SPEAKER_01 0:06

De hogy minden, amit te megtanulsz az élet tapasztalatod, a bölcsességet, az ismeret, a logikád, a gondolkodásod, az jön bele.

SPEAKER_00 0:15

Mit ér a 30 évig sikerés küzdelem, ha a csúcsra érve ráébred. Egy vastagálarc mögé zárva éled az életed. Cokan évtizedekig építik azt a karriert, amiért mások ölni tudnának. De mi zajlik le a háttérben, amikor egy sikeres vezető eléri azt a fontot, ahol már nincs visszaút.

SPEAKER_05 0:41

Töjtemet veget a finkforalotyp menu.

SPEAKER_00 0:47

A krízis helyzetek és a radikális változások legfőbb gátja az emberi természetünk alapvető mechanizmusa. Miközben a biztonság érzett hamis illúziója csendben elnémítja a bennünk rejő potenciát. Akit az ügyfelei gyakran csak a vezetők alkimistájaként emlegetnek. Közel 30 évig építette karrierét a bankvilág és az energiactor dominánsan férfias közegében, ahol egészen a nemzetközi csúcs vezetésig jutok. Aztán egy ponton úgy döntött, hátrahagyja ezt az arany karitkát, hogy másokat is támogathasson abban, hogy merjenek nagyot támadni, újtakon elindulni, saját kalitkájuk ajtaját kitárni. Ma már exekutív coként és üzleti mentorként támogatja a cégvezetőket, vezetőket, tulajdonosokat abban, hogy önazonostak maradjanak, és valódi emberközpontú kultúrát teremtsenek a cégben csapataiknak.

SPEAKER_05 1:55

Egy rendkívül bátor kíváncsi és őszintes szakember, akinek a szotárában egyszerűen nem szerepel a lehetett lógyután a gondolatól te van rá valami páros folyamatot egy gyakorlatot egy manárban egy báty, mi az, amit táplálja benned azt a tüzet, hogy ne hagy magad visszani a biztonságos megszokásba. 27 évig építetted a karriered nagyválati vezetői környezetben. Mi volt az, ami végül rávett arra, hogy azt a pozíciót, amire egyébként nagyon-nagyon sokan vágynálnak, és nagyon-nagyon sokan hosszú évtizedekig építik hozatasolnak karrierüket, hogy elérjenek oda. Azt te fogtad, és inkább elengedted. Mi volt azok mögötte?

SPEAKER_01 2:43

Elflődem.

SPEAKER_05 2:44

Elflődni.

SPEAKER_01 2:46

Elflődem igen. Ez nyilván egy genézis volt, nézhetjük úgy is, hogy egy két év, vagy úgy is, hogy 18 éve kezdődött. De egyre inkább azt éreztem, hogy nem fér bele a nagyvállalatilét az életembe, én pedig nem férlek bel a nagyvállalati létbe.

SPEAKER_05 3:07

Hol feszítette az életformát?

SPEAKER_01 3:10

Minden reggel tulajdonképpen, amikor felkeltem, és azt éreztem, hogy be kell menni, hogy fel kell magamra egy olyan állcot tenni, ami egyre inkább vastag, egyre inkább már nem engedély. Nem én vagyok, nem is akarok én lenni, nem esett jól, a napnak volt egy rakat jó része, és mindig arra vágyam annak körültem, és azon, hogy miért van szükségem. Szükségem van erre a nagyvállalati létre. Ad egyfajta biztonságot, mi ez az addikció eldobomá 27 év után tehát ennyit beletettem.

SPEAKER_05 3:52

Igen, egyébként, ha belegondolok, azért szerintem a legnagyobb gárd, hogy ha belekérzelem magamat a te helyzetedben, akkor pont az lenne, hogy hát ezt már nem dobhatom el. Ez pont az, amikor valami nagyon-nagyon sokáig keresel, vagy nem mondok egy jobb például. Ez öntaló, amikor 20 évig ugyanazokkal a számokkal játszol, talán már nem hagyod abba. Ahogy abban hagyod, biztos, hogy kihúzzák. Ez pontosan ugyanaz az átmenet szerintem, hogy mi volt az mégis? Megvan neked bármi konkrétum, amikor azt mondták na most lettelég, hogy most nem bírtál, most túlvastag az az állat?

