SPEAKER_03 0:13

Hogy egy gyakran említett hasulatot mondjak ide, hogy van egy óceánjáró hajó, azzal mész, az óceán végtelen felszínei valamilyen irányban. És hogyha te úgy döntesz, hogy ezt meg szeretnéd változtatni, mert egy másik kontinensre akarsz igazából menni, akkor oda kell fáradni a kormányhoz, és azt el kell tekerni, lehet, hogy csak 5 fokkal vagy tízzel, vagy valamennyivel. Ez nem tart sokáig. Ez semmetik se tart konkrétan. Az sokáig tart mire egy másik helyen fogsz kikötni. Azt nem lehet felgyorsítani. Van egy tempót, van egy érés, mint a magelőtetésre tart sok ideig, de utána növény legyen, az kétségtenű nem lehet sietetni. Egy gyermeknek a nemzése nem tartsáig, de a kihordása, az meg kell legyen a kilenc hónap. Ebben kell bölcső eligazodni, hogy mihez kell idő, és mihez nem kell tulajdonképpen sok idő, és egy igazi mély döntés meghozatalához, vagy egy fontos felismerés, egy ilyen villanyfelkapcsolás odabent, vagy egy új iránynak a kijelölése és azonban első lépés megtétele, ezek nem tartanak olyan sokáig. Válask szét azokat a témák, amik hasznosak, azoktól, amik károsak, bár ezt se könnyű.

SPEAKER_00 1:36

Nagyon nehéz, egyre nehezebb szerintem.

SPEAKER_03 1:39

Egy picit szeretnék arra fókuszálni, amit én hasznosnak tartok, és ott három réteget vagy szintet elkülöníteni. Az a legalsó szintjén a hasznos információknak a végtelenül leegyszerűsített, ilyen logrysű, motivációs előadás szintű gyerekek meg tudjátok csinálni egy szintű dolgok vannak, amik nagyon sok emberhez elérnek, és rendkívüli hasznak olyan szempontból, hogy azokat, akik csak ki kezdenének így menni valamerre, ez az egyszerű nyelv meg tudja fogni, vagy egy olyan személy, aki ezt úgy tudja od.

SPEAKER_00 2:20

A klasszikus Tony Robbins kezdőcsomaknak ugye ebben nagyon szóhoz.

SPEAKER_03 2:24

Az lényegesség, ami a kezdőcsomnak, mert a Tony Robbins is nagyon sokfé szinten tud kommunikálni, és akkor van a kezdőcsomag, ami erről szól, hogy gyerek, kapjátok össze magatokat a jól égáljon megint. Ki mire vár, hogy milyen életet szeretnél érni meg. Az tudod, hogy hány éved van, meg mi van. Tehát ez az egyszerű sáv, ez azért olyan lényeges, mert ez ilyen belépő lehet a komolyabb önismeret, meg önfejlesztés világában. És itt nagyon sok ember tartózkodik, hogy vár egy ilyen megszólító, lelkesítő, egyszerű, érthető hangra. Van ez a következő sáv, én úgy tekintem magam, meg az én munkámat, például ami ebben van benne, ahol van egy erős szakmaiság, egy képzettség, egy tapasztalatág, stb. meg egy igény arra, hogy ez egyszerűen legyen megfogalmazva, könnyű legyen hozzá kapcsolódni, és ezáltal nagyon sok kompromisszumot kell meghoznom, például, hogy le kell szállni az akadémikus magaslatokról, kikelten magam olyan kritikáknak, például ezt ilyen túl primitíve, vagy túl le van egyszerűsítve, sebbi. De ennek nyilván az a célja, hogy akár azt a réteget, amelyiket egy nálam is egyszerűbben fogalmazó szakmai csapat próbál úgymond hangolni, azokhoz már tudjak fordulni, vagy nekik tudja kínálni valamit. De le mondok arra az igényről, ami ugye a harmadik sáv lenne, hogy az abszút akadémiai tökéletesen precíz, up-to-date tudományos nyelven megfogalmazni valamit, mert az lesz a legkevésbé népszerű. Tehát, ha valaki úgy beszél, akkor számoljon azzal, hogy ahhoz lehet, hogy nem fog tudni sok ember kapcsolódni, mert az bonyolult lesz. Amit megfigyeltem, és amire én magam is nagyon szeretnék vigyázni, hogy abba csapdában ne lépjen bele, az ennek a három szinnek a képviselőinek a kölcsönös lenézése egymás felé. Tehát az, amikor főleg föntől lefelé tud ez menni, hogy akinek több szakértelme van, vagy szelátában fogalmaz, vagy tudományosabb igényel irkönyvet, vagy stőgy hajlamos lefelé kicsit tud lenézni azokat, akik egyszerben fogalmaznak, és ez által nyilván egy kicsit le is butítják, az úgy mondtam anyagot. Én pedig azt gondolom erről, hogy ha ezt észreveszem magamon, hogy akár fölfelé azt mondom, hogy minek ennyire tudományoskodni, ráadásul ezek a tudományos, meg lehivatkozott, meg nagyon bástyázott dolgok is elavulnak. Évről évre elképesztő templóban avulnak el, hogy most aktuális publikáció ezt mondja a dejövőre, meg azt mondja, tehát ebbe se pisuljunk azért bele annyira, hogy az az igazság, meg lefele is lehetnek kritikáid néha, hogy az ennyire nem szabad nagy gyerek ezt lehetszíteni. Ez már tényleg kezd káros lenni valahol, hogyha valaki azt mondja, hogy bármilyen helyzetben vagy az életben egy dolog számít, állj hozzá pozitívan, állj föl, és menj tovább. Vagy ne nyalogass a sebeitet, hanem kapd össze magad és indulj el. Ezek nagyon sok embernek nagyon fájdalmasan károsak, mert képtelen megcsinálni, mert még meg se értette, hogy mi bénija le őt, mi fáj neki ennyire, megpróbálom.

