SPEAKER_02 0:07

Van neked olyan ember, akit elvesztettél már életek során, akit szeretnél vagy nagyon fontos fontos. Valahogy nem kereskedettél, nem tudják, úgy a szállod a felközbeni vagyunk.

SPEAKER_00 0:19

A legményebb belső elakadásaink és fájdalmaink gyakran a lezáratlan módból táplálkoznak. Stoktor éveken át cipelünk olyan transgenerációs terheket vagy veszteségeket, amelyeket megmagyarázni ugyanunk, de valóban feloldani eddig nem voltunk képesek. Az ultra rövid terápia pont erre a csürített drámai intenzitásra épít, nem a végtelen beszélgetésre, hanem az egyetlen csorsfordító találkozásra, amely mindent megváltoztathat.

SPEAKER_02 1:08

Minden többet, megjelenik, megputomba, és egyáltalán jelenleg utan elembi.

SPEAKER_00 1:14

Dr. Budalászló pszichiáter, pszichoterapeuta, az egyedülálló és méreható önismereti gyógyító módszerek, mint az ultra rövid terápia és a stomatodráma kifejlesztője és megalapítója. Munkássága arra irányul, hogy segítsen az embereknek gyors, intenzív és mérhető belső változásokat elérni a felesleges elméleti agyalást helyett. Amikor a kliens belép ebbe a sűrített bestő térbe, a megtocott magyarázatok és témák azonnal szerte fosztlanak. Nincs több idő a halogatásra, a felelősség áthárítására vagy az áldozat szerep kényelmére. Az érzelmi áttörés kapujában hirtelen egyértelművé válik az életünk igazi fókusnak, szembenézni a cettel, átelelni a belső gyermeket, megbocsátani, és végül letenni a felesleges terveket. Amikor a bele takarítás eléri a legmége pontot, a racionális agyalás elcsendesik.

SPEAKER_04 2:16

Az ultra rövid terápiának már a neve is egyébként nagyon érdekes, benne van az, hogy nagyon gyorsan lehet eredményt elérni. Az miért gondoltad azt annak, amikor ezt kialakított, hogy ennek kell, hogy szerepel legyen az életünkben, hogy valami gyors eredmény tudjatok, egy gyors, nem tudom, impulzust kiváltani az emberekből, miért a gyors megoldás lett a megoldás.

SPEAKER_02 2:38

Egyébként ez egyáltalán nem meglepő, hogy ha valaki a szakmánkat ismeri, mert ebbe folyamatos rövidítézetek vannak a 20. század elejétől. Tehát a klasszikus pszichoanalízis, ami az alapját jelenti a pszichoterápiáknak meg, sokan ezt ismerik legjobban fajó, tehát ez egy monumentális szó. Hostúfolyam. Né-t évről beszélünk, klasszikus ortodox esetben négy-öt találkozásról egy héten. Szóval az egyen több ezeres nagyságrendű találkozási folyamat. Erre nem csak én jöttem rá, hogy erre azért nincs időse erre, ez megvalósíthatunk kevesebbre. Sem lassan most már egy év is olyan, amit az ember úgy megfontol. Biztos, hogy egy év, minden héten nekem el kell mennem valaki ezt megbeszélni dolgokat ahhoz, hogy jobban legyen. Tehátszer a szakma is alakul, meg egyszerre vagy a közfelfogás is, hogy mi az, ami ez tényleg időkel. A legtöbb ember szerintem megtapasztalta saját életében is már, hogy egyetlen mélyreható intenzív pillanat, egy nagy veszteség, egy nagy boldog pillanat, egy nagy változás, tehát átrendezi az életet. És mi ezeket keresünk. És erre fókuszál ez a rövid terápiás módszer, ami gyakorlatilag egy alkalmas, tehát ettől jobban már nem lehet rövideníteni. Azért érdemeltek ki az ultra rövid terápianevet, de az, hogy hogy kapta ezt a nevet, az is egy külön sztori, mert ezeket nem megfabrikálom, hanem ezek lejönnek szakszóval. Tehát egyszer csak megjelenik a név, és elkezdi magát így felhangosítani az elménben. És akkor én így fejed hajtok, vagy nem. A szomatodráma is valogy így volt, hogy eszem ágában nem volt ilesmit kidolgozni, de megjelent egy szép napon, és akkor arról kellett döntést hozni, hogy ebbe beleállsz el, vagy ezt fölvállalod-e akkor is, hogyha hülye hangzik. A szomatodráma tényleg nagyon zűrsen hangzik. Sok embernek félelmetes az egész szó, vagy nem érti. Az út rövid terápia meg provokatív, és ügyeljen szakmai ellenőrzéseket, meg azonnali ilyen kritikákat vált ki sok emberbe, hogy miért kellább ez ne legyen rövid könyörgön. Az önismereti munka, meg a lelki fejlődés, meg mit tudom én, tehát erre adjunk már időt legalább.

SPEAKER_04 5:07

És egyébként pont ezzel a gondolattal akartam folytatni, hogy azt hogyan kezelítek, vagy hogyan kommunikáljátok le, hogy az, hogy ez egy új rövid terápia, az nem azt jelenti, hogy ez egy varás pirula. Elmész beszélgetek egy órát, és utána tökéletesen jól van az életed. Amit nagyjából a korszaknak a TikTok rendje digtál, hogy 10 másodperc alatt bármit meg tudsz tanulni, meg tudsz csinálni. Egy beszélgetés alatt rendben tudsz íni. Ezt hogyan tudjátok kezelni, hogy azért nem így van.

SPEAKER_02 5:35

Nagyon sok információt adunk erről módszerről mindenféle csatornán. A könyveimben, amennyire csak tudom részletezen, már olyan módon, hogy ezt egy átlagolvasó jól megértse. Amit jelent ez a gyors, intenzív mély változás. Aztán nyilván, aki jelentkezik egy ilyen alkalomra, azért alapvetően elkezdik átnézhetni ezeket az infokat, hogy mire számíthat. Például most nem tudom, hogy te mennyire nézted át ezt. De abból, ahogy mondod, hogy egy órás beszélgetés, mindjárt tudom, hogy nem vagy képele. Eleve nem egy órás, és eleve nem beszélgetés. Ezeket az információkat nyilván fel kell szedni annak, aki oda jön, előtte tudnia kell, hogy mire számíthat. És aztán mérlegel, hogy ő ez így vonza vagy nem. Mindjárt rá is csatlakozom arra, hogy miért nem egy órás, meg miért nem beszélgetés. Az egy órás keret tényleg sokszor nem elég, egy mélyebb lelki folyamatnak az át élésére. Sok mindenre elég, de egy intenzív belső változásnak van egy koreográfiája, egy optimális menetel, és abban vannak olyan állomások, amiket mi belerakunk egy darab sessionbe vagy alkalommal. Első az, hogy az egy kicsit beszélgessünk. Másik, hogy találunk egy fókuszt, amivel most tényleg lényeges foglalkozunk, és ami a legmélyebb rétegben van, amit még el tudunk érni ennyi alatt. Utána legyen egy intenzív érzelmi átélés, mert emóciók nélkül nem nagyon lesz igazi változás. Utána valahogy kerüljön sor egy méreható sorsfordító döntésre, és utána kezdjük el valahogy kijelölni azt az utat, ahogyan tovább megy a kliens egy másik irányba. Ezek ha nincsenek benne, akkor elég nehéz egy valódi változást generálni egy találkozás alatt. Viszont ha benne van, akkor ahhoz gyakran nem elég a 60 perc. Átalában 90 perces keretet adunk. Az is lényeges, hogy nem sietünk sehova egyáltalán. Nem azon, hogy pörgessük, mondja, hogy mi van, csináljuk, és akkor haladjunk, mert nincs idő, hanem pont ez a lényeg.

SPEAKER_04 7:48

A név provokatív mi volt az, ami indukálja ezt, hogy persze bemész egy félromúval, már ezt is kiógyultam.

SPEAKER_02 7:55

Lehet, hogy ezt indukálja, hogy mondod, de ott van egy csomó információ. Ez itt jó. Mébként szerintem a szakmai társaimas feltétlenül veszik a fáradtságot akkor, amikor adott a setizálják, azzal a szlogennát volt, hogy ami gyors az nem lehet mély, vagy nem lehet hatékony. Eleve úgy mondsz egy ilyen csalós a dolog, és vigyázunk, ne dőjünk be, mert ezek az önismereti, meg lelki gyógyulások, vagy ezek időigényes dolgok. Csak hát nem veszik a fáradtságot sokan, akkor jobban belenézzek, hogy itt most miről beszélünk. Hogy egy gyakran említett hasonlatot mondjuk ide, hogy van egy óceánjáró hajó, azzal mész, az óceán végtelen felszínei valamilyen irányban. És hogyha te úgy döntesz, hogy ezt meg szeretnéd változtatni, mert egy másik kontinensre akarsz igazából menni, akkor oda kell fáradni a kormányhoz, és azt kell tekerni, lehet csak 5 fokkal vagy tel, vagy valamennyivel. Ez nem tart sokáig. Ez semmi se tart konkrétan. Az sokáig tartnire egy másik helyen fogsz kikötni. Azt nem lehet felgyorsítani. Van egy tempót, van egy érés, mint a magelőtetésre tart sok ideig, de utána növény legyen, az kétségtenű nem lehet sietetni. Egy gyermeknek a nemzése nem tartsáig, a kihordása, az meg kell legyen a kilenc hónap. Ebben kell bölcső igazodni, hogy mihez kell idő, és mihez nem kell tulajdonképpen sok idő. És egy igazi mély döntésnek hozatalához, vagy egy fontos felismerés, egy ilyen villanyfelkapcsolás odabend, vagy egy új iránynak a kijelölése és azon való első lépés megtétele, ezek nem tartanak olyan sokáig, és ezeket próbáljuk ebbe beletömörítani ebbe folyamatban.

SPEAKER_04 9:48

Mennyire alapfeltétel, hogy legyen edukálva rólatok a terápiáról magáról, mielőtt elmegyek?

SPEAKER_02 9:55

Nem mondanám egy alapfeltétel, de mi úgy alakítottuk ki ezt a rendszert, mert ugye ez már sok éve üzemel, és meglezősen sok konzulensünk dolgozik ezen a területen, és elég alaposan beszabályozzuk azt is számukra, hogy hogyan kommunikáljanak a lehető kérdéseikkel már előtte, hogy nem egyáltalán nem mindegy, nem mindenkinek való ez, meg alkalmas ez. Tehát hogy azokat várjuk, akik most a te szabad élve edukáltan érkeznek, de egyszerűen is meg lehet fogalmazni, hogy ezt a néhány alapinformációt olvassák már el, vagy tájkozódjanak ugyanúgy, ahogy bármit megvásárolnak, vagy bármilyen szolgáltatást igénybe vesznek, az egy kicsit nézzenek után, hogy mi az. Szerintem alapvető ilyen felhasználói vagy vásárlói érdek is. És utána pedig már lesznek lepve. Nyilván, mert egy ilyen intenzív találkozás mindig egy kicsit azért, vagy nagyon kimozdít a komfort zónából, és nem azt fogod kapni, amire számítottál, mert ezt nem lehet kitalálni előre.

SPEAKER_04 11:04

Azt cél egyébként a te székedben ülve, hogy kimozduljak ilyenkor a komfort zónából, vagy az egy a felkészültségemből fakadó mellékhatásként van ott a terápia során. Vagy az egy eszköz a te kezben, hogy azzal hogy is mondjam, hatékonyabban fogom tudni a kormányt forgatni, hogyha ki tudok mozdulni ebből a zónában.

SPEAKER_02 11:24

Hát azért jössz, azért érkezem oda a gondolom, mert az a komfort zóna, amiben vagy, az téged nem vett olyan jó helyekre. Ha jól meg vagy, akkor nem fogunk találkozni. Ha nem vagy jól meg, akkor viszont te is érzed, hogy valahol ezt a dolgot föl kell kavarni, meg kell változtatni valami radikális dolgot kell csinálni magammal. És egy másik izgalmas dolog, hogy miért olyan ütős az egy alkalmas találkozás, hogy kérdezzek most egyet, hogy van neked olyan ember, akit elvesztettél már életed során, akit szeretné, vagy nagyon fontos volt, és úgy valahogy nem kerekedett le, vagy nem tudtál igazálni, nem tud elköszönni, vagy elbúcsúzni. Tehát, hogy ha egy ilyen gondolsz egy ilyen emberre, és akkor felajáron a két opciót. Az egyik az, hogy el tudod intézni, hogy visszakerüljön az életedbe bármeddig, ameddig élsz, addig, ő is itt lesz. Vagy visszakerül de igazából csak egy 10 percet, 20 percet van erre a találkozásra, máshogy fogsz készülni, van. Skalkal többet fogsz belerakni abba, amikor tudod, hogy ez az egy alkalomban mindent megbeszélni, megölelni, megköszönni. És egyáltalán jelen is utána újra elengedni. Szóval ez az intenzitás is benne van ebben az egy alkalomban. Ez egyáltal nincs benne. Az érdekes, hogy ez a most angolul mondom, hogy magyarul nincs annyira benne a köztudatban, hogy a single session therapy, tehát egy alkalmas terápia ennek nagyja van külföldön. Egyre inkább megy föl a gyakorisága is, meg a kutatások szerint a pozitív hatásosságának a bizonyítékai is egyre csak nőnek. És az egy külön érdekeség szerintem én meglepődtem azért azon, amikor belemejedtem, hogy már csak azért is megyünk egyre inkább az egy alkalmas felé, mert nagyon sok terápia akkor is egy alkalmas lesz, hanem így indult. Egyszerűen a kliens oda jön, otamit megtapasztal, és van az jó köszönöm, tehát ezt nem kell folytatni. Talán azért, mert nem elég hatékony, talán azért, mert pont elérte, amit akart, csak egyszer kellett, hogy valaki meghallgassa, vagy egy felismerésre volt szüksége, és utána hadd menjen tovább az élet. Ezért is nagyon hiszek, ezekben, azok a módszerekben, amik korszerűek, intenzívek, hatékonyak, mai emberre vannak szabban.

SPEAKER_04 13:59

Mont ezt akartam kérdezni, hogy szerinted melyik az, ami inkább indukrat ezt a folyamatot a segítő szakmának a fejlődése, hogy most már hatékonyabb tudsz lenni te szakmailag. Vaz ügyféligények, hogy nincs időm két órát, három órát, hetente három órát, mondjuk csak legyen heti egy akarom, arra szni, hogy én jól legy. Úgy kimondva is, nagyon bután hangzik, hogy nincs időm magamra, de tény, hogy én is hallottam egy csomó szor. Még én is mondtam, anno. Még az én számból is elhangzott, hogy nincs időm magamra. Melyik az a nagyobb impulzus a szakma, hogy egyszerű jobban tud működni és fejlődik, vagy leköveti az igényeket. Szip! Ha már itt vagyis hallgatsz, gyanítom, te is ugyanúgy működsz, mint én. Szereted okosan kihasználni az időet, legyen szó vezetésről, sportolásról, pihenésről vagy bármiről. Én rengeteget tanulok például hangos könyvekből is, mert jó, ha nem csak olvasva, és írva dolgoztatom meg az agyam. A voice pedig már évek óta a kedvenc könyvtáron, ami mindig a zsebben van. És most figyelj, mert hoztam egy ajándékot, összedugtuk a fejünket a Voice csapatával, és kitaláltunk valamit kifejezetten. Kiválasztottam azt az öt hangos könyvet, amikor kedvenceim lettek az elmúlt időszakban, és ezek közül egyet teljesen ingyen megkapsz most. Nincs apróbetű, csak egy keresnév, és az e-mail címet kell, ahova küldhetik majd, hogy még több tudást íghassa magadba. Ha érdekel, akkor irány a voice.hu per ajánlat, per the long story oldal. A linket megtaljátok a leírásban is. Nézd meg a top ötös listámat, és már hallgathatod is a te kedvencedet.

SPEAKER_02 15:55

Képzelt, hogy erre nem biztos, hogy tudok válaszolni, hanem a magam olvasatát tudom elmondani, amit pedig csak annyi, hogy különböző módszereket próbáltam tanulni ifjabb koromban annak érdekében, hogy nekem legyen az az élményem nem a fogyasztónak már a kliensnek, hanek legyen az a benyomásom, hogy ez a kliensnél működik, hogy ő tényleg nagyot megy. Ott ő tényleg egy órási élményt él át, és azt tudja mondani, hogy hú, ez komoly volt, ez köszönöm. És én onnan próbáltam ezeket összeakni, hogy nekem szubjektív legyen az az élményem, amit csinálok, az működik, az hatékony, az engem lelkesít a visszajelzések megerősítenek abba, hogy ez jó irány. Miközben tudom, hogy ha valamilyen szolgáltatást fejlesztesz vagy elkezdsz kínálni, akkor azért nem árt, hogyha összehangolod a fogyasztó igényekkel, és őt legjobb, hogyha már előre megismered, hogy mire van szükség, és ahhoz is azért próbálsz igazodni. De a mi oldalunkról ezt most mind szakmai közösségmom, nem az a cél, hogy a kliens elégedet legyen, hanem az a cél rendszernek a része. De egy másik része az az, hogy mi elégedetek legyünk azzal, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik. A munkamódszereink hatékonyak, mi lelkesek tudunk maradni. Mi nem élünk ki abban, hogy napi szinten olyan dolgot csinálunk, aminek nem látjuk igazán az értelmét vagy a hatását, és hogy rá tudunk hangulódni valahogy egy ilyen kor szellemre mondjuk így. Ainek szerintem része. Az, hogy annyi időt és energiát költs valamivel, ami meg is térül. És nem többet. De amit most behozták korábban, hogy ez egy jó trend el, hogy valaki azt gondolja, hogy magára nem kell olyan sok időt számni, ezzel most nem ültünk fel elóra, mert a saját mentál higién, lelki egészségem, testi egészségem, központi kérdés kell, hogy maradjon. Inkább az a kérdés, hogy ebben a saját belső munkámban, menny az, amit egy másik ember terápiál szolgáltatásán keresztül kell igénybe vennem. És sokszor az a tapasztalat, hogy az nem olyan sok. Elmész egy rabbihoz, vagy egy gurhoz, felteszed a kérdésedet, van zseniálisan megmondd egy választ, és utána mész és élet adva az életet, csak teljesen más irányban megkaptál egy iránytűt, és azzal elvagy. Tehát nem oda kell járni állandóan, hanem tudatosabban, mélyebben több elfogadással több szeretettel élni az életedet, és ebből következő dolgokat rendszeresen csinálni, mint a tested gondoskodni, az érzelmi állapotodat, akarban tartani, a mentális állapotodat ügyesen fejleszteni, és így tovább.

SPEAKER_04 18:50

Most nem pár húzom ott van, a guró eskezd, de hogy mennyire ez a cél egyébként az útra rövétele, hogy kapjak egy gondolatot, egy mondatot, egy lökést, ami miatt elforgatom a kormányt. És utána nekem az a dolgom, hogy ne forduljon vissza a kormány. Mert ebből az analógiában nekem pont az jött le, hogy tudom, hogy oda akarok menni, mert nagyon oda akarok menni. Most tudom, hogy arra megyek, mert nagyon arra megyek, de segítesz elfordítani a kormány de érzésre, mert nem pont az a gondolat jött föl, hogy viszont ellen tart a hajó, hogy a régi menet irányba vissza akar állni. Mennyire van párhuzom a te munkád és a gurúnak a mondata között, hogy igenis segít betépni a kormány a helyes irányban?

SPEAKER_02 19:33

Sintem van párhuzom, de nem a személyes vonala a lényeges, tehát hogy a gurú személye, aki majd valamit, hanem én úgy érzem, hogy a módszer felépítésében van benne ez a gurú jelleg. Vagyis az, hogy ha mi tartanánk egy ilyen konzultációt, akkor az első részében csak arra kérnélek, hogy mesél arról, ami neked most a legfontosabb, amivel te foglalkozni akarsz, amet a változást vársz. És az a téma, amit hozol, azt nekezük egy lány kibontani. És nekem az a dolgom, hogy abban segítselek téged, hogy te megtaláld a nagy mondatodat, te megtaláld a fókuszodat, a lényegedet, ami a nagy kérdésedet. És ezt kell nekem egyrészt ügyesen figyelnem, másrészt érzelmileg jól áthangolódnom, hogy azt tudjam segíteni. Például azzal, hogy összefoglalom és elmélyítem, amit hallok tőle, és ilyen lépcsőket kínálok, amiket tudsz lefelé menni az egyre lényegesebb dolgok felé. Ilyen szempontból a személyem csak annyira lényeges, hogy legyen elég tapasztalatom, tudjak azonos maradni, nyitott legyen a szívem, legyenek a tapasztalataim vagy egy ilyen történet mögött. Miket lehet felfedezni, és a te esetedben vagyon milyen ajtók nyúlnak ki, és ott legyen a küszöben és segítségekben átlépni. De nem az a lényege, hogy mondjuk egy órás nagy okos mondatot neked, amit én azért tudok, mert én nem tudom ilyen bölcs vagyok, mert ez belőled kell, hogy fakadjon.

SPEAKER_04 21:06

Az abszolut érte. Fú belebolzok nem. Ez egy zseniális folyamat lehet.

SPEAKER_02 21:10

És ez csak a folyamatnak a bevezető. A bevezetője igen, tehát az, hogy megtaláljuk a fókuszt, a leglényegesebb pontot, és abban megegyezünk, hogy ez az, ahova megérkeztünk, és innen tulajdonképpen nincs értelme tovább beszélgetni, mert már csak ezt civil állnák. Ez egy nagyon érdekes élmény szerint a kliens oldalról is, hogy azt hiszel, hogy az életedet tényleg minimum fél évmire valakinek elmessélnéd, és közben lesz egy olyan érzés, hogy a lényeg az itt van. A további történetek már csak ugyanezt díszíthetünk tovább. Ez egy nagy élmény sok kliensnek, hogy azt a mindenét, hogy tulajdonképpen erről van szó. Ez a lényeg. És tud mit mondanom. Az a kérdésünk van most már csak, hogy és akkor mit csinálunk. Ez az érdekes, hogy ilyen a kérdés, ahogy értem, hogy akkor ez az egész dolog, amit én most össze, Ez valami olyan longsztory, ami a születésemtől, fogantatásomtól vagy korábban kezdődően kísér engem, én most szeretném tudni, hogy ezzel mit kell csinálni. És akkor jól fog jönni, hogy ha van ott egy konzulens, akinek van ötlete, meg aki egy utat tud mutatni, hogyha szeretné ezen változtatni, akkor a következő lépés az lehet, hogy.