SPEAKER_01 4:26

Volt egy pont, ez meg tudok egy pontot nevezni, de azt szerintem már csak az íre volt a pontnak a feltétele. Ez konkrétan elolvastam egy adott nap késő este egy nagyon rövid cikket, ami azt mondta, hogy ha úgy érzed, hogy erköltsileg vagy lélekben te már nem vagy a helyeden, akkor menj. Ez feltette az ír a pontot. De én valójában azt gondolom, hogy ezt már sokkal hamarabb elengedtem. Tehát már COVID előtt én abban gondolkodtam, hogy ágazatot váltok. Én azért már egyszerű elengedtem ezt a témát átmenet időre, amikor 31 éves voltam, és édesanyám megbetegedett először, akkor én kiszálltam. Tehát én nekem volt mintám gyakorlatilag arra, hogy az milyen mi történik. Megtapasztaltam, hogy eltűnnek az emberek, mert a pozíció volt fontos, hogy ezt lehet. Viszont visszamentem 15 évre. Tényes való egy férfiasabb ágazatban. És már a Covid előtt ott éreztem, hogy már nem annyira mozgat ez a, most leegszerű bem, hogy a kölyolaj kiön a pénzt történet, és okos emberek vettek körül. Érdekes volt az egész, érdekes volt a munkám, de hogy volt egy sokkal érdekesebb része az életemnek, ami sokkal inkább megmozgatott, sokkal inkább a miért nem volt. Inkább a körülmények, azért nem gondolom a lista hozzáállásnak azzal magyarázni, hogy tényleg azért a COVID után, hogy a Covid előtt nem váltottam, az nyilván szerintem mindenki örült, aki valamilyen biztonságban volt. De nem a Covid-dal kapcsolatban, a Covid után meghalt édesapám, anyukám akkor nagyon beteg volt a harmadik betegségével, az én magáletem összeomlott, nagyon nehezen viseltek, tehát egy olyan széteset minden volt körülöttem, hogy ugye megért azt szerzem, hogy mindent a saját vállamra pakolok és viszem az egészet, hogy egy biztos pont van az a nagy vállalat. Ami most nem fér be az életem, hogy én magammal foglalkozom, és hogy kitaláljam, vagy amit kitaláltam, elkezdjem építeni. És aztán, amikor apokám most már négy éve, hogy elment, akkor azt gondoltam, hogy annyit is elveszítjük. Nagyon beteg volt, mert akkor, és nagyon össze is voltak nőve, és nem ízett az még eltartott három évig, és akkor rájöttem tulajdonképpen soha nem lesz megfelelő időpont. Hem egyszerűen hozom egy döntést, és utána vállod minden következményét. És én amúgy egyébként dönteni tudok. Tehát itt nem egy ilyen halogatás és félelem volt, hanem talán az, hogy most más az életfeladatom abban a helyzetben, és aztán azt mondtam, hogy oké, nincs tovább. Tehát én hazok egy döntést, akkor én azt nagyon radikálisan meghozom, és utána nincs visszaut.

SPEAKER_05 7:20

Ennek mi a titka? Tehát azért ha belegondolok egy nemzeti sportunk lehetne a hallogatás. Tényleg abban nagyon jók vagyunk, de szerintem nem csak mi. Főleg a nehéz döntéseket, mint mondjuk hogy 20 sok év után hagyják ott azt a karriert, amiért mások ölni tudnának. Han tudod ezeket megcsinálni? Azt mondod, hogy ebbe jó vagy. Hogyan lehetek én jó benne?

SPEAKER_01 7:46

Ugye, én nem vagyok perfekcionista, az gondolom, van egy maximista, de az egy kicsit más dolog, szerintem a maximalizmus. Ugye a perfekcionisták nagyon sokat halogatnak. Nyilván sok oka lehet a hallogatásnak, de általában az emberek félnek attól, hogy változtassanak, mert az ismeretlen. Én azt szoktam mondani, hogy ha benne maradsz, az is ismeretlen tulajdonképpen. És hogy az, hogy valamitől félsz, az egy dolog. A félelem ellenére lehet cselekedni. És hogyha elfelejtjük az erősségénket nagyon sokszor. Annyi mindent megoldottunk már az életben, hogy megfogjuk egyszerűen ezeket a dolgokat is tudni oldani. Mert hogy van muníciód, feltalálod magadat, megtalálod azokat az embereket, akik mondjuk adott ponton tudnak segíteni. Szerintem nagyon sokan abban ragadnak, hogy amit tökéleteset keresnek. Ez a legnagyobb elítás. Hogy majd ha én azt megtanulom, majd ha jól csinál, ott tökéletes leszek. És amikor azt érzem, hogy valamit nem tudok, pont akkor kell csinálni. És hogy arra, mit gondol a világ, vagy hogy közben bénázol, tanulod. Ha visszaézünk, akkor minden ilyen az úton van. Hegidőton másként lehetne csinálni. A félelem ellenszere az a cselekvés. Félsz, nem vagyok jó benne, belveszed a leszarometát, és neki ezt csinálni.

SPEAKER_05 9:07

Én belegondolok azért még a saját életemben is, hogy nem pont visszaára fordult. Én azt éreztem, hogy a perfekcionizmus, az indok a hallogatásra. Tehát, hogy én hallogatni akarok, és akkor kitáltam, akkor legyen azért, mert perfekcionista vagyok.

