egy általánosabb keretmondat.

1:26:16 Nem az a kérdés, hogy összeomlik-e az időgazdálkodása is az időgazdálkodási szakértőknek.

1:26:21 Az enyém is összeomlik.

1:26:24 Mert vannak normatív kríziseink, meg akcidentális kríziseink, amik egyszer életnek hívjuk.

1:26:31 Az élet már csak ilyen.

1:26:32 A kérdés az, hogy amikor legközelebb összeomlik az időgazdálkodási rendszerem, akkor megjedeke, és semmi gond.

1:26:41 Ezt is lehet, ezt is lehet, ezt is lehet, ezt is lehet.

1:26:44 Büszke és enyhén gőgös voltam, amikor megvolt a szisztéma.

1:26:51 Tehát be is gombolkoznék.

1:26:54 Azért nagyon vagány, tehát így ilyen fú, de jó volt.

1:26:57 Majd megszületett a gyerkőc.

1:26:59 És ugye az egy hidrogénbomba felrobbantásával, de tudtam, hogy oké, nincs gond, mert ezt tudtuk, hogy be fog következni.

1:27:10 Akkor mit lehet csinálni?

1:27:11 Most nem megyek bele, mert az messze vezetne, de például van a Pomodoro módszer, és akkor kitaláltam a limpárféle Pomodoro-csét, az a Pomodoro családi verziója annak a technikának, tehát hogy már be lehetett avatkozni, és már tudtuk innoválni azt a, amit mondjuk, mit tudom én, nem aludtunk meddig.

1:27:31 Ugye, tehát ez az egy év, hét hónap, huszonkilenc nap, és átaludta az éjszakát, de kiszámolja, igen, ilyen klasszikus esete.

1:27:38 Válaszoltam a kérdésre?

1:27:39 Igen.

1:27:40 Jó.

1:27:41 Tudod, a pszichológusból választ kiszedni, azt nagyon nehéz.

Limpár Imre mumusai — 1:27:44

1:27:44 Mik a te mumusaid?

1:27:46 Mondhatod, hogy neked is megvannak a sajátjaid.

1:27:48 A mumusom a felejtés.

1:27:52 Én a legtöbb előadásomat fejből nyomom.

1:27:56 Legfeljebb ilyen régi névjegykártyáknak a hátoldalára ilyen kicsit szetlik, nem használok PPT-ket.

1:28:02 Amúgy egy nagyon analóg pszichológus pasast fogtál ki ma, tehát hogy én rengeteget írok tollal.

1:28:10 A digitalizációt a köbnyök alatt szeretem tartani.

1:28:15 Az előadásaimon mindig három széket kérek, az a múlt, a jelen, és a jövő széke, és egyebek.

1:28:21 És mivel fejből nyomom ezeket, az én egyik legnagyobb félelmem az az, hogy valamilyen, nem tudom én, álchermerkor, vagy egy demencia annak idején, az egy nagyon kemény dolog lenne, amikor szeretem a verseket, és bizonyos előadásokban óhazatlanul így beékelek egy-két vers részletet, egyebeket, tehát ez egy nagy bumus.

1:28:47 Vagy hirtelen elfelejted a saját szövegedet.

1:28:50 Néha vannak ilyen blokkok, és akkor azt úgy megtanult előadás dramaturgiában, hogy elfelejted, de inkább kihozod, mint sem előveszed a puskát, mert mondjuk azt se szégyen, ha előveszed, de hogy hát ezek úgy jó bumusként tudnak engem méltéhezni.

1:29:09 A másik pedig, hogy a lényegről megfeledkezem.

1:29:13 Tehát, hogy mert tudod, mondtuk a fontos fontotlan, fontos nem fontos, és hogy az egész szóljon a lényegről.

Miért nem épít céget — 1:29:20

1:29:20 És ezért nem építek például céget.

1:29:24 Tehát, hogy szerintem azt fogom mondani, hogy én egy tök jó céget tudnék építeni, ilyen kis pszichológiai csapatot összefogni egy tanácsadócéggel, egyebek sokkal, tehát a húf eurósd számlálóban megérné, de még se érné meg más szempontból, és az egyik legfájdalmasabb döntésem volt pár éve, amikor azt mondtam, hogy mikém nem építek céget.

1:29:50 Tehát például van egy KFT-n, mert van a Kulcsár Tibornak egy ilyen frázissal, nagyon szeretem ezt tőle, hogy vállalkozok, nincsenek itt vállalkozók, nagyon sok a számlás alkalmazott.

1:30:02 Én vállalom valójában, tehát hogy technikailag én számlás alkalmazok, beszámlazok.

1:30:07 Ide, oda, amoda.

1:30:09 És a cégem nevét nem is mondom soha, sehol, mert teljesen lényegtelen, hanem én tegyem a dolgom.

1:30:17 Nekem megvan a dolgom, tudom, hogy mi a feladatom, és ez a lényeg.

1:30:22 És hogyha ettől eltérít valaki, akkor egyébként be is pöccenek.

1:30:26 Csak ugye a músokról kérdeztél, az a nehéz, amikor később veszem észre, hogy ez a Q2 nem a lényegről szólt, és akkor káromkodok, amit most a mikrofon miatt inkább nem tennék, de az magamba fölmegy az adrenalin, meg a kortizol, és akkor be kell avatkozni, akkor a sas, vagy a kesejű, vagy a vércse erejével lecsapni, és beavatkozni, mert szóljon az életünk a lényegről.

1:30:53 Ebbek kegyetlen szoktam lenni.

1:30:55 Tehát, hogy valakik egyébként nem értenek, hogy néha tök jó fej vagyok.

1:31:00 Az Imre, vagy bizonyos régi barátoknak az Imi, jó fej, alkalmazkodó, egyébek, mint régen, mint egyetemista korában.

1:31:09 Mások?

1:31:10 Meg ki ez a kegyetlen pasas, aki kérni kell, hogy tudjak vele sörözni két hónapra előre.

1:31:19 Hát ez súlyos elmebeteg.

1:31:22 Mi történik itt, és hogy látszóleg az anomália pedig valójában annyi a titok, hogy ha a lényeg sérül, akkor lecsapok, ha a lényeg nem sérül, akkor pedig lehet, bárhogy legyen a kedved szerint, és kész.

Céges munka: felvértezés, nem fejlesztés — 1:31:39

1:31:39 Az időmenedzsmentnél azt gondolom, hogy aki itt van velünk,

1:31:42 azért az nem csak saját magával fog foglalkozni, és ha jól tudom,

1:31:46 akkor te sem csak saját magammal foglalkozol, hogyha adott esetben

1:31:50 együtt dolgozunk, hanem foglalkozol akár olyan szinten is ezzel az

1:31:53 időmenedzsment és a többi témával, ami körbevesz az időmenedzsmentet,

1:31:58 ahol nem csak az egyén számít, hanem akár teljes céges

1:32:01 vállalati szinten is előkerül ez a kérdés.

1:32:04 Ami fontos, hogy nekem van egy kis klientúrám, de hogy a fő műsoridőben én előadásokat meg, hát divatosan mit jelent a workshop, amit workshopnak nevezünk, de hogy én négy-öt órás fejtárgításokat tartok céges környezetben, hál' Istennek soka felkérés, lekopogom, viszont nem szervezetfejlesztő vagyok, ez nagyon fontos.

1:32:28 Tehát én, ha a szervezetek is hívnak, akkor én az egyén felvértezésért megyek, nagyon szeretem a felvértezés szót.

1:32:35 Olyan szép ez, hogy ez nem pusztán fejlesztés, hanem hogy benne van az, hogy az egyén vértezi fel magát, tehát akár csoportos szinten, akár egyéni szinten, hogy például, és van egy paradoxon a titulusomban, tanácsadó szakpszichológus, én nem adok direkt tanácsot.

1:32:53 Tehát sőt, a szakmai védség, hogyha direkt tanácsot adunk, ezt úgy képzeld el, hogy mint egy paletta.

1:32:59 A palettára rengeteg szint kikeverünk, jó, három alapszint, de hogy kikeverünk rengeteg szint, és az a jó a felnőttségben, hogy lehet választani, az ő élete, az ő cége, az ő szervezeti kultúrája, ő mint projektvezető, csoportvezető eldönti, hogy ezt kipróbálom a hatos módszert, az nagyon jó, Imre, ezt viszem és mondom a tímemnek, és jövő héttől a hatos módszert, akkor bevezetjük.

1:33:24 Tehát, hogy én a palettát tudom kínálni, úgyhogy ezt így szemcsillogva megyek, és akkor tartom a kis pszichos stand-upjaimat, igen.

Mi a siker, és mihez mérjük

A közösségi média nyomása — 1:33:34

1:33:34 És alapulvéve azt, amit ezekben a workshopokban tapasztalsz meg, amit a privát klientúrádon keresztül megélsz, akár a saját gondolataidat is még beleszülve, oktatsz önbecsülés, fejlesztést, a sikerrel kapcsolatban is megosztod a gondolataidat, hogy az tervezhető, építhető egy dolog.

1:33:54 Mennyire, és erről még szeretnék is beszélni, mennyire a gát ebben a mai kornak a körülményei, amiben élünk.

1:34:04 Tehát mondom azt,

1:34:04 hogy én szeretnék sikeres lenni, én szeretnék tisztában lenni az

1:34:09 értékeimmel, és szeretnék elégedett lenni azzal,

1:34:11 ahogy te is mondtad, hogy kihúztad magad,

1:34:14 begombolkoznál, mert hát most már akkora a szaktekintély vagy,

1:34:16 és nem tudom feltétlenül ezt érezni, mert azt látom,

1:34:21 hogy TikTok-on mindenki jobban énekel, jobban táncol, a Facebookon mindenki

1:34:26 többet volt nyaralni, a LinkedIn-en azt tapasztalom meg,

1:34:30 hogy mindenki sikeresebb nálam az üzleti életben, több díjat,

1:34:33 többen helikopter birtokol.

1:34:36 Hogy lehetek én ebben kerek a saját önbecsülésemmel kapcsolatban, és hogyan érezhetem magam sikeresebb nekem, amikor folyamatosan az élet minden területéről azt kapom vissza szülőként, emberként, szakemberként, hogy mindig mindenki sikeresebb nálam.

1:34:54 Igazából nem, de ezt látom vissza a környezetemből, a közösségi médiának a nyomásán keresztül.

1:35:01 Ilyen könnyű rálépni ilyenkor a frázisok mesérére, hogy a mércétől függ, hogy akkor milyen mért.

1:35:10 Tehát most hagyjuk a frázis részt.