SPEAKER_00 5:52

Még jobban.

SPEAKER_03 5:53

Igen, igen. Amire most én akartam fokuszálni, az tulajdonképpen csak annyi, hogy a szakemberek is egymással azért lehetnek ilyen kritikus viszonyban. Hott a leglényegesebb szerint az lenne, hogy akinek van valami mondani valója, ami segíthet, mindegy, hogy milyen szinten tudja megfogalmazni, akkor én szerintem adja be a közösbe. És akkor abban reménykedem, hogy mindenki maga hullám hosszán, maga érdeklődésnek megfelelően szépen megtalálja azt, ami őt megszólítja. Amikor valaki úgy teszi fel a kezét, hogy a gyerekek úgy látszik, hogy ezeket mind örököltem, mind hozom, valószínűleg sok minden megmagyaráz abban, hogy miért szenvedek enjít és miért bánok veletek is sokszor járos szól. De a felelősség most már az enyém, a szüleimben is élnek, régen volt az egész, nekem kell most megtalálnom, hogy ezzel az örökséggel mit kezdjek. Ott kezdődik a valódi radikális öngondoskodás. Viszont az az elején, ahogy most így becegetted is, az elején ez egy kicsit depresszív pozícióba sodorja az embert. Főleg akkor, hogyha nincs hozzá eszközöd, hanem csak annyi van, hogy volt az a sérült vagyok.

SPEAKER_00 7:13

Igen, ez volt a nagyon erős mondatod most szerintem az, hogy magamra visszahívom a felelősséget. Ezért egy bizony nehéz döntésnek hangzik. Hát ezt meg tudjam tenni. Ebben segíteni egyébként csak, hogy ha valaki most itt van velünk és hallgat, vagy néz minket, és van ilyen problémája. Akár visszakanyerod egy picit a terápia felé, és hogy a bevezetőt azt megbeszéltek, hogy mi történik olyan. Ha azt érzed, hogy valakinek ilyen problémája van, hogy elindult az elismerető, felismerett bizonyos problémákat, de mondjuk nem tud velem mit kezdeni. De tudatában van, és mondjuk nem a cinikus én egyőzött. Most az én neked is valószínűleg nehezebb dolgo van, hogyha valaki azt mondta, hát őgy elfogadta magát ugye egy ilyen.

SPEAKER_03 8:00

Az növek nem találkozunk.

SPEAKER_00 8:03

őlik a legkényebb dolgot. Mit tegyek? Van top három top egy. Mit tegyek, hogy ha el akarom magamnak indítani. Bízom benne, hogy ennek van egy ilyen lehető hatása. Magamat a holtponton, és akkor utána segít a folyamat. Hogyan tudom átlakni magamat ezen a holtponton?