SPEAKER_01 9:25

Mi volt előbb vagy a tojás, attól függetszek, meg kellene nézni, hogy mi volt előbb. De ugye, vagy azért hallogatsz, hogy bele sem kezdesz, mert ha belekezdsz kiderülhet, hogy nem sikerül. Akkor mi van? Nem minden te utad, vagy nem sikerül elsőre. Hát hány világhíras ember van, akit a helyről kidobtak, 60-szor 70-szer és visszamászott az ablakon, akidobták az ajtót, levet közve az egóját, levet közve minden visszatasítást. Vagy hallogatnak befejezni dolgokat, hogy az a másik, van, aki el se kezdi. Van, aki nem tudja befejezni, mert mindig lehet még valamit jobban és jobban csinálni, 25-ször átnézni, csak már az árérték arány, az idő, és az azzal nyert érti. Kettő, hogy ha ugyanaz a dolgot nézed át századszor, amelyet lehet, hogy értékesebb újra csinálni valamit másként, és abban megint valahogy más, hogy tanulsz és lépsz előre.

SPEAKER_05 10:17

De nekem nagyon szépen kapcsolik be egy idézett tőled, amit sokszor használsz, hogy a legnagyobb veszélyek egyik az a megszokás. Magyar belegondolok, azért nyilván az emberi fajnak az egyik túlélési eszköze a megszokásod, hogyha jó, akkor azt kezdjük el használni, és azt kezdjük el megszokni.

SPEAKER_01 10:35

Ez kimondta nem az alkalmazkodás, én úgy tudom.

SPEAKER_05 10:39

És de hogyha megtalálom azt a pozitív állapotot, amiben túl tudok élni, akkor azt még megpróbálja az ember ugye mindig fixálni, és ez a biztonságért az, ami te is mondta a Covid idején, nyilván az ott hatványozottan kijön. De az, hogy ha van egy biztos hely, egy biztos munkahely, ahol nem izgulok, nem félek tőle, amiatt nem kell aggodnom, az nyilván támogatja ezt a fajta megszokást. Mi z zajlik le benned fejben, amikor azt mondod, hogy most váltod kell. Egy ilyen hordárió dolog de ezt mindig nem tudom magamévá tenni, hogy hogyan tudsz meglépni egy olyat, hogy majd 30 évnyi sikert, küzdelmet és a végén sikert, akkor inkább fogalmazzunk így mennyi, mert nem sima az út bárki számára. De mi zajlik le olyankor benned, amikor azt mondod, hogy most megosztod a döntést, hogy valamit lépned kell, mert érzed, vagy kell. Hogyan jutsz el a gondolattól a tetni? Tehát van rá valami bármi folyamatod, egy gyakorlatod, egy mantrád, vagy mi az, amit táplálja benned azt a tüzet, hogy ne hagyj magad visszasükkedni a biztonságos megszokásba.

SPEAKER_01 11:42

Mert erre a válaszol, hogy csak hogy feszegessem egy kicsit, amit mondta, hogy a megszokás és a biztonság viszi előre az emberi fajta túlélés. Ugye arra mondja, hogy nem azért túl ez a faj, meg alkalmazkodni egy resiliens, és ha megszoksz valamit, ugyanabban vagy, nem fogsz fejlődni.

SPEAKER_04 11:59

Igen.