1:35:13 A marketingesként azt gondolom, hogy még az átlagnál jobban immunis vagyok az ilyen közösségi médiás nyomásra.

1:35:19 És még ezzel együtt is úgy, hogy tudom, hogy nem igaz, rosszul esik.

1:35:26 Kezdjük az elején.

Négy sikerdefiníció, ami a médiában dívik — 1:35:29

1:35:29 Siker.

1:35:30 Sikerdefiníciót ezt, hogyha bárkit érdekel ez a téma, akkor tessék kiszenvedni magunkból egy saját sikerdefiníciót.

1:35:38 A médiában három plusz egy sikerdefiníció dívik.

1:35:42 A húfeorú esdély, pénz.

1:35:45 A hatalom, akár informális, akár formális, de ez lehet úgy, hogy valaki, nem tudom, nagymamaként diszponál a makrocsalád fölött, tehát nem kell feltétlenül államtitkárnak vagy vezérigazgatónak lenni, tehát bárminemű hatalom, mint siker.

1:36:00 Ott vannak a karriercélok, tehát a professzor, doktor, lótus, faktus, phd, xy a nagyember, tehát a v vagy a vk, az még jó a világközepe.

1:36:10 Abban ez, aztán plusz egyként ott vannak minden, ami like, és nekem ez kevés.

A saját sikerdefiníció — 1:36:20

1:36:20 És ugye, amit reutaltál, hogy a siker tervezhető állítás, ez az állításom, de melyik siker, és a sikerdefinícióm a következő, az a siker, ha olyan életet tudok élni, amit élni szeretnék, tehát ez a sikerdefiníció életstílus, életritmus, életvitel alapon közelíti a sikert.

1:36:40 Ezt bárkivel leállok vitatkozni, hogy és az az állításom, ez a siker tervezhető.

1:36:46 Az előbbi négy, ott vannak fenntartásaim.

1:36:49 Tehát hogy igen, igen, tehát hogy ezt nagyon-nagyon érdemes.

Kosztolányi és az elég — 1:36:55

1:36:55 Aztán itt a mércék kapcsán azért csak bevillant, és most remélem, hogy tudom idézni, memória, amiről szó volt, egy ikonikus vers korábbról a Boldog szomorúdal, a Kosztolányi-tól, hogy ő csinál egy rovancsolást, és azt mondja, hogy van már kenyerem, borom is van, van gyermekem és feleségem, szívem minek is szomorítsam, van mindig elég eleségem.

1:37:17 Kosztolányi tudta a titkot, amit mi elfeledtünk, elég.

1:37:22 Mi az, ami már azt mondom, hogy elég, egy existencialista elvett még ide fűzök erre a passzusra, hogy olyan szép az, amikor megtanulunk vágyakozni azok után, amink már van.

1:37:37 Hogyha ezt megtanuljuk, akkor tulajdonképpen sikeres érezetet fogunk élni nagyon-nagyon sokszor.

1:37:44 A vers viszont folytatódik.

1:37:45 Van egyszerű jót akarom is, telefonom, útiből röndöm, van jó szívű, jót akarom is, és már nem kell kegyekért könyörögnöm.

1:37:56 És ez olyan szívű, amikor nem kell kegyekért könyörögni, az számomra azt jelenti, hogy már van annyi szakmai önbizalma főhősünknek, hogy nem kell még két megrendelés.

1:38:06 Hogy ki tudja mondani azt, hogy köszönöm szépen, én elég, eltartom magam és a családom, és nem akarok annyi minden fölött diszponálni.

Élhetek önmagamhoz képest — 1:38:14

1:38:14 És ezt fél éven belül találtam meg ezt a másik verset, ez a Lackfi Jánostól a Még Mindig Szoknom Kell című opusz, egy jó hosszú vers, és ebből csak három sor, még mindig szoknom kell, hogy nincs mérce, hogy nincs mihez képest, hogy élhetek önmagamhoz képest.

1:38:36 Ez számomra most mindent vissza az utóbbi hónapokban, hogy élhetek önmagamhoz képest, de ez nem egy ilyen narcisztikus elszánt valamit kell, hogy jelentsen, hogy akkor én majd önmagamhoz képest.

1:38:48 Nem erről van szó.

1:38:49 De ez veszélyként ott van, nem?

1:38:51 Veszélyként ott van, erről majd beszélhetünk később,

1:38:53 ha akarod, csak még ezt a vonalat elvarnám,

1:38:56 hogy van egy ilyen belső nemes mérce, és ahhoz képest akarok sikeres lenni,

1:39:02 és hogyha ez megvan, használok egy kifejezést,

1:39:07 mert az illetőnek már belső önbizalma van, nem külső önbizalma van,

1:39:11 és ha elérte ezt, akkor viszont tényleg nem fogja érdekelni,

1:39:15 hogy mi a komment szekciókban elszídják az anyukáját,

1:39:19 mennyi lájk van, és ez egész valahogy úgy megszürkül,

1:39:25 mert ő valahogy kívül, jó értelemben kívül reked,

1:39:28 vagy kívül kerül ennek a polémiáján.

A piros kapszula — 1:39:33

1:39:33 Egy picit azt is mondhatnám, utalok a Matrix klasszikusára, a 99-es film.

1:39:40 Ugye, ha valaki nem látta a fiatal hallgatók nézők közül, tessék megnézni.

1:39:45 Hogy én azt látom nagyon sokszor, hogy a piros kapszulát kevesen akarják bevenni.

1:39:50 Ugye erre mondtam azt, hogy nem önismeretre vágynak, hanem az önismeret érzetére.

1:39:55 Ha az önismeret érzetében vagyunk, akkor nagyon fontosak a lájkok.

1:40:00 Ha megvan az igazi önismeret, és bevettük a piros kapszulát, és létrejött ez, amit a két versenyt most szemléltettem, akkor már nem fog destruktívan érinteni.

1:40:11 Igen, mert hogyha nem veszem be a kapszulát, akkor az önismeretemet magamon kívül helyezem gyakorlatilag, és azt a képet akarom megvalósítani, amit mások mutattak magukról, és ők se tudják egyébként feltétlenül megvalósítani.

1:40:22 És ezért pusztító szerintem ez, hogy magam elé olyan vágy, álmot, látképet rakok, ami egyébként megvalósíthatatlan még azáltal is, aki mutatja nekem.

1:40:35 Ebben hogyan tudom azt megvalósítani, amit te mondtál, hogy magamhoz képest akarjak élni, amikor tök nehéz elhelyezni magamat ebben.

1:40:45 Most erre ez volt a szakmai válaszom.

1:40:48 Ugye?

1:40:48 Tehát, hogy aszertív jogunk, mikor valamikor azt mondjuk, persze sokszor mondjuk ezt a mondatot, amit mindjárt kimondok, akkor nem hívnak majd, te se hívnál, de mondjuk egy beszélgetésben egyszer vagy kétszer elmerem azt bőven sütni.

Viszonyítás: az ötszáz néző — 1:41:02

1:41:02 Peti, nem tudom, de azért reagálok rá viszonyításokat váltani, ez még így absztrakt mondom, hogy mondjuk egy fiatal elkezd kísérletezni, hogy ő hasznos tartalmat gyártana.

1:41:18 És azt mondja, hogy az első Youtube videóját megnézték ötszázan.

1:41:27 Csak ötszáz.

1:41:28 Hát pusztuljon, vágjon, ered, ered, ered hossza.

1:41:32 Képzeljen ő el ötszáz embert, hogy egy csarnokban ott van, ezt egy nagy tárgyalóban nem tudod beterelni, ahhoz mondjuk egy iskolatornaterme kell, vagy a díszterme, és még az se biztos.

1:41:47 Az Elte bölcsészettudományi Karon, én ott sok előadást tartottam, annól a legnagyobb terem, a Mária Terézia terem, 475 fősre van optimalizálva.

1:41:57 Tehát amikor csak ötszázan hallgatnak meg egy videót, az rohadsz sok, ha így nézem, és akkor mivel a lélekigasságai szubjektívek, és itt ez az érzetek csatája, mondjuk nyolcadikban elkezd gitározni egy fiú.

A gitár és a szavalat — 1:42:14

1:42:14 Nem mondom, hogy szuper tehetséges, nem lesz belőle zenészt,

1:42:17 kezdjük itt, de hogy mondjuk megtanulhat ő úgy gitározni,

1:42:21 hogy vannak azok a tábortűz jelenetek, hogy ő ezzel tudna csajozni,

1:42:26 mondjuk 16-20 éves kora között, hogy tud hangulatot teremteni,

1:42:31 de mit csinál, ha van benne pici maximalizmus,

1:42:34 perfektionalizmus, fölmegy a Youtube-ra,

1:42:37 és megnéz valami argentin szupertehetséget, aki fiatalabb tőle

1:42:41 még négy évvel is, és ő sose fog úgy játszani,

1:42:44 mint ez a szupertehetség, és azt mondja,

1:42:46 hogy fölteszi a gitárt a polcra, mert szögre akasztja.

1:42:51 Pont ezt akartam kérdezni, hogy ez nem hasznos.

1:42:54 Hát baromira nem.

1:42:55 És mennyi élmény, mennyi csoda emlék születhetne abból, hogy ő gitározott.

1:43:02 Vagy például hasonló, ugyanezt elmondom más példával, hogy szavalljon-e a 16 éves fiatal lány a évzáró ünnepségen, mondjuk egy gyönyörű adiverset.

1:43:18 Nem lesz belőle színész.

1:43:19 Háromszor meg fog bicsaklani.

1:43:21 A hangképzése olyan jó, a levegővétel se olyan jó.

1:43:25 De hogyha fél rokoni kört meg tudja ríkatni, és adott egy olyan élményt, akkor miért ne szavalljon?

1:43:32 Tehát, hogy nagyon súlyos tévedések vannak itt ebben a fogyasztóipari korszellemben, és szerintem ez, tehát hogy lejtmerendben vagyunk, ez lesz még rosszabb.

1:43:46 Ugye?

1:43:47 Csak hogy ilyen jó hírek.

1:43:48 Ezért mondtam, egyén szempontjából végtelenül optimista, közösségi szinten mérhetetlenül pessimista vagyok.

1:43:56 Mérhetetlenül.

1:43:57 De ugyanitt megvan akkor az a TTIP-ben is, nem?

1:43:59 Tehát hogy ne csináld ezt, mert megszólna ezt, amit hozol otthonról, hogy ennek meg kell felelni, hogy nehogy már a szomszéd ezt mondja, meg azt mondja, meg akárkinek az ismerőse, akivel összefuthatok a boltban.

1:44:13 Simán meg lehet, ugye?