SPEAKER_04 22:35

Mennyire gyakorl egyébként ez a kérdés, amit feltesznek neked, vagy ez a kérdés, amit megfogalmaznak felétek inkább az, hogy akkor doktorus szereljen meg.

SPEAKER_02 22:44

Nincs ilyen, nem tudom, honnan gondoltok, hogy ilyen mondatot bárki mond, vagy valami hasonlót, az persze egy létező attitű, hogy elmélje valakihez, azzal, hogy remélhetőleg csinál velem valamit, amitől jobban leszek, anélkül, hogy nekem ehhez hozzá kell járulnom. Tulajdonképpen az egész orvoslás, meg egészségügyi paradigmát így lehet összefoglalni. Amikor az ember nem akar azzal foglalkozni, hogy miért beteged meg, meg ő mit tehetne azért, hogy meggyógyuljon, hanem abban reménykedik, hogy egy gyógyszer, egy műtét, vagy egy bármi varázítésen rendben hozzá, és sokszor van erre példa. Tényleg. Hála a modern technológiának, meg az orvos tudománynak, meg a gyógyszeriparnak. Tehtező jelenség, hogy borzasztó rosszul vagyok, bemegyek valahova. É már feladtam oda adom a testemet, meg amit csinálnak bármit, csak én legyek jobban, és utána távozak úgymond gyógyultunk.

SPEAKER_04 23:43

Ha belegondolok ezt, amit elmondtam, ezt tízszer gyakrabban teszem meg, én vagy bárki, aki most hallgat minket, ha fizikai gondról van szó. Azért van egy nagyon látható dolog, hogy nem tudom, én megyek fáj a fejem, nem tudok járni, mert sem te vagyok bármi. És sokkal inkább azt érzem a környezetben, és meg egyébként nagyon sokáig magam is azt éreztem, hogy a mentális problémáim azok nem ide tartoznak azokat az emberek. Elviseli, majd kezem, addig, meg eltemetem. Ott nincs meg ez a lökés, hogy ezzel kell, hogy segítséget kérjek. És még csak nem is arról beszélek, ami adott esetben. Most szerintem kikova van. De mondjuk a férfi társadalomnak, az a férfiak nem sírnak, nem panaszkodnak, mindent megoldanak egyben. Most már szerintem egáben kezdünk lenni, hogy most már nők is tudnak ilyet, hogy ők se kérjek segítséget, mert vannak annyira kemények, mint a férfiak, tehát hogy itt teljesen egyenlőség van. Ez mennyire jellemző szerint, hogy ennyi, ahogy én ezt most elképzelem a saját életem valnak, hogy ennyire nincs egyensúlya segítségnek az irányában. Fizikálisan oké, el kell menjenek orvoshoz. Egyébként szerintem ott sem megyünk el csak, amikor már nagyon nagy baj van. De hogy mentálisan, az nem azt megoldom magamnak.

SPEAKER_02 25:05

Most egy ilyen társani jelenségre kérdeztem rá, amiben azért nem vagyok én annyira képem, mert nem találkozom társadalmakkal, csak egy-egy emberrel szóló van, de az alapján az a benyomásom, hogy a dolgok változnak. Az egyik, ami változik, az az, hogy egyre több emberi a rá, hogy a fizikai problémáid is sokkal inkább felelős és képes kezelni, mint korábban gondolta volna, például egyszerűen csak azzal, hogy más, hogy táplálkozik, másh mozog, vagy más, hogy pihenteti azt a testet, és így tovább. Egy kettő ezek a mentális dolgok is kezdenek elfogadottá válni, hogy ez is egy bonyult rendszer. Elromolhatnak dolgok, és nem tudod minden határon túl rendelhozni magad akkor, hogyha nem érted, hogy mi folyik. Például sok ember képtelen felfordul, hogy miért van az, hogy bemegy-egy társaságba, és lebintja a szorongás. Miért nem tud megszólalni? Igen. Vagy miért nem tud egy nyilvános beszédet úgy elmondani, hogy az életes stressze. Igen, az első számú, amikor veszedelem legyen a stressze háztartása szempontjából miért ismétli azokat a visszatérő kellemetlen párkapcsati mintákat, vagy konfliktusokat, amikben akkor is belegyalogolok, ha ő nagyon nem szeretné, hogy ezzel találkozon. Ebben én szerintem egyre tudatosabbak vagyunk azért, mert egyre több az ezzel kapcsolatos információ hatás, könyv, podcast. Egyebek szóval azért kezdünk erre rájrni. Talán ez az, ami össze is mossa a nemi különbségeket szép fokozatosan, tehát hogy még mondjuk, de ezt nem tudom, hogy így van ez, van, ez simán lehet, hogy egy fejemben lévő stereotípia, meg a tiétben, de úgy tűnik, hogy a női oldalról gyakrabban látszik ez a kicsit maszkolő, egy kicsit ilyen, majd én megoldom a problémáimat. Egyedül is el vagyok típusú dolog, és a férfiaknál meg, mintha kezdene egy kicsit jobban divatba jönni ez a hát azért én is érző lélek vagyok, vagy hát is problémák. Igen, tehát egymás felé is, vagy egymásnak a minősége felé, mert ebben mindig nagyon nehéz nyilatkozni, hogy politikailag is korrekt legyen, meg mindenhogy megállja a helyét, de úgy tűnik, hogy ha abban gondolkozunk, hogy valmi egy kicsit feminíbb aspektusa a lelki életnek, amilágyabb, érzelm gazdagabb, finomabb kapcsolódóbb, meg van egy maszkolinabb része inkább olyan racionálisan okos probléma megoldó, direktív, stb. akkor ezeket érdemes megfigyelni magunkban is, hogy ez milyen arányban vezeti az életünket, vagy a munkánkat. Ha azt szabad ez egy személyes példát hűzni, hogy azért én jó ideje megállapítottam, hogy az én munkám, ami nekem nagyon fontos, tehát én ezt összemosom a saját életemben minden vonatkozásban nincs. Most dolgozom most magánéletet élek, mert az emberi lélekkel való foglalkozásban ilyen vonalat nehéz húzni. De azt megállapítottam, hogy ez a munka engem egy kicsit a feminin oldalon tart energetikailag vagy lelkileg. Szóval túl sokat csinálom azt, hogy figyelek, egymás személyben érzünk, hogy hallgatom a problémáidat, hogy segítek ebben abban a abban. Azt egy ponton megéreztem, hogy ennek meg kell legyen majd ez a maszkulinabb megfelelője is bennem, és ezt mindig így vagy úgy kerestem, hogy ez hogyan legyen. Most az utóbbi néhány évben a kick-boxban találtam meg ezt a fajta maszkulin jellegű jelenlétet. És akkor úgy érzem, hogy amikor ezt csinálom, akkor az engem abban segít, hogy egy kiegyensúlyozott energetikában legy, és picit még fölfrissít abban is, hogy utána megint tudjak vágyni arra hogy figyeljek másokra, hogy átleljek egy csomó embert, mert nálunk ez egy nagy divatami közösségben így köszöntjük egymást. Sőt, igazából, amikor egy kliensel dolgozik egy konzulens, nagyon gyakran ott is, úgyhogy nem találkoztak soha előtte, ott vannak másfél órát együtt, és a végén úgy érzik, hogy egy ölelés a legmegfelelőbb gesztus, mert annyi mindent intenzív az élmény. Csak hát ugye ennek az energetikai része az, amit érdemes egyensúlyba tartani.

SPEAKER_04 29:45

Tudjátok, a The Long Storyban sokat beszélünk a hosszú távú célokról, az igazán nagy fontos eredményekről. Mellette több mint tíz évek kutatom most már a hatékonyság titkit, hogy hogyan lehetünk produktívabbak, nap, mint nap a munkában azon kívül. De rájöttem valami. Rójában van meg a legjobb stratégia a fejedben, ha a tested nem bírni a tempotot. Az egészség nem alanyi jogon jár. Keményen meg kell dolgozni érte, a minimum oda kell figyelni rá. Viszont legyünk őszinték is. A napállóban kinek van ideálandóan a mikrotávanyagokat és kalóriákat számolgni, nekem nincs. Pedig egészen jó lapokat is találtam meg, amik segítenek. Miért nálam a kébe a Living food csapata, aki konkrétan megmentik a napjaimat. Ez nem csak Duma. Nálom a reggel már fixen az ő segjeikkel és olajaikkal indul. Ezekkel tudok feltöltődgel, és a edzések után is belőle tudom visszatölteni azt az energiát, amire szükségem van a kedvencen, például a 70%-os proteinség. Ez az én prémium üzemanyagom, hogy bírj most roppátest. Nek is fontos, hogy ne csak legyetek, hanem tényleg minőségű dolgokat figyetek a szervezetekbe, maceran nélkül, akkor irány a Living Food, mert a hosszú sztorihez kell az erőten. Ráadásul, ha most használjátok a The Long Story Apongódot, akkor kaptok 10% kedvezményt a kocsár értékéből. Úgyhogy irány Living food szó.hu. Most pedig vissza az epizódhoz. Igen, pont a te energiaid, amikor dolgozol, azt szerintem nagyon érdekes, és szeretnék ebben még picit belemenni, hogy említetted a kiégész szót, és az nagyon megragadta a fejemben, hogy mennyire érezted tényleg azt, hogy ha csak ezen a fény oldalon maradsz és folyamatosan mindig másoknak az érzelmeivel foglalkozol, és kapcsolódszer érzelmilek hozzájuk, hogy el fogsz érni egy olyan pontra, amikor azt mondod, hogy nem bírsz többet fölvenni, mert megtelt az edény.

SPEAKER_02 32:01

Szóval ez sok hullámban érkezett a munkám folyamán hozzám ez a dolog, hogy vigyázzok eléggé arra, hogy nem sok alak be valamiből. És ugye ennek az egyik lehetséges prevenciója vagy megelőzés ennek a kiégésnek az az, hogy arra figyelsz, hogy ez a dolog még érdekel, meg lelkesíte, meg izgatol, meg olyasmi, mérékantsz az ágyból, hogy ezt had csináljon. És nekem ez az utóbbi 10-20 ében a szakmai munkámnak sokat változott. Például nagyon szeretem egyéni konzultációkat, meg tápiák a csinálni egy ponton ezt a bajtam. Most például nem csinálok ilyet csak ilyen nagyon speciális esetekben, vagy baráti körben, vagy ha éppen úgy alakul. És már nem kérek pénzt, érted, ilyen módon nem dolgozom jelenleg. Ez is valmiesmi, amit meg kellett érezni. De hogy fel kell frissulni ennek is, hogy mi az, amivel valaki foglalkozik, vagy én foglalkozom. És akkor átkezdtem tenni a fókuszomat a módszer átadásra, vagy az oktatásra. Azt csináltam évekig nagyon lelkesen és imádok tanítani, oktatni, hogy módszerek lényegét átadni, meg bemutatni, hogy én hogy csinálom meg a többé, aztán ennek is egy ponton így lejárt a szabadosságot. Ebben szerintem a magam mércihez képest viszonylag ügyes vagyok, hogy így megújuljak fázisonként, és akkor engem ez a klasszikus kiégés, ez így nem talált meg. Az megtalált, bocsánat, hogy abban ki tudtam égni, hogy sokáig egy egyetemi oktatói tanszékvezetői, meg ilyen olyan karriert doltam, és ott viszont nem tudtam bővülni. Abban a keretben viszont nem tudtam megtalálni azt, hogy hogy lesz ez lelkesen, mint minden nap végezve, hogy úgy mondjam, ha ezek a keretek vannak. Tehát ezért éreztem úgy, hogy hát nekem ott a pályám felé néve nekem onnan azért föl kell állnom hamarosan.

SPEAKER_04 34:19

Hogy én ott azért kell egyfajta monotonitástű, ráadásul minden más, hogyha az ember oktat megszévente vagy évente, mint ugyanazt kell elmondja azért, hogyha egy ilyen egyetemi környezetben kell oktasod ugyanazt az étantár évről évre. Még akkor, hogy ha te fejlődsz mellette. Nyilván beszélőik, de igen azért az fárasztóbb szerintem a terápiál.

SPEAKER_02 34:40

Hem meg az nem csak oktatásról szól az egyetemi munka, tehát ott sok minden van, aminek része azért bürokratikus.

SPEAKER_04 34:48

Motiválok.

SPEAKER_02 34:49

Hát van, amikor az ember megcsinálja azért, hogy utána békén hagyják szabadon alkotni, de ez ilyen jó motiváció. Kicki, nekem határozottan meg volt az a pillanat ebben, mert sokszor nem emlékszem rá, hogy mitől változott valami nagyod, de arra emlékszem, hogy ott elég nőt változott az a dolog benne. Mit akarok csinálni életembe, amikor 180-4. indexet írtam alá. Úgyhogy még csak azt se tudtam, hogy kinek az indexze, mert nem is érdekelt. És ez a maga, ez a mechanikus munka, ez egyszer csak úgy éreztem, hogy ezzel viszont ki vagyok, nem akarok több indexet aláírni.

SPEAKER_04 35:33

Az a durva benne, amikor azt mondod magadnak, hogy nem az hogy nem tudod, hogy ki az, mert az mondjuk oké, de hogy nem is érdekel.

SPEAKER_02 35:39

Nem. Hanem ezeket alá kiírnom egy lerakta a titkárnő, és akkor itt van egy ilyen halom. Index meg még 8 halon. Pont olyan érzés volt egyébként, vagy ránézésre úgy nézett ki, mint most kéznek egyébként az ildikálós asztalok. Csak egész más egyébként az érzés, tehát indexet aláírni, vagy pedig 180 könyve dedikálni leülve egy asztalhoz, és egyiket a másik után, és akkor beírni, hogy kedves Yutszinak, meg a többi, hogy ebben van valami aranyos mégis. Szóval ezt lehet lélekk csinálni ezt az index aláírást, azt abban nem sikerült lelkítni egy pontot túl, és akkor nem ez volt az okanak, mondjuk, hogy én valamit változtattam, hanem ez a kiváltó tényezője volt. És egyébként ezt most csak azért is mondom, mert ez egy nagyon alapgondolat nálunk a terápiás munkában is. Sok ember, amikor megbetegszik, vagy elkezd tényleg rosszul lenni, akkor nehéz neki külön választani a trigereket az okoktól. A kivátó tényező, ami a te egyensúly állapotodat megbontja egy adott életszakaszban, és betegséget, vagy diszkomfortot, vagy halvászavart, vagy nem tudom, hogy idéz elő, az egy más kategória, mint az, amit oknak lehet nevezni, amik sokkal mélyebben gyökereznek az emberi lélekben, és ezért is van néha annyira tévúton a felszíni orvostudomány, mert ezekhez a gyökerekhez nem is ér rá lenyúl. A kliens, meg a páciens, meg a beteg nem is akarja, hogy ezzel foglalkozzanak. Tehát mindenki amellett van elkötelezve, hogy a felszínen gyorsan ésan tünetmentesítsük a helyzetet, és akkor ezek gyakran elmaradnak. Ami utána látszik is a különböző egészségü statisztikákban, hogy nagyon nem gyógyulunk mindent egyetben.

SPEAKER_04 37:35

Abszolut nekem is ez az érzésem az egész saját egészségügyi kalamikán, meg mindenfajta kezelés sorozataimon keresztül azzal a kiegészítéssel, hogy amikor találok egy olyan szakembert, legyen az orvos, vagy mondjuk egy manuár terap, akkor teljesen mindegy. Akinél azt érzem, hogy ennél többet akar, ahol olyan szinten kezd el ragaszkodni az ember, mert valami olyat élet, hogy itt most biztonságban vagyok, mert ez tényleg akar kezelni, és nem csak fölirek halmot perint nekem tök mindegyre. Ez annyira furcsa érzés. De igazából benne az a kérdés, hogy mennyire volt nehéz válteni, mert amikor arra gondolok, hogy váltenik kell bármit az életemben, akkor nekem azonnal benülnek a szokásainknak a gondolata. Alapvetően mindannyian a szokásaink rajai vagyunk, ami egy tök szfejezés egy nagyon jó dologra, hogy a szokások azok hasznosak általában. Nem a rossz szokások. Viszont megváltoztatni ezeket piszkosul nehéz. Még úgy is alapvetően azt gondolom, hogy én oktatok szokásváztatást, és még nekem is úgy tudom, hogy mit kéne csinálni, és tanítom másoknak, és piszkosul nehéz fölvenni egy jó szokást. Pedig tudom, hogy kell. Mentálisan, fizikailag, szakmál teljesen mindegy. És nagyon nehéz. Mennyire nehéz neked váltani szakmát, vagy fókuszt az életedben, aki mondjuk mentál higiéniával foglalkozik, és talán itt jobban otthon van, mint mondjuk más.

SPEAKER_02 38:58

Remélhetőleg vagy legalábbis jobban érdekel talán, mint egy átlag embert, akinek nem ez a szakmája. Ez nyilván egy óriási előny, ha ilyen lelki dolgről beszélünk. Úgy fejben nagyobb rend van. Gondolom nálam, mert kénytelen vagyok meg csak ki tudok dolgozni. És ez megint egy más kérdés, hogy viszont ezt hogy tudom alkalmazni a saját mindennapja. És ilyen szempontból meg azt mondom, hogy az a gyanúj, hogy ugyanolyan nehéz szokásokat változtatni, mint bárkinek. Az ott elég kevés függ attól, hogy mennyire van tele a fejed a különböző szokásvatoztató módszerekkel. Ezt oda kell lenni, és valit meg kell csinálni, vagy másh kell intézni a mindennapjaidban, ez mindig fáradtságos. És most megfigyeltem, hogy a változássban a szakemberek nyilatkozatai két poluson vannak. Az egyik fajta szakember azt mondja, hogy én a változásoknak a menedzere, meg a kocsa vagyok. Mondjuk én segítek más embereket a változásban, és én magam is egy olyan fajta ember vagyok, aki ezeket szeretem, kedvelem, kihívásnak tekintem, és örömmel fogadom. Aztán van a másik, a csapat a fociok én is, aki meg úgy bevalja, hogy hát én nem nagyon szeretem a változást szintén. Meg én nekem nagyon terhemre van, nekem egy szokásomat meg kell változtatnom. Most már az életkoromból fakadóan is megfigyeltem magamon, hogy de még csak magamban, de már elkezdtem rigolának nevezni egyik másik ilyen hülyeségemet, mert egyszerűen én elkezdek valahogy úgy ezek a. Most én példát mondok arra, hogy érzékelhetessem, hogy tehát egyre nehezebben viselem a sekély kanalakat, amíg kifolyik a leves, és amit nem lenne megfogni rendesen, és a tompa világkal ugyanígy vagyok, meg az életlenkésekkel, hogy nyilván, ha olyan helyzetben vagyok, ahol csak ilyen van, akkor hamar tudtam magamra, de van az a helyzet, ahol visszámos lehet a eszközön, mert inkább mert azt nem akarom fölöslegesen megfunkni.

SPEAKER_04 41:19

Ezek jó szerintem. Ezek egy szinte adnak az életnek. Van az a fajta idolyen az én életemben is egy hasonló kategória mint ez. Anny azt mondom, hogy ezt a szórakoztató. Valahol engem szórakoztat az, hogy mondom azt, ami mindenkiről otthon. Nem mindegy, hogy melyik gyógyszer veszed ki az írből. Nem tud megindokolni, hogy miért. És egyébként ez úgy szabály, hogy attól függ, hogy hogy vannak elrende a bolygó az változik, tehát hogy ez ilyen érzésre megy igazából. És ezért én együtt élek, és tök jót mulatnak rajta otthon a többiek? Én magamat szórakoztatom vele, hogy ő isten rosszat vettem ki most nem fogni. És akkor nem hiszem már, csak így megvan ez a gondolat? Szerintem ezek szinte adnak az életnek? Azért szerintem olyan szempontból nincs gond, hogy emiatt nem vagyok hibban.

SPEAKER_02 42:10

Persze abszolút nincs gond vele, meg, most ha jobban belegondolunk, mit jelent az, hogy valakivel gond van? Mindenki csak csinálja, amiben hisz, meg amit tud, meg amire képes. Inkább úgy van, hogy valami szembe kerülsz önmagaddal, hogy van egy érettebb részed, amelyik valahogy üzeneteket ad a megszokásba süllyed éretlenebb részednek. Például olyan üzenetet, hogy nem kell ennyit enni. Csak most mondok egy példát.

SPEAKER_03 42:43

Jó például.

SPEAKER_02 42:45

Vagy laci, föl kell állnod minden nap, legalább egy fél órára kimenni valahova sétálni, vagy mozogni. Mert ezek az érettebb, bölcsebb, vagy józanabb részeink, azért üzenetnek néha. A megszokásba süllyedő kicsit egyszerűbb gyermeki, vagy primitívebb részeinknek.

SPEAKER_04 43:07

Hadonistávé.

SPEAKER_02 43:08

Hegonisták, vagy annak, aki a rövid távú élményeket megérzeteket helyezi, mondjuk előtérbe. És akkor ez a belső párbeszéd az nagyon érdekes tud lenni. Úgy vettem észre, hogy ezek a párbeszédek néhány embernél nagyon kegyetlenek, kritikusak és szívtenek. Belül magam. Tehát ez a selfalk, ez a belső párbeszéd önmagunkkal, ennek a színezetére érdemes ránézni néha. Mert amikor azt találod, hogy fórt nagyon rossz szobárok magammal. Teh vannak ezek a belső párbeszédek, és az a tapasztalat, hogy nagyjából a legtöbb ember úgy beszél magával, mint ahogy beszéltek vele.