SPEAKER_01 12:00

Az az zárog annak, hogy túlélsz, szerintem nem szóval attól függ, hogy honnan nézed, hogyan akarod a dolgokat látni. Ugye előbb azt mondtam, hogy ezt nézhetjük úgyis mint pár éves folyamat, de valójában szerintem ez 18 éves koromban kezdődött, amikor nem 18 éves koromban, 18 évvel ezelőtt, amikor édesanyám első betegsgel megérkezett, és az ő taganatos betegségével én bekerültem egy olyan világban, vagy magamra húztam egy kicsit a felelősséget daganatos gyerekek családjaikkal szemben. Ami engem is meglepett. Tehát én addig valamiben voltam, és azt is gondoltam, hogy tudom, hogy milyen vagyok, mit akarok, mit csinálok, hogy fog kinézni az életem. És aztán egy ilyen totális pordulás, és elkezdtem nem érteni magam, és itt jött az életembe a pszichológia önmagammal kapcsolatban, kettő, hogy miért akarom én ezt az életembe. Más gyerekének a betegség, támogatásra, mi barommi nehéz. Egyébként is van egy tendencielben nehéz színházi darabokat, könyveket behozni, amik engem nem húznak le, hanem fordítva. És itt kezdtem pszichológiát tanulni, én ismerte foglalkozni terápiába járni, tehát ugye Church mondja, hogy készülsz életed nagy dobására egy életfeladatra, nem tudod, hogy mi az. Ezért nem tudsz jól készülni, amikor oda érzakül. És ez így pont a napokban fogalmazodott meg. Falmam nem volt nyilván, amikor én egy eleve matfiz kémiagin jártam, az volt az irányít kocka kislány lett belőle közgáz, és utána, amikor megjött a pszichológiát, azért a kettő nem ugyanaz. Ez volt egy nagyon hosszú út az, hogy hová fogsz kifutni a fenutta. És tényleg az, hogy annyira a folyamatok, a cégek, a rendszerek, a profit és minden helyek, valójában az emberek olyan mértékben elkezdtek érdekelni az, hogy mi megy bennük végbe. Mit tudok én ahhoz hozzátenni. Amikor az átkeretezés vagy előbb neked a te mondataidat kiforgattam, vagy megforgattam. És ez nagyon sok embernél látom, amikor az van a dobnak elértizeteket, nem dobod el. Én nem kőljról, meg nem energiaárakról, meg nem tudom hormonziszorosról beszélgetek éppen jelenleg. De hogy minden, amit te megtanulsz az élettapasztalatod, a bölcsességet, az ismereted, a logikád, a gondolkodásod, az jön veled. Egyszer már én megtanultam, hogy az, hogy egészetemben azt gondoltam, hogy bankár leszek, vagy nem, és hogy jó, akkor igazából mivel válhatok, mert se nem vagyok roached, se nem vagyoknak az örököset, és hogy kivél lehetsz te egy nagyvállati lét nélkül, ami gyakorlatilag tényleg egy addikció. De hogy az a mozgató rugó, amiért, az volt ténylegesen, hogy olyan jó az életem, annyi minden benne van, csak ez a nagyvállalat nem lenne. Tehát amikor ezt kimered magadnak mondani, hogy. És én már rég ott voltam egyébként, hogy nem érdekelt a pozíció vagy a státusz. Ez szintén egy ilyen visszatartóerő sokaknál, hogy ki vagy a branded nélkül, és nekem semmilyen brenn volt hozzá teszem, én soha személyes már a cég kívülre nem építettem, mert ugye nem is olyan volt a munkám. Tehát nem látszottam a piacon, de bocs, nem is tudtam, hogy látszódni kell. Olyan mértékben annyira másra fókuszáltam, hogy olyan sokan még benne vannak már építik a kiöletelüket, én nem. Tehát rólam semmit nem találsz kével ezelőttig. De szerintem ennél izgalmasabb. Azért én egy alapvetően olyan ember vagyok, aki szereti a változást, és ha nem fog sikerülni és nem fog menni, akkor onnál elkezdenek a dolgok érdekelni.

SPEAKER_05 16:05

Szia! Ha már itt vagyis hallgatsz, gyanítom, te is ugyanúgy működsz, mint én. Szereted okosan kihasználni az időt, legyen szó vezetésről, sportolásról, pihenésről vagy bármiről. Én rengeteget tanulok például a hangos könyvekből is, mert jó, ha nem csak olvasva és írva dolgoztatom meg az agyam. A voice pedig már évek óta kedvenc könyvtáron, ami mindig a zsebemben van. És most figyelj, mert hoztam egy ajándékot. Összedugtuk a fejünket a Voice csapatával, és kitaláltunk valamit kifejezetten neked. Kiválasztottam azt az öt hangos könyvet, amik kedvenceim lettek az elmúlt időszakban, és ezek közül egyet teljesen ingyen megkahatsz most. Nincs apróbetű, csak egy keresztnév és az e-mail címet kell, ahova küldhetik majd, hogy még több tudást szívhass magadba. Ha érdekel, akkor irány a voice.hu per ajánlat per the long story oldal. De a linket megtaláljátok a leírásban is. Nézd meg a top ötös listámat, és már hallgathatod is a te kedvencedet. Jó szórakozás! Szerinted lehet ezt megtanulni szeretni a változást, mert azért azt gondolom, hogy talán ez az, ami más a te esetben az átlaghoz képest, tehát hogy nem szeretjük általában a változást.

SPEAKER_01 17:27

A kérdés szerintem úgy szól, hogy ha a változást eltölod magadól, akkor neked jobb lesz, vagy könnyebb lesz. Azért semmi másról nem szól csak változásról. Tehát ha befogadod azt, hogy minden változik, és hogy az neked jót tud hozni. Teh mindenki, aki attól fél, hogy valami most elveszed a munkát és rosszabb lesz, mindig azt mondom, hogy most még nem látod, nem tudod. De ha te azt elhiszel, szerintem a Hitnek nagyon nagy ereje van, és ezt a spiritualitáson kívül mondom, hogyha te úgy állsz hozzá a dolgokhoz, hogy az jól lesz. A koncentrációs táborok kik jöttek ki. Mindenki 30 kilós a fogyod, aki ki akart jönni. Anyukám, amikor már 30 kilos volt, és még aput túlélte három évet, anul fekve 5-6 évig hadok. Szerintem hiten tartottak. Hiszem azt, hogy a változás az jót fog hozni. Ha elhiszed, és ezzel a mentalitás találsz hozzá. Mert ugye azt mondta, a biztonságod, de mi a biztonságot. Te vagy a biztonságod. Az, hogy feltalod magadat, hogy kidobnak az ajtón, bemászol az ablakon, hogy felépíted azt a kéltet, ami az új helyzetben hiányzik, hogy fejlődhetsz. Nyilván nem mindenki, elfogadom, hogy nem mindenki így gondolkodik, teljesen oké, vannak emberek, akiknek a komfortzóna nagyon komfortos, nem is kell kilökni, és nagyon határolszünk. Ez a szállító, igen, tehát ugye az az a mennyi komfort, fesz, aki piciben tudja, akkor próbálkozon lépésről lépésre tégláról, téglálra, mondja a klasszikus.