1:44:14 Ugye, hogy ne kell vetkőznöm akkor valahogy, csak nem feltétlenül fog sikerülni, mert ezek meg azok, amik nélyen vannak begyökerezve.

1:44:20 Így-így, így-így.

Kapcsolódás és kötődés

A minták érzelmi rétege — 1:44:21

1:44:21 És nagyon fontos, hogy a TT-ket többször én is szóba hoztam, te is utaltál rá, hogy nem feltétlenül anyám, apámnak a mondásai tehetnek arról ezek a kifejeződései, hanem a TT-k valójában a családban olarkodó érzelmi mintázatokra utalnak.

1:44:41 És ez az érzelmi mintázat, ami valójában visszahúz, és nem egyszer volt, hogy erről tartok mondjuk előadást, és oda jön utána valaki, hogy én akárhogy is pörgetem a TT-s alapgyakorlatokat, hogy egyszerűen nem, a szüleim nekem nem mondtak ilyet.

1:44:59 És ez nem azt jelenti, hogy ő nem cipel TT-ket, hanem hogy lehet ez ennyire egzaktan nem verbalizálódott, vagy még épp nem jutott eszébe, de mindig vannak érzelmi minták.

1:45:09 Tehát, hogy ez egyszerűen óhatatlan, és nyilván szakmai ártalom, hogy mi pszichológusok sokszor az elakadásokra figyelünk, mert hát hozott anyaggal dolgozunk, de vannak hát pozitív TT-k is.

Emberkísérlet a saját családban — 1:45:21

1:45:21 Igen, van most egy emberkísérletem saját családban, longitudinális, abszolút húsz év múlva lehet be.

1:45:28 Tudnak róla?

1:45:29 Tudnak róla, persze tudnak róla.

1:45:31 Úgyhogy nem most derült.

1:45:32 Nem most derül ki, nem most derül ki.

1:45:34 Két mondatba én beleszerettem, és én pozitív célzattal próbálok valamit kifejezni.

1:45:40 Aztán mondom, húsz év múlva majd lehet, hogy meglincselnek, hogy mit mondtál annyi éven keresztül.

1:45:47 Az egyik mondjuk két-három éven belül kezdtem el.

1:45:51 Óhatatlanul mondom, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen az életben, a klasszikus, de hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen az életben.

1:45:59 És hogy mi a baj?

1:46:02 Beéget számomra az a vicc, vagy ilyen poénos történet, hogy serdülő fiú odarolna az apjához, és azt mondja, apu, apu, hatalmas baj van.

1:46:12 Átveszi az apa empatikus hidat képezve a fiával, hogy mi van, fiam, ki akar megölni?

1:46:19 Ja, senki.

1:46:20 Akkor nincs baj.

1:46:22 Tehát ez az egyik.

1:46:23 A másik, és képzelj, ilyen nagy opuszból van, mint az Oblivion, ez egy futottak még skifi, egynek jó, nagyon jók skifi, nekem egynek jó maga, nem néztem újra, de mégis ebből való az a mondat.

1:46:37 Nagyon tetszik ez.

1:46:40 Újabb nap a paradicsomban.

1:46:42 És na, én ezt szeretem elmondani, hogy tehát ilyen esti záróakortként, hogy ma is egy újabb nap volt a paradicsomban.

1:46:50 Ugye most az összes hallgató néző a képrosszpacban, hát te zülye, hogy ez paradicsom, és nekik egy pici árnyalás, ezt elmeséltem valahol, és egy hölgy utána mondja, hogy ő rájött, hogy mi ez az újabb nap a paradicsomban.

A régi szép idők most vannak — 1:47:08

1:47:08 Hogy ez az, hogy a régi szép idők most vannak.

1:47:12 Igaza van.

1:47:13 Igaza van, mert a régi szép idők most vannak.

1:47:17 Tehát hányszor odaadjuk a lelki békénket egy ilyen gyötrőkeddel, meg ilyen baltarcú szerdákon, és becserélnénk ezzel a gyötrőkeddel, meg ezzel a szerdával x év múlva, amikor majd az említett polikrízisek, majd lesznek nagyobb bajunk is, mint amiről lehet épp ma beszélünk.

Következmény-alapú gondolkodás — 1:47:37

1:47:37 Szóval tehát egy picit árnyaltabban, szofisztikáltabban látni, és remélem, hogy ez átjön a sok-sok mondandomból, de most nevén is neveznék valamit, hogy a pszichológia általában nem a jó-rossz abszolút minőségeket vizsgálja.

1:47:54 Egyszerűen ez a szakma nem így gondolkodik, mi nem így vagyunk uzalozva, hanem mi következmény alapon közelítünk.

1:48:04 Tehát mostanában ugye AI és egyebek, meg digitalizáció, meg stb.

1:48:10 És akkor most jó vagy rossz az AI?

1:48:13 És hát persze ne bánts meg a szerkesztőasszonyt, a szerkesztőurat, hogy ritka vacakérdés.

1:48:20 Ilyet nem lehetne kérdezni.

1:48:22 Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, hanem hogy mit tesz velünk a lelkünkkel, a kapcsolatainkkal, a work-life balanszunkkal, a mentál higénési helyettünkkel.

1:48:30 Ez egy jó kérdés.

1:48:32 Az, hogy jó vagy nem jó, az egy nagyon suta kérdés.

1:48:35 Úgyhogy következményben érdemes gondolkozni, hogy az, amik és akik vagyunk a mindennapok szintjén hova tart, mi annak a tendenciája, mi lesz életünknek a következménye.

1:48:48 És akkor lehet választani.

1:48:49 Beavatkozom, vagy élek úgy, ahogy eddig.

1:48:51 A legtöbben az utóbbit fogják választani.

1:48:55 És ezen feltétlenül a jó döntés.

1:48:58 Tehát lehet ezt mondani rá, hogy melyik a jó dönt, vagy a jobb döntés.

1:49:01 Ez az ő életük.

1:49:02 Tehát ez már egyenis szinten kell eladni.

1:49:04 Ez az ő életük.

Önazonosság és megalkuvás — 1:49:06

1:49:06 Amivel egy picit szoktam provokálni a hozzámfordulókat, még nincs nagyon elinflálva, bár már a köznyelv kezdi elinflálni ezt a szót is, hogy önazonos, hogy a lélek sok mindent kibír.

1:49:21 Kompromisszumok nélkül szerintem nem lehet élni, de a lélek nagyon nem szereti az önmagá elárulását, tehát mondhatnám a megalkuvást.

1:49:30 És az nagyon rossz, amikor a végelszámoláskor, 60-70-80 éjjük minél tovább évesen, megalkuttam, és nem voltam önazonos.

1:49:41 Akkor már késő, mert akkor már végképp nincs lehetőség arra a korrekciós élményre, de akkor még mindig mit lehet, mert a psziché védi magát, utálni a világot.

1:49:52 És utálni azokat, akik például változtattak.

1:49:56 Tehát például.

Irigység és keserűség — 1:49:57

1:49:57 Az irítség nem.

1:49:59 Irítség, de ezennél több, mert ebben van egy sok keserűség is, hogy képzeljünk el, és mondjuk egy családot, hol vannak tesók, ők egy sorsközösségből jönnek.

1:50:12 És legyenek mondjuk hárman, mint a mesében.

1:50:15 Kettő, mondjuk a nagy meg a középső, ők befektetnek, lakástakarék pénztárba takarítanak meg, önerő erejük lesz, megtakarítanak, és anyagilag lehet, hogy egy sokkal nagyobb évet járnak be, de a kicsi.

1:50:35 De azt mondja, hogy elhitte azt az önsegítő könyvekben gyakran feleletű elvet, hogy fektessünk magunkba.

1:50:42 Ön semmit nem takarított meg, nem volt lakástakarékpénztár, nem volt értékpapírszámba semmi, önmagába fektetett, és mire ők mondjuk már a 40-es éveikben járnak, hirtelen azt érzik, hogy a legkisebbnek valahogy úgy neki könnyű.

1:51:01 Neki valahogy úgy, ez a szemétdög, pedig a tesónk, de tudattalan nem píszi, jól van a bőrében.

1:51:07 Hogy ki mer állni a szüleinkkel szemben?

1:51:15 Egyszerűbb őt utálni, az öcsit vagy a hugit, mint hogy belássuk azt, hogy elcsűrtük.

1:51:22 Nem kicsit, nagyon elcsűrtük, mert nekünk is magunkba kellett volna fektetni, viszont egy ponton túl a személyiség inkább törik, mint hajlik.

1:51:32 Minél idősebb valaki, és itt most nem megbántva még magunkat se, hogy 40 fölött, itt már én az idős vonalat behúzom, hogy 40 fölött, aki eddig nem foglalkozott önismerettel, nagyon nehezen adja rá magát, és akkor jön egy ilyen álszentumával, hogy neki már nem kell, ő tudja, pénzkidobás, egyebek, de ez az ő válasza.

1:51:54 Az a jó a felnőttségben, hogy lehet választani, ezt már ma már 41-ére mondom el, mert nagyon hiszem azt, hogy ez az ő élete, ne akarjuk a másikat megváltoztatni, az az ő élete.

Kötelékfóbia — 1:52:04

1:52:04 És mi lesz kiegészítve egyébként azzal a gondolattal, hogy azért munkahelyen is, de ahogy én látom vagy gondolom, inkább munkán kívül is egyre inkább küzdünk a kötelékfóbiával.

1:52:16 Ez mennyire tud ebben a gondolatkörben például a pusztító lenni, hogy hol vagyok én a családomban, hol vagyok én a sikereimben, a munkámban vállalkozóként, alkalmazottként, ha nem vagyok hajlandó kötődni a környezetemhez.

1:52:33 Mert alapvetően azt gondolom, hogy a szocial médiának van egy nagyon erős ilyen hatása, de ezt nem szakemberként, hanem magánemberként a saját tapasztalataimból mondom, hogy ennek van egy nagyon erős ebbe az irányba toló ereje, hogy igenis ne akarjunk kötődni a környezetünkhez, mert mindig van jobb, mindig van több, mindig van más, mindig van távolabbi, mindig van menőbb, mindig van sikeresebb.

1:52:54 Hogyan tudjuk ezt feldolgozni, hogyan tudjuk ezt kikerülni, hogy legyünk holisztikusok, visszafordítani, hogy ne legyünk kötelékfóbok?

1:53:02 Hogy neked is van gyereket.

1:53:05 Hogyan tudok én olyan gyereket nevelni, aki nem kötelékfób?

1:53:08 Közelítsük meg ahonnan neked kényelmes.

1:53:11 Én még profánabban közelítem meg.

1:53:15 Bár egyes hallgatók forrán fogják mondani, hogy ez csak állválasz.