SPEAKER_04 44:00

Gyerekkorán, hozzá mintákat hozzá a minták.

SPEAKER_02 44:03

Ez a bánás mód az nagyon mélyen beletül. Divódni egy emberi pszichében. És ha valakivel szigorúak voltak, vagy nagyon követelők, vagy teljesítmény orientáltak, vagy hidegek, vagy kontrollálók, akkor ezeket valószínűleg fel fogja fedezni magában akkor is, amikor már szüleise hol nincsenek.

SPEAKER_04 44:24

Ez mennyire tudatos egyébként a tapasztalatod alapján, hogy én ezt fölismerem magamban, fó, ezt nem én mondtam, hanem az édesanyám édesapám nagyfotaron bárki. Mennyire kell neked rávezetni az embert, hogy így megtaláltuk a problémát, de hogy ennek azok még gyerekkorodból hozodott honról, mert ezt hallottad.

SPEAKER_02 44:41

Ez nagyon változó. Van egy ilyen kategorizálás, ami ezt egyszerűen megmutatja, hogy a legtöbb ember, vagy sok ember, nem tudom legtöbb el, így ezzel egyáltalán nincs képben. Tehát elszenvedi a saját működés módját, és még azt se tudja, hogy miért érzi magát kellemetlen például, amikor egyedül van, miért kell állandóan valamit bekapcsolnia, vagy valahova elterelni a figyelmét, hogy miről nehéz neki szülgetni.

SPEAKER_04 45:10

Ez lehet, hogy szóljon valami.

SPEAKER_02 45:12

Hát, hogy valamivel le kell kösse a figyelmét, mert ha ez megszűnik, akkor hirtelen megérzi, hogy milyen kellemetlen élmény csak úgy lenni. Ez az alapjárati üzemmód az emberi pszichében, ez olyasmi, amit a legtöbb ember nem is akar megismerni.

SPEAKER_04 45:32

Mert idegen vagy félünk.

SPEAKER_02 45:33

Azért nem, mert nem esik jól nem komfortos. És ugye nyilván bizonyos értemben így idegen ismert, aki mindig kifelé fordja a figyelmet, vagy leköti az elmélet valamivel, vagy problémákat old meg, vagy a saját túlésén fáradozik, vagy érzelmi drámákba bonyolódik, amíg teljesen lekötik a figyelmét, akkor ez a default üzemmod az alapműködés nem tűnik fel, hogy ez van. Ezért jöttek annyira a divadba, azt hiszem a ilyen relaxációs, meditációs, jogás ilyen olyan trendek, mert azért ott elkezdik az embereknek valahogy megmutatni, hogy figyel van egy ilyen belső világod. És ezt kezdve felfedezni, mert ez a legfőbb menedéked ez az, ahova vissza tudsz vonulni. Ha egy túl nagy a kuplár, hogy ha itt nem érzed jól magad, akkor a lehető érdemes kezdened valamit ezzel. És valójában ez a belső takarítás az, aminek a szolgálatában az én teljes munkásságom ha jobban belegondolok, hogy ebben igyekszem segíteni. Nem csak én, hanem tényleg most már egy jó nagy szakmai közösség van, hogy az emberek kevesebbet szenvedjenek feleslegesen, aminek. Az egyik metaforája az, hogy azt a belső lakásokat valahogy személyre vegyék, és aztán találnak módokat, ahogy kitakarítják a szükségtelen dolgokat. Ennek a szükségtelen dolgoknak a nagy halmazának az egyik része ez a goromba bánásmód, amit nem mindenki fedesz föl. Mert van ki számára teljesen természetes, hogy kielentse, hogy akkor egy időt a vagyok a szigetelni. Lettek én a barom. Meg ezeket is. Egyébként az édesanyám 90 évesára sok dolgot elfelejt most már, gyakran így képve, hogy mi van. Szerencsére megőrizte a derűjét, a jókedvét, meg a szeretetét, de sokszor nagyon szenvedett el a kognitív képességvesztést, és gyakran bántja magát emiatt. És volt már egy pár szókat neveztünk azon, hogy teljesen komolyan így mondja nekem, hogy nem is értem, hogy hogy lettek ilyen hülye meghez hasonló dolgok, és akkor így szoktam neki mondani, hogy hát azt egy idős hölgyel egy picit udvarjassabban beszél, hogy ha javasolt vagy nagyobb szeretettel. És akkor mindig így derülünk rajta, hogy tényleg igazából nem érdemli meg magától sem ezt a kemény bánásmódot. Nem tehet róla. Egyetlen dolog, amit tehet az az, hogy ezt szeretettel elfogadja, hogy ebben most már nem olyan penge, mint régen, meg hogy csomó minden kiesik a fejéből. De hiába képviselem ezt neki otthon, hiába szembesítem vele sokszor, hogy bánjon nyugodtan jól magával, meg hogy nem kell neki most már semmit teljesítenie mentálisan bármilyen értelemben. Ez a séma, mint a üzemmód eléggé.

SPEAKER_03 48:40

Ez van rész az identi.

SPEAKER_02 48:42

Elég stabilan ott van neki. Néha el tud tőlerugaszkodni, de jobbá beletartozik az alapműködésé. Mint hogy például az is, hogy olyan dolgodik, amikre nincsen semmi ráhatása igazából. És van még egy jó pár ilyen. Ha az ember felfedez, akkor esélyt kap rá, hogy ezt kiavítson. Ez a második kategória, hogy így szeretne egy fogalmat sincs, hogy miért vagy olyan, amilyen, meg mi van belül. És utána rájöszul belül vannak dolgok, de nem találod a módját, hogy ezzel mit kezdjél, és aztán jön a többi egymásra vagy először is elfogadni egyáltalán, hogy ez van, megérteni, hogy honnan jött, és utána jön az is, hogy ha akarsz például egy fontos szokást változtatni, mert innen indultunk, akkor azt azért nagyjából két oldalról lehet úgy most megközelíteni. Az egyik az, hogy fogod és megváltoztatod a tevékenységedet. Ha kell, erővel, akarat erővel, vagy kiméletlenül vagy mazhista módon, vagy akárhogyan, és utána elvisz téged valahova. A másik az az, hogy elkezded elfogadni azt, amit most csinálsz, megértenő, hogy miért csinálod, kicsit meggyógyítani azt a részedet, amelyik miatt lesz fontos. Például, hogy van egy részed, amiben nekem például ez egy elég erős része meg örökségem, hogy a dolgokat vagy tökéletesen, vagy sehogy, nem tudom ismerőse. Abszolítán. Ez nagyon megterelő. És ennek az egyik látványos belejárója ez a halogatás, meg ez a feladatok előtti szerencsétlen toporgás, meg majd elkezdem, csak még nem most megszekat, mert akkor a nyomást helyezünk magunkra.

SPEAKER_04 50:36

Sose fejezem be, meg sose tökéletesen.

SPEAKER_02 50:38

Igen vagy egyszer nem tudom kiadni a kezemből, mert nincs az a pont, ahol ez elfogadható, vagy biztos, hogy nem fog hibázni. Tudom, miről beszélt. Amikor az ember ezeket felfedezi, akkor érdemes először azért így szeretettel borítani, hogy ez nem véletlenül van itt. Ha ezt nagyon régóta hozom, hogy ez segítette a túlélésemet. Hogy ezt megtanultam gyerekkoromban, hogy ez egy fontos érték. És utána, amikor ez egy kicsit át van ölelve, úgymond ez a részem, ez a minőségem, ez a belső gyermeki mintázat, utána lehet szeretettel figyelmesen úgy valahogy föloldani, meg elengedni ebből valamit.

SPEAKER_04 51:16

És nem akarat erőből. És akkor sokkal inkább ott már nem tudom, tanám fura kifejezés lesz, hogy akarat erőhelyett a szeretet fogja majd ezt a változást indukálni, vagy vezetni.

SPEAKER_02 51:26

Így van. És én szerintem az ideális szokásváztatás az most nagyon lehetszerítve ennek a kettőnek egy intelligens kombinációja. Tehát van, amikor nem érdemes arra várni, hogy majd így az önismeretem, meg önelfogadásom, meg önszerete, majd oda ér, hogy én ezt meg tudom változtatni. Éppen a napokban beszéltem egy kedves kollégámmal, aki előhozta azt, hogy érdekes módon még mindig ilyen bénító izgul olyan teljesítmény helyzetekben, ahol őt nézik, és pont arra készült, hogy egy oktatócsoportban egy bemutató konzultációt végezzen, mert mi ugye itt tanítjuk a módszereinket, hogy amikor tanfolyami napok vannak, akkor mindig hívunk valakit az utcáról, hogy a tanítványaink lássák, hogy milyen az, amikor tényleg most találkozunk először, mekkorát lehet menni, hogy kell ezt csinálni, és ezt minden alkalommal megkapják, de ez azt kell, hogy az oktatók is ugye minden alkalman megmutassák magukat, hogy ők ezt hogyan csinálják. És neki pont az volt az első életében, ami aznapra vagy másnapra várta őt, és tényleg nagyon mélyen izgult ez, miközben bőven-bőven fel volt erre készülve. És akkor arra jutottunk, hogy az egyik, ami jó tesz neki, hogyha elhiszi, hogy ezt meg tudja csinálni, és hogyha akármilyen lesz teljesítmény, akkor is elfogadó szeretettel ott van. De ha ez kevés lenne, akkor van a másik, amit én azzal példával illusztráltam, hogy ha egy kertet fel kell kapálni, mert az a feladat, és azt lehet tudni, hogy ezt most meg kell csinálni, akkor az azért jó, meg azért könnyű, mert bármi zajlik neked odabent, amit csinálni kell, csak annyit, hogy odalépsz a kapához, utána oda mész a kertbe, sok a bal, alsó sarokban, hogy valahol elkezdett csinálni kész, és az majd ott halad. De azt csinálni, de az viszont egyszerű. Azt lelkió közepette is meg lehet csinálni. Ez a kettő együtt a jó kombináció. Például megfigyeltem, hogy az életmódváltások kísérleténél nagyon sok ember, én magam sem kivétel, az ugródeszkát azt ott találja meg, ahol már nagyon utálja magát, ami nem túl egészséges alapállapot. És ahol azt mondja, hogy basszus, ezt nem mert tovább. Így ez biztos, hogy nem.

SPEAKER_04 53:47

Minkább az akarat elődani módszert.

SPEAKER_02 53:49

Ez az igen. És hogy azt mondja, hogy ha bele roadtak, akkor, ha nem bele döglök, holnap. És ez az erőltetett kiméletlen machisztikus dolog adja meg a lehetőséget az első lépésre. És ez rendben van így. Nem az ön gyakran az ön elfogadó önszerető állapotból nehezebb belépni ebbe, hogy regen fogd meg a kapát, és kezd elcsinálni. Ne törődjél semmivel, kapál. Közben pedig viszont érdemes gondoskodni arról, hogy hogy vagyok ezzel magamban. Mert hogyha ezt a belső munkát nem teszem hozzá, előfordulhat, hogy fölkapom ilyen erőből a kertet. Lehet, hogy le is vagyok, nem tudom 10 kilót, vagy ki, amennyit szeretne, és utána semmi történik, csak minden vissza rendesződik. Mert alapvetően az egész energetikából semmi nem változott. Az önutál, vagy a túlesítés, vagy a perfekcionizmus, vagy a többi séma, ami ugye így alatta izzük, hogy ezt szokszál visszaépítani. Mindent vissza fog építeni, mert annak az a természete. Te ezt a kettőt, aki ügyesen kombinálja, szerintem ott várható a tartó siker.

SPEAKER_04 55:03

Mennyire múlik azon, hogy kikre hallgatok én ilyen szempontból, mert nekem van egy olyan megélésem, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre, akár magánemberként, akár szakemberként megfalmazva. Én mondjuk az önismeret meg az ehhez hasonló fogalmak, azok az elmúlt években. Egyébként nagyon öröm, mert azt gondolom, hogy mélatlanul kevésbé volt, előtér be helyezve, de hogy odakerültek, és nagyon sokat lehet olvasni róla, nagyon sokat lehet, ahogy is most a podcasteket hallgatni, könyveket olvasni, stb. De azért azt gondolom, hogy bőven elég olyan hírt látok, mondjuk a podcasteek. Nagyon híres podcastekben szereplő, nagyon jó nevű szakembereket lenmva, epizódoknak a visszajelzésében olvasva, hogy hülyeségeket beszéltek. És ő, azt mondom, hogy akár olyan visszajelzések is jönnek kutató, meg szaklapoktól, hogy károson milyen hangzik. Ez az önismeretre ugyanúgy érvények szerintem, hogy az önismeret az egy nagyon érdekes dolog. Engem nagyon-nagyon foglalkoztat az önismeret a tudatosság saját magam fejlesztésre de ez tud lenni annyira felszínes is, amiből csak még több nyomást fogok magamra tenni, és hogyha meghallgatok egy olyan podcastet, arról beszélnek, hogy ha nem foglalkozom az önismerettel, akkor én milyen szánalmas vagyok, most csak kifigurázva. Mennyire veszélyeztet ez szerinted a mentális egészséged azoknak, akébénk szeretnének elkezdeni foglalkozni vele, mert megéred bennük a gondolat. Mennyire van szennyező a környezetem ilyen szempontból nem megbízható forrásokkal?

SPEAKER_02 56:41

Ez megint egy ilesebb kitekintést, igénylő kérdés, ami nekem egyáltalán nem biztos, hogy megvan, de elmondom, hogy hogyan ez a fejemben. Tehát, hogy válaszok szét azokat a témákat, amik hasznosak, azoktól, amik károsak, bár ezt se könnyű megálni.

SPEAKER_04 57:01

Nagyon nehéz, egyre nehezebb szerintem.

SPEAKER_02 57:04

Egy picit szeretnék arra fókuszálni, amit én hasznosnak tartok, és ott három réteget vagy szintet elkülöníteni. Az a legalsó szintjén a hasznos információknak a végtelenül leegyszerűsített, logrysű, motivációs előadás szintű gyerekek meg tudjátok csinálni egy szintű dolgok vannak, amik nagyon sok emberhez elérnek, és rendkívüli hasznak olyan szempontból, hogy azokat, akik csak ki kezdenek így menni valamerre, ez az egyszerű nyelv meg tudja fogni, vagy egy olyan személy, aki ezt úgy tudja od.

SPEAKER_04 57:46

A klasszikus Tony Robins kezdőcsomaknak ugye ebben nagyon szó.

SPEAKER_02 57:49

Az lényeges, ami a kezdőcsomnak, mert a Tony Robins is nagyon sok fél szinten tud kommunikálni. És akkor van a kezdőcsomnak, ami erről szól, hogy gyerekek kapjátok össze magatokat, a jól ég áljon meg. Kimire vár, hogy milyen életet szeretnél érni meg. Az se tudod, hogy hány éved van, meg mi van. Ez az egyszerű sáv, ez azért olyan lényeges, mert ez ilyen belépő lehet a komolyabb ismeret, meg önfejlesztés világában. És itt nagyon sok ember tartózkodik, hogy vár egy ilyen megszólító, lelkesítő, egyszerű, érthető hangra. Van ez a következő sáv, én úgy tekintem magam, meg az én munkámat, például, ami ebben van benne, ahol van egy erős szakmaiság, egy képzettség, egy tapasztalatág, stb. meg egy igény arra, hogy ez egyszerűen legyen megfogalmazva, könnyű legyen hozzá kapcsolódni, és ezáltal nagyon sok kompromisszumot kell meghoznom, például, hogy le kell szállni az akadémikus magaslatokról, kiket ten magam olyan kritikáknak, például ezt ilyen túl primitíven, vagy túl le van egyszerűsítve, sebbi. De ennek nyilván az a célja, hogy akár azt a réteget, amelyiket egy nálam is egyszerűben fogalmazó szakmai csapat próbál úgymond hangolni, azokhoz már tudjak fordulni, vagy nekik tudja kinálni valamit. De le mondok arra az igényről, ami ugye a harmadik sáv lenne, hogy az abszút akadémiai tökéletesen precíz, up-date tudományos nyelven megfogalmazni valamit, mert az lesz a legkevésbé népszerű. Tehát, ha valaki úgy beszél, akkor számoljon azzal, hogy ahhoz lehet, hogy nem fog tudni sok ember kapcsolódni, mert az bonyolult lesz. Amit megfigyeltem, és amire én magam is nagyon szeretnék vigyázni, hogy ebben csapdában ne lépjek bele, az ennek a három szinnek a képviselőinek a kölcsönös lenézése egymás felé. Tehaz, amikor főleg föntől lefelé tud ez menni, vagy akinek több szakértelme van, vagy sziselábban fogalmaz, vagy tudományosabb igényel irkönyvet, vagy stőbegy hajlamos lefelé kicsit tud lenézni azok, akik egyszerűben fogalmaznak, és ez által nyilván egy kicsit le is butítják, az úgy mondananyagot. Én pedig azt gondolom erről, hogy ha ezt észreveszem magamon, hogy akár fölfelé azt mondom, hogy minek ennyire tudományoskodni, ráadásul ezek a tudományos, meg lehivatkozott, meg nagyon bástyázott dolgok és elavulnak. Évről évre elképesztő tempóban avulnak el, hogy a most aktuális publikáció ezt mondja a de jövőre, meg azt mondja, tehát ebbe se pisulunk azért bele annyira, hogy az az igazság, meg lefele is lehetnek kritikáid néni, hogy az ennyire nem szabadna a gyerekek lehetszeríteni. Mes már tényleg kezd káros lenni valahol, hogyha valaki azt mondja, hogy bármilyen helyzetben vagy az életben egy dolog számít, állj hozzá pozitívan, állj föl, és megj tovább. Vagy hogy ne nyalogass a sebeidet, hanem kapd össze magad és indulj el. Ezek nagyon sok embernek nagyon fájdalmasan károsak, mert képtelen megcsinálni, mert még meg se értette, hogy mi bénija le őt, mi fáj neki ennyire, megpróbálom.

SPEAKER_04 1:01:15

Persze, hogy szólom er a blöldatot. Ez még jobban.

SPEAKER_02 1:01:18

Igen. Amire most én akartam fokuszálni, az tulajdonképpen csak annyi, hogy a szakemberek is egymással azért lehetnek ilyen kritikus viszonyban holott, a leglényegesebb szerint az lenni, hogy akin van valami mondani valója, ami segíthet, mindegy, hogy milyen szinten tudja megfogalmazni, akkor én szerintem adja be a közössel. És akkor abban remélkedem, hogy mindenki maga hullám hosszá, magrdeklődésnek megfelelően szépen megtalálja azt, ami őt megszólítja. És akkor nem kell azon aggódnok, hogy mekkora a trombol, egy ilyen primitív TikTok videó, vagy egy ilyen. Mert a könyv, hogy ha bemész egy könyvesboltban, ott is az van, hogy egy képesül sok marasságban valószínűleg leírva ezen a könyvekbe, és azok veszik meg, megolvassák el, akik erhangolódnak. Ez, amit most elmondtam, ez számos ponton támadható. Például az egyik, az az lesz mindjárt hallom a kritikákat ezzel kapcsolatban, hogy az, aki nem tudja megítélni, hogy mi igaz meg minden. Mert például gyerek. Vagy kis kamerasz vagyok, vagy csak új téma nekem. Vagy csak annyira újra téma, és ez az, amit ötünk rá, és azt fogja gondolni, hogy az ilyen egyszerű, vagy ez így igaz, ott lehetnek óriási, nem tudom, károk, mentál higienések, stb. Én ezt nem tudom felmérni, hogy ez hogy van. Bácsak tudnék előzni, de nem tudom, én csak a magam magam működésében figyeltem ezt meg, a gyerekeimében, hogy nekem valamit odaraknak elém, pedig egy híreket, vagy egy egyszerű tananyagot, vagy egy ismeretresztő dolgot, akkor nekem van egy ileső immunrendszerem, hogy én ebben mit fogadok be, meg mit nem. És arra az immunrendszer én tudok hagyatkozni, és lehet, hogy ez most erre azt mondod, hogy igen, de az a baj, hogy ez nincs mindenkinek, vagy hogy valaki emészetlenül fogad be információkat, és mi lesz azokkal. De gondolod el, ezt mégis hogy lehetne szabályozni.

SPEAKER_04 1:03:32

Hát, sehogy. És egyébként, amit mondtál, az még még kevésbé zavarna engem, hogy ha arról lenne szó, csak szakmailag mennyire megalapozott az, amit valaki mondja, csak majd az alapján kedén. De ezt véletlenül torzítja egy teljesen másik szempont, amit én a saját marketing szakmában hozok inkább, hogy nem a szakmaiság az, ami befolyásolja a problémát, vagy elnyori a problémát, hanem az elérés. És az a szakma iságtól majd, hogy nem tud független lenni. És itt van egy olyan metszet ennek a kettőnek, hogy vannak a szakmailag felkészültek és nem felkészültek, és vannak az elérésben nagyok, és nem nagyok. És ez nem egy szinten van, hogy aki szakmailag jó, annak van nagy elérése. És ez az, amit én nem fogok tudni megmani, viszont azt látom, hogy X-Men folyik a csapból is, tehát biztos, hogy igaza van. Holat mondjuk valami veleutem vagyok ebben a témában, adott esetben, meg pontosan tudod, hogy hangságokat beszél. És nem a szakmai lennézés miatt, hanem egyszerű azért, mert tényszerül mondjuk csak azokat a Tony Robins kezdőcsomagokban az örökölket, ha hangosztatja állandóan. Ezzel mit tudok én tenni? Mit tanácsolni nekem, hogy hogyan szűrjem az infokat, mert egyrészt hatnak nem érzelni meg, de csomorszor nem pozitívan, hanem a bűn tudatot tápolinek benne, hogy ezt se csinálom, azt se csinálom. Ezt is kéne csinálnom. Mert már rég le kellett volna fogynom, már még a környezetemet le kellett volna fogyasztan, már rég rendben kéne legyen az alvásom, akkor te szólszint az, hogy nem lehet normális, amikor minden tudok minden tudnak, kéne arról, hogy hogyan kell rendben rakni. És hogy mindig csak a fizikai életem, nem a mentál higényes problémáim. Hol lásnak nekik, hogy kezdják neki szerinted ennek a szűrésnek? A számok nem segítenek.