SPEAKER_05 19:12

Alapvetően azért azt gondolom, hogy elengedni azt, amit otfölít az ember, az nyilván nagyon-nagyh. A te esetedben, ha jól értem, akkor ez inkább nem szakmai motiváció volt, hanem sokkal inkább egy majd hogy nem érzelmi motiváció, inkább egy emberi motiváció, hogy téged más kezdett el érdekelni és hajtani előre az önismeret a pszichológia, és a többi. Ebben a szerepkörödben most viszont amiben már vagy, és vezetőkkel dolgozol együtt adott esetben. Mit tapasztalasz? Mekek a karitkák, amik az esetben bezárják a vezetőt abba a státusban, vagy abban a pillanatban, amiben ők belnak ragadva.

SPEAKER_01 19:49

Hát nyilván maga a státusz, hogy nem tudják elképzelni, hogy ők anélkül a logó nélkül, brand nélkül, hogy kik és valójában azt ismerik. És ez tényest való, csak kérdés az, hogy jó-e, hogy akarod egy egész életedben azért kapcsolódjanak hozzád, mert valamit várnak tőled. Tehát én azért elég sok olyan embert ismertem, csak egy köztük éltem, akiketől szenvedtek. Úgy pontosan tudták, hogy nincsenek mellette emberek szeretetből, valós kapcsolódásban, vagy mindig akarnak tölni valakit valamit, tehát így is lehet a történetet nézni. Ugye a megszokás az tényleg nagy úr vagy, mire vagyok képes. Tehát fel tudják fedezni magukban azt a következő lépcsőfokot. Ténylegesen értenek el valamihez. Ugye nagyon sok embernek nagyon magas szinten az a problémája, hogy people manager, de hogy érte valamihez úgy ténylegesen. És amikor azért kész egy kisebb vállalkozó létben, mert ugyan ott indulnak el az emberek, hogy van azonnal száz emberük, akkor akarod el azt. Tehát hogy szoktam adani poémból, hogy 47 évesen porszívoztam autót először, de ha ezzel nincs mentális probléma, hogy leesik a koronafejemről, vagy gyűrű az újamról, hogy ez belefér. De valójában pont az, hogy identitással válik, az a brand, vagy ugye amikor saját cégről van szó, akkor évtizedekig abban vagy, tehát azt ismered, és hiába mindegy milyen szinten dolgozó funkcionáló emberekről beszélünk. Pontkor mondta. Egy ügyfelem, én sokszor dolgozom KKV-kal, ahol a generáció váltásutódás van, és mindenki ugyanabban van. Nagyon érdekes, hogy a különböző generációk csak a 60-70 éves apanya, ki vagyok én, a gyerekem nélkül, pedig a cég nem a gyerekek. A gyerek, aki meg 30-40 éves, ugyanaz, hogy ki vagyok én, itt ha senki vagyok. Nem engednek közel, még mindig ő csinálja, ha és 20 évig még mindig ő fogja, tehát mindenki frusztrál, mindenki identitás lássban, de el kell érnünk, hogy ezeket ki tudják mondani. De hogy sokak nem volt életük nélkül. És amikor tényleg Valaki 30-40 évet letol, vagy szeret alkotni. Ugye például az én problémám az volt, hogy azt gondoltam magamról, hogy én mindig nagy számokkal foglalkoztam, nagy struktúrákban rengeteg céggel, rengeteg területtel, nem is olyan munkám volt az utóbbi 15 évben, hogy egy dologgal foglalkoztam volna, tehát olyan széles körül, és hogy én ezt imádtam. Egy nap ezer is egy dolog, ez, ahol a karbantartás, logisztika, fúrótornyok, ha nem a 30 országban rangáltak az embereim, és akkor voltak a számok, hogy én ettől féltem, hogy engem fogja az érdekelni ténylegesen. De ez is gondolom, hogy én ismeretkérdés, hogy ha te rájössz arra, hogy valójában téged mi mozgat, és engem a hatáson mozgatott, hogy én hogyan tudok kihatni emberek karrierére, folyamatok, cégeink jobb működésére, hogy ott biztonság legyen egy húró tornyon. Ne roncsolok a környezet, tehát hogy hatása lenni. Rájös, hogy ugyanúgy tudok valójában, hogy hatása lenni más embereken keresztül. De vezetőként nem ugyanis csinálod. Rájősz, hogy tulajdonképpen semmit nem veszit eszel. Csak azt a sok színűséget, ami van egy ágazaton belül, és még több ágazatra bontot. Ez akkor még érdekesebb. Tehát mit akarok észrevenni a világból. A másik bocsánat, hogy még egy gondolat, hogy semmi sem végzetes. Ez a szerintem a következő dolog, amiben sokszor emberek vannak, hogy ha hozok egy döntést, akkor ez egy ilyen vágás. De valójában, amikor mondjuk Magyarországra hívtak, és nem akartam jönni. Jövök, megnézem, ha nem tetszik, hazamegyek. Tehát, hogy mi a legrosszabb, amit történhet. Nekem egy ilyen kapaszkodó mondod, hogy végig tudod vezetni, hogy mi a legrosszabb, amit történhet. Bemegyek az ajtón, kinyitom, bemegyek, bezek, körbenézek, nem tetszik, visszafordul a jövök becsülöm magam után.