1:53:19 De akkor vállalom, hogy muszáj ezzel kezdenem, ez villan be.

Mérei Ferenc válasza — 1:53:22

1:53:22 Két ikont említek, a Mérei Ferencet, és én úgy tudom, hogy a Szilágyi Jánosnál volt ez a rádió riport.

1:53:33 Szilágyi kérdezte, a Mérei egy ikonikus fejlődéspszilógus a 20.

1:53:38 századból, Európa hírű, világhírű.

1:53:44 Mi a hiteles élet titka?

1:53:47 Szólt a kérdés.

1:53:49 És a Mérei egy pontba sűrítette a következőt, zseniális.

1:53:53 Hiteles élet titka egyszerű, nem kell mindig jól járni.

1:54:00 Ennél egzaktabb választ én most nem tudok adni, ki fogom még azért ezt fejteni most lábjegyzetekkel.

1:54:06 De hogy ma mindig jól akarunk járni, és hogy vállalni, hogy meg fogjuk égetni magunkat, és annak ellenére kapcsolódunk.

1:54:18 Csak a legtöbben ezt a kockázatot, tehát hogy nincs bátorság ez ügyben.

A szeretet és a sérülékenység — 1:54:24

1:54:24 Fél éven belül vagyok, hogy valahol leltem, és a szerző most, ha megfeszítese, jut majd eszembe, hogy mi a szeretet.

1:54:34 A szeretet az az, hogy a sérülékenységemet odaadom a másiknak, és abban bízom, hogy nem él vele vissza.

1:54:46 Geniális.

1:54:48 És tehát, hogy ezt a megégetést nem vállalják ma sokan, amikor a Covid beütött, hashtag maradj otthon, nagy lezárás, egyébek, és ugye ilyenkor a magamfajta médiában fajlagosan elég sokat szereplő pszichológust hívtak mindenféle rövid riport, hogy mit tehetünk magunkért, és itt tovább.

1:55:11 És én ott pimaszmód, egy picit a század szöggel bökdöstem a szülőket, hogy mi az érettségünkből vizsgálzunk épp, amikor betört ez a krízis, hogy nem ahogy a vasárnapi demagógia ott a rántott hús és a húsleves között, hogy mit mondunk, nem, hanem mit látnak rajtunk a gyerekek.

1:55:32 Merünk-e kapcsolódni, és itt tovább, és itt tovább.

1:55:35 És hogy ez lenne a legfontosabb, tehát hogy a kapcsolódásnak legyen ereje és lehetősége a valós kapcsolódásnak.

Kapcsolódás a kütyük korában — 1:55:43

1:55:43 És nehéz úgy kapcsolódni, hogy közben a 40 kütyűt nézzük, ezt azért így, mikor kliensek arról számolnak be, tehát hogy szenvednek ettől, hogy ott ül, hogy az volt az első randia, hogy a másik állandóan nézte a mindent is.

1:56:00 És ő nem erre vágyna, de hogyha ezt szóvá teszi, akkor már vége is, vagy mondok mást, üzleti szférából, és ebbe is ott lesz az áll kapcsolódás.

1:56:16 Mítingek világában vagyunk, ugye?

A mítingek nyolcvan százaléka — 1:56:19

1:56:19 És az időgazdálkodási képzéseimen, ezeken a workshopokon van egy blokk, amit a középvezetők nem szeretnek, az átlag beosztott pedig így bólogat, és valaki itt somolyog, hogy ő kimondta helyettünk, mi a mondat, Tétán mondat?

1:56:37 Ma Magyarországon a mítingek 80 százalékának semmi értelme nincs.

1:56:42 Dehogy semmi.

1:56:44 És akkor látod a hálás tekintetek.

1:56:47 Te kimondhatod, mi meg ezt érezzük.

1:56:49 Erre van egy angol mém is egyébként, már jó rég volt, hogy this meeting could have been an email.

1:56:56 És ez annyira igaz amúgy, tényleg.

1:56:58 És a lényeg mi lenne, hogy kevesebb áll míting,

Három híd ember és ember között — 1:57:02

1:57:02 a mítingről is míting és egyebek, hanem mik azok a valós találkozások,

1:57:08 amikor három híd van ember és ember között, tehát hogy akár a mi

1:57:12 beszélgetésünkben is, hogy van egy kommunikációs híd,

1:57:16 magyarul beszélünk, és itt tovább megteremtettük ennek a légkörét

1:57:21 negyed órával a kamerák előtt, tehát hogy létrejött a

1:57:24 kommunikációs híd konfortja, a wifi meg van közöttünk.

1:57:28 Van egy logikai híd, és abba ugye bízni lehet, hogy tudjuk egymást kölcsönösen követni, én a kérdéseket, meg rezonálni egymásra, és itt tovább.

1:57:37 És valószínűleg, azért főleg ilyen hosszú beszélgetésnél, a harmadik az érzelmi hídon is, amikor úgy voltak felismerések, lehetett volna nézni a pupilla tágulatot a gondolatok sarkánál, és itt tovább, hogy na most ez itt közöttünk megvolt.

1:57:54 Ha mi kollégák lennénk egy szervezetben, minél többször vannak a kommunikációs, kognitív és érzelmi híd, annál inkább azt érzem, hogy én tudok a te lelkedhez kapcsolódni, közünk van egymáshoz, és hogyha a K4-ben valami gubanc van, akkor nem csak akkor csinálom meg, hogyha jön a jutalom, meg a bónusz, hanem hát ezt azért, mert mi itt van, az a bizonyos kötelék.

1:58:20 Úgyhogy na valahogy így tudnám elképzelni.

1:58:22 Úgyhogy méreitől indultam, és ezt a lábjegyzett csokrot tettem még rá.

Miért váltunk állandóan munkahelyet — 1:58:28

1:58:28 Ezzel abszolút tudok menni, mert ha belegondolok ebben,

1:58:31 hogy most kötelékfóbok vagyunk, és mellette pedig mi az általános

1:58:35 trend, hogy egyre többször és egyre gyakrabban ugrálunk különböző

1:58:39 cégek és állások, pozíciók között, pont azért akkor ezek alapján egy

1:58:45 részt, mert nincs meg az a közeg, ahol én azt érzem, hogy biztonságban

1:58:49 vagyok szakmailag, mert hogyha valamit nem tudom, ibázok,

1:58:53 akkor van, akire számítsak, hogyha valahol túlterhelődök,

1:58:56 akkor van, akikre számítsak.

1:58:58 Szakmailag, érzelmileg bármilyen szempontból, és ez tökre passzol ahhoz a gondolathoz, hogy ezért váltunk állandóan munkáját, mert nem érezzük azt a konfortot, amire érzelmileg egyébként szükségünk lenne.

1:59:11 Na de ez viszont akkor már egy szervezetfejlesztési kérdését tud avanzsálni viszonylag hamar, vagy akár marketing szempontból egy employer branding kampányát tud alakulni viszonylag hamar, hogy akkor én mondjam meg cékként, hogy miért, mik azok az alapelvek, amiket én szeretnék látni, amit itt dolgozoktól, és akkor azok jöjjenek, akik ezzel tudnak azonosulni.

1:59:31 Szóval azért ennek a mikrokörnyezettől elég messze mutató lehetőségei, vagy optimistában elvárásai lehetnek.

1:59:41 És van még egy nagyon kegyetlen szempont, hogy amíg ott tartunk, hogy mondjuk egy informatikus akkor jár jobban, ha ő két-három évente vált, mert sokkal többet fog keresni a váltások révén.

1:59:59 Az az eurhufusd vonal lesz az életében.

2:00:01 Pontosan, de szerintem a cégek is hibáznak, hogy jobban megfizetik, nem egy ilyen eset van.

2:00:09 A kívülről bejövőt, mert átment egy kemény bértárgyaláson, kell az új ember, mint aki ott szív vagy nem szív, csinálja, gályázik, robotol, vagy épít, kreál, alkot, de hogy és előbb-utóbb ez kontraproduktívál válik.

2:00:26 És ezt járban mondjuk el, akik a témában foglalkozunk ezzel, okos hümmögések, egyebek, de a gyakorlat továbbra is ezt mutatja, hogy itt tartunk.

2:00:35 És a legszebb az egészben egyébként az, hogy tréneri oldalról is azt

2:00:39 tapasztaljuk mi is, és szerintem te meg pláne, mert jobban belenállt az

2:00:43 emberekben állam, hogy ahol megvan az a fajta támogatás például mondjuk

2:00:49 workshopok vagy tréningek révén a kollégák felé, hogy hogyan tudnak

2:00:53 nem csak jobban dolgozni, tehát az egy alapvetés szerintem,

2:00:58 hogy szakmailag képezni kell azokat, akik vannak dolgoznak.

2:01:01 Ez nem extra, hanem érzelmileg, meg tudatosan arra edzeni őket, hogy hogyan tudnak reziliensek lenni például a mindennapokban, hogyan tudnak, legyünk trendik, nem kiégni.

Mit tehet a cégvezető — 2:01:14

2:01:14 Azzal nem csak a kollégával teszek jót én cékként szerintem,

2:01:17 hanem mondjuk praktikusan csökkentem a fluktuációt,

2:01:21 csökkentem a HR-en a terhelést, kevesebb érteljelás van,

2:01:24 kevesebb embernek kell több pénzt fizetnem,

2:01:27 amit egyébként morálisan elvárható, hogy akkor azt forgassam be a

2:01:31 meglévő kollégek felé, mert miért ne, de hogy mit tehetek én

2:01:35 még cégvezetőként szerinted azért, hogy érzelmileg biztonságban

2:01:40 érezzék náluk a kollégáim magukat.

2:01:44 Most azt a mozertani fogást fogom használni,

2:01:48 amikor ilyen rövid konferencia lő adás van,

2:01:52 és azt érzem, hogy szeretnék valami konkrétumot adni,

2:01:56 de hát most 15 perc alatt, tehát ez a pszichológusok nem

2:02:00 varázsló esete, és van erre egy ilyen kompakt

2:02:05 kidolgozott kis felosztásom, hogy nem kell mindig a legfrissebb

2:02:10 Harvard-sztadikat lehívni a netről és egyébként, hanem cégvezetőként,

2:02:16 ahogy a kérdésedben volt, tulajdonosként vagy ügyvezetőként,

2:02:20 tehát felsővezetőként, meglepő szót fogok használni,

2:02:24 gondolkodni, miről, hogy az állományunk kiből áll,

2:02:31 és mikből áll.

Bandban, nálnél, naknek — 2:02:32

2:02:32 És az a Limpár Imre-féle bandben állnélnaknek felosztás.