SPEAKER_02 1:05:19

Ez egy ilyen sok rétegű kérdés szerintem, és most az egyik oldalára fókuszátunk, mi korábban arról beszéltünk, és akkor azt csak így kerekítsük le, hogy de jó lenne, ha nem lennének ilyen információk. Jól len, hogy ha ez a. mennyire könnyebb lenne az életünk. Vagy az igaz infóknak a rétezettségéből, és minél inkább korrekt szakértői információk jönnének. És akkor megállítottuk, hogy ezzel nem nagyon tudunk mit csinálni, tehát ez jön, és akinek erősebb a marketing energiája, az jobban fog hallatszani. Függétlen attól, hogy az most érvényes vagy nem, vagy igazán nem. És innen ugrottunk oda, hogy viszont ha ezt így kell elfogadni, ahogy van, kábbi. Mert most nem az a Hogy te személy szerint mennyivel tudod gazdagítani ezt az információcsomagot, mert nekem ez egy fontos kérdés. Tehát én oda akarom rakni az enyémet is, hogy az is legyen otthon, és akkor az is megszólít embereket, akkor én boldog vagyok vele, hanem most egyéni oldalról nézed, hogy hogyan váljunk immunistá, a sok káros vagy értéktelen, vagy engem tulajdonképpen nem segítő információár szemben.

SPEAKER_04 1:06:32

Feltétlenül immunis akarok lenni, hanem hogy hogyan tudok tisztán látni, hogy hogyan tudom, milyen kapaszkodók lehetnek ebben a rendszerben, ami nekem segít eldönteni. Én én szeretek tanulni még a rossz példából, és nem azért még utána csinálom, hanem nekem az teljesen jó, hogy azt ne csináljam. Abból is tudok tanulni, csak nem tudom kiszűrni rendesen, és az önismeretem a tudatosságom az még indományosabb. A testem a szervezetem sokkal direktebb jelzéseket ad vissza nekem, és akkor itt van a kedvenc részem, amikor ez a kettő nekhez összemosolni, hogy ha testem ad nekem jelzéseket, akkor nem megyek egy hagyományos, mint a mozgást terápi a szakemberhez, és egyébként az egész egy mentális probléma miat. Van, amiről én nem tudok, hogy a háttérben emésztem magam, és ezért fájl a hátem most csak így nagyon lehetőség a dolgokat, hogy mikor kapaszkodok? Te hogyan fejleszted magad, ha nem a saját gondolatainak a szövegén alakot, meg új dolgokat, mint mondjuk az új terápiák és hasonlók, amire hallgatsz, hanem hogy ha azt mondja, hogy szeretném most fölvenni valami új tudásnak, hogyan válogatod ki azt, hogy mi az, ami reális és mi az ennyi helyzetben vagy, mert a szakmai tudás ott a háttérben. De azért azt gondolom, hogy ugyanúgy téged is befolyásol a média nyomás adott esetben.

SPEAKER_02 1:07:50

Azt lehet dönteni, hogy mi igaz, igazápol, mi valós egyre nehezebb. Szerintem. Ez különben egy igazi csinál, egy giga kihívás most az emberiség számára úgy látom, megálítani, hogy mi hamis, mi iluzórikus, mi fék, mi éjjel által generált bolsit, és mi az, amit tényleg igaz. És hogyha ez lenne a kérdésed, hogy ezt hogy állapítod meg, akkor itt kéne kapitulálnom, hogy arra úgy főzöm sincs.

SPEAKER_04 1:08:26

Ha adszit egy konkrét kapaszkodott mindenkinek.

SPEAKER_02 1:08:30

De hát ezt egyre kevésbé fogjuk tudni így megvizsgálni. Lehetne egy olyan válaszom, csak nem mennék vele semmire, hogy létezik ilyen fact-check folyamat elvileg. Tehát, hogyha nagyon gondosan utána nézel, hogy a tények még pontosan, akkor azért az interneten mélyebb bányászás általában valahogy ki lehet szedni, hogy ezt most akkor megfelel egyfajta valóságnak vagy nem. De őszintén engem ez nem is annyira érdekel már. Olyan, mint a vallásosság, hogy az egyik kedvenc gondolatom a Jézusi hagyományból, az az, hogy gyümölcseiről ismerítek meg a fát, vagyis hogy rengeteg féle vallás van ami egymásra is összeegyeztethetetlen, és százmilliós kívül táborok tudnának egyébként egymással vitatkozni, hogy most akkor kinek a valósága érkezebb. És ekközben meg van egy ilyen, hogy milyen gyümölcsöt terem az a vallásosság. Tehát milyen ember jön létre abból, hogy azt hiszi, meg azt gondolja, meg olyan hagyományokat követ. És hogyha ebből egy olyan ember jön, aki figyelmes szerető, együttműködő, gondoskodó és humános módon éli az életét, és azt nézi, hogy hol lehet kooperálni és nem azt, hogy hol lehet lehet a másikat, akkor erre azt mondom, hogy lehet, hogy az ő vallása az valóságos, vagy igazi. Még akkor is, hogyha amúgy nem túl valószínű, hogy ilyen Isten, meg olyan Isten, meg olyan Isten, ez mind így, ahogy van valóságos szó. Én úgy csinálom a magam oldaláról ezt, hogy levettem magamról azt a kényszert, például, hogy én el tudjam dönteni, hogy mi igaz, meg mi nem. Ezt sokvel ezelőtt elkezdtem az aktuál politikával így magamban átdolgozni, úgymond, hogy én emlékszem el volt egy. Azokat ilyen színes fiztalokkal, ígyolvasta, és áthúzta, és megkerette és mindenfélét csinált, és akkor ugye úgy indult a napja, hogy már valamennyire földolgozta a különböző fórmokra jövő híreket, és az már elég régen volt. Na most gondolom, ha ő még él vagy dolgozik is, ezt a szokását nem tudja már folytatni, tehát itt már meg 20 sorozódott, gondolom az az információbázis attól meggyűten. Most akkor mi van egyáltalán. Mi történik? Mi igaz abból a. Ha csak ezt veszük, már akkor is el vagyunk szállod teljesen, abban, hogy éppen meg kaptam egy értesítést az egyik távolabbi ismerőtől, úgy csak jelzi, hogy én egy a Facebookon én őt perszerveztem, hogy nem tudom ilyen, én sem tudom, hogy mi be, és úgy meg is mutatta a képernyő fotót. Tehát, hogy van egy ilyen kamú, Buddha László profil, amin keresztül milyen megkeresem az ismerőseimet valamivel, azt se tudom, mi az ilyen négybet is rövidítés, hogy abban csatlakozzon bele. De én már találkoztam olyan kétszer is olyan konkrét, ilyen podcast szerű interjúval, ahol én angolul beszélek, és ilyen magnézium készítményeket árulok, és azt magyarázom, hogy miért kell ilyen kombinál meg olyan magnéziumot, akkor egy másik esetben nem tudom, miről papolok valami fogyasztó szerről, konkrétan, és pontosan ilyen podcastekben van az egész kivágva, és hát igen árkamosítva. Nem csak az, hogy nem tudom, eldöntő még, aztán én konkrétan szerepelek már a kamu valóságban erőt és jelenítel. Hát én tudom, hogy nem voltam, de az ismerőséget teljesen azt az arja, hogy én most miért árulok magnaciumot, meg miért angolon, meg mérjen a hangon, meg miért úgy mutatkozok baj, hogy nem tudom, hogy egy női néven vagy valami. Teh az egész egy kacyfasz lesz, ezért is elég lényeges lesz az az imúr mégiscsak. Ami arról szól, hogy megnézem, hogy ez az információk mennyire lényegesek egyáltalán, mennyire segíti az én tájékozódásom abban, ami nekem fontos, mennyire tudom oda tenni a kritikai gondolkodásomat, meg a józán eszemet még hozzá, és hogy egyáltalán mennyire épít ez engem. És amikor ezeknek a kritériumoknak úgy nem nagyon felel meg valami, akkor én leszem a napi rendről. Én ezen most nem tudom a fejem, hogy ez igaz vagy nem. Mekkostolod és nem izlik.

SPEAKER_03 1:13:44

Mindegy.

SPEAKER_02 1:13:45

Mindegy. De lehet, hogy benne van annyi protein, de az én rendszeremnek ez nem tesz jót. Ez a szubjektív, felelős most trendnevet mondom, radikális öngondoskodás, ami az egészség testi, meg lelki vonatkozásában is itt van, ez ugyanúgy ebben az információfeldolgozásban és szerintem itt lesz. Hogy neked lesz nagy felelőséged, mert azt nem várhatod, hogy majd valaki jön, és kitisztítja az információ teret, és meghagyja azokat dolgokat, amik érvényesek.

SPEAKER_04 1:14:24

Ez két nagyon fontos témát is érintettél szerintem. Kezdjük talán ezzel a radikális vonal, hogy az mennyire elvárás, hogy én fejben elkezdjek tényleg mindent csinálni, ami azt kell, hogy öngondoló tudjak lenni, és nekin adott. Nekyen adott esetben szakember az életemben, ez most csak ízáró be két dolni.

SPEAKER_02 1:14:44

Jó, de ne hagyjuk így akkor. Tehát a radikális öngondoskodásunk van egy definíciója, ami nem tartalmazza azt, hogy nem fordulsz máshol.

SPEAKER_04 1:14:52

Ez a jó így.

SPEAKER_02 1:14:53

Attem azt tartalmaz, hogy felelősen gondolkozol, és kérett öcsmódon döntő el. A felelős benne van az, hogy segítséget kéne. Valakítől segítséget ké.

SPEAKER_04 1:15:02

Amit meglni az internetem, vagy amit én is mondom, amit én megszűrtem az alapján, hogy élem az életemre, hogy egyre inkább hajlamosak vagyunk a traumáink, meg a stressz miatt belettemetkezni ezekben a fájdalomakban, viszont az önismeret téma az ugye jön felés egyre népszerűbb lesz, és akkor egy ilyen lápurlár öngondoskodásban fordul át az egész, hogy nem is gondoskodok magamról, hanem így csak a problémáimat tápolgatom. Itt vagyok én, meg a problémáim, ahogy érjük együtt az életünket, és igazából egy ilyen végtelen agyalás lesz az egészből, amiből nem jövök ki jobban, csak maximum segít elfogadni, hogy én ilyen nyakat akértem bénára sikerültem, de nem gyógyulok tőle. Ez mennyire jellemző szerinted vagy mennyire gond?

SPEAKER_02 1:15:53

Igen, ez két külön kérdés. Mennyire jellemző, szerintem ez még mindig eléggé jelen van, még mindig. Még mindig, mert azért jó ideje hozatjuk azt a terhet az teápiáson ismereti szénaban, hogy elkezdünk magunkról dolgokat meg tudni, meg feltárni, és nem leszünk jobban tőle. És azért nem, mert bármit is megtudsz magadról, például elemzed, analizálod, megbeszéled valakivel, feltárod, próbálsz rá vissza emlékezek stb. Ezek nem változtatják meg azért alapjaiban ezt az egészet. Tehát intelligenseben fogsz szenvedni mondjuk, vagy jobban tudod, hogy mi a bajod. Ez egyik dolog, a másik dolg, hogy ebből hogyan leszel jobban, és ha jobban létnek azért legalább van két-három olyan alapillére, hogyha nincs benne a lelki munkádban, akkor nem leszel jobban. Az egyik alapillére, ha mehetünk ide, mert már a radikális öngondoskodás alapjairól beszélünk. Az az, hogy egységny önismerethez, egységnyi önelfogadás és önszeretet kell, hogy járuljon, különben nem leszel jól.

SPEAKER_04 1:17:17

Eben jó vagyunk.

SPEAKER_02 1:17:19

Mi van?

SPEAKER_04 1:17:20

Mi magyarok az ön szeretetben.

SPEAKER_02 1:17:22

Nem vagyunk jól egyáltalán ebben, de az önismeretben se vagyunk jól, hogyha most szabad így nagyon általosítani mi magyarok, mert azért mondom azt a mi magyaroknak fogalmam sincs, hogy ez valójában kitek hogyan érint.

SPEAKER_04 1:17:34

És csak a stereotíhoz akartam is visszanyúni az én életemben hofiná kerül be, vagy hofi által kerülve, úgyhogy ő mondta azt, hogy mi nem szenvedünk, mi így élünk. És így ebben nőtt fel egy generáció szerintem.

SPEAKER_02 1:17:46

Valószínű. Ez a generációs megtörténelmi örökség, ami itt van, az itt játszik, nem? Igen, az itt játszhat bőven abban, hogy nem is kell feltétlenül megismernünk belőmagunkat, hanem legyünk, tehát működjünk, éljük túl a dolgokat, és csináljuk úgy, hogy ez maximum lehetőség, legyen elég. Tehát ez képest ugye most azért már minden nagyon átrendeződött ilyen vonatkozásban. És pont az önismereti boom, ez a nagy robbanás, az ami a nyugatról azért így a rendszerváltás után egy bőven nagy lépésekkel bejött. Sok embert hozzá segített a belső felszabaduláshoz, de még mindig sokszor az volt a mellékhatása, hogy szigorúbb, terheltebb, nyugtalanabb, esetleg cinikusabb lett valaki azáltal, hogy felfedezte például a saját szülői lelki örökségek.

SPEAKER_04 1:18:48

Akkor cinik is tudok lenni, hogyha megismery ezt otthon hozom.

SPEAKER_02 1:18:53

Például akkor, hogyha ezt úgy fordítod le, hogy a te életednek a jelenlegi nehézségei, azok a szüleid miatt vannak. Az akkor egy olyan fajta kritikus, és azért cinikus, mert közben ugye megtörtént a dolog. Tehát hogy ezen vagy ez így történt, nem fogsz tudni változtatni. Ugyanakkor, hogy ha elkezded hibáztatni a körülted lévő embereket, vagy azokat, akik befolyásoltak téged, vagy a korai gondviselőidet, akkor lehet egy ilyen cinikus állásport.

SPEAKER_04 1:19:27

De azon csak levezetem a feszültséget, az én nem kezelem a problémát, hanem há.

SPEAKER_02 1:19:32

Ez abszolút felelősség, áthárítás nagyjából, még úgy is, hogy ettől függetlenül ezek nagyon igaz dolgok lehetnek, tehát nagyon sok embert ért, nagyon komoly bántás gyerekkorában.

SPEAKER_04 1:19:44

Persze csak, ahogy így elmondad, bennem pont az a kép jött föl, hogy ezeket otthon hozom, és akkor így felteszem a kezemt. Úgyhilyen vagyok. Igából ez bennem ezt indítottál ezt a gondolatot, hogy hozom otthonról, ezt én elismerem, beismerem, ez van. De hogy ez meg pont nem a jó irány. De jó irány is jó.

SPEAKER_02 1:20:06

Igen. Ha cinikus részt kiveszem belőle, az káb így hangzik, hogy gyerekek megszívtátok. Mert én azért ilyen hülye önző köcsög, mert engem bántottak gyerekkoromba, de hát én most már nem tudok ezzel mit csinálni, mert ez megtörtént. Úgyhogy most ti, akik velem együtt éltek, most ugyanezt szívjátok, hát nem tettek róla, én ezt csak úgy kaptam. Ez lenne a cinizmus részben azzal, amikor valaki úgy teszi fel a kezét, hogy a gyerekek úgy látszik, hogy ezeket mind örököltem, mind hozom, valószínűleg sok minden megmagyarázat, hogy miért szenvedek ennyit és miért bánok veletek is sokszor járos szól. De a felelősség most már az enyém, a szüleim nem is élnek, régán volt az egész, nekem kell most megtalálnom, hogy ezzel az örökséggel mit kezdjek. Ott kezdődik a valódi radikális öngondoskodás. Viszont az az elején, ahogy most így beveszek ed is, az elején ez egy kicsit depresszív pozícióba sodorja az embert. Főleg akkor, hogyha nincs hozzá eszközöd, hanem csak annyira van, hogy volt az a sérült vagyok.

SPEAKER_04 1:21:18

Igen, ez volt a nagyon erős mondatod most szerintem az, hogy magamra visszahívom a felelősséget. Ezért egy bizok nehéz döntésnek hangzik. Hát ezt meg tudjam tenni. Tudunk ebben segíteni egyébként csak, hogy ha valaki most itt van velünk és hallgat, vagy néz minket, és van ilyen problémája. Akár visszakanyarodni egy picit a terápia felé, és hogy a bevezetőt azt beszéltük, hogy mi történik olyankor. Ha azt érzed, hogy valakinek ilyen problémája van, hogy elindul az elismeretjúton felismert bizonyos problémákat, de mondjuk nem tud velem mit kezdeni, de tudatában van, és mondjuk nem a cinikus én egyőzött, hogy ott az én neked is valószínűleg nehezebb dolgod van, hogyha valaki azt mondta, hát őgy elfogadta magát, hogy egy ilyen.

SPEAKER_02 1:22:05

találkozunk.

SPEAKER_04 1:22:07

Ők a legkönnyebb dolgot. Mit tegyek? Van top három, top egy, hogy mit tegyek, hogy ha el akarom magamnak indítani. Bízom benne, hogy ennek van egy ilyen lejtő hatása, hogy átlököm magamat a holtponton, és akkor utána segít a folyamat. Hogyan tudom átlakni magamat ezen a holtponton, vagy van-e?

SPEAKER_02 1:22:31

Hold pont szerintem van, és a holt pont az talán éppen a felelősség kérdésénél van. Szóval a saját felnőttkori problémáinknak egy jelentős része, beleesik ab a kategóriában, hogy régebben rossz volt, de most már nincs ez a hatás. Már nem élek otthon, már nem élek a szüleim, stb. stb. Most már csak magamra tudok számítani, támaszkodni, és igazából föl kell vállaljam a felelősséget is, hogy lemér. Mert ha áthelyezem, vagy ott hagyom a felelősséget, mint a gyerek a szülein, vagy a főnökén, vagy a politikai rendszeren, vagy valamin, akkor elveszem magamtól az esélyt, hogy ezt helyre hozzon. Degálja, ha igaza van, ha nincs igaza haméltányos, haméltánytalan volt a bánásmód, stb. Egy kicsit is leszi a lehetőséget a gyógyulástól. És ez nagyon gyakori jelenség van. A sokszor annyira fádelmas, ami történt. Annyira méltatlan és olyan erős az a környezeti hatás, amiben valaki van. Hogy egyszerűen nincs más útja, mint hogy szenvedjen. De azért állapítsuk meg, hogy viszonylag kevesen vagyunk olyan helyzetben manapság, mint ahogy annak idején, mondjuk a rabook voltak a koncentrációs táborokban. És ott anny élmények, amiket el se tudok képzelni, csak hogy olvassom a EDA, vagy a Viktor Frank könyveit, hogy otet mentek át az emberek. Ott is valami mindig az volt a konklúzió, hogy az éli túl, és az tud utána egy teljes értikű életet élni, aki a megbocsátás felelősségét így visszaveszi magára, és nem hagyja, hogy az áldozat szerepben maradjon egész életében. Aki ezt a hozzáállás magában egy másik irányban dönt el, és azt mondja, hogy ez az én életem, az én belső világom, az én szenvedésem, és az én felelősségem, hogy ezt meddig csinálom azok után, hogy kikerültem, ez fontos. A láger az más helyzet.

SPEAKER_04 1:25:07

Ott minden nap azért külső nyomás egy kicsit más.

SPEAKER_02 1:25:10

Más fájdalom hiány, meg mindenban. Pont azért is érdekes, hogy a gyerekkorek, a gyerekkorból azért nem nagyon tudnak a gyerekek elköszönni. Azért ritkán szik el, gondolom ilyen balmazó vagy nehéz családokban, hogy a gyerek így föláll, egy nyolc éves vagy a kedvesz szüleim. Hát én úgy érzem, hogy ez mélatan ez a környezet nem szolgálja a lelki fejlődésed, mert itt csak traumatizálódom tulajdonképpen. Meg eltanulom töltet ezeket a destruktív sémákat. Tehát ez nem lesz rendben, mert rengeteg fog szenvedni felnőtt koromba. Úgyhogy én most akkor megkélek titeket, hogy vagy menjetek egy terápiában mind a ketten, ez különkülön és egyszerre is, párterápiában, vagy akkor én leszem a kalapom, mert ilyen nincs, hanem ezeket a dolgokat egy gyerek végszenvedi. Egészen addig, amíg meg nem találja a módját, hogy abból a családi környezetből kilépjen, és ha kiléphet, az semmit nem hold meg. Az még a plusz, hogy sokan azt hiszik, hogy ha most akkor ki menekül egy házassággal, vagy külföldre utozik, vagy nem tanulsen, akkor ez a dolog megoldik. Ez mind visszakerül felelősség szinten hozzánk abban a pillanatban, mint megérezzük, az általánk valamelyik pontján szokot lenni. A saját boldogságom, sikerességem, egészségem érdekében ezeket a felőségeket vissza kell hívnom magamnak. Ez nem ez a fordulópont. És akkor utána olyan több, amit kérdeztél is, hogy akkor mit lehet konkrétan csinálni. Ez egy elméleti dolog, hogy a saját jól, nem azért, ami történt, mert azért nem én vagyok a felelős, hogy gyerekként bántottak. És ez is nagyon fontos instinció, hogy az megtörtént. Ott felelősséget nem tudtam vállalni, de most most van. Most felnőtt vagyok, most mások a lehetőségeim, mások a képességeim. És akkor jön a kérdés, hogy hogyan tudod ezt a dolgot kitakarítani a magadban. Erre vonatkozott a kérdés. Itt vannak egy kulcspontok. Szerintem vannak, több is van, csak van néhány, amit mi használunk a mi munkánban, és amit abszolat hatékonynak tartok. Amit nem tartok hatékonyak, az a beszélés erről sokat, a sztuknak az ismételeket, és amit mondtál is, hogy huljon be lehet csúszni ebben az áldozat narratívában. Igen.