SPEAKER_05 24:17

Igen, de ezt nem merik meglépni a legtöbben, mert nem tudom, kínos kellemetlen. Tehát vagy visszakozni az arcresztés.

SPEAKER_01 24:24

Hát, de akkor erről beszélünk, tehát akkor érkezünk el a magjához annak, hogy valójában, amitől tartok. Attól tartok, hogy írony ember róla, mit gondolsz szerinted az emberek úgy élik az életüket, hogy veled foglalkoznak esténként otthon, hogy na, ez a peti gyerek. Hát hogyha éppen sok a szabadidejük és unalmas az életük, akkor igen. De szerintem én azt szoktam, hogy a kutyát nem érdekelem. Tehát, hogy azért éljek olyan életet, hogy mások mit fognak mondani, az állandó ebben vagyunk. Kimegyek el a strandra, mert akkor megnézik a. Nem tudom, azt a két centivál hol több, hol kevesebb. Hogyan élek, mit, nem foglalkoznak az emberek a másik. Igen, akkor csak az egy elterelő hadművelet, hogy nem önmagukkal akarnak foglalkozni. És emiatt nehjem a saját életemet, ami nekem jó, ahogy az inkább az a kérdés, hogy tudom már, hogy hogyan jól és meg.

SPEAKER_05 25:18

Tudjátok, a Dongsztoriban sokat beszélünk a hosszú távú célokról, az igazán nagy fontos eredményekről. Mellette több mint tíz éve kutatom most már a hatékonyság titkit, hogy hogyan lehetünk produktívabbak, mint napunkában és azon kívül. De rájöttem valamire. Hiába van meg a legjobb stratégia a fejedben, ha a tested nem bírja a temport. Egészség nem alanyi jogon jár. Keményen meg kell dolgozni érte, de minimum oda kell figyelni rá. Legyünk őszinték is. A napi dalállóban kinek van ide állandóan a mikrotépanyagokat és kalóriákat számolgni. Nekem nincs. Egészen jó appokat is találtam már, amik segítek. Miatt nálam a kébe a Living Food csapata, akik konkrétan megmentik a napjaimat. Ez nem csak Duma. Nálom a reggel már fixen az őségkeikkel és olajaikkal indul, ezekkel tudok feltöltődni reggel, és edzések után is belőle tudom visszatölteni azt az energiát, amire szüksége van a kedvencem például a 70%-os proteinség, ez az én prémium üzemanyagom, hogy bírját most trafátesték. Nek is fontos, hogy ne csak el legyetek, hanem tényleg minőségű dolgokat figyetek a szervezetekbe macere nélkül, irány a Livingfut. Mert a hosszú sztorihez kell az erőd is. Ráadásul, ha most használjátok a The Long Story kupunkódot, akkor kaptok 10% kedvezményt a kocsár értékéből. Úgyhogy irány a Livingfúsz.hu. Most pedig vissza az epizódhoz! Ez benned mindig meg volt így ez a fajta hozzás a külvilágól. Azért ha belegondolok az íszonyosan fullasztó és nyomasztó tud lenni, nem felső vezetőként is, hogy valon mit gondolnak a többiek, hogy ha bemegyek egy szobába, hogy vajon mit gondolnak, amikor kölök a szobából és mit beszélnek róla. És erre tegyük rá a tetejére, hogy amikor több ezer vagy akár több tízezer emberért vagy felelős egy szervezetben, akkor milyen szinten borul meg a pozitív, negatív véleményeknek az átlagát azért ismerjük egymást embereket. Azért ezzel meg kell tanulni létezni. Ez nem tudom megképzelni, hogy tényleg magától adódna.