2:02:37 Játékaragokkal, de ez egyben pszichológiai kötődést fog kifejezni.

2:02:42 Tehát minden alkalmazottunknak van egy jogi munkaszerződése, az most minket nem érdekel.

2:02:48 Az érdekel, hogy ők, amikor a hétköznapok szintjén kifejezik, hogy itt dolgoznak, erre az ittre melyik ragot használják.

2:03:00 És akkor most egy kicsit cizellálnám ezt.

2:03:03 A bandben típusok, ők nagyon szeretnek kötődni.

2:03:07 Tehát egy cégben, például anno a Magyar Honvédségben dolgoztam, ezt mindig a mai napig így mondom, mert jó volt ott lenni.

2:03:15 Nekem az az első munkahelyem, és hogy én bandben hangulatnak éltem ezt meg, a bandben típus nem azért veszi fel a céges pólót, mert szóltak neki, hogy az a dresscode, és nem csak pizsamának használja otthon, hanem őt átjárja, hogy ő büszke arra.

2:03:34 A bandben típus imádja a te a konyhát.

2:03:38 Mert egyszerűen ő ott kapcsolódik, és rád is, rám is, kollégára is ott a backstage-ben, mindenkire jellemző, mert emberek vagyunk, hogy valahová szeretünk tartozni.

2:03:51 A kérdés az, hogy ezt a munkahelyen is megéljük, vagy ott nem akarjuk megélni.

2:03:55 A nálnél típus, ő óvatosabb.

2:03:59 Ő azt mondja, hogy azért ez nem házasság, és jó itt lenni, de például azt mondják, hogy csapatépítés van Visegrádon, két nap.

2:04:08 A bandben típus jön és lelkes.

2:04:11 A nálnél típus visszakért.

2:04:12 Mikor van?

2:04:14 Csütörtök péntek, jövök.

2:04:16 És ugyanolyan lelkes, mint a bandben.

2:04:19 De azt mondod neki,

2:04:19 hogy péntek-szombat, akkor lehet kiderül, hogy pont arra a napra,

2:04:24 három és fél évvel ezelőtt a keresztfiának elígérkezett,

2:04:27 és ne haragudjunk, de nem lehet, és a legenda úgy tartja,

2:04:30 hogy a naknek típust nem látták még Visegrádon csapatépítésen,

2:04:36 legfeljebb akkor, hogyha pár évent el rászól a felsővezető,

2:04:39 hogy ubulkám most már told ide a képedet, mert ez már igen,

2:04:42 tehát ez most már vérciki, ha idén sem jössz el,

2:04:45 és akkor ez hirtelen ilyen sürgős prioritássá válik.

2:04:49 És visszatérve a kérdésedre, gondolkodni kéne, hogy kikből állítottam össze, és bizony, ez egy fontos szempont lenne, hogy ebben ne legyen heterogén.

2:04:59 Mert a naknek típus meg fog őrülni attól, amit a bandben típus pedig a jaj, de jó, hát végre tartozom ide, és itt tovább.

2:05:10 És nincs olyan, hogy néha ezt kérdezik a vezetők, hogy és akkor melyik a jó?

2:05:14 Nincs ilyen, hogy jó.

2:05:15 Az a lényeg, hogy te mit akarsz, és hova akarod vezetni a cégedet.

Nem mindig kell innoválni — 2:05:19

2:05:19 Mert hogy például a kicsit kapcsolatzárójátben, hogy sokan azt hiszik, hogy mindig kell az innováció.

2:05:26 Nem igaz.

2:05:27 Nem mindig kell az innováció.

2:05:28 Attól függ, hogy egyrészt milyen piacon vagy, és mik a piaci céljaid, és itt hadd meséljek el egy nagyon egyszerű történetet, a hérafűtőfej esetét.

2:05:39 Ugye a klasszikus ilyen polgári lakásban maradt cserépkájhák, és ezt a 60-es, 70-es melyik években egy hérafelyes fűtést beraktak, ugye egy gáz alapú.

2:05:50 De hát kifutott, már kb.

2:05:52 nincs alkatrész.

2:05:53 Egyik évben, képzeld el, nekem van egy ilyenem, és bedöglött.

2:05:59 Hívom a szerelőket, ó, uram, felejts el, ó, nincs alkatrész.

2:06:03 Én ilyenekkel már évek óta nem foglalkozom.

2:06:06 A kicsit keményebb, hogy azt mondja, ezt ki kell dobni, ahogy egy ilyen egyszerűbb szerelő mondaná, és építsen be cirkót.

2:06:14 Míg nem eljózottam Istvánig, aki a következőt kérdezte, hogy hány a séra?

2:06:22 Ekkor tudtam, hogy jó hajam vagyok.

2:06:25 Mondom hárma, akkor az a barna, igen, igen, megoldjuk.

2:06:29 És én tudakoltam István, mikor ott mókolta a rendszert, hogy idézem, ő nagyjából 50 pár éves lehet, én ebből szeretnék menni nyugdíjba.

2:06:40 Tehát nem igaz, hogy mindig innoválni kell.

2:06:42 Oké, szűkül a rés, bármivel egyre kevesebben foglalkoznak ezzel, tehát hogy nem lehet ilyen általános igazságot, csak az innováció.

2:06:50 Attól függ, hogy mit akarok, és nem tudom megunni Szenekát, ez a céltalan hajónak egyszerű sem jó, ez egy örökbecsű szervezetfejlesztés és időgazdálkodási ikonikus mondat szerintem.

2:07:03 Jó hosszan válaszoltam, ne haragudj.

2:07:05 Nem, tökéletes volt.

2:07:06 Nekem is volt egy ilyen szerelőm egyébként, amikor költöztünk, konkrétan egy olyan kazánunk volt, ami velem egy évjárat volt.

2:07:13 Ami azért nem mai darab.

2:07:15 És akkor ő is mondta, amikor így kiderült, mondta, hát akkor hozzápesgőltöztem, így jártok meg.

2:07:21 De ő is az volt, hogy addig tartott a életben.

2:07:23 Tehát vannak ilyen gásszerelők, de nem vannak ilyen ikonikusok.

2:07:26 Bocs, még egy kiszínes, ugyanideg mosógépszerűre, azt mondja, ki jön.

2:07:30 Akkor egy kis lakásban éltünk, és picike mosógép volt, Candy-típusú, és azt mondja, ránéz, Candy, ezeknek lelke van.

2:07:42 És tehát, hogy az a legszebb, hogy, és ez állja a vitát.

2:07:46 Tehát, hogy én most, én nem dolgozom.

2:07:48 Én most teszem a dolgom, de hogy ez a legjobb, mikor azt érezzük, hogy ez már nem munka, hanem csillog a szemünk, dobban a szívünk, mozdul a lelkünk, hogy Candy, ezeknek lelke van, akkor lehet tudni, hogy ő nem gályázik hétfőn, noha lehet, ugyanúgy ötkor kell, hanem valami több hozzáadott érték van, és szerintem ezt a minőséget nagyon érdemes keresni.

Akit nem rúgnak ki — 2:08:14

2:08:14 Annak idején egy önsegítő könyvben, már nem tudom reprodukálni, melyikben, a következő mondatra lettem figyelmes, szerintem szenzációs, hogy a legtöbb embernek nincs olyan szerencséje az életben, hogy kirúgják.

2:08:28 Hogy így ez mekkora.

2:08:30 Fantasztikus.

2:08:30 Mert a legtöbben ugye a múltunk rabjai vagyunk, és akár erre is van téténk, hogy az a biztos.

2:08:36 Hát a bizony, talánért nem adjuk föl, és így tovább pedig, de jót is lenne, ha időnként rá lennénk arra kényszerítve, hogy cselekedj öreg, cselekedj.

2:08:47 Nekem is vannak ilyen ex-kollégeim, még munkavállalók időszakomból, akik már akkor húsz éve ott voltak, ahol voltak, és még mindig most tizenik szévvel később még mindig ugyanott dolgoznak.

2:08:59 És ők elmondták egyébként, hogy félnek a munkaerőpiacra kilépni.

2:09:04 Tehát hogy fogalmuk sincs, hogy mi van ott.

2:09:06 Egy ilyen rózsaszín buborékben élik az életüket húsz éve, most már harminc plusz éve, és nem mernek váltani.

2:09:13 Pedig egyébként érzik azt a nyomást, amiről te is beszéltél, hogy valami most nem jó.

2:09:18 És az a motiváció a változásra, de azt érzik, hogy valami most nem jó.

2:09:23 És akkor itt egyébként ebben a gondolatkörben, az ebben, meg az előzőben nagyon szépen be tudom húzni azt a kérdést, és szerintem itt lesz helyénvaló.

A 4P-index

Mi a 4P-index és a 2M — 2:09:31

2:09:31 A beszélgetésünk, hogy neked van egy számomra nagyon-nagyon tetsző 4P-s indexed.

2:09:35 Igen, igen.

2:09:36 Az mit takar?

2:09:37 Igen, köszönöm, hogy behozod.

2:09:39 Én imádom ezt a gondolatot.

2:09:40 Nem nekem kell valahova belopni, mert például az én, aztán megmondom, hogy ez mi, de az én munkásságom tulajdonképpen legalább fele arról szól, hogy a magyarság 4P indexének a csökkenéséhez szeretnék hozzájárulni, csak olyan pöti-pici mértékben, mert hogy csak úgy szerényen alázatosan, de azért azt tegyük a dolgunkat, ez a pufog, pampog, picsog, panaszkodik összegen.

2:10:03 pufog, pampog, picsog, panaszkodik, és látod, mennyire rákényszerít bennünket, segítőket is a 21.

2:10:11 század arra, hogy becsomagoljuk a politikán.

2:10:15 Hogy 4P, tehát mert ha én most azt mondom, hogy figyelj, kevesebbet kéne panaszkodni, akkor azt érzi bárki, hogy hát meg hogy nem csak hogy sért, hogy hát ennyit én is értek hozzá.

2:10:26 Nem kell, hogy ez kétdiploma, meg szociológusi, nem tudom, nincs oda.

2:10:29 Ha belegondolsz, minden családban és minden munkahelyen van egy 4P-mester.

2:10:35 Tehát legalább egy, kevés mondom, legalább egy.

2:10:39 És van a kistesó, azt nem tudom, hogy hallottad-e már tőlem, azt ritkábban mondom, a 4P plusz 2M, ahogy a 2M mutató, az meg a magyarázkodás és a menteketőzés.

2:10:50 Tehát ez nem az én hibám.

2:10:52 Ez van, ezt kell szeretni.