SPEAKER_03 8:25

Vagy van-e holtpont szerintem van, és a holt pont az talán éppen a felelősség kérdésénél van. Szóval a saját felnőttkori problémáinknak egy jelentős része, beleesik ab a kategóriában, hogy régebben rossz volt, de most már nincs ez a hatás. Már nem élek otthon, már nem élek a szüleim, stb. stb. Most már csak magamra tudok számítani, támaszkodni, és igazából föl kell vállaljam a felelősséget is, ahogy létem ér. Mert ha áthelyezem, vagy ott hagyom a felelősséget, mint a gyerek a szülein, vagy a főnökén, vagy a politikai rendszeren, vagy valami, akkor elveszem magamtól az esélyt, hogy ezt helyre hozzon. Mindenki, aki a saját hogy létének az okát magánkívül delegálja, ha igaza van, ha nincs igaza kaméltányos haméltány talan volt a bánásmód, stb. Egy kicsit el is veszzi a lehetőséget a gyógyulástól. És ez nagyon gyakori jelenség vangy. Annyira fájdalmas, ami történt, hogy annyira méltatlan és olyan erős az a környezeti hatás, amiben valaki van, hogy egyszerűen nincs más útja, mint hogy szenvedjen. Tehát a megbocsátás és az elengedéssel kapcsolatos döntések meghozatala lesz a következő lépés.

SPEAKER_00 10:10

Megérpelhetem akár úgy is, hogy a mostani életemre vetítem le, mint hozott csomagot. Teszem azt, hogyha maradok a például, hogy az a kvázemmi, vagy inkább negatív csomag, amit ott kaptam, az kellett ahhoz, hogy én ma gondoskodó típusú szülőnek tartam magam, ez egy élhető ki menete így ennek vagy megfogalmazva.

SPEAKER_03 10:37

Szerintem abszolút, és nagyon sokan meg is tudják ezt lépni, csak azért ez egy óriási ugrás. Ezt a nulláról, ezt nulláról próbálok ki meglépni, hogy én hálásfő kapának, hogy belőszül is bántalmazott, bántam azt a anyámat, utána lépett, utána meghalt, és stb. Ezt úgy hívnánk, hogy ez egy spirituális bypass lenne. Egy kerülő út, ahol én az érzelmeimmel nem is akarok találkozni, hanem én ezt az egész problémát azzal akarom leönteni, hogy az jó volt így, hogy volt, mert mindenek úgy kellett lenni, meg nincsenek véletlenek, meg ez azért volt jó, mert nekem most akkor stb. De ha nincs mögötte ez az érzelmi feloldódás, és ez a valódi belső mély gyógyulás, akkor ezek a problémák nem szűnnek meg. Csak le van borítva valamivel, ami minden helyzetben újra és újra föltépődhet, és újra fájl.

SPEAKER_00 11:36

Akkor meddig juttak el a terápiám, akkor ez a vége a folyamatnak már, amit ha jól értem, akkor ezt már én érem el otthon. Még a terápán tudunk idejutnire. Persze. 912 perc alatt, akár eddig el lehet menni.