SPEAKER_01 27:42

Mindenkinél más, meg a méke is. Én nyilvánett az, hogy a szüleimnek, vagy magamnak, vagy akik bizalmat szavaznak, vagy a kollégának, hogy meg akarok felelni, az egész biztosan mindig benne volt. Szerintem a mai napig, hogy a megfelelősi kényszer miha tabusítjuk, de a megfelelősi kényszer az egy teljesen normális dolog. Olyan szempontból, hogy ha azt veszed, hogy megszületik egy családba egy pici ababa, hát akkor mindenki gondoskodik róla. Onda figyelő van az első helyen, próbálja megfelelni annak, és háttérbe szorítod magadat ez a megfelelő egy kicsit. És amikor azt mondta egy ügyfelem, hogy ő mindig azt hitty, hogy ezt nullára kell leszorítani, hát nem. Normális emberi kapcsolatban, tehát most én ha velek beszélgetek, akkor ugyan nem ez a fő motiváció vagy célom, de hogy nyilván jó lenne a végén, azt mondanád, hogy ennek a beszélgetésnek értelme. Erre lehet mondani egy bizonyos értelemben, hogy megfelési kényszer. Nem azért beszélgetek, hogy jártassam a számot, hanem hát ha valaki megnézi és elvis belőled egy gondolat morzát. De ez szerintem a jó oldala, az, ami esetleg motivál, hogy valami olyat tegyél, valami annál foglalkozz, ami jól embereknek. Tehát. Ha magadért csinálod a beszélgetéseket, akkor kikapcsolhatjuk a kamerát. De ha jót akarsz az embereknek, akkor ez valahogy megfelés. Szerintem ott van a határ, hogy én azonos vagyok-e, hogy ez nekem is jó-e. És ugye a megfelelésem ne abban nyilvánuljon meg, hogy olyanokat mondok, amit valaki hallani, akkor azt se tudom, hogy mit akarnak hallani. Hanem akkor beszélgessünk úgy, hogy azzal menjek esetleg én is haza, hogy én kimondtam mondjuk olyan mondatokat, amelyeket sehol, vagy így még nem fogalmaztam meg. Szóval benne vagyok-e bármiben én azonoson, és az nekem is jó, meg azoknak, akik nekesetleg valamit adni akarok, akik mondjuk elő megelőgezik a bizalmat, hogy megnyitják azt a podcastot.

SPEAKER_05 29:45

Mennyire vagytem ma önazonos szerinted?

SPEAKER_01 29:49

Szerintem nagyon jól tudom kezelni, amikor bekadtam valami, hogy valamit azért csinálok, vagy nem csinálok, hogy mit fognak gondolni, akkor rajta kapom szerintem magamnak. Kívül az valami lámpaféle, hogy akkor ezt most miért, kinek, kit érdekel, hogy ez csak egy régi mintam, hogy ezek is velünk élnek a mintáink, akkor ezt nem kell. Akkor ezt nem kell. Nyilván ugyanazt, hogy ügyfelekkel dolgozom egy én csoportokat viszel, azért csinálom, hogy nekik jó legyen. De közben élvezem. Nem csinálok olyan dolgokat, amiket nem szeretnék.

SPEAKER_05 30:29

Ez, ha jól értem, akkor annyira nem volt igaz a 27 éves pályafutás után, hogy azt csinál, mit szeretsz.

SPEAKER_01 30:36

Azt csinálom, amit szeretek, de szerint nagyon sok teljesítménykényszer bizonyítási vágy, megfelelő is volt benne, persze. Tehát a szülemnek egész életemben megpróbáltam megfelelni.

SPEAKER_05 30:49

Ezt akartam kérdezni, hogy kiknek?

SPEAKER_01 30:52

A szülőnek egész biztosan. Tehát azt értettem, hogy nem fogok tudni, de hogy megpróbáltam. Nyilván az ember a szeretteinek, tehát azzal, hogy odafigyelsz rájuk, hogy jól tartod őket, hogy figyelembe veszed, és úgy élsz, hogy nekik jól legyen.

SPEAKER_05 31:10

De akkor ez nálad ezt túlmutat a szakmai részén. Tehát ez a megfelelősi kényszer a szakmai részen oké. És a szakmai rész visszacatolódik gyakorlatilag a szüleidhez, hogy a szakmai sikered is egyfajta bizonyítása szüleid felé, hogy már pedig sikerült, vagy sikerülhet, vagy azt akkor hogy nem sikerült, de megpróbáltad. De amit most mondta a végén, az azért messze túlmutatod, hogy a szeretetnek úgy általában és meg akarsz felelni.

SPEAKER_01 31:37

Hát, hogyha így figyelj az, hogy én például valamira gondoskodom már már túl gondoskodó arról betem idővel most már lejöttem, hogy a barát mindenkinek, tehát hogy a túltoló énem, tudod, a vendégség hogyan fogadsz, mennyire gondoskodsz, mennyire figyelsz oda valaki felnéz a csillagra és mondom, kéred. Ez nyilván valamilyen túlszeretés, vagy túlgondoskodem, tudom, hogy ez megfelelés, inkább talán túlgondoskodás, de persze, szerintem a magánéletben még jó, hogy valamilyen módon akarunk odafigyelni. Nem tudom, hogy az megfelelése, most ezzel megfogtál. Szerintem valamennyire biztos van benne. Tehát az, hogy van két fáradt felnőtt, és eldönitek, hogy melyik mosogat vagy rakkiben mosogatógépben, hogy vagy kevésbé fáradsz, azt nyilván szeretetből teszed, vagy ő értet teszed a biztos a megfelelésből, hanem egyfajta alkalmazkodás, vagy odafigyelés, vagy kölcsönség. Nem tudom, hogy jó ezt címkérzni kellett színkézni.