2:10:54 Ó, te nem ismered a főnökömet, anyósomat, anyámat, a gyerekkoromat, és így volt megírva az Isten akarata, a Sors akarta, így, és még a Fránya DNS-em is ott van.

2:11:04 És itt a család borzasztó.

2:11:05 És ez így összekapcsolódik.

A panaszkodás mint szociális kód — 2:11:07

2:11:07 Mi az oká 4P-nek, hogy van?

2:11:09 Egyrészt minden társadalomnak van egy szociális kódja.

2:11:13 Tehát ezt lehetne megnézni ilyen kultúrantropológia, antropológia, szociológia és egyéb szemüveggel, hogy nekünk magyaroknak a szociális kód az a panaszkodás.

2:11:26 Tehát hogy ez jóval több, mint egyéni rossz szokás, hanem tehát ha például valaki felvág azzal, hogy most ennyit keresett, akkor ez a tökölj meg, ugye?

2:11:37 Más a kapcsolódás, ez a bizonyos három híd nálunk a panaszkodáson keresztül valósul, meg ezért sokkal nehezebb lesz lecsökkenteni a magyarság 4P-indexét.

2:11:50 A másik, utalok az időattitűdökre, hogy ez egy lényegében mit jelent, egy jelen fatalizmust, a fátum itt a végzetet jelenti, hogy nem rajtunk múlik, jelen fatalista és eredetben múlt negatív időattitűd.

2:12:07 Ezek vagyunk mi magyarok.

Időattitűd és történelem — 2:12:08

2:12:08 Hogy messzebb ne menjek, én nagyon szerettem a történelmet, így nagyjából húsz éves koromig aktívan faltam az ilyen, tehát a gimiben az egyik kedvenc tárgyam a töri volt, és így tovább.

2:12:19 És az tűnt föl nekem, mivel több mindent utána néztem, hogy a tizedik században mi rommá vertük Európát.

2:12:29 De hogy rommá.

2:12:31 És most lehet ezt köbgyökkalandozások, meg egy zsákmány szerzésért, de rommá vertük.

2:12:37 Én gimiben, ilyen jó versenystáló győr, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, három csatát kellett megtanulnom, 921, 933, 955 Szent Gallen, Merseburg, Augsburg.

2:12:50 A három vesztes csata.

2:12:52 A pozsonyi csatáról én csak egyetem alatt értesültem, hogy ez az, amilyen plusz érdeklődés miatt a 907-es, pedig ha azt nem nyerjük meg, akkor lehet ma mi nem beszélgetünk itt magyarul egész, biztosan nem.

2:13:05 Tehát itt tartunk, hogy valahogy nekünk, és ki aki most hallgat, nézz minket, az élete csúcstól csúcsig tart, vagy ilyen magyarosan gödörtől gödörik.

2:13:16 És a valósága gödör.

2:13:18 Na és ezért panaszkodunk ennyit.

2:13:20 És ez egy elképesztő őrdögi kör, és bárki, aki elkezd kevesebbet pánaszkodni, nagyon sokszor elkezdik cikizni érte.

A változás ára: embervesztés — 2:13:29

2:13:29 Úgyhogy tehát, hogy ez még így nagyon nehéz kitörni ebből, és nagyon fontos azt is bekalkulálni, a változásnak az ára.

2:13:41 Mikor fiatal voltam pályám elején, akkor, és szerintem akár hiba is lehetett, hogy nem hangsúlyoztam a belépési oldalon a klienseknek eléggé, azért mondtam én, de talán nem eléggé, hogy nemcsak anyagi, időbeli ára van a változásnak, hanem emberveszteség is.

2:14:02 Ha ők változnak, akkor elfognak veszíteni embereket, és ez nagyon nehéz.

2:14:07 Mert azt hiszük, hogy megváltozunk, és a szociális hálónk marad ugyanaz.

2:14:12 Nem, nem.

2:14:13 Nem tűrik, hogy mi elkezdjük változni, erősödni karakánnak lenni, és például kevesebbet panaszkodni.

2:14:22 Úgyhogy néha emiatt a fészket el kell hagyni, meg a sorsközösséget.

2:14:27 Ezek nagyon kemény ügyek, és nem mondom, hogy mindig megéri.

2:14:31 Ezt majd az egyén eldönti, hogy megéri-e.

2:14:34 De akkor lényegében ez az egyik ok, amilyet nagyon nehezen vagyunk hajlandóak bármiben változtatni, ha jól gondolom, mert hogy az ember társas lény, ősidők óta hordában, bandában, családban, törzsben, országban, nemzetben éltünk.

2:14:49 Igen, igen, típontos.

2:14:51 És ebből akarok én ilyenkor kilépni.

2:14:53 Ezt a genetikai örökséget akarom, vagy ezzel akarok szembe menni gyakorlatilag azért, mert van egy tudatosságom, hogy én egy másik irányba akarom állítani magam, ahol feltehetőleg ugyanúgy vár a következő közösségem, vagy egy picit átalakított közösségem, csak a biztos és a valószínű között azért nagyon-nagyon komoly a különbség.

Minden rendszer önmagát tartja fenn — 2:15:14

2:15:14 Alaprendszer szemléleti fő elv, hogy minden rendszer önmaga fenntartására törekszik.

2:15:18 Az egyénekből álló közösségi rendszer is, de a pszichés rendszer is.

2:15:23 És ha most megszemélyesítjük a rendszert, mint őt, akkor én megváltozom, mondjuk én a kliens, megváltozom, akkor a pszichés rendszerem vissza akar csábítani engem a régi útra.

2:15:37 Mindjárt hozok erre egy példát.

2:15:39 De ugyanúgy lehet, hogy anyánk, apánk, tesónk, kollégánk személyében elkezd provokálni minket és visszatéríteni.

2:15:51 A példa az az, hogy mondjuk szokásainkon keresztül beszéltünk már erről, megváltoztatunk egy csomó mindent, és azt érezzük, van, ez így jó.

2:16:00 Régi rendszer támadni fog.

2:16:03 Mondjuk benyelünk valami hosszabb betegséget.

2:16:07 Négy hétig nyomjuk az ágyat.

2:16:09 A 40 millió forintos kérdés ez.

2:16:12 A négy hét letelte után melyik rendszerhez térünk vissza?

2:16:16 Az új normalitáshoz, ami már egy új szokás volt, vagy a régihez?

2:16:20 Az állításom az, hogy sokszor a régihez.

2:16:23 Mert az újrabútolásnál az előző OP-rendszert vesszük elő.

2:16:26 Nagyjából így kell ezt elképzelni.

2:16:29 Igen, amíg nem rögzül az új, addig az akaratból megy inkább.

2:16:33 És az is fontos, ha néha a régi rendszer tetőt támad, és néha győz is, akkor viszont vagyunk-e már annyira karakának és karizmatikusak a saját témánkban, hogy ez egy gerillahat művelet volt, a csatát elvesztettük, de a háború az már rég eldölt.

2:16:53 Hogy azért már elbuktunk mondjuk egy gyilkospénteken ott, ez nem azt jelenti, hogy ugyanott tartok, mint három évvel ezelőtt voltam.

2:17:02 Nem, hát ha már megfejlődtem magam egy csomó ponton, akkor azokat nem kell anullálni.

Siker, kétely, útravaló

Az imposztorszindróma — 2:17:08

2:17:08 Én azt gondolom, hogy a saját életemben is voltak ilyen pillanatok, és itt egy gondolat ütötte fel magát a fejemben, és szerintem nagyon jól tudom idekötni a saját életemben.

2:17:20 Ugye a változások, azok nyilván mindig nehezen mentek, tehát hogy ezzel szerintem senki nem árul zsákba a macskát, hogy ott mindig meg kell küzdeni az újjét.

2:17:27 De az egyik ilyen mellékhatás az én életemben az volt, amikor elkezdtem munkavállalóból vállalkozó lenni, ezt egy introvertáltként, és akkor mindentől kezdve sales volt, networking volt csak, hogy az ilyen.

2:17:40 Láthatóvá kellett válnod.

2:17:41 Igen, az ős magyar szakzavakat használjuk.

2:17:45 Az hihetetlenül stresszes volt.

2:17:47 Erre még rátettek egy lapát, amikor csak néhány évre rátettem, még csak nem is csináltam régóta.

2:17:52 Azt gondolom, hogy most se csinálom túl régóta ezt ahhoz képest, amiket követtek mondjuk szakmailag.

2:17:58 És néhány évre rá egy bizottság azt mondta, hogy cégvezetőként nekem ítélnek oda egy díjat.

2:18:07 Mert hogy én azt a versenyt, amiben ott beneveztek engem, azt ott így.

2:18:13 Az egy változásnak volt az eredménye, és egy nagyon-nagyon-nagyon konkrét dolgot eredményezett utána a következő nagyjából fél évre.

2:18:21 Van tippet, hogy mi volt ez utána, amiben nem jó dologról beszélünk?

2:18:26 Hát ilyenkor a kételj nagyon gyakori.

2:18:28 Aztán, hogy ez most találcsú ilyet, azt nem tudom, de a kételj szokott bejönni.

2:18:33 Én impostorszindrómaként éltem meg.

2:18:36 Tehát, hogy elégedett voltam magammal, mert tényleg jól ment minden, jó volt a csapat, jó volt a munka, elégedettek az ügyfelek.

2:18:41 Tehát, hogy minden tényszerűen ott volt az asztalon előttem, de hogy én nem egy vállalkozói családból jövök, tehát a családi mintáim között nem volt olyan, amibe tudtam volna kapaszkodni.

2:18:52 Mellette az ismerőseim között se volt annaki esetleg bármilyen tippet tudott volna adni, és akkor mellette jött ez.

2:18:59 És akkor ez az impostorszindróma bekerült az életembe.

2:19:02 Ezt hogyan tudom én úgy kezelni?

2:19:04 És akkor itt megint a témáithoz tudok visszanyúlni, és azért érdekel nagyon.

2:19:07 Tehát az önbecsülésfejlesztés, a sikernek a tervezése.

2:19:12 Akár az időmenedzsment témából merítve bármilyen gondolatot, hogy hogyan tudom kezelni a kihívások mellett akár a sikereket.

Hogyan készüljünk a sikerre — 2:19:21

2:19:21 Csak egy gyors asszociáció.

2:19:24 A lottónyertesekre,

2:19:25 ugye Magyarországon ez nem nyilvános, de külföldön van ahol igen,

2:19:29 és hogy vannak erre kutatások, hogy milyen meglepően rövid időn

2:19:33 belül eltűnik a pénz, és akkor ez az érdemi válasz,

2:19:40 hogy az én képen be mi épül be, és hogy úgymond a sikerre

2:19:48 megfelelő definíciós alapon, de hogy érdemes készülni,

2:19:51 hogy ez a bizonyos, utaltam már így erre,

2:19:54 hogy a 2.0-as énünk ő ki lesz, mi lesz, mert hogyha foglalkozunk

2:19:59 ezzel előre, akkor meg tudjuk alapozni ennek a stabilitását,

2:20:05 hogy ne legyen ennyire elvont megint, konkrét példát fogok mondani.