SPEAKER_03 11:53

Igen, mert általában az, hogy mi megbeszéljük, hogy most a jelenlegi problémád hogyan kapcsolódik régi dolghoz, meg hogy hogy néz ki ez az egész ívom, én vagy ez a sokszor nagyon szépen mutatja magát az a Wi-Fi modellszerűség, hogy van egy felső réteg, amitől szenvedsz, van egy középső réteg, ami kiváltja ezt a jelenkoris szenvedést, például a te apa szereped jelenleg, és annak a vívódásai, és vagy egy hasó része, ott te vagy a gyerek, és van apukád, és az egész minta szoftver telepítve volt ott akkor, és a többi már ennek a következménye. Ezeket nagyjából megértsük, akkor látjuk, hogy merre érdemes fordulni a figyelmünkkel, akkor mondjuk ezt eltett fél óra, vagy maximum 45 perc ezzel a kibogozással, meg ezzel a modellezni szeretnénk, hogy hogy jött mindez létre. És utána már ott van édesapád, ott van valami zajlik, az is 10 perc 15 perc, nem szokott sokkal több lenni egy ilyen jelenléte egy szülőnek, de van, hogy több, van, hogy idő kell a sírásra, vagy a harak kifejezésre, vagy stb. Uána megyünk tovább abba az irányba, hogy itt van az idő arra, hogy ezt elkezdem megbocsátani. Megbocsátás az egy belső döntés, arra vonatkozóan, hogy én nem akarom ezt a szenvedés mintát tovább vinni. És teszek egy gesztust Apám felé, a képzeletben, a képzelbeli Apám felé, ami arról szól, hogy én ezt megbocsátom, mert én fölfogtam, egyrészt az, hogy ez már elmúlt, és most már csak én szívom meg, ha tovább hallogatom, a bocsánat adás. Másrészt meg is értem azt, hogy ő tőle enyitelt, ő ezt így, és azt is tulajdonképpen értem, hogy valahol ez engem erősebbé és egy zettebbé tet, és így tovább. Ez len a megbocsátás fázis. Ezen túlmegy az elengedés nevű dolog. Az én modelemben ez sokféle lehet ezt érteni. A megbocsátás, pszicholó egy gesztus én úgy nevezem abban az értelemben, hogy mikor valakinek megbocsátok, akkor azért fönntom azt a paradigmámat, hogy ez nem volt jó így, ez nem szabad otthon megtörtén, ez nagyon ártalmas volt. De én megbocsátok, de azért bocsátok meg, nem azért, mert rendben van, hanem azért, mert túl akarok lni rajta. És mert én akarok bocsátani, és én ezzel együtt akarok tovább élni, hogy én ezt nem rágadok rajta tovább.

SPEAKER_00 14:25

És mi az elengedés?