SPEAKER_04 1:27:36

Én azt tapasztalom, hogy van olyan ismerős, van olyan családtagoknak távolabb, aki nem tudom neki megmondani, hogy ezt gondolom, mert az nem csak feszültséget született, hogy ezt még nem tudtam megoldani a problémát. De pontosan azt érzem na is, hogy rettenetes harcok vannak benne, és egy ilyen örökös áldozati szerepben látta bele magát, és folyamatosan ismételi, hogy hát igenő az áldozat lennak annak a annak, miatt a gyerekkorom, mellett a munkáltatója, mellett a férje feleség elni, és újra is. És igazából azt érzem, hogy csak betonozza be ezt az identitást. Ezzel nem is tud változtatni, mert ez ő, és nem tudom, hogy nem akar változtatni, hanem vagy csak van egy rossz szokás, amivel maga ellen dolgozik.

SPEAKER_02 1:28:20

Igen, mert hogyha nem te vagy a felelős az életednek a minőségért így fogod fel, azért az egy nagyon nagy könnyítés lelkileg. Tehát az áldozat szerepnek óriási előnyei vannak. Például az, hogy nem kell ezen gondolkodnod, hogy mit döntsél, hova lépjél, hogy fogod magad ebből kihozni, hiszen már eleve megakadályoz az a gondolat, hogy nem tehetsz róla.

SPEAKER_04 1:28:44

Meg nem tehetek ellene.

SPEAKER_02 1:28:46

Meg ellene, meg semmit se tehetsz egyáltalán. Tehát ebből nem olyan könnyű fölébredni ez belátom, sok embernek nagyon kell szenvednie ahhoz, mert nagyon komoly ilyen életközépi válságokon, válások, cirkuszokon, munkahí, tragédiákon, anyagi összeomlásokon, meg mit tudom minken keresztül mennie, hogy ráébredjen arra, hogy az ő élete, az azért nagy mértékben az ő kezében van. Aki egy picivel úgy mondta bölcsebben vagy ügyesebben áll hozzá, valószínűleg nem várja meg ezeket a nagy tragédiákat, hanem azt mondja, hogy amint készen állok, kezdjek el dolgot magamban kitakarítani, mert ezek már elmúltak, szóval most már csak terhel engem. Nem akarok áldozat lenni, és annak az áldozatiságnak a kényelmét le akarom cserélni az önismereti munka, az önterápiás munka, vagy akár a segítővel terapeutával végzett munka, ilyen újfeltűrős, néha nehéz, néha fájdalmas, de előrevívő tevékenységére, mert abban az irányban szeretnék mozdulni. Ez a gesztus kézben akarom venni a saját belső állapotonat, és a fizikai lelki egészségemért elkezdek tenni, ez valóban egy olyan fordópont, ami mindent meghatározhat, és utána jön, akkor most már tényleg az, hogy és akkor most hogyan. Millió módszer van, a beszélgetés nagyon kevéssé jó. Az imaginatív, belső képzeleti munka már sokkal jobb. Ha ehhez hozzá tudsz adni egy olyan professzionálisabb vezetést, amikor valaki végig segít egy ilyen belső úton, és találkozol önmagaddal régebbi állapotban, egy kis gyerekkel, aki voltál, a szüleiddel, akik egykor voltak, meg stb. akkor az már sokkal intenzívebb. Ha ehhez hozzá tudsz tenni egy mélyebb érzelmi átérést, akkor azt fogod tapasztalani, hogy ez itt most tényleg ment egy nagyobb, ha meg tudsz hatódni, miközben ezen magában dolgozol. És aztán jönnek tovább a hatékonysági lépcsők, például az, amikor ezt a dolgot át tudod rakni egy élő kommunikációban. Ha nem kell a fotelbe ülve csak ott szemmel képzelnöd, hanem meghívodod a magaddal szemben azt az embert, akivel dolgod van. Ez nagyon gyakran ebből a terápiás aranyháromszögből származik, tehát egy apu, anyú, meg a gyerek, aki egykor voltam. Körülbelül én úgy szoktam mondani, hogy ha valaki ezzel a hárommal elég jó rendben van. Anyukára gondol, őmagára gondol gyermekként egy elmélyőt állapotban, akkor egy szép harmóniát érz alapvetően. De az élet változik, új helyzetek jönnek, kiderülhet, hogy a párod megcsalhat, vagy a gyereked beteg let, vagy a munkahelyről kiúgtak, vagy egyáltal megszűnt az egész, mert már megcsinálja egy robot helyet, ez sokkal jobban. Vannak krisisek, amelyik újra bedobnak ebbe a ringbe. Most akkor mi van? Most erre hogyan reagálsz, és akkor újra elkezdődhet ez a belső munka. Tehát ezek a belső fontos kapcsolatok azok szerint, amiknek a rendezése, amiknek a harmonizálása, amiknek a szeretettel való feltölse. Az igazi ilyen joker kártya. Csak azért nem olyan gyakori, mert nem olyan könnyű megcsinálni. Nehznek hangzik. Ez lenni kapoktól nem szokták megcsinálni leütet a napámat egy fotelba képzeledben.

SPEAKER_04 1:32:35

Ezt akartam megkezdni ezt a képzeletben ültetem le, vagy konkrétan akarja megbeszélni vele, és úgy beszélni a problémát, hogy megbeszélni vele fizikálisan a problémát, ha mondjuk még él.

SPEAKER_02 1:32:48

Igen. Ha még él. De az a kérdés, hogy ha még él is, miről beszélsz apukáddal. Neked él apukád. Nekem él apukám, és néha szóban kerül az, hogy mi volt régen, és akkor rájöttünk arra, édesám édesapámmal ezekre a dolkról beszélgetve, már korábban is megalítottuk, hogy nem mindenre büszkék. Bántak velem meg velünk a hatosonmal. Még azt is lehet mondani, hogy mi a szégyelik magukat a régi dolgok, mert talán túlszikorúak voltak, meg mi egyéb, és ugyanakkor megbeszélni ezt a dolgot, így nem nagyon van itt róla. Én így érzem. A mostani szüleim, már nincs közel. Ha nekem ez még fáj, vagy ha én felfedezem magamban, hogy néha gyermeki módon reagálok egy szituációra, például sokkal jobban meghunyászkodom, vagy kerülem a konfliktust akkor is, amikor bele kéne állni, vagy félek irálisan egy valakivel való vitától, mert mondjuk régebben nem túl jó viták emlékét őrzöm magamban, és valamilyen retorziótól félek, vagy elkezdek attól férni, hogy ha őszinte leszek, akkor valaki csalódik, vagy megbántam, meg elhason. Akkor nekem lehet tudni nekem most sem mind beszélek az idős a 90 éves szüleimmel.

SPEAKER_04 1:34:26

Jó, tudod ez egy mentális párbeszéd.

SPEAKER_02 1:34:28

Még mentális párbeszéd kell legyen, és a mentális párbeszédnek lehet egy olyan eredménye, hogy egy ponton úgy érzed, hogy szerencsére még élnek a szülőmi, hogyha el szeretném mondani, miliebből tényleg még most is aktuális vagy lényeges. De az általában már az szokott lenni, ha jó munkát végzel mentálisan, meg érzelmileg magadva, és még élnek a szüleid, akkor legjobb hazzal mész oda hozzájuk, hogy megköszönd az egész tanítás, vagy hogy kifejezd a háládat. Vagy hogy elmond nekik, hogy mindentén keresztül, vagy hogy pontosítsátok azt, hogy ki, hogyan emlékszik, hogy mi történt, és aztán utána legyen egy szép közös bólintás arról, hogy ez megtörtént. És az egész egy családi legendává vált, és mindenki azt kezd vele nem tudni, meg amit akar, de haragot, neheztelést, sértődést, bűntudatot, meg egyebeket őrizni a múltból, az óriási öngó. Csak ugye ahogy beszélünk róla, hogy azt mire az ember rájön. Nagyon sokszor addigra már gyereke is főnöt a KB. Ezért is faszunk.

SPEAKER_04 1:35:32

Már elkövettem ugyanazokat a hívák azért. Igen.

SPEAKER_02 1:35:35

Tehát ez a transgenerációs, most nagyon divatos az is, hogy így van. Ez az áramlás, hogy adjuk tovább, adjuk tovább. Ő ebből nem olyan könnyű felébredni, mert legtöbben úgy vannak vele, én is így vagyok vele amúgy, hogy jó talán igyekeztem hamarabb rábredni, meg az egész munkám, meg életem erről szó. De függetlenül ugyanúgy látom, hogy milyen hihetetlen dolgokat bírtam, úgymond átadni, anélkül, hogy észrevettem volna. És az egyik leggyakrabban idézett, meg a szívem ez legközelebbi. Példám az a jó kisfiú, jó kislány attitömnek az átadása, anélkül, hogy akartam volna, mert tényleg én azért egy ilyen erős megfeledési kényszerrel jöttem ki a gyerekkoromból. Az se volt nekem sokáig világos. A perfekcionizmus az. Ez így egy csomagban van. Az ember fél a retorziótól, meg a szülő tekintétől, akkor hamar arra juthat, hogy legjobb hogyha mindent. Úgy csinálunk, hogy ha neked ez így akkor ezt így, meg hazudtam is pársz a szüleimnek, mindig azért csináltam, hogy nehogy ők.

SPEAKER_04 1:36:44

Ez még így laikus szemben is teljesen egyértelmű, hogy a perfekcionizmusom az adott esetben onnan fakad, hogy otthonról voltak elvárások.

SPEAKER_02 1:36:52

Igen. Miközben a maximalizmust egy nagyon jó dolognak tartom, és nagyon szeretek az emberekkolni, akik maxák. Az se baj, hogy a perfekcionisták, mert igazából ők szenvednek tőle jobban. Nem én, hogy ha együttműködünk, akkor imádom, ha olyan dolgokat tesznek oda az orrom elé, amik meg is vannak csinálva, nem nekem kell még a helyertanipákat kavítani meg a visszament. Ez mind jó, csak közben meg nehéz is. Erre akartam mondni ezt a sokszor elmondom a példát, mert olyan a szívem eszközöl, hogy a nagyobbik lányom, amikor 10 volt, mert most már 20, akkor volt egy ilyen relatív komolyan elmondott mondata a nappaliban egyen átlagos délutánon, hogy apha nekem nem lenne gondol, hogyha holnap elkezdenem a lázadó kamaszkorszakot. Azért is volt a ki, hogy egyetem bejelenti, akkor azért is, hogy engedélkér, vagy azért is, hogy nem ma nem holnap, meg túl hirtelen érjén engem ez a dolog. Tehát ez egész teljesen jól mutatta azt, hogy tesz egy nonsens. Nekem se ment, én sem voltam lázadó kamaszikaszból, meg sose fordultam.

SPEAKER_04 1:38:04

Ez kiderült, hogy mitért tett ez alatt, hogy másnaptól volt az óriás nagy lázadás.

SPEAKER_02 1:38:10

De nem is fogadotított azem, hogy én csak gondolt egyet, hogy így egyeztessük, hogyha véletül arra menne, hogy akkor most ő nem tudom föláll és semmit csinálni velé nem értek egyet. De az is, hogy én meg is nehezítem a gyerekeim életét ilyen szempontból. Pont azért, mert én is egy nagyon figyelmes, meg alkalmazkodó meg ilyen látszívű apuka vagyok. Tehát én is érzem, hogy nehéz lehet lázadni ellenem.

SPEAKER_04 1:38:41

Minden elfogad meg.

SPEAKER_02 1:38:43

Annyira rugalmas vagyok, meg ilyen áramlós sok szempontból, hogy az ellen egy picit könnyebb tudod járni akkor olyan fatter vagy, hogy az én házamban, meg én kenyeret teszed, meg most azt csodod, tehát ugye mivel én nekem, ez sose volt erősségem. Így érzem, hogy nekik is egy külön feladat ez. Mutkor meg a kisebb lányom sopa-nokodott, hogy az a szívás, hogy veled nagyon nehéz összevni, és ráadásul mindig igazad van. Ha úgy érzem, hogy nem egy időtán rájövök, hogy igen. És ezt maga viszont nyomasztólag élte meg. És ezt is tudom képzelni, hogy ez nyomasztól lehet, hogy van egy abokádok, akik sokkal jobban látja át a dolgokat, mert mi akkor nem értünk egyet idővel kiderül, hogy azért csak bölcsem vagyok egy 40 év előnyel, és akkor ezt felfedezi, akkor utána nyilván nehezebb belázadni ezzel szemben. De hát majd az most már az ő dolgok, hogy ezt dolgozzák ezt a transzgenerációs örökséget, ami tőlem jön.

SPEAKER_04 1:39:52

Ez bele gondolk tényleg nálunk is vannak ilyenek, és akkor így megvan ez a jó. És akkor így kívül, hogy nem neki volt igazán, és akkor megvan az elismerés fufoket is zajlik tovább az életünk. De ez annyira szerintem tőlem neki, hogy ezeket a törtéket tőle tudja, hogy ezzel gyakorolni nem tudom az életre. Vannak ilyen gondolataim, hogy ezek azért kellenek, hogy ne érjen meglevet szerint, amikor a körülnek fogal egy vitába szállni, és hogy adjak neki egy ilyen muníciót, egy ilyen eszköztál a kezéb, hogy hogyan tud ellenálló lenni a körülegül. És mellette meg nyilván örülök abban, hogy nem nyomassza megon ezekkel a dolgokkal. Én egy nagyon örülő szülő vagyok. Szerintem, hogy folyamatosan azonatek, hogy vajon jól csinálom. Lehet, hogy lehet, hogy biztosít benne van abban ebben az, hogy például nekem nem volt a melünk. Ez leszék. Mert én anultem lesártam, nem is ártam, nekem lekáztam magam az első megfalmazás az jobb, hogy nem volt, mert ez úgy volt, hogy nem volt. Ez így a 30 fölöttiv orszakomba került elő a kérdés újra. Ez nagyon hosszú időtam lesz magamban. És akkor most ezt továbbadom azzal, hogy én megpróbálok ilyen nem tudom mindenben részt venni. Minden beszélgetésben volt lenni, minden kérdésre válaszolni, minden problémára megoldást adni. De lehet, hogy pont ezzel lesképtelen, hogy mindenben ott akarok lenni mellett és fogni a kezét, hogy jó irányba menjen.

SPEAKER_02 1:41:28

Lehet már ez egy sokkal szebb a minta, szerintem, mint a Jelen nem létál.

SPEAKER_04 1:41:34

On biztos, hogy jobb igen.

SPEAKER_02 1:41:36

Csak tényleg azt szoktuk látni, hogy ha bármilyen apa minta van, akár pozitív, negatív hiányzó, durva, hidegszív, megszök, stb. Ez egy akkora energiatöltési dolog, ez a minta egy gyermeknek, hogy utána ezzel három dolgot szokott tudni kezdeni. Az egyik az, hogy akadálytlanul tovább viszi, és ő is ilyen lesz. A másik főleg, akkor ha ez nehéz volt, vagy kellemetlen, vagy fájdalmas, akkor ugye megpróbál megfordítani, vagy most mondtad is, hogy biztosít van bened egy ilyen igyekezet, hogy na jó, hát akkor ezt inkább a másik kontrasztot volt. Még kompenzálom itt ott a hiányom. Agyan hogy azt annyira nem, mert az annyira nem esett jem, hogy viszont akkor most én azt szeretném, hogy nekik az olyan legyen. És akkor van a harmadik, ami egy ilyen szintézis tulajdonképpen, hogy visszatalálni oda, ahol én autentikusan vagyok, sem nemolva, az alkalmazkodás, sem nem visszazuhanva egyszerű, kapott mintában, hanem kidolgozni valami frisset, újat, egyedit érettebbet, autentikusabbat. Erre mondom azt, hogy mire az ember ezzel megvan valamilyen szinten, addigra gyakran felnőtek a gyerekekban.

SPEAKER_04 1:42:58

Hát én azt érzem, hogy kezdek lekésni ról nyilván abban a fácban van, majd nem hasonló korú, hogy most már elkezdett kevesebb szüksége lenni rám, mert ugye elkezdek a saját és önálló autonóm életét felépíteni. Még nem tartunk ott. De már fejben viszont már bontogatja a szárnyit, hogy neki saját élete van a közös életünkön belül. És ezért nekem is föl kell dolgoznom, hogy benne ott az igény, benne meg ugyanúgy ott van az igény, a tök jó kapcsolat van de tudom, hogy nem kell, hogy ott legyen. Ha fejben ott vagyok, de fizikailag nem kell, hogy ott legyen.

SPEAKER_02 1:43:36

És ha kérdezzek valamit én is, hogy miről most beszélünk, az az, hogy hogyan gyógyulsz ki egy régi kapcsolati fájdalomból.

SPEAKER_04 1:43:48

És meg itt ehhez hozzáadnék akkor egyet, és akkor úgy folytasuk, hogy csak bekötve az előzőt mondhat, hogy több úton is el lehet indulni ezen a lején, hogy átbillenjek. Ugye amikor ezt a problémát meg akarom oldani, meg ezt akarom megoldani egyébként most el az én esetemben. Több másik mellett nyilvánvaló, de ugye ez egy biztos egy fájpontja az életemnek, hogy mi a technikája lennek. Nézzük azt, hogy abban a fázis vagyok, hogy felismertem, hogy ezzel foglalkoznom kell. Megvan az érzelmi motiváció, megvan az akarat erőm is hogy én ezzel akarok foglalkozni.

SPEAKER_02 1:44:24

Most arról beszélünk, hogy például, hogy hogyan legyek még jobb, édesapak?

SPEAKER_04 1:44:29

Konkretizáljuk persze, és akkor mindenki viheti a saját problémára még legyen ez.

SPEAKER_02 1:44:34

Igen, és akkor ha mi beszélgetünk mondjuk egy konzultáció keretében, és nem egy podcast keretében, akkor nyilván jóval személyesebb, mélyebb rétegben próbálke szerinteni, de vegyük úgy, hogy valami olyan semjön ki, hogy talán, ami hiányzik, az az, hogy a te az édesapáddal való kapcsolatodban nem tudtál átélni valamit, hiányzott valami, vagy hiányzott az ő személye, hogy ez a hiány, meg annak a kompenzációja az édesapai működésében, ez az a csomag, amivel érdemes foglalkozni. És a mostani kihívásai nagyrészt abból a hiányból fakadnak. Erre bólintanál mondjuk, hogy igen, ezt el tudom képzelni. Valójában az édesapámmal kapcsolatban lehet, hogy az van most itt leginkább a fókuszban, nem is az, hogy én milyen napop vagyok, hanem én az édesapámmal hogyok, mert ha az meggyógyul, az a hiány valahogy helyre jön a lelkemben, az a neheztelés a kár most csak így improvizálunk, ami azzal kapcsolatban csak megmarad bennem sokszor gyerekként, hogy miért nincs itt miért van mindenki másnak apukája. Miért van az, hogy nekem csak anyukám van ott az iskolai, meg az évzárón vagy csomó minden lehet, ami egy gyermekben ott összegyűlik az évek során, és ezzel most akkor még lehet kezdeni. És akkor azt mondanám neked, hogy ha ez a fókusz, akkor gyere, menjünk, és kezdjünk el azzal foglalkozni, ami a leglényegesebb azzal a kapcsolatoddal, és az most már nem az, hogy miketten beszélgessünk. És igyekeznék neked kedve csinálni az, hogy ide hívjuk édesapád a képzeledbe, hogy csinálnák neki egy helyet, vagy átülnél való, vagy azt a széket ott hagynánk, vagy olyan módszer is van, én azt kevésbé szoktam csinálni, ahol azt mondom, hogy akkor gyere, képzeld el, hogy én vagyok az édesapád. Néha ez jobban működik, mert akkor van egy ilyen szemkontaktus, meg valaki tényleg egy üres székre nem tud senkit elképzelni, de egy másik ember helyett valakit oda tud képzelni, vannak fordítva van, tehát nem zavarja, ha otthon valaki, és könnyebb, hogyha nincs od senki. A lényeg az, hogy felépítsük ezt az igazi, átélt érzelmeg releváns kapcsolódásod az apukádhoz. Ha azt el tudod képzelni, akkor valószínűleg azt is lehet képzelni, hogy a következő lépés az lenne, hogy csak érezd meg azokat az érzéseket, amik följönnek benned. És ezt csak ne tudod érezni. Ahogy látod apokádat ott, ahogy te őt ott elképzeled. Ahogy a jelenléte valahogy úgy megérint valami benned, és megváltoztatod és hat rád. És utána jön a következő lépés arra bátorítanálak, hogy ebből az érzésből, amit meg tudsz fogalmazni, azt fogalmazd meg hangosan. Azt adod ki magadból, azt mutasd meg, azt mondd el, azt fejezd ki apukádnak, mintha én így se lennék. És ez a másik fontos módszer alapillére az ultrahitárápiának és a szomadodrámának is, hogy azokkal haladj, és éld át a dolgokat, akikre tartozik. És én outside vagyok ebbe az egészbe, tehát a mi kapcsolatunk nem érdemes hétről hétre hónapra hónapra nagyon mélyteni és ezen fárakozni. Azért, hogy te megbíz bennem, és utána elmondja a dolgot, amiknek az elmondása semmiben nem fog igazából segíteni, hanem fordulj azokhoz, akikkel dolgod van. És akkor utána, mikor már benne vagy, akkor fogod érezni, hogy mi a te igazi mondani való.

SPEAKER_04 1:48:22

Lehet, hogy teljesen más lesz az üzenetem felé a végén, hogyha ezt elképzelem át gondolom enindítom a párbeszédet. Igen.