2:20:09 Jelen idejű kérdés, ki vagyok én, és azt mondta annól a fiatal srác, ez egy csoporton zajlott, hogy én egy leendő jófejapa vagyok.

2:20:21 Világbajnok.

2:20:21 Köszönöm vele bárkit.

2:20:23 De a lényeg, én három kiló gumicukorba bárkivel fogadok, hogy ő tényleg egy jófejapa lett, mert őt ennyire foglalkoztatta ez a jövő, és nem az hát majd meglátjuk, majd ahogy kijön, hanem ez a vezérmotívum ott volt benne.

2:20:42 Aztán ha már ténylegesen bekopogtat az imposztorság és a kételj, akkor mit kezdek vele?

Amikor bekopogtat a kétely — 2:20:50

2:20:50 Tehát, hogy mit kezdek ezzel az érzéskomponenssel, ezt mindenképpen érdemes cizelláltan megnézni, és amit ott az elengedés szónál, ugye, ha a hallgatók emlékeznek, hogy volt az érzés, a gondolat és a cselekvéses komponens.

2:21:07 Itt is megnézni, hogy oké, van ez a helyzet, hogy most a kételj bekopogtatott, az imposztorságot érzem, akkor mit tudok ebben a három mesdjében tenni?

2:21:16 Tehát, hogy sokszor, ha szétszálazzuk a kötélsodronyt, akkor nem fog minket megfojtani, hanem ha nem elkapjuk a grabancát.

2:21:24 Hirtelen most így ezek a psziopraktikák jutnak eszembe.

2:21:29 És akkor ezt technikailag, vagy praktikusan a hétköznapokban hogyan fognád meg?

2:21:33 Tehát én nekem van egy ilyen érzésem, akkor leülök, és akkor megint az A4-es lapoktól lakkal.

2:21:38 De itt azért már jó lenne valakivel erről szerintem beszélni.

2:21:42 Tehát itt már hasznosabb a külső szem.

2:21:44 Azért, mert ugye a kételj az egy olyan komplex érzés együttes, ami simán lehet, hogy ott van mögötte szégyenélmény, büntudatélmény, és ezek az érzések mind így dobálják le a biztosítékokat, és egész egyszerűen, tehát ez nem IQ-n fog.

2:22:03 Na, 123 IQ-pontod van, és akkor megfejted, nem tudod megfejteni, mert az érzések dobálják le, tehát érdemes egy külső szempontot.

2:22:15 És akár kezdjük azzal, hogy amit most érzel, az normális.

2:22:21 Mert hogy életedben először értél át mondjuk ilyet, láthatóvá váltál, elmondtad a történetet, nem olyan családból jössz és itt tovább, hogy miért ne lehetne, hogy most bekopogtatott a kételj.

2:22:35 Tehát ez egy picit az, amikor egy másik hasonló negatív szó, mondjuk valaki féltékeny, akkor nem kell rögtön elhesegetni a féltékenységet, hanem gyere csüccs ide mellém, kedves féltékenység, megszemélyesítve őt, és akkor beszéljük ezt meg.

2:22:53 Tehát valahogy úgy tartózkodjon

2:22:55 ott mellettem, de azt letiltani, hogy a féltékenység mondjuk ne

2:22:59 nézesse meg a párom telefonját, mert azt a cselekvést rögtön

2:23:22 a néhány hónap előtt megkérhetődik a következő hobzot,

2:23:26 és azért nem az, hogy mit képzeltél,

2:23:26 de hát most megjelent, mert a fölvonulásban már

2:23:27 egyébként meg nincs semmi kifejezés, hogy lehet, hogy egy kis

2:23:31 felhúzódó személyben beszélhetnék és előtt megkérhetném a

2:23:31 egyébként azt mondjuk eltörténje, mert nem tudom, hogy miért

Vigyázz, mit kívánsz — 2:23:33

2:23:33 volna szórakozóan kedves lehet.

2:23:33 Szórakozóan még a helyre a nagy előadások, ezt többször átéltem, így kezdedve, hogy ott ülnek sok százan, én mondom a kis mondandómat, ez a mondhatnám úgy, hogy imi vagyok Győrből, meg korábban Nagymegyerről, meg nem tudom is, hogy és mondom, amit mondok, és ti mit írtok?

2:24:01 Most mit mondtam, amit írnik, és tudom, amikor látszod...

2:24:04 De hát ez egy semmilyen extra mondat, és ott volt bennem, hogy Júristen, most amit én mondok, hát ez azért így nagy teher, hogy biztos ez?

2:24:20 Van a nagyon jó film a De Niroval a Férfibecsület, meg a Cuba Gooding Jr. felszereplés.

2:24:27 Mély, jó film, kicsit hollywoodi a vége is, de hogy úgy érdemes megnézni, és abban van az a kínai mondást idézi mindig a De Niro, az ezredes, hogy egy katonembert játszik, és ismered a kínai mondás szakát, így cikizi ugye a másik felszereplőt, vigyázz, mit kívánsz.

2:24:49 Tehát, hogy nagyon sokszor létrejön, amire addig vágyakoztunk, és akkor úgy azért felsziszenhetünk, például amikor ilyen mélyebb csoportokat volt szerencsén vezetni meg, tehát amikor nem az van, hogy négy órás fejtágítás, hanem mondjuk van egy folyománya az alkalmaknak, és lehet beszélgetni, van rá idő, és mondjuk ott vannak a fiatalok, és hogy hát ők szeretnének bölcsességet.

2:25:18 Ez a marha jól hangzik.

2:25:19 Ki nem szeretne bölcsességet?

2:25:22 Mi annak az ára, hogyha a jó Isten megadja a bölcsességet?

2:25:28 Hány veszteséget?

2:25:29 Hány vért pisilést és egyéb nyalángságokat kell átélni, hogy az a tapasztalat kititrálódjon egy bölcsességbe?

2:25:39 Úgyhogy néha vigyázzunk, hogy mit kívánunk.

2:25:42 Visszatérve nekem ott voltak ilyenjeim, hogy hát én csak mondom, amit is biztos, hogy szóval ezt mindenki átéli.

2:25:51 Én ültem ugye előadásodon úgy, hogy utána ki is kellett vesézni, hogy miért telefonoztam egész végig.

2:25:56 Hát nem papírra jedzeteltem, de hogy konkrétan nekem is ez volt, hogy szépen írtam a gondolatokat végig.

2:26:02 Amiből egy-két kérdés az itt meg is ki is kristályozott most, úgyhogy azokat hosszú távon vittem el magammal.

Üzenet a húszéves önmagának — 2:26:10

2:26:10 De ha már a tapasztalatról meg a bölcsességről beszéltünk, mi lenne az a tanács, amit saját magadnak adná mondjuk a 20 évvel ezelőtti önmagadnak?

2:26:19 Így, hogy most már mondjuk pszichológia, időmenedzsment témában azért elég sok mindent magadra gyűjtettél.

2:26:26 Először mondok egy megúszósat, ilyen poénos kis színest, aztán valami érdemibbet.

2:26:34 Ez lenne az üzenet húsz éves én ennek.

2:26:37 Imikém kevesebb H3.

2:26:40 Ez a Heroes of Might and Magic.

2:26:43 H3 meta.

2:26:45 Tehát az a játék, szoktam mondani így barátoknak, ha annyi ezre sem lenne, hány órát én a Heroes of Might and Magic H3-mal töltöttem, 18, ez is 99 nagy év volt, mint látjuk a Matrix is akkor jött ki, és a Heroes is, az egy csoda.

2:27:06 Tehát ott a Rampart várral voltam a Rylant karakterrel, és jó, elnyitjuk meg ezt a fejezetet.

2:27:17 Amúgy képzeld el, a mai napig évente egyszer-kétszer előveszem.

2:27:22 Azon a legálisan láblógatos napokon az egy ilyen nosztalgikus eufória, mert ott ráadásul impossible fokozaton én vagyok a góré, tehát hogy az úgy, dehogy.

2:27:37 Szóval ez lenne az üzenet, hogy ebből úgy kevesebbet.

2:27:41 Kapcsolat-zárójel, ezzel valójában én most azt üzentem, hogy számoljon le a húsz éves énem az időrablónak titulálható kategóriákkal drasztikussan kevesebbet.

2:27:53 Nem azt mondanám, hogy ne heroesozzon, mert az egy fontos erőforrás is, de kevesebbet, mondjuk a minimum kettővel osztanám, vagy szorozzuk be 0-3-mal, így.

2:28:05 Kapcsolat-zárójel bezárva.

2:28:07 És akkor egy érdemibbet, és ennek tényleg van jelentősége, hogy időgazdálkodásban én olyan módszereket szeretek csak beszélni, regélni az előadásaimon, képzéseimen, amit kipróbáltam saját magam is.

2:28:20 Tehát ez az állítólag jó, meg a szakiradalom szerint, ezt kevésbé érzem hitelesnek, mint hogy ezt és ezt szerintem zseniális, és ilyen klikbétesen mondom a következő két mondatomat.

2:28:34 Melyik az az egy mondat, az az egy módszer, ami megváltoztatta az életemet.

2:28:42 Na, így lehetne ilyen klikbétesen.

A háromnapos évértékelés — 2:28:44

2:28:44 De amúgy tényleg, tehát ez alapjaiban más, hogy rajzolta volna ki a huszas éveimet, mert 30 éves koromban már ezt űztem, de 20 évesen még nem, a háromnapos évértékelés.

2:29:00 Tehát ha érdekel, akkor kifejtem, hogy ez mi, de hogy ez lenne az üzenet, hogy most a háromnapos évértékeléseket kezd el, és ted véredd el.

2:29:10 Nem te vagy az első, aki egyébként ezt ajánlja már itten.

2:29:13 Csak ebben a műsorban, úgyhogy azt szerintem egy elég erős üzenet.

2:29:18 Belemennyek, vagy nem tudom ezt, ezt rád bíznám, hogy.

2:29:20 Te hogyan csinálod, inkább azt mosolyogjál, hogy neked, mert ugye nyilván emberfüggő.

2:29:24 Emberfüggő, igen.

2:29:25 Te hogyan, mi a menetrend?

2:29:27 Oké, offline, három nap offline, itt már elvesztettük a hallgatóság egy részét, ha bárki eddig kitartott, de ez már kegyetlen.