SPEAKER_03 14:26

Az elengedés abban más, hogy az egy spirituális jellegasztus, és abban az a célunk, hogy fel tudjuk oldani azt a meggyőződésünket is, hogy ennek nem szabad ott történnie. Ez rossz volt, hanem megpróbáljuk ezt behelyezni egy ilyen kozmikusabb, univerzálisabb rendben, attól spirituális, ahol arra jutunk, hogy a dolgok rendben vannak. És az, hogy ez megtörtént, az a sorson része az hozzád valamit az egészhez, ki tudja talán én választottam valamilyen szinten, szokták mondani, hogy a szüleinket nem mi választjuk, de legalább annyira lehetséges, hogy mi választjuk, csak ugye nem ebbe az életünkben, hanem valahol egy tágabb spiritás összefüggésben, ez simán lehet, hogy nagyon sokan lesznek ebben, hogy te úgy születsz le, hogy ahhoz okhoz a szülők, az akarsz menni, és az az oka, például, hogy neked éppen most egy olyan napokon kell, aki majd nem tudom, bántani fog, vagy hiányozni fog, mert ez az, ami beletartozik az életed tervébe, vagy céljában. Most, hogyha most én nagyon sem bologaz, lehetünk képződni, hogyha te egy ilyen kockábej valaki lennél, akkor erre azt hiszem, hogy na ez, amit már tudom. Ja, persze benne vannak kapítban valakinek sorszag, ez már sok. De ha addig el tud jutni, hogy a megbocsátás saját érdekében meglépi, az is óriási változásokat tud hozni az életében. Ha valaki még ezt az elengedés gesztust is megteszi, akkor meg egyszerűen ez a téma nagyjából kitisztul a belső világból. Ez egy óriás nagy témakör. Nagyon izgalmasnak találom, jó ideje erősen bevonultam ebbe a kérdésben, és nagyon lelkes vagyok az éjjel téma vonatkozásában. A mi szakmánknak a kereteit, azt íra, azt a markányson átírja, átrendezi. Azzal együtt is, hogy például a terapeutus szakmáról mondták azt csukáig, hogy ez ilyen utolsók között lesz, ami az hozzányúl az éjjel, mert nagyon emberi, nagyon személyis válaszok nem év. Engem nem lehet nem egy egyszerű dolog automatizálni, azért kell hozzá két embernek egy ilyen mély ráhangolódása, meg empátiája, meg még egyéb. És ezzel többé-kevésbé egyet is lehet érteni, de annyira bámulatos, hogy mi az, amit mégis valahogy a maga szintetikus empátiájával, szóhasználatával, figyelmével, idézve a verbális zsonglőrdésivel, meg egyébekel létre tud hozni, hogy azért az ámulatba ejtő. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ezt a megújuló furcsa forradalmi, felforgató technolgiát, amit most néhány néven foglalunk össze, ez egyszerűen muszáj az alapokig megértenünk, amennyire tudjuk és integrálni például ebben a segítő szakmában is. Most ezt el tudnám mondani részletesetben is csak nem gondolom úgy, hogy ez most ide fontos, hogy mik azok a dolgok, amiket már most nagyon jól ki tud váltani. Nagyon gyakran pont azápiás folyamatoknak az előkészítő részét, ezeket a úgynevező alacsony küszűbűbeavatkozásokat, amikor csak dilemmáid vannak. Nem tudom, hogy merre vagy arcolás, akkor valakinek elmondod, és az valaki ugye nagyon jól kontextusban helyezi elmagyarázva, hogy mind mész keresztül. Nekem is volt ilyen sztorim, ami kifejezetten segítő volt nekem éjája, de még sok évvel ezelőtt, hogy valami kicsit összeveztem a lányommal egy plázába, és miközben elment vásárolni, én így elkezdtem a Chat GPT-vel arról beszélni, hogy most mit csináljak, mert én dős vagyok, de azt is utálom, hogy ő is dörs rám, pedig hát én egyszerem csak nem. És ott valami olyan általános szöveget, ami úgy hangzott, hogy hát igen, a 12 éves kis kamaszlányoknál azért elég gyakran előfordul, hogy te meg apa vagy, ugyan elvileg te vagy az idősebb, meg a bölcseben, azt javaslom majd, tehát valami teljesen általános szózt odaöntött, de engem olyan szinten fölébresztett a saját nézőpontomból, meg abból, hogy én tu fogtam jobbra, hogy most mit akartálnem megvásároltani, amit én full hülyeségnek tartottam, és akkor még ő neki át följebb, meg ez volt a szitu, tehát egy banális dolog volt, de én ott fejed hajtottam meg nekem, az a te pillanat engem kiúzani, csak azért, hogy adott egy másik kontextust, meg egy ilyen objektíbb rálátást, és azóta is az a tapasztalatom, hogy rengeteg mindenben tud nagyon hathatósan segíteni, rendetrani, még azt is, hogy átély olyan dolgokat, amit enélkül nehéz lenne átélni, és akkor van egy pár dolog, amit jelenleg így nem tud igazán ügyesen lehetesíteni, meg nem is kell neki. Pont ez a lényeg, hogy önismeretének, terápiás munkának van egy olyan emberi aspektus, amitől ezt imádjuk csinálni, amitől ezt jól csinálni. Tehát ez a egymás személyben érzés, ez a vetatív korreguláció, ahogy szokták mondani, hogy a két test is úgy azért, hogy összeangolódik. Még a képen jön keresztül is, hogy online megy ez a dolog, szól ez valami, amit nem is akarunk kiadni. Az, hogy én nekem milyen érzés az, hogy van egy ember velem szemben, aki nem együttérzést kommunikál, hanem látom, hogy együtt érez. Két teljesen különböző dolog. Látom a párás szemében, vagy a kicsit elcsukló hangjában hallom, hogy őt most megérinti az én emberi szenvedésem. És ez rengeteget jelent. Tehhez képest, hogy egy ilyen objektív, a szegfigyelő terapeutával vagyok, aki teljesen lezár érzemileg csak egy okoskodik nekem. V úgy csinál, mint haügy érezte közben belül ásitozik, vagy ez erre gondol arra gondolom, az nagyon csalódást okozó tud lenni. Szóval ez a nagy helyzet a mi szakmánk van. Meg egyébként ez valami annyira általános testal, meg pszés hatást gyakorol ránk, hogy ezért is lelkesettem be egy pár hónappal ezelőtt, hogy ezt mindenképpen össze kell foglalni, meg meg kell fogalmazni, meg erről könyvet kell írnom nekem. És hogy én az én látásmódom aztan tudom, az éjjel cunamival valahogy összefésülni, és mondani valamit arról, hogy ez a dologhoz érdemes hozzáni, meg hogy még az igazi kérdések. Én az a legfontosabb, hogy meg az igazi kérdés kollektíven, mint emberiség nekünk. És mi az igazi kérdés személyesen egy embernek, aki az éjjel szemben próbálni.