SPEAKER_02 1:48:30

Igen, nagyon sok szoros jön föl, ami téged is meglep, mint kliens. Mert nem gondoltad volna például, hogy ennyire haragszol, vagy hogy ennyire szomorú vagy a hiánytól. Vagy. Tehát olyasmi is elűhetnek, amik csak attól jönnek elő, hogy túlléptél a gondolkodom rajta, emlékeket idézek föl apámról, meg stb. Maz egy ilratív keret. Nem visz előre, nem?

SPEAKER_04 1:48:58

Az csak is feltép a sebeket, aztán hagyja újra bevalvasodni, aztán újra, és újra. Igen.

SPEAKER_02 1:49:03

Egyáltalán elég erősehoz, hogy fölépje, mert legtöbbször ezeket a sebeket azért jól lezárjuk, és rárok egy narratívát, hogy a apám legyakora azért, vagy ez volt az volt, és azzal el vagyunk. Ugye itt a narratívát félretesszük, apát oda hívjuk, a sebb föltárul kécsbenül valamennyire. Tehát ultravét terápiás, meg szomatod sessionek, vagy találkozók nem nagyon szoktak történik könnyek nélkül. Nagyon ritka, extrém ritka. Ha az ember, ha benne van, akkor érzi, hogy ez nagyon megérinti, elsodorja, kinyitja a szívét, és ezek a régen régóta ott táult érzések valahogy, amikor itt szabad utat kapnak. Az azt is lehetővé teszi, hogy utána, amikor az ember ezt kifejezte, kimondta, akkor egy kicsit megkönnyebbüljon, kicsit a fejébe kitisztuljon, és jobban rá tudjon arra hangolódni, hogy mi legyen a következő lépés. Nic célszerű. Még megbeszélni mondjuk a puval azok után, hogy kifejeztem a följött érzést, például a neheztelést, vagy a csalódottságot, vagy a bűntudatot, vagy a bármit. És ott vagyok megtisztulva abban, hogy ezeket most kimondtam, ezek most őszintén ide kerültek.

SPEAKER_04 1:50:26

Most ezzel eljutottam erre a pontra, hogy mit lehetnek ezek a következő lépések.

SPEAKER_02 1:50:31

A következő lépés az igen az lesz, hogy mikor már ezek az érzelm nem feszítenek, akkor egy tisztább elmével jobban át tudod gondolni te magad, hogy mi legyen a következő lépés. Például, hogy akarod el megőrizni ezeket a nehéz érzéseket úgy, hogy talán ez most nem lesz itt pontos a esetben, de sokszor előjöhetne valamilyen nehesztelés a hiány miatt nem volt állót, stb. Amikor ennek az érzelmi energiája így kijön és kiszabadul, akkor utána az ember meg tudja fontolni, hogy mi lenne ha. É ezt ma ezen a szép napon az ünnepés pillanatban, úgyhogy van, megbocsátanám, és elengedném ezt az egészet és tudom másul lenni, ami ez így történt, és hogy feje hajtanék az előtt, hogy az én sorsomban, ez így volt benne, és hogy apámra, mint olyan figurára fog ezen túl gondolni, akitől ennyit telt, akin ez volt a szerepe, aki így tudott hozzájárulni az én életemhez, és így tovább. Tehát a megbocsátás és az elengedés sem kapcsolatos döntések meghozatala lesz a következő lépés.

SPEAKER_04 1:51:45

Ezt megérpelhetem, akár úgy is, hogy a mostani életemre vetítem le, mint hozott csomagot. Teszem azt, hogyha maradok a példány, hogy az a kvázemmi, vagy inkább negatív csomag, amit ott kaptam, az kellett ahhoz, hogy én ma gondoskodó típusú szülőnek tartsam magam, ez egy élhető ki menete így ennek vagy megfogalmazva.

SPEAKER_02 1:52:12

Szerintem abszolút. És nagyon sokan meg is tudják ezt lépni, csak azért ez egy óriási ugrás. Ezt a nulláról, ezt nulláról próbálok ki meglépni, hogy én hálásfő kapamnak, hogy belőszül is bántalmazott, bántam azt a anyámat, utána lelépett, utána meghalt, és stb. Ezt úgy hívnánk, hogy ez egy spirituális bypass lenne. Egy kerülő út, ahol én az érzelmeimmel nem is akarok találkozni, hanem én ezt az egész problémát azzal akarom leönteni, hogy az jó volt ugye, hogy volt, mert mindenek úgy kellett lenni, meg nincsenek véletlenek, meg ez azért volt jó, mert nekem most, akkor stb. De ha nincs mögötte ez az érzelmi feloldódás, és ez a valódi belső mégyógyulás, akkor ezek a problémák nem szűnnek meg. Csak le van borítva valamivel, ami minden helyzetben újra és újra föltéphet, és újra fájl.

SPEAKER_04 1:53:11

Meddig jutok el a terápiám, akkor ez a vége a folyamatnak már, amit ha jól értem, akkor ezt már én érem el otthon. Még a teráztán el tudunk idejutni erre. Persze. 1920 perc alatt, akár eddig el lehet menni.

SPEAKER_02 1:53:27

Igen, mert általában az, hogy mi megbeszéljük, hogy most a jelenlegi problémád hogyan kapcsolódik régi dolgohoz, meg hogy néz ki az egész hívom, én hogy ez a sokszor nagyon szépen mutatja magát az a Wi-Fi modellszerűség, hogy van egy felső réteg, amitől szenvedsz, van egy középső réteg, ami kiváltja ezt a jelenkorni szenvedést, például te apa szerepel jelenleg, és annak a vívódásai, és vagy egy alsó része, ott te vagy a gyerek, és van apukád, és az egész minta szoftver telepítve volt ott akkor, és a többi már ennek a következménye. Ezeket nagyjából megértsük, akkor látjuk, hogy merre érdemes fordulni a figyelmünkkel, akkor mondjuk ezt felhet fél óra, vagy maximum 45 perc ezzel a kibogozással, meg ezzel a modellezni szeretnénk, hogy hogy jött mindez létre. És utána már ott van édesapád, ott van valami zajlik, az is 10 perc 15 perc, nem szokott sokkal több lenni egy ilyen jelenléte egy szülőnek, de van, hogy több, van egy időkel a sírásra, vagy a hara kifejezésre, vagy stb. Una megyünk tovább abba az irányba, hogy itt van az idő arra, hogy ezt elkezd megbocsátani. Megbocsátás az egy belső döntés. Arra vonatkozóan, hogy én nem akarom ezt a szenvedés mintát tovább vinni. És teszek egy gesztust apám felé, képzeletben, a képzeletbeli apám felé, ami arról szól, hogy én ezt megbocsátom, mert én fölfogtam egyrészt, hogy ez már elmúlt, és most már csak én szívom meg, ha tovább hallogatom a bocsánat. Adás. Másrészt meg is értem azt, hogy ő tőle enyitelt, ő ezt így, és azt is tulajdonképpen értem, hogy valahol ez engem erősebbé és edzettebbé tett, és itt tovább. Ez len a megbocsátás fázis. Ezen túlmegy az elengedés nevű dolog. Az én modelemben ez sokfépe lehet ezt érteni. A megbocsátás, egy pszicholó egy gesztus én úgy nevezem, abban az értelemben, hogy mikor valakinek megbocsátok, akkor azért fönntartom azt a paradigmámat, hogy ez nem volt jó így, ez nem szabad otthon megtörtén, ez nagyon ártalmas volt. De én megbocsátok, de azért bocsátok meg, nem azért, mert rendben van, hanem azért, mert tú akarok lépni rajta. És mert én akarok bocsátani, és én ezzel együtt akarok tovább élni, hogy én ezt nem rágadok rajta tovább.

SPEAKER_04 1:55:59

Mi az elengedés?

SPEAKER_02 1:56:00

Az elengedés abban más, hogy ez egy spirituális jellegügesztus, és abban az a célunk, hogy fel tudjuk oldani azt a meggyőződésünket is, hogy ennek nem szabad ott volna itt történnie. Ez rossz volt, hanem megpróbáljuk ezt belezni egy ilyen kozmikusabb, univerzálisabb rendben, attól spirituális. Ahol arra jutunk, hogy a dolgok rendben vannak. És az, hogy ez megtörtént, az a sorson része az hozzá adott valamit az egészhez. Ki tudja talán én választottam valamilyen szinten, szokták mondani, hogy a szüleinket nem mi választjuk, de legalább annyira lehetséges, hogy mi választjuk. És ugye nem ebbe az életünkben, hanem valahol egy tágabb spiritás összefüggésben, ez simán lehet, hogy nagyon sokan hisznek ebben, hogy te úgy születsz le, hogy ahhoz okoz a szülők, az akarsz menni, és az az oka, például, hogy neked éppen most egy olyan napokon kell, aki majd nem tudom, bántani fog, vagy hiányozni fog, mert ez az, ami beletartozik az életed tervébe, vagy céljában. Most, hogyha most nagyon sem bologaz, lehetőben, hogyha egy ilyen kockábű valaki lennél, akkor erra azt mondja, hogy na jó, ez az, amit már tudom. Ja, persze, ez benne vannak kapítban valakinek szoszleg, ez már sok. De ha addig el tud jutni, hogy a megbocsátás saját érdekében meglépi, az is óriási változásokat tud hozni az életében. Ha valaki még ezt az elengedés gesztust is megteszi, akkor meg egyszerűen ez a téma nagyjából kitisztul a belső világából. Lehet, hogy visszatér még később egy ilyen nehéz élethelyzetben, de igazából ott van a vége egy ilyen téma gyógyulásának arra az időszakra, ami lesz.

SPEAKER_04 1:57:56

Ennek az elengedésnek van bármi gyakorlatila, hogy ennek fogja neki. Tehát hogyan nehéz elképzelni, hogy felhozom a problémát, megbeszélem vele, megbocsájtok neki, mi az, hogy elengedem? Hogy a megbocsátók, de nem felejtek, az oké, azt értem, ez teljesen van. Az elengedésre hogyan épülnek, hogy mi fog változni. Mit keresek nekem azt mondani, hogy megpróbálom ezt a spirituális élmény pragmatikusan megközelíteni, hogy legyen kézzelfogható annak, aki mondjuk talán volna a megközelítést, hogy mit kellesek? Mit fogok érezni, vagy hogy mi fog változni bennem, máshogy fognak gondolni, én vagy máshogy fog magamra gondolni, hogy mik ezek a. És millió és egy kimenetelhet, ez biztos. De hogy indjából mik azok? Vannak ilyen csoportok, akik így valahogy összehúzhatok egy-egy gondolat körbe?

SPEAKER_02 1:58:51

Inkább egy metaforrát adnék ehhez, ami nem annyira szalón képes, de ezt nem jól leírja a folyamatot magát, csak is nehéz úgy elmondani, hogy ne legyen biztusta, de hogy mondjuk elrontod a gyomrod, és valami megbetegít, amit bekajátál, akkor elképzeled, hogy te magad úgy töntesz, hogy ezt ki kell, hogy adjad magadból is elmész a vécére, és intézed, ahogy tudod. Ez a dolog, hogy én fogom, és kiadom azt a milem mérgezés, belülr kirakom, és rálátok, és ott hagyom, és anélkül távozok tovább, ez lehetne a megbocsátás, míg az elengedést azt szimbolizálna, hogy ha le is húzom a vécét. A vécélhúzás jelenti azt, hogy nem megyek már oda vissza. Még egyszer megnézni, hogy milyen volt, hogy mennyire nehéz volt, mennyire mérgező volt, úristen, meg nem tudom is, ez egy döntés. Ami az, hogy első rész nem engem érkezke, egyáltalán nem is kell, hogy kapcsolatban maradjak vele, mert elment a dolog. Azért nehéz illusztrálni meg a kérdésedre válaszolni, mert maga ez a spirituális gesztus még onnan is tovább lépek, hogy megbocsátok, ez abban a tudatállapban válik vonzóvá, meg egyáltalán lehetséges legtöbb ember számára, érkezett a megbocsátással. Egy nagyon megérintődött, meghatódott, kitisztult, emelkedett lelki állapotról beszélünk, ahonnan könnyebb megfontolni azt a dolgot, hogy mi van, ha ez így van rendben. Nemmi, nem romlott el. Nyval semmi, nem kell nezteni. Mi van mindenkinek sorsha van, ezek össze vannak kapcsolva egymással, egymás bánjuk, egymást megöljük, egymást szeretjük, egymást. És ez így mind össze van fondva, egy sokkal nagyobb egészben. És ahogy erre rálátsz ebben az emelkedettebb állapotban, az lesz a vágyad, hogy a maradék-ilyen ez nem szabadott volna, hogy legyen, meg dolgokat is. É valahogy ki most a belső rendszerből. Erre a döntésre nem mindenki vágyik, de sok ember szeretne föllépni erre a lépcsőre, és azt akarja megélni, de nem a fejében, mert ott sokan mondják ezt, hogy ennek így kellett lennie, hanem átélve az egész testedben és ebben megtisztulva, tehát az az igazi elengedési folyamat. Azért nehéz illusztrálni, mert egy elég speciális tudatállapotban van addigra az ember.

SPEAKER_04 2:01:25

Hol van ebben a között a két pont között, vagy a két pont közül melyikben van jelen a hála, amikor megbocsájtok, és tudom érezni azt, hogy hálás vagyok azért, amit hoztam, mert azt kellett ahhoz, hogy ezt tudjam továbbadni, amit továbbadok, vagy ez már inkább az elengedésnél van, hogy minden negatívumot becsomogolok, és akkor igazából hálás vagyok, vagyok azért a csomagért kaptam.

SPEAKER_02 2:01:51

Szerintem az a fajta hála, amit azzal kapcsolatban érzel, hogy valaki bántott, az szinte mindig a spirituális minőség.

SPEAKER_04 2:02:02

Hát igen, azért, az nehéz.

SPEAKER_02 2:02:03

Az nehéz. Tehát az mögött, hogy én hálás vagyok azért, hogy te fájdalmat okoztál nekem, amögött egy világképp kell, hogy legyen. Amiben ez a dolog rendben van.

SPEAKER_04 2:02:14

Kimondom is radikális, mert csak a példaked.

SPEAKER_02 2:02:17

Igen, igen. És nagyon sokszor itt óriási szakmai, meg közéleti viták is vannak, például, amikor gyermekeket bántalmaznak, vagy megerőszakolnak, vagy visszaélnek a gyengébb, nem tudom, gyengeségével, vagy a gyerekek kiszolgáltatottságával, ott azért nagyon erős a tábor azoknak, akik azt mondják, hogy ez megbocsáthatatlan. Nem is kell próbálkozni vele, hanem az az egyetlen humánus álláspont ennek soha nem szabad megtörténni, és ha megtörtént, és te arra buzdítasz valakit, hogy ez bocsássa meg, az embertele. Utána a következő tábor, aki azt mondja, hogy a pszichológiai megbocsátásig érdemes eljutni, mert megkönnyebbít téged. Lásd editéva jég, döntés című könyve, tehát hogy rengeteg szenvedés, koncentrációs tábor, stb. De arra jut az edit íva, hogy jobb neki ha megbocsát, mert akkor teljes értékű életet él. Ezt elfogadja egy bizonyos tábor, de azt mondja, hogy az elengedés nevi spirituális maszlaknak, az már nem. Nincs rendben a koncentrációs tábor egyáltalán. Az végé nincsen egy gyereket bántanak, meg hogy részegen bemegye a nagybácsi, meg. Ezt ne csináljuk.

SPEAKER_04 2:03:48

Ez két külön kérdés. Nyilván ki az, aki azt mondja, hogy az rendben van. Tehát hogyha így kérdezed. Eben az esetben nem arra gondolnak, ilyenkor, amire kéne gondolni. Nem tudnak elképzelni olyan embert, hogy nyilván egy-két elmerod kívül, aki azt mondja, hogy a koncentrációs táborn az okés. Ezzel együtt el tudom képzelni, hogy az élete dereken túl, valaki, aki ott volt, az el tudjuk jutni arra a pontra, hogy megérti azt. Ezt el tudom képzelni.

SPEAKER_02 2:04:21

Hőleg így, hogy elmúlt embertelen.

SPEAKER_04 2:04:23

De el tudom képzelni.

SPEAKER_02 2:04:24

Igen. Tehát megveszünk Viktor Frank-t, a munkásság nagy része arra épül, tehát az élete másik fele a koncentrációs táboron túl, szakmai munkapszichátárség, stb. logoterápiál több, amit létrehozott. Az élet értelmére vonatkozó világhírű nézetei megfejtegetését mind nem jöttek volna létre. Tehajdonképpen az élet műve lényegében annak köszönhető, hogy koncentrációs táborban volt. Tehát, amikor már nem szenved tőle, mert már tud enni, meg van hol aludni, meg stb. Viszont kiderül, hogy ez egy arany bánya abból a szempontból, hogy onnan építi föl az egész életbölcsességét, akkor lehet, hogy az van, amit ő is mond, hogy valójában ennek nagyon sokat köszönhet, de senki nem kívánja. És hogy ezt kell ügyesen bölcsön kombinálni, hogy ha most téged megkérdeznének arra, hogy szerintem rendben van, hogy embereket vigyünk koncentrációs, mi azt mondom, szó se lett róla. És gyerekeket nem szabad bántani, és vigyázni kell rájuk, és megkérünk szépen minden szülőt, hogy nem pazza már föl a gyereket, meg nem erőszakolja már meg, meg nem tanítom, mert ez borzasztóan elfogadhatatlan. Ezért kiállni biztos egy jó ügynek számítanak minden szempontból. Na most itt arról beszélünk, amik már megtörténtek egyrészt, megpróbálunk egy tágabb, spirituális nézőpontot fölvenni, ami sokszor egyénileg megfontolhatatlan. Például, ha te ez a kedvenc például annyira szeretek ebben egy belegondolni, hogy ha te egy baktérium vagy a maga is életével, meg döntéseivel, meg lehet, hogy van egy kis ilyen csillóid, meg van egy ostorod, és otyködsz valahol. És nyilván joggal nehezényezett, hogyha bekerülsz mondjuk egy emberi testben, miről fogalmat sincs, hogy hova kerültek, csak egy ilyen érdekes szituáció, és ott jön egy ilyen immunsejt, egy ilyen killers sejt, vagy valami, és fogja, és véget vet az életednek. Tehát, hogy ez nem fair. És ott belül, a véráramunkban, meg a testünkben ilyen drámák történek zajamatosan. És az is lehet, hogy a koncentrációs táborhoz mérhető színvonalú, ilyen irások, ilyen tömeges népirtások zajlanak bakteriális meg gomban megyen szinten belül. Azért, hogy egy nagyobb rendszer amúgy megőrizze a stabilitás. Mindig a nagyobb rendszerhez próbálunk felnőni tudatunkban akkor, amikor a spirituális nézőpont felé nyújtózunk. És azt vettem észre, hogy ez nagyon sok embernek egy mélyebb gyógyuláshoz. Ezért ez egyik leghangsúlybb részen az életed című könyvben van, ami 2014-es tehát a viszonylag fris mindent összefoglalok benne, amit tudok, típusú könyvlet. És ebben kifejezetten az a célom, hogy a gyakorlati eszközökkel végízem az olvasót azzal kapcsolatban, hogy jeztél, hogy ezt akkor most hogy kell csinálni, meg hogy jutok el oda, hogy egyáltalán elképzelem, akkor utána a megbocsátás, hogy lesz, akkor az elengedés, hogy lesz, és ez különböző verziókban így átnézem, mert annyira lényegesnek tartom. És olyan nehéz azért megragadni ezt az egyszerű információt, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, hogy az életed akkor könnyebb, akkor egyszerűbb, akkor boldogabb, hogyha belül kevesebb szemét van a belső lakásodban. És ez a takarítás sokkal lényegesebb, mint például a berendezés. Ez egy érdekes tapasztalásnak. Mert fiatalban berendezed mindennel, ezt a belső lakást. Aztán akkor kuplár lesz, hogy már nem férsz el, és gyakorlatilag már újabb IB-tortől állítani arra a szemít dobra. Még azt hiszem, hogy jó, mert még kell egy diplomakel, még egy siker, még egy autó, és akkor egyszer csak észrezhető, még rosszabb. Gyakorlatilag legjobb, hogyha elkezdesz megszabadulni a dolgoktól, és ez a tágasság, ez a fény, ez a belső tér lesz az, ami boldoggát tesz. Az a legjobb boldogság, amikor rájesz, hogy én néz már semmire nincs szükségem. Ehhez, hogyha sétálgok, elég, ha ücsörgök, elég, ha nézelődök. Elég ha leülök behonyom a szemem, és azon álmélom, hogy a gondolataim hogyan áramlanak, vagy ha testemből milyen érzetek jönnek. Vagy hogy itt ülök egy bolygón, aminek a nagyság rendjét nem tudom felfogni, de mindenre állítólag gömb alakú és egy apró több bolygón kezdek. Ilyen univerzumban kerékben megy a semmibe, és megülök rajta, és van egy kis tudatom, és az a tudatommal nagyon sok minden tudok kezdeni. Óriás, hogy mi minden van, ami azt hozzáférsz, mint boldogság forráshoz, kezdve az egyszerű életedet, hogy reggel felkelsz, és azt mindent megint vagyok ebbe a testbe. Megnégy nap, megint egyessély arra hogy átelek dolgot, vagy megértsek dolgokat, vagy egy olyan is adok valakinek, vagy egy mosolyja gazdagítsam a világotszól. Tulajdonképpen folyamatosan lehetnék egy ilyen örömtelészintikus állapotban addig, amíg fizikai fájdalmaink nincsenek. De ezt az erőtjes belső fényt leárnyékolja ez a sok szar, amit belül összeakoltunk. És ezeknek nagy része tényleg a szülői bútorok, nagy szülői bútorok, abban lévő csontvázak meg mi egyebek, és nem merünk hozzányúlni, de közben el se férünk tőle. És ezért gondolom azt, hogy aki a belső takarításnak a technológiáját megérzi meg, magában begyakorolja, meg napi szinten csinálja, az az, amiről beszélt korábban, hogy ha elfordítod azt a kormányt, akkor valaki maradjon ott, aki tartja. És utána úgy hagyjuk, akkor az áramlások, meg a megszokásíthet nagyon hamar vissza tudja állítani az óceánjáródatod, ahol volt. Nem kell, hogy állandóan te állj ott a legfőbb kapitány, meg is bízhatsz vele valakit, vagy most már millió más lehetőséget van arra, hogy iránybantas magad életmódodat, testethez való viszonyodat, táplálkozásod, gondolkodásodat, stb. De azért ezeket a nagy változásokat sokszor biztonságosabb, úgy csinálni, hogy valaki segít benne néha, vagy hogy beszélve, vagy megmutatja, hogy hogy szokott ez működni.