2:29:35 Valaki a hegyekbe egy házba elmegy.

2:29:37 Főszabály, hogy ne az alap életteredben végezd el, tehát onnan kiszakítani.

2:29:44 Ez is egységes.

2:29:45 Oké, és a három nap következő például életterületekben érdemes gondolkodni, tehát egy életterület, egy óra, úgyhogy leérsz, panzió, szálloda, kiveszed a kis, nem tudom, menedékházat, és az első napon 8-10 életterületet végiggondolni, egy életterület, egy óra, a psziché csapong, minden máson is fog gondolkodni, de ott fókuszáltan.

2:30:14 Egy életterület, akkor egy óra csak mondjuk a párkapcsolatról szól.

2:30:18 Semmi más, be fog minden szüremkedni a fuga keresztek múltkor, a csempézéskor, milyen teát vegyünk.

2:30:26 Hú, mi, hol vagyok?

2:30:27 Párkapcsolat.

2:30:28 Tehát, hogy ezeket, és akkor 8-10 óra már meg is van a napban.

2:30:33 Az első nap arról szól, hogy az előző egy évben mi történt, tehát egy kiértékelés, egy aktuális röngyánkép, második nap a következő egy évet tervezzem meg a 8-10 életterület mentén, és a harmadik nap nagyon fontos, ott pedig mérhetővé tenni azt, ami esetleg vágy alapon maradt a második napon.

2:30:53 Tehát egy ilyen szép kifejezésre nyilván a vágyakat céllá emelni,

2:30:57 és ehhez mindenféle metodikákat használni, és valahol befűzni a három napba,

2:31:02 leginkább a második nap estéjén szoktam, akkor már esetleg valami kis,

2:31:09 nem tudom, koktél mellett tegyem be, napközben nem,

2:31:12 de hogy este valami kis könnyítésként, nem tévézni, ez nagyon fontos,

2:31:16 semmit nem beengedni a pszichis rendszerbe abban a három napban,

2:31:20 esetleg egy zene, az természetesen belefér el,

2:31:23 rátenni ezt az életútívre, hogy ez az egy év a nagy,

2:31:29 az ilyen nagy longitudinalis személyes évünkben, tehát hogy mondjuk

2:31:34 életcél, nagy meghatározott célok, kisebbfélék, tehát ezt mind érdemes.

2:31:41 Úgyhogy én így csinálom, és ez számomra védhetetlen, és a legnagyobb haszon ebből számít.

2:31:48 Ami tök fontos, kíváncsi vagyok, hogy egyetértesz el, hogy nem január vagy december, ezt bármikor megtehetem.

2:31:54 És nem születésnap.

2:31:55 Nem születésnap, akkor ünnepeljünk meg egyébek, valami totál semleges nap.

2:32:02 Én annak idején pünköstkor kezdtem el, úgyhogy emiatt nálam a üzleti és belső és minden év az tavasztól tavaszig tart.

2:32:11 És az ott nincs befert, meg nincs ilyen, hogy a családi ünnepkör akkor van, a legtöbb családban vannak ilyen mindenféle összevonások.

2:32:17 Nem, nem, nem, nem.

2:32:18 Azt úgy meg, tehát a maga méltóságában megtartani és ezt védeni.

2:32:23 Nagyon védeni.

2:32:25 Szülőknek javaslom az augusztus végét, mert ugye nekünk meg szeptembertől szeptemberig tart az év.

2:32:29 Akár.

2:32:30 És akkor ott kell évet tervezni.

A kérdés, ami nem hangzott el — 2:32:32

2:32:32 Imre, mi az a kérdés, amit nem tettem fel, de szerinted kellett volna, hogy beszéljünk róla?

2:32:38 A legnehezebb kérdésed az eddig.

2:32:44 Én kicsit ventilálok neked itt a végé.

2:32:49 Max, kivágjátok, ha akarjátok.

2:32:51 Hogy készülsz egy ilyenre?

2:32:53 Mert ugye jelezted előre, hogy ez tényleg egy ilyen a podcast nevéhez méltóan, hogy mi hosszan fogunk beszélgetni, és hogy egy kezemen megszámolom, hogy ány ilyen típusú, hosszú beszélgetésben voltam, ahol kamerák és egyebek, és hogy ez most így sikerült, így jött ki.

2:33:14 Nincs hiányérzetem, mert hogy áramoltunk itt mindenféle vetületben, lehet majd este a zuhany alatt.

2:33:21 Na, és a Peti azt miért nem kérdezte meg, hogy ha ez egy 30 perces lett volna, akkor valószínű sokkal könnyebben tudok válaszolni.

2:33:29 Azt még úgy elmondtam volna, meg ezt még el lehetett volna mondani.

2:33:35 Örülök.

2:33:36 Ez egy kiváló válasz volt számomra.

2:33:39 Még egy dolog van hátra, ezt puskáznom kell, mert szó szerint szeretném idézni.

Az előző vendég állítása — 2:33:44

2:33:44 Elkezdtünk egy olyan hagyományt, hogy minden egyes vendégünk hagy egy állítást a következő vendégnek név nélkül.

2:33:52 Ők se tudják, hogy kinek, te se tudod, hogy kitőljen.

2:33:55 Az majd kiderül, amikor publikus lesz az epizód.

2:33:58 Az előtted levő beszélgetőnk hagyta itt ezt az állítást.

2:34:01 Kérdés, hogy egyet értesze vele igen, vagy nem, illetve miért.

2:34:05 Ő ezt üzente neked.

2:34:07 Bocsánat, tudta, hogy én leszek?

2:34:08 Vagy nem?

2:34:09 Tehát ez ilyen vak helyzet.

2:34:10 Nem, abszolút vak van.

2:34:11 Eddig egyébként még betaláltad, tehát tök jók voltak.

2:34:15 Egyet értesze azzal, hogy a világunk igazságtalan, de ez így igazságos.

2:34:20 És erre egy igen, vagy nem-et.

2:34:22 És egy miért-e.

2:34:23 És egy miért-e.

2:34:24 Ja, az jó, akkor ki lehet.

2:34:25 Az jó, akkor lehet.

2:34:28 A teljesetet beszigorítsunk, csak hogy ne bújják előtt az igen, vagy nem, és csak utána jöhet a miért.

2:34:33 Még egyszer, a világ igazságtalan.

2:34:35 De ez így igazságos.

2:34:37 Hajlok az igenre.

2:34:39 És a miért?

2:34:40 Az emberekben van egy igazságos világba vetett hit.

2:34:45 És ez nagyon illuzórikusan ott van.

2:34:48 Ez odatorkol, hogy nagyon sokan hisszük a külső megmentőt.

2:34:54 Hogy majd jön egyszer egy jóságos nagyapó, egy apa figura, aki majd megment minket.

2:35:01 Egy fehérpánceros lovag.

2:35:02 Igen, és hogy tényleg azért mi emberiség nagyon sok mindent tettünk azért, hogy zárós időn belül ne legyünk, vagy ne így legyünk.

2:35:11 Optimistán persze ezt lehet, hogy mi Peti a civilizációnk csúcsát most láttuk, és akkor lehet, hogy utoldaink már, ugye legtöbben úgy szeretjük mondani a gyerekeinknek, hogy nektek jobb lesz.

2:35:25 Ezt már nem biztos, hogy lehet mondani.

2:35:27 Igen, kevésbé bátran.

2:35:28 Kevésbé, így van, így van.

2:35:30 Úgyhogy nem biztos, hogy valóban várhatjuk ezt a külső megmentőt.

2:35:38 Mostanában meglepően sokszor eszembe jut egy interjúja a Hankiss Elemérnek, nagyon szeretem a Hankiss Elemérnek a gondolatiságát.

2:35:48 És őt kérdezték egy ponton, hogy hogy lehetne megjavítani ezt az országot, konkrétan Magyarországot.

2:35:56 Ő vállalta a választ, némi időt persze kicsalt magának ott az interjúban, de kimondta a legfontosabbat, hogy kezdje mindenki magával.

2:36:07 Egy százalékkal többet gondolkodni, egy százalékkal többet dolgozni, tíz százalékkal kevesebbet nézni a televíziót, húsz százalékkal hajlamosabbak lenni arra, hogy olyannal is kezet fogjunk, akikkel egyébként nagyon nem értünk egyet.

2:36:21 Használt egy szép kifejezést, hogy önmagunk reformkorát érdemes megalakítanunk, kialakítanunk.

2:36:28 Kezdjük magunkkal, és ez jut eszembe, hogy nem jön a nagyapu.

Kezdje mindenki magával — 2:36:33

2:36:33 Ebben a klasszikus értelemben, de szemét ez az állítás, mert hogy én szétszedném a két tagmondatot.

2:36:42 Hogy ez így igazságos-e?

2:36:44 Nem tudom.

2:36:44 És még ha valaki esetleg vallánsos, akkor rögtön azt is bekeverheti, hogy van-e egy nagy végső igazság valahol.

2:36:52 És akkor a jó Isten azt majd tudja, és akkor ahhoz közelítünk, de ezt hagyjuk meg, akik foglalkoznak ezzel a témával.

2:36:59 Szóval, jaj, de szép is.

2:37:00 Na, a gondolatok kertjében én ezt akkor viszem, és majd meglátjuk, hogy lesz-e belőle csírázott, meg falánt állapot.

2:37:08 Köszi.

2:37:09 Nagyon szépen köszönöm.

2:37:10 Én is köszönöm.

Strukturált adat (JSON-LD)

Az epizódoldalra beilleszthető, a PodcastEpisode séma szerint. A transcript mező az átiratot köti az epizódhoz, ami a generatív keresőknek a legfontosabb jelzés.

{
  "@context": "https://schema.org",
  "@type": "PodcastEpisode",
  "name": "Limpár Imre a The Long Story podcastban",
  "inLanguage": "hu",
  "timeRequired": "PT2H37M10S",
  "partOfSeries": {
    "@type": "PodcastSeries",
    "name": "The Long Story",
    "url": "https://thelongstory.hu"
  },
  "author": {
    "@type": "Person",
    "name": "Tóth-Czere Péter",
    "jobTitle": "podcast házigazda"
  },
  "actor": {
    "@type": "Person",
    "name": "Limpár Imre",
    "jobTitle": "tanácsadó szakpszichológus"
  },
  "about": [
    "időgazdálkodás", "önismeret", "priorizálás",
    "halogatás", "változáslélektan", "sikerdefiníció"
  ],
  "transcript": "TELJES_ATIRAT_SZOVEGE_VAGY_URL",
  "url": "https://thelongstory.hu/EPIZOD-SLUG"
}