SPEAKER_04 2:11:15

Mert azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ideig járjussak, hogy legyen valaki segít benne, ahhoz kell egy lépés előtt, amiben nem biztos, hogy biztos, hogy nem fogok tudni segíteni, mert nem vagyok ott még nálad, esetleg a könyvek podcastek hasonló, tudnak benne segíteni, hogy észre kell vegyem. Az a minta, az a viselkedés, az a kommunikáció stílus, az nem tudom öltözködéslende és bármi. Az nem biztos, hogy jó, ahogy én azt csinálom, ahogy én azt végzem. Most hirtelen kettő példát teszem, hogy hát egy kicsit sikerült kézzel fogható betenni, hogy a humornak a használata, mint a védekező eszköz egy konfliktus helyzetben, hogy az lehet egy trigger arra, hogy miért vissza intézek el mindig. És akkor ennek egy másik szerintem kapcsolik hozzá az, amit teontál, hogy az abszolut konfliktus. Az miért van bennem, miért van a környezemben? Ezeket észre kell tudnom venni. Van olyan tipsorod, hogy mi az, amit érdemes figyelni. Ez a kettő szerintem nekem így érthető. De mik a leggyakoribbak egyébként, énkí kérdezem.

SPEAKER_02 2:12:23

Pontos is csak ezt a kérdést létszű: mi az, amit most keresünk az, amit szeretnél észrevenni az abból.

SPEAKER_04 2:12:30

Amit, hogyha észreveszek, akkor érdemes ez elmíteni, és elindulom ezután a gyakoriokat megtalálni. Adott esetben, vagy nálat kikötve, vagy csak otthon beszélgetve valakivel a képzeledbeli fotalon. De hogy mik azok az pillanatok vagy momentumok az életemben, akár fizikai, akár mentális, akár viselkedés bármi, ami okothat arra, hogy jusson eszembe, ezzel kéne valamit foglalkoznom. Ez nem normális, hanem biztos, hogy jó.

SPEAKER_02 2:13:03

Az egyik válaszom er az, hogy az a jó ebben, hogy az emberek ezt észreveszik maguktól is, mert nincsen jól, és ez a nem jó lét. Bármilyen értelemben ez elvezetheti őket ah, hogy ezzel valamit kezdeni kell. De van az a sáv, ahol nem vagy olyan rosszul még, hogy valamit csinálj, és sokan még igazából meg is szokják ezt a közép, most mondom, gyakran ilyen testi lelki színvonalat, amin élnek. Szoktam idézni ilyen nagy kicsit hevenyészett statisztikákat a mentális jólétünk, hogy ilyen európai közösségre nézve, hogy az emberek egyharmadda úgy jól van, egyharmadban nagyon rosszul van, konkrétan, tehát egyharmadny ember szenvesül pszichiátriai jellegű tünetek szokásra depresszió halvázolás, stb. Konkrétan diagnoszziálos van, ez a középső harmadak ilyen. De hogy valójában ilyen jól ismerek, nem, és hétfőok kedve, megint rossz vagyok, akkor szerven, tehát valami ilyesmi. Tehát ez egy nagyon lesújtók. És ebben nyilván egy csomó ember maga veszi észre, hogy basszú, nem baj, nem vagyok jó van. De most ha konkrétumokat kérdezem, akkor mondok egy párat, ami embereket néha fölébreszt abból, hogy ezt lehet is csinálni, de nem mindig. Az egyik az, hogy magányosság. Valaki rá ébred arra, hogy ő egyedül van. Nincs egyetlen egy olyan őszinte barátság sem, ahol mindent el tud mondani, de mindent tényleg meg tud nyílni. Vagy egyszerűen otthon van egy olyan környezetben, párkapcsoló házasságban gyerekekkel, ahol egyedül érzi magát valójában. Meszi a feladatait, meg mindenkit ellát, vagy kommunikál mit kell, aztán utána megálpítja, hogy hú-e a magányos vagyok valójában, vagy megsállapítja. Magány az egy óriás nébetegség, nem mindenki veszi észre, nem mindenkinél kapcsolá be, hogy hú, itt valami valamit lezárok magamba, vagy valami, valahol visszavonultam a legmébb részen tekintve, és nem tud kapcsolódni vagy kötődni. Sajnos nem tudom pontosan idézni azt a ütő statisztikát, amit az amerikai Egyesült Államoknak a tiszti főorvosa tett közzé, de annak valami esmi a lényeg, hogy összevetette a magányosság lelkiállapotát, hogy dohányzás olyan szokással. Valahogy arra jutott, hogy egy ilyen masszív dohányzás, meg a magányosság érzete, az úgy pariban van. Tehát, hogy körül ugyanaz a kárt okozza egészégi szinten, meg várható élettartal szinten megívesmi. Szóval ez egy erős dolog. A itt van a másik, hogy nagyon sok ember néz nehezen szembe a függőségeivel. És ugyankor van egy pont, amikor így arra juthat, ez lehet, hogy ez most már így nem lesz jól. Legyen az bármi, a vásárlás, pyállás, a cigizés, vagy a túlskó evés vagy ilyesmi. És úgy érzi, hogy csinál valamit, amire ő is tudja, hogy nem tesz jó neki. Mert hosszabb távon biztos lenni. Lehet egy jelzés. Nagyon sok ember akkor ébred rá, hogy lelkeg nincs jól, amikor fizikailag nincs jól. Beakad, megcsipődik, meg lessik a lábáról, meg állandó be van fertőződve, meg fölfázik, meg itt van a otthon, akkor egy csomó ember úgy van belőle, hogy nem tud rendesen aludni. És rájön arra, hogy valami zajlik az elméjébe, amit nem tud irányítani, és ami fölveri őt hajnali háromkor, meg négykor, és ezt nem hagyja meg szaludni. És az alvás megvonás, nagyon komoly következményekkel jár a helyzetnek. Mindenre kihat. Nem tudja kipenni magát, az nagyon megszívtam, mert akkor egész napyen félárbor van. És akkor érezni fog egy fajat, azon valamit kezdenem kell, mert meg kell tudom, hogy mi zajlik belőle, vagy miért baj van nekem egyáltalán. Sok ember érzi magát áldozatnak, ez is nagyon érdekes. Az az élménye van, hogy bekerült valóval, miről nem mondott igent igazából. Például lehetnek ilyenek a mikor valaki felveszett hitelt, aztán nem tudja törzteni. Vagy beley egy házasságban, de úgyhogy már mikor kimondja az igent a tudja, hogy nemet kéne mondania. És utána még benne marad 10 évekig vagy 20 évig, és végig szenvedik. Szóval ezt a fajta sort lehet. Én ezeket úgy hívom ezeket a jelenseket, hogy ilyen hköznapi neurotikus jelzések, nem vészesek, megtanulunk velük, Kb-együtt élni. Ez a baj.

SPEAKER_04 2:18:05

Tehát, hogy nem veszem figyelembe, ha nem megszokás, és akkor persze, ez így az életem.

SPEAKER_02 2:18:10

Ilyen az élet. Hát igen. Az élet az nem habos torta.

SPEAKER_04 2:18:13

Így van.

SPEAKER_02 2:18:14

Most mit várnak. Tehát, hogy valamikor az ember ránéz, hogy például a szülei, meg a családjának is van egy ilyen boldogság szintje kb. Tehát, hogy mit láttam mondjuk mennyire boldogok, meg mennyire elégedettek az élettel, és attól eltávolodni nagyon az se egyszerű. Van egy ilyen kis láthatatlan gumiszalag, ami sok embert visszaúz arra a szintre valahol azért, ahol a szülei voltak el lelki értelemben, ha csak nem végez egyfajta ilyen önismereti, meg öngyógyító munkát, és ezt szállott valahogy valahogy átalakítja magában. És rájön arra, hogy ő egy teljesen önálló életet bont ki, és a szülői, meg nagy szülői, meg transgenerációs örökségeket van módja letenni. Mert ezek már az övék, vagy övé, tehát ő az, aki cipeli, ő az, aki este azon gondolkozik. Boldog vagyok én. Én azt az életetem, amit szeretnék élni. Vagy én is az az emberek, mint a legtöbben, akik halálos ágyukon, úgy sujtanak fel, hogy ez a leggyakori felső ajutárni categória, hogy minem élem a saját életet. És van, akinek az előbb lesik az a húsz filler, hogy a saját élete az valami olyasmi lenne, amire igazán vágyik, amit szenvedélyel tud élni, ami őt egészségben, meg boldogságban tartja, és nem hosszabb távon megbetegíti, meg lepusztítja, meg megöli. Meg egy olyan élet, ah oda tudja adni azt, ami van, amit hozott. Ez maga, hogy a tehetségemet, a képességeimet én oda akarom adni. Valki olyan munkájában dolgozik, amit nem szeret, akkor az.

SPEAKER_04 2:20:03

Az megint csak több szinten pusztító.

SPEAKER_02 2:20:06

És nagyon erős károkat jelent egészségre fizikai, meg lelki egészségre ez egyetlen.

SPEAKER_04 2:20:14

Mennyire teszik fel ezt a kérdést magunknak szerinted egyébként? Hogy boldog vagyok el.

SPEAKER_02 2:20:20

Hát nagyon hülye kérdés, amúgy, ha belegondolsz, hogy fontos kérdés, de olyan nehéz, olyan összetett és sokszor olyan nyomasztó, főleg akkor érzed, hogy nagyon nem a helyeden vagy. Volszak akkor kérdezed meg magadat de nem kérdezett meg, vagy nem tudom, én vagy úgy vagy, hogy az a tippen, hogy én is amikor nem vagyok jól, akkor ezt a kérdést fölse merem tenni.

SPEAKER_04 2:20:45

De akkor kerül a téma nem. Tehát, amikor jól vagy, akkor élvezed, hogy vagy.

SPEAKER_02 2:20:48

Igen, igen. De akkor felteszem, és azt tudom rá mondani, hogy én szerintem igen. Most jó vagyok. Égy most boldog. Tehát akkor az egy jó belső pár beszéd. Boldog vagyok? Igen. De hogyha nehéz időszak van, és akkor teszem föl, akkor lehet, hogy azt mondani, ezt a kérdést napuljuk el. Mert most nem érdekel, hogy boldogok, mert majd ezt túl kell élni, meg valahogy meg kell.

SPEAKER_04 2:21:13

Sembenézni nem akarok, vagy hallogatás művészete.

SPEAKER_02 2:21:18

Ilyen köszönetem nem jó szembenézni.

SPEAKER_04 2:21:21

Nem is jó ilyenkor feltenni ezt a kérdést.

SPEAKER_02 2:21:23

Hát jó feltenni, de csak akkor, hogyha van rá energiád, hogy neki állj valamit csinálni. Mert ha éppen áldozatszerebb vagy, például betegség gyötör, vagy be van csipödve, tudom, hogy mind a sciászod, meg a többi. Lássuk, hogy ilyen komoly fizikai fájdalma közepettel tudok el boldog lenni, hát az egy erős. De néha szerintem erre rákérdezni őszintén az egy nagyon jó dolog. Egy nagyon fontos dolog. Hogy csak csinálj egy ilyen sekkel, ilyen belső ellenőrzést magadnak időnként.

SPEAKER_04 2:22:08

Akkor nem úgy kérdezem, hogy boldog vagyok, hanem hogy vajon?

SPEAKER_02 2:22:13

Nézek rá az életemnek a hangulatára vagy minőségére időnként. Különben ezt ilyen mini gyakorlatban meg lehet csinálni azért minden nap.

SPEAKER_04 2:22:22

Ezt akartam kérdezni, akkor lehet nagyjából úgy, mint amit most az ilyen egészségmőrzés témában szoktak javasolni, hogy 3-6 havonta mennyire el, és akkor vegyenek vért és vizsgálják ki a fő markereket, hogy bármi vane. Azt gyakorlatilag ugyan ennek a mentális vetülete, hogy ezt ellenőrezt a checklistet végigfuttatom magam a mentálisan, hogy rendben vagyok, vannak problémáim, ami van, akkor az halladok-e valamit találtam, és nem foglalkoztam velet, hogy így ezt akkor időrül időre vagy akár naponta.

SPEAKER_02 2:22:53

Szerintem ezt a checklistet, ezt az átnézést, ezt nem kell naponta csinálni. Abben a mit üzen az életed könyvben, ugye az a kezdem, hogy összeírok 13 plusz egy ilyen tipikus neurotikus tünetet, amivel együtt lehet élni, azért néha érdemes ránézni. Tehát ez a néha, ez legtöbb ember, mikor már valami nagyon diszkomfortos, vagy nagyon nem jól működik, vagy nagyon összeomlik. Pedig amúgy érdemes lenne egy átlag hétköznapon is ránézni ezekre azért össze. De naponta nem hiszem. Naponta inkább azt érdemes megállapítani, hogy ez egy elfogadható nap volt el. Boldog nap volt el. Rendben van e ez a nap, vagy hagyott te hátra valamit, amiben még dolgol van. És én ezt egy jó esté ritárnak tartom, nem szoktam mindig megcsinálni, de amikor megcsinálom, akkor jó eső érzéssel csinálom, hogy gyorsan nézzük csak át, hogy milyen nap volt ez. És r tudom mondani, hogy ez egy vállalható nap volt, vagy egy boldog nap volt, vagy egy eredményes nap volt, vagy egy. erre én igen tudok mondani, vagy pedig bakadok abba, hogy ezt a dolgot itt nem zártam le. Mert még mindig neheztelek, vagy még mindig sajnálom, hogy ez elmarad, stb. És akkor ott érdemes észnél lenni, mert belealudni egy olyan dologba, ami nincs lerendezve.

SPEAKER_04 2:24:27

Ezt elviszed el alvásba is.

SPEAKER_02 2:24:28

Azt elviszed az alvásba, akkor ott vagy föl tudod oldani, hogy olyan tudatlanul, vagy nem, vagy elsüllyed a tudattalanba, vagy nem. Szóval én ezeket azért előszoktam, ezeket szoktam csekolni másnak, hogy még mindig ott van el, és hogy minél hamarabb napírzem ha lehet, vagy ha van erőm, elkezdeni ennek vagy a kitakarítását.

SPEAKER_04 2:24:51

Az eseti lezáráshoz mennyire hiszakár adott esetben egy hála lakónak, ami mostanában elég nagydát ott teremtett maga körül. Hogy nagyjából az csak úgy írjam is le. Mennyire működik a közténynek. Mennyire működik abban a szerinted, hogy ne vigyem el magammal a lóvás közben, vagy akkor leírtam a ott van a papíron. Ennek a pragmatikus másik fele, csak azért kérdezem, mert amikor meg azt oktatom, hogy hogyan tudunk hatékonyak lenni a napköz, akkor mindig azt szoktam mondani, hogy a feladatainkat ne fejbe tartsuk, hanem írjuk le. Mert akkor vagyunk képesek azokat elfelejteni és foglalkozni azzal, amit tényleg fontos, mint hogy fejben tartsuk azt, hogy mi a teendő. És ennek az avás előtti rituális gyakorlatilag egy ilyen három nap az összes jó dolgokat, amik értek engem adott esebben a kihívásimat, azokat leírom, és akkor el tudom engedni, mert látom, hogy le van írva. Ez mennyire működik szerintem?

SPEAKER_02 2:25:44

Én úgy hallom ki a szavadból, hogy neked beván, meg te ezt átadod és tanítod, és motiválod el az embereket, hogy csinálod.

SPEAKER_04 2:25:53

Igen, de én alapvetően hiszek a pragmatikusok módszerekben is, tehát hogy viselkedést lehet módosítani, tényleg, amit te is mondad, hogy vágyból és akarodból. De szerintem például működik az is, hogy a környezetet alakítom úgy, hogy egyszerűen megtörténjen időben, és például az, hogy ha leírom a dolgokat, akkor azt, hogy fizikailag látom, hogy ott van leírva, az egy ilyen mentális feloldozás az alól, hogy azt elfelejtem. Mert van, aki más emlékszik rá a dologra helyettem. Igazából nekem ez ebből fadad, de ilyen szempontból meg grafomán vagyok, tehát hogy én nagyon-nagyon szeretek írni kézzel. És azért ez nagyon kevés, szerintem egyre kevesebb ember a jellemző sajnos.

SPEAKER_02 2:26:37

Sajnos azt nem tudom, mert azt nem a kézírás azért az úgy megy ki a divatból amúgy is. Visszatérve a módszeredre, én nem szoktam hála naplót írni, de nagyon tudom üvözölni, hogy ha valakinek ez beválik. Különben is az általános hozzáállásom ezekhez a dolgo az, hogy miközben én pont egy ilyen gyors, méhatékony dolgot kínálok szakmailag, de eközben nem vagyok nagy híve az ilyen quick tippeknek, trükköknek, jó tanácsoknak, meg hogy egyik nap a másikra, hogy ha ezt csinálod, akkor az majd mindent helyre hoz című dolognak. Ez valami, amit nem győzök szétválasztani a kommunikációnkban is, hogy attól, hogy az ultralutzerápia, vagy szomatodráma, és azt szinte egy olyan intenzív, csak egy csoportos folyamat, mert nem azt jelenti, hogy abban hiszem hisz, hogy ez minden megvan oldva. És főleg nem abban, hogy csináld ezt az öt pontot, és akkor az életed megoldódik. Ezeket én nagyon ritkán jön be és nekem, személy szerint egyáltalán nem volt szerencsem ezekkel. Az ilyen kis praktikák meg trükkök meg. Ezekről én semmit nem szoktam úgy monds tanítani, vagy mondani sem, csak akkor, ha valaki ki kényszeríti egy olyan kérdéssel mondjuk, hogy te konkrétan neked van-e olyan gyakorlatod, vagy van olyan rituáléd, vagy valamit, amit te csinálsz, és akkor kénkes ervesen előzok valamit, de igazából nem ennek nem ez az, ami legközelebb áll hozzám. Hogy ezeket csináljak, és akkor minden rendben lesz. Most mondok egy példát ezzel a háborúval kapcsolatban, hogy nagyon-nagyon jó dolgnak tartom, és fontosnak, hogy a nap végén valaki egy picit r tudjon érezni arra, hogy hálás lehet ezért a napér. Mes egy ajándék volt minden, ami történt. Ha ezt összeírja, mert az még jobban méli ezt a dolgot, az brenda van. Ha azt gondolja, hogy attól, hogy összeírja, hogy ő most miért hálás, majd mágikus módon megoldódnak azok a dolgok, amiket nem rendezett el aznap, azt már nem biztos, hogy alájon. Ettől majd az ismond rendben jön. Elképzelhető tényleg vagy egy dolog feloldódik a hálának a meleg fényében, és az illető rájon arra, hogy valójában igazonis, akkora probléma. Abban hisz, hogy aki tud hálás lenni a szüleinek, azzeinek, a múltjának, a betegségeinek, annak a tásadmi vagy földrajzi környezetnek, amiben ő beleszülethet, meg él, meg stb. Ez hihetetlenül sokat ad önmagának. A leggyógyabb érzések közé tartozik, hálásnak lenni azért, ami van. Ugye annak is egy ilyen hierarhiája, hogy a legyszerűbb azért hálásnak lenni, ami jó neked, és amit kapsz az élettől. Egyre nehezebb hálásnak lenni azért, ami nem kellemes viszont tanít, és nevel, és edz, és erősít. És aztán van a harmadik lépcsége a hálának, ahol egyszerűen csak hálás vagy. Nincs is semmi az kötve mar. Arem csak el tudsz merülni abba az érzésbe, ami egyébként jogos, mert ha belegondolsz, annyi ajándékot kapsz egy átlagos napon, amit föl sem ismersz. Annak a bőke az lenyű közül kezdve annak, hogy föl tudál lébredni. Odálik a dobog a szíved. Az zajlik a lzésed, akkor sem figyelsz rá az emésztésed. Az zajlék a mentális elméd termeli a gondolatokat, a tested érzelmi hullámokat küldözhet, és segít eligazodni az életben, közben felfedez el olyan dolgokat, amikor soha senki előtted nem fedezett föl, mert egy teljesen egyedülálló életed élsz senki nem nézi onnan, ahonnan ten nézed ezt a nagy sóműsort, amit van szórakoztat és elbűvözele a világ egész nap, 04 kb, vagy amikor ébren vagy. Szóval hála az egy alap, az egy adekvát alapérzett arra, mit zajlik. És ahogy beszéltünk róla korábban, hogy ezt a fajta derűs hálás örömteli lelkiálpotot megnehezíti, és elszürkí és eltakarja. Az a sok probléma, amit magunkban hozunk, főleg az elmének.

SPEAKER_04 2:31:20

Ezt érzem én is, hogy tök jó dolog, ha hálás tudok lenni valami bármér. Gyran érzem egyébként. És igazából ez az, ami hajt reggel, hogy fölkeljek és csináljam a dolgokat, mert egy csó minden pozitív. De vannak időszakok, amikor egyszerűen azt érzem, hogy még valami, még valami, még valami, még valami, de még az egészségügyi állapotom van is egy csomó szerztem, hogy tudok hálát érezni azért, amikor majdnem meghaltam, amikor nagyon rossz vagy, de vannak időszak, hogy most már azért elég most jöhetnek egy évnyugi, amikor úgy fölépítem magamat, és akkor nem kell tovább ezen a lelkemet, mert ennyi most elég volt. Azért ez egy hullámzó dolog, nem?

SPEAKER_02 2:32:04

Abszút.

unknown 2:32:04

Igen.

SPEAKER_02 2:32:05

És maga az a fajta bölcsőség, hogy nem tudom, lehet, hogy bizonyos sportolóknak megadatik ez, hogy kimennek és játsszák a meccet, és hogyha nyernek akkor boldogok, meg nyertek, ha pedig veszítenek, akkor boldogok, mert az egy sokkal tanulságosabb mecs. Tehát ahol többet tanulnak, többet fejlődnek, és vége eredményben értékesebb élmény sokszor, hogyha veszítesz, mert ott lesznek azok az impulzusok, amik visznek előre. Olyan ez, mint az írói attitű, hogy azért jó az írónak, mert hogy ha valami jó dolog történik vele, akkor örül neki, ami szarda történik fel, akkor megírja. És abból lesz a osztali. Ezt az attitűdet, hogy a hála az mindenképpen adekvát, bármi történik.

SPEAKER_04 2:32:55

Csak meg kell tanulnunk utat engedni neki.

SPEAKER_02 2:32:57

Igen, csak nem könnyű értékelni azokat például, amik akkor, és ott fájnak, vagy nehezebb, vagy kudarcosak, vagy elvesznek valamit látszólag, és fenene se tudja, hogy valaha ez majd megtérül le. Tehát a jó dolog kell csődbe menni. Lesz még egyszer az élet ad lehetőséget felépítened egy új céget, vagy a csodod. Amikor ez történik, akkor nagyon nehez örülni neki.

SPEAKER_04 2:33:23

Hát igen, meg ide citálom még egy ilyen aranyapés, hogy a 9 millió mért pont én országban vagyunk. Ez pont ez a mentalitás, hogy ha ezt el tudom engedni, hogy miért pont én, mert miért pont a mellettem level, akinek ugyanolyan problémája van, csak nem tudok róla, és ennyi a különbség kettünk között, hogy én az enyémra tudok körbe az övére, akkor sokkal könnyebb a hálát érni szerintem.

SPEAKER_02 2:33:47

Igen. Igen. Azt nem tudom kimande, ezt a 9 millió mérpont én is. Nagyon bízom benne, hogy az nem messze nincs így. Most azért néhány elég s lesújtóniatkozunk saját társadalunkról tényleg, mert közben meg is egy pont úgy gondoljuk magunkban, hogy háisznek mi nem vagyunk abban a 9 millióban, de nagyon sok. meg mindenki másolnak a többiek igény. Ez szerintem ez most már az.

SPEAKER_04 2:34:15

bízok benne.

SPEAKER_02 2:34:16

Akiket én látom kapcsolatban vagyok, ott is azért sok száz vagy ezer ember van még százer meg akár, de ott van egy tábor az embereknek, akiket már most azt mondani, hogy biztos nincs benebbe a 9 millióban.

SPEAKER_04 2:34:29

Szesítsük még ezt a témát egy plusz egy gondolattal, hogy hogyan hadsz szerinted erre a technológia? És akkor most két gondolattal, az egyik, a mondad az esti lenyugvás és az éjszakának a fontosság, hogy egy csomó tey, őszintén rajtam is van kettő, amit hordok folyamatosan, és az alapásomat ismél. Nyilván nem úgy működik, hogy reggel felekenek, megnézem a telefonat, hogy most jól aludtam vagy sem, és hiáben úgy keltem föl, hogy de ha gyűrűn azt írja, hogy nem, akkor azt adultam, tehát hogy azért megvan a mérlegelési pontom, hogy végül is azt számít, ahogy érzem magam. Viszont rengeteget tanultam igazából az elmúlt évek alatt ezekből az adatokból. Személyiség típusomban fakadon, szeretem az adatokat, nyilván ezt is belekalkolom. De mennyire tud segíteni egyébként a mentál higiénis állapotomnak a megőrzésében, hogy egy csóna mindent tudok már mérni. És azt mondom, hogy én most ideges vagyok, én most ingerlékeny vagyok, és akkor igen az én mesorozatban alaszok négy órákat mondjuk három hete, és látom a számokból, hogy gyakorlatilag olyan alvás deficitem van, mint a környező férfalunak együtt.

SPEAKER_02 2:35:39

Azt hiszem, erre egy általános választ tudok adni esőre, ami minden ilyen technológiai dologgal kapcsolatban érvényes, hogy attól függ, ezt marketingben is szoktuk használni. Attól függ, hogy hogyan használod. Hogyha átadod neki azokat a funkciókat, amiket neked kéne csinálni, például döntéseket hozni arról, hogy mennyit szeretnél pihenni, hogyan szeretnél magaddal bánni, meg egyáltalán mit gondolsz. Az életedről, meg az egészségedről úgy általában, az furcsa, mert az nem a gépre tartozik. De hogyha ahogy mondod is, hogy szereted az adatokat, szeretsz többet tudni arról, hogy biológiai, meg fizikai, meg biokémiai szinten még zajlanak a testedben, és ezt tudod jó helyre rakni. Nem köd gúcsba, vagy nem kapod magad azon, hogy ezek már terrorizálnak téged ezek az adatok, akkor remek lehetőség lehet.

SPEAKER_04 2:36:37

És a másik oldalán, hogyha nézzük a technológiának, ami a szakmádat érinti, vagy azokat a célokat, amiket kell a terápiával szeretnél elérni. Kicsit húzzuk bele az éjjelent ebben a kérdés körben, azt gondolom nem lehet megkerülni. Egyrészt kikezdi a szakmádnak a nem jó megfogalmazásban a hitelességét, hogy mennyire van. Mennyire hatásos tényleg, mennyire helyettesíthető adott esetben egy robott egy igazi szakember, és mennyire hasznos egyébként az, amit mondjuk most egy éjjától kaphatok. Én hogyha én ő használom telepeutának.

SPEAKER_02 2:37:12

Ez egy óriás nagy témakör. Nagyon izgalmasnak találom, jó ideje erősen bevonultam ebbe a kérdésbe, és nagyon lelkes vagyok az éj téma vonatkozásában. A mi szakmánknak a kereteit, azt íra, azt a markányson átírja, átrendezi. Azzal együtt is, hogy például a terapeutus szakmáról mondták azt sokáig, hogy ez ilyen utolsók között lesz, ami azt hozzányúl az éjjel, mert nagyon emberi, nagyon személyis válaszok nem év. Engem nem lehet nem egy egyszerű dolog automatizálni, azért kell hozzá két embernek egy ilyen mély ráhangulódása, meg empátiája, meg még egyéb. És ezzel többé-kevésbé egyet is lehet érteni, de annyira bámulatos, hogy mi az, amit mégis valahogy a maga szintetikus empátiájával, szóhasználatával, figyelmével, idézve a verbális zsonglőrdéseivel, meg egyébekel létre tud hozni, hogy azért az ámulatba ejtő. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ezt a megújuló furcsa, forradalmi, felforgató technógiát, amit most néhány néven foglalunk össze. Ez egyszerűen muszáj az alapokig megértenünk, amennyire tudjuk és integrálni például abban a segítő szakmában. Most ezt el tudnám mondani részletesetben is csak nem gondolom úgy, hogy ez most ide fontos, hogy mik azok a dolgok, amiket már most nagyon jól ki tud váltani. Nagyon gyakran pont azápiás folyamatoknak az előkészítő részét, ezeket a úgynevező alacsony küszűbűbeavatkozásokat, amikor csak dilemmáid vannak. Nem tudom, hogy merre vagy arc, és akkor valakinek elmondod, és az valaki, ugye nagyon jól kontextusban helyezi, elmagyarázza, hogy mind mész keresztül. Nekem is volt ilyen sztorim, ami kifejezetten segítő volt nekem éjája, de még sok évvel ezelőtt, hogy valami kicsit összeveztem a lányommal, egy plázában, és miközben elment vásárolni, én így elkezdtem a Chad GPT-vel arról beszélni, hogy most mit csináljak, mert én dős vagyok, de azt is utálom, hogy ő is dörs rám, pedig hát én egyszerűen csapnám. És otott valami olyan általános szöveget, ami úgy hangzott, hogy hát igen, a 12 éves kis kamaszlányoknál azért elég gyakran előfordul, hogy te meg apa vagy, ugye, elvileg te vagy az idősebb, meg a bölcsebén, azt javaslom majd, tehát valami teljesen általános szózt odaöntött, de engem olyan szinten fölébresztett a saját nézőpontomból, meg abból, hogy én tu fogtam jabbra, hogy most mit akartálnem megvásároltatni, amit a full hülyeségnek tartottam, és akkor még ő neki állt följebb, meg ez volt a szitu, tehát egy banális dolog volt, de én ott fejed hajtottam, hogy nekem az a te pillanat engem kiúzani, hogy csak azért, hogy adott egy másik kontextust, meg egy ilyen objektívebb állátást, és azóta is az a tapasztalatom, hogy rengeteg mindenben tud nagyon hathatósan segíteni, rendet rakni, még azt is, hogy átély olyan dolgokat, amet enélkül nehéz lenne átélni, és akkor van egy pár dolog, amit jelenleg így nem tud igazán ügyesen lehetesíteni, meg nem is kell neki. Pont ez a lényeg, hogy a önismeretim, terápiás munkának van egy olyan emberi aspektus, amitől ezt imádjuk csinálni, amitől ezt jól csinálni. Tehát ez a egymás személyben érzés, ez a vetatív korreguláció, ahogy szokták mondani, hogy a két test is úgy azért, hogy összeangolódik. Még a képen jön keresztül is, hogy online megy az a dolog, szól ez valami, amit nem is akarunk kiadni. Az, hogy én nekem milyen érzés az, hogy van egy ember velem szemben, aki nem együttérzést kommunikál, hanem látom, hogy együtt érez. Két teljesen különböző dolog. Látom a párás szemében, vagy a kicsit elcsukló hangjában hallom, hogy őt most megérinti az én emberi szenvedésem. És ez rengeteget jelent. Tehhez képest, hogy egy ilyen objektív, szegfigyelő terapeutával vagyok, aki teljesen lezár érzelmileg, csak egy okoskodik nekem. Vagy úgy csinál, mint haügy érezni, közben belül 18, vagy erre gondol arra gondolom, az nagyon csalódást okozó tud lenni. Szóval ez a nagy helyzet a mi szakmán van. Meg egyébként ez valami annyira általános társadalmi, meg pszés hatást gyakorol ránk, hogy ezért is lelkesedem be egy pár hónappal ezelőtt, hogy ezt mindenképpen össze kell foglalni, meg meg kell fogalmazni, meg erről könyvet kell írnom nekem. És hogy én az én látásmódom azt hogyan tudom az éjjel cunamival valahogy összefésülni, és mondani valamit arról, hogy ez a dologhoz érdemes hozzáni, meg hogy még az igazi kérdések. Igazban ez a legfontosabb, hogy mi az igazi kérdés kollektíven, mint emberiség nekünk, és mi az igazi kérdés személyesen egy embernek, aki az éjjel szemben próbáladni. És szinte erről beszélünk kell, mert ez csak egyre erőteljben itt lesz.

SPEAKER_04 2:42:36

Mikor található? Ez a könyv, mert jó hangzik.

SPEAKER_02 2:42:39

Jól azik igen. Sintem korai összel ez már abból szólnak. A ezt mit keresni, hogy itt tervezzük.

SPEAKER_04 2:42:50

De ha jól lehetettem, akkor azt mondod, hogy te számodra, mint szakember számára, és az én számomra, mint teápiás résztvevő számára, tehát ügyfél számára is tud hasznos lenni. Nem is éjjelnek a használata, csak néhány észre kell használni, tehát én nem kívánok titeket 100%-os az életemből, és most csinálom azt, amit ő mond, mert az nem biztos, hogy megfelelő eredménye fog vezetni, de hogy a felszíni kezelésben a kisebb problémák kezelésénél egy alapvető minimál kontroll kiépítésében meg akar tud segíteni. Ezt ha jól értettem, akkor igazából ez a lényeg, hogy a mély ásásban nem szükség van az emberi kontaktusra, de hogy ami fölött van azt akár kordában, azt segíthet kordában tartani nekem.

SPEAKER_02 2:43:32

Ez a lényeg mindenban segít. Nem véletlenül van azul, hogy a csegít használati típusait tekintve a leggyakoribb, azért az elgondolkozott. A leggyakoribb az, hogy ilyen lelki érzelmi, mentális életvezetési, meg önismereti kérdésekkel fordulnak emberek a robok.

SPEAKER_04 2:43:50

Néhány év alatt fordult meg egyébként pont láttam és egy statisztikát, hogy szem három vagy négy évvel ezelőtt a top 10-ben se volt benne. Igen. És most tavalyi statisztikát láttam, azt item, és a jól emlékszem, és a top háromban volt, és talán top kettőben ráadásul. Azért az nagyon erős.

SPEAKER_02 2:44:07

Igen. És ugye tényleg van egy ilyen evolúció is ennek, hogy sok ember azon megy keresztül, hogy először információkat próbál keresni a i chatbotoknál, hogy ne kelljen kiuglizni, meg könyvtárban menni meg békében. Kel neki az infó, ez egyik, utána rájön arra az információ csserek kapcsán, hogy itt egész jól egyébként el lehet úgymond beszélgetni, és azért beszélgető partnerként kezdik kezelni a második lépcsőben. A harmadik lépcsőben, miután elég sok mindent elmondott magáról, áthelyezzi magában a Chatbot-egy bizalmassá, és terápiás önismeret és olyan dolgok a bombázás és rájön, hogy ez ismery. És hogyha mondjuk rá egy, hogy nem elég óvatos, akkor el tudod jutni, amit egyedik lépcsőnek lehetne itt nevezni most, hogy a legfontosabb hozzátartozójává válik. Vagyis, hogy akár szerelme, akár a mindenes terapeutája, akár az életének a legmegbízhatóbb társa válik a robotból. Ugye, aki most még csak egy csatapokban van, de még onnan még majd nagyon sok felé fog elmenni ez a technológia. És csomó helyen a világban már nyilván ez így működik, hogy van egy normális teste, és otthon ő mosokat lehet vele lelkezni.

SPEAKER_04 2:45:35

Hát ha belegondolok azért tavaly novemberben volt a HV-nek a konferenciájára, ahol elhívtak azt a kutatóhölgyet, aki ilyen mentáhigényás vonalon dolgozik, és azt akarta lekutatni, hogy milyen együtt élni egy éjjel feltöltött robottal, és egy éven keresztül a saját lakásában konkrétan együtt éltek, mint egy lakotás, hanem család. De hogy gyakorlatilag ilyen egy háztartásban éltek a robot, és mondta, hogy mindent. A törés zúzástól kezdve a hibázásra, mert végig ment minden stáció ugyanúgy. Tehát, hogy már van erre teszt. Ez nagyon kemény.

SPEAKER_02 2:46:08

Hát igen, szóval ez megint egy olyan téma, ami szerintem egy bővenbőven megérne egy-egy külön masszivel elmiút beszélgetés. Most ez élj, hogy megérkezett ide hozzánk, de nem egy távoli csillagról, hanem itt fejleszthetük a bolygón, de ettől függetlenül elég éljen, az egész tehát nagyon más, hogy működik, más, hogy gondolkodik, máshogy hoz döntéseket, stb. És itt azok különböző táborok vannak. Az egyik szélsőséges két csapat az a dumerek, meg a bumerek, csat. A kécsőbe eset, ilyen katasztrofizáló csapat, meg az jelke. És a másik oldalon meg vannak azok eszközt látnak ebbe, és azt hangslyozzák, hogy értsük már meghogy ezt csak egy eszközt. A beszélgetésbe se csinál más, mint meg jó sója a következő szótat. Az eszközpártyak vannak, meg vannak ezek az intelligenciát látó, és kicsit olyan személyesen így az emergens a bonyolultsága miatt megjelenő, már már tudatos, már már érző kategóriában helyezik ezt az éjjel. Ha innen nézed, akkor ez megint egy négy lehetőséget vonultak föl, és ez nagyon látszik is most az általán hozzáállásban. Tehát, hogy akik eszközként tekintik, azoknak más a pozitív világképe, hogyha ők amúgy. A blubb rengeteg olyan eszköz lesz, ami majd megsíti a klímaváltozás, a sebészetet, a gyógyszer, oktatást, vagy mit tudom. És ugyanezek az eszközösök, amikor a Dumer kategóriában vannak, tehát akkor meg azt bizonyálják, hogy ezek hogyan teszik konkrétan tönkre azokat az ember funkciókat, amiknek meg kellene maradni. És akkor ugyanez egy másik oldalon tök más hogy néz ki, amikor ilyen intelligens lényként próbálnak ránézni az éjjára. És akkor ott is van pozitív világképnek, negatív világkép, hogy mi lesz, hogyha ezek erre meg arra mennek. Tehát az egész diskurzus elképesztően izgalmas szerintem. És hogy itt vagyunk, és évekről beszélünk. Tehát most már nem is évtizedek, meg főleg nem évszázadok, hanem éveknek a az izgalmas.

SPEAKER_04 2:48:24

Hónapalá fejlődik annyit, amennyit egy tíz év alatt korábban.

SPEAKER_02 2:48:28

Úgyhogy ez döntően beleszól abban, azért is köszönöm ezt a kérdést is föltet, hogy az emberi mentál igényében masszívan belegyalogol. Mindenna ott, beszélgetősként, funkcionál fontos szereplőként, és már régen nem arról van szó, hogy információkat kérünk tőle.

SPEAKER_04 2:48:45

Csak tudatosan kell kezelni. Nem mindenható eszköz.

SPEAKER_02 2:48:50

Így van, hát sőt, hát rengeteget téved össze-vissza, konfabulálnak, haludszinálni mindenféleket csinál. Tehát, hogy egy óriási hangsúly került arra, amit úgy is hívnak, hogy éjjel reziliencia, vagyis, hogy képes legyél rugalmasan azért helyben maradni emberként, miközben ez a technológia óriási kényelmi és elkényeztettségi.

SPEAKER_04 2:49:14

Tényleg nem csak ezt a kezetekben, hanem a feladatot is, amit ugyanúgy kezelni kell.

SPEAKER_02 2:49:18

Igen. És ebbe a feladatban, ami a emberi mentál higinek nem csak a megőrzése az éjjel korszakban, hanem ahogy a technológia fejlődik, úgy kellene fölzárkozunk az emberi fejlődésben, különben bajba leszünk, az eléggé látszik. És ugye én, mint mentál szakember, nem tudok az éjjel fejlesztésben annyira érdemben beleszólni, csak a magam kis módján meg azzal a kis csapattal dolgozunk, akikkel dolgozunk, hogy próbáljuk az éjjel lehetőségeket ab az irányba is így medárben rakni, hogy mondjuk a módszereinket hogyan tudja alkalmazni, hogy embereknek tényleg segítsen. De valójában a legfőbb szaktulete az, hogy az ember fejlesztésben ott legyek, mert akkor, amikor a technológia így megugrik, és az emberiség lemarad mentálisan, morálisan és mindenhogy ettől, akkor ebből nem szoktak jó dolgok irni. Ennek van egy kollektív része tényleg, vagy mint emberiség mire kéjnünk meg vagy személyes része. Te meg én, meg, aki beszélünk, találkozunk, hogy még azok a kulcs dolgok, amikre majd figyelünk át. Ez nem nagyon izgalmas téma.

SPEAKER_04 2:50:32

Én nagyon kíváncsi leszek, hogy hova hova fognak kinőni magát a szakmai része is, meg az én oldalamról, hogy felhasználóként ebből hogyan fogok tudni majd gyógyolni, vagy fenntartani magam. Zárásként egy közös gondolkodásra hívnának föl, nem velem, hanem az előző vendégünkkel, aki itt hagyott neked egy gondolatot, és kíváncsi vagyok, hogy egyetértesz vele, vagy nem, és hogy igen, vagy nem miért. Ezt a gondolatot hagyta itt neked. A boldogság a mentális jóllétünk sokban múlik azon, megbocsátottuk el magunknak a múltban elkövetett háinkat, és elfogadjuk el, hogy hibázni a jövőben is fogunk. Ez egyet tudsz érteni, vagy nem?

SPEAKER_02 2:51:18

Az egy nagyon árnyatan és szépen megfogalmazott gondolat, az nem isok belekötni. Egyet értek vele. Sokban múlik azon, nem minden múlik azon, hanem sokban múlik azon. Arról beszéltünk a megbocsátás, hogy apu, meg, stb. De nagyon sok embernek pont az a nagy elakadása, és abból származó bűntudattal, vagy szégyenkezés érzete, vagy ön kritikája, vagy ön bántalmazása, hogy ő követette a hibát.

SPEAKER_04 2:51:45

És magamnak nem tudok megbocsani.

SPEAKER_02 2:51:47

És hogyha nem jön rá, hogy hogyan bocsásson meg magának, pedig annak is ugyanaz a módszer a körülbelül, amit elmondtunk, csak ott, hogyha oda hívsz valakit magaddal szemben, akkor nem a megbocsátáson dolgozol, hanem a bocsát kérésen, és azon, hogy magadat fel tud oldozni a másik ember társaságában, vagy akár odahívhatod önmagadat egy korábbi életkorodban, amikor csináltál valami, akkor jól lettnek tűnt, de utólag látszik, hogy megkoron egy hiba volt, és hogy ezeket a belső megbocsátási folyamatokat is így vkezd tud vinni. Alapvetően tartom, mert hogyha azzal válszorog az ember keresztül az életén, hogy dolgot csúnya elszúrt. És hogy egy csomóbenek kártokozott. Nem szabadott volna, hogy azt meglépje, megteje. Vszűen csak rengeteg energiája leszer a lekötve. És váradt lesz, és ingerül lesz, és nem tudja kibontani magát igazából. Nel van foglalva az energia. Úgyhogy igen, nagyon is egyetértek volna.

SPEAKER_03 2:52:53

Köszönöm szépen!

SPEAKER_02 2:52:55

Köszönöm.