SPEAKER_05 32:40

Ily a kérdésben most az, hogy megfelési kényszernek hívhatjuk ebben a kontextusban azt a motivációt, hogy alapvetően, akik otthon engem várnak, őket szeretném boldog tenni, boldognak tudni, még hogyha nem is feltétlenül miattam boldog, de hogy én teremtem elő a környezetet, amiben ők boldog tudnak lenni, ez mennyire megfelési kényszer felé, meg mennyire egy önmagam által támasztott elvárásnak való megfelési kényszer, hogy nekem ezt meg kell tudnom teremteni. Ami adott esetben visszahadhat egy csomó minden másra, és akkor ez egy óriás megkapó munka alkoholizmus felé, úgy már pedig nekem tökéletes környezetet kell teremttek a családomnak, aminek az az egyenes arányos kimenetele, hogy nem látnak soha, mert annyit dolgozok, hogy tökéletes legyen az közös életünk, amiben én nem veszek részt onnantól kezdve.

SPEAKER_01 33:26

El nem is így értettem én a gondoskodásra. A gondoskodás odafigyelés, kiszolgálás, tehát sokkal inkább ilyen nem a fizikai környezetre értettem, hanem inkább az aktív jelenlét az élmények terén, a nem tudom, a vendégeskedés vagy a vacsorák, tehát sokkal inkább ilyen téren. De előbb amit mondtál, hogy ők boldogok legyenek, szerintem ilyen nincs. Nem tudod eldönteni, vagy te. Hozzá tudsz járulni, hogy a másik által több legyen. Nem tudod boldogát tenni. Kel-két relatíve jól lévő ember, akik nem kapaszkodnak egymásban, hanem az egy meg egy, amikor több, mint a kettő. Csak ahhoz azért alapjárat, amin a kettő külön kell, hogy jó legyen. Boldog, mi a boldogság nincs ilyen standard, vagy ilyen standard, boldogság, vannak boldogság pillanatok, meg euforikus, meg jól vagyok, meg elégedett vagyok, meg szarul vagyok. Tehát inkább az, hogy a körülményeket az inkább szerintem inkább a lelki vagy a kiadás, hogy milyen adás, neki mire van szüksége a legkevésbé az embereknek, nem tudom, hogy a garázban parkoló autókról jóha van ábólz, de hogy azért a legtöbbünknek szoktem odafigyelésre, és négy jól előre van szüksége nem.

SPEAKER_05 34:43

Igen. De ez egyébként átívett generációkon is, és akkor itt lehetőleg messzebbet tudunk menni a cégvezetéstől, mert amit mondtál, arról nekem pont az jutott eszem, amit én annan megfogalmaztam a most már 17 éves nagyobbik gyerekem felé, hogy egy elváráson van az ő irányában, hogy legyen jobb nálam, és legyen legyen abban jobb nálam, amit ő választ magának. Ő legyen egy jobb ember, egy sikeresebb ember, egy boldogabb renger.

SPEAKER_01 35:18

De ő nem azért születik, hogy te sikeres légy.

SPEAKER_05 35:20

Ezt tudom. Ez az én fejlődés út annak a következő lépse, hogy az ő sikere az nem az én sikerem lesz.

SPEAKER_03 35:28

Nem tudsz szólabeszélni.

SPEAKER_05 35:30

Az így most, ezt én kibeszél magamból. De egyébként pont ez a fajta megfelelőség, hogy nekem ez a szülői képen van. Mennyil én otthon aztom, amit egyik oldalról megkaptu a másik oldalról, nem kaptam meg egyáltalán. Tehát pont azt a negatív példát akarom semmisítni, amit én például kaptam otthonról.

SPEAKER_01 35:50

Hát lehet, hogy amit te kaptál semmisét teszed, és akkor hozol egy másik példát, ami nem biztos vagy.

SPEAKER_05 35:56

Ez a feszültség ez nem az egyébként folyamatosan. És pont ezért érdekel, hogy mennyire jók ezek a dolgok. Mennyire jó az, hogy van bennem egy olyan nyomás. Hogy jót akarok tenni, jó embereket, akarok nevelni, jó emberek akarom magam körülvenni, hozzá akarok adni az ő életükhez. Ez mennyire rólam szól, és mennyire egyébként egy jó dolog ez a fajta motiváció, és mennyire fogom a setben rákényszeríteni magamat a környezetnek.

SPEAKER_01 36:23

Hát fi, amit ilyen rövid párbeszédben hozzá tudok én tenni, tehát amikor szülők azt mondják, hogy az életre akarom a gyerekemet felkészíteni, hogy a saját életedre tudod, mert azt ismered, valójában fogalmad nincs, hogy neki mi a jó. É egy másik ember, másik testben, más gondolatokkal élettapasztalatok, a nyilván szívja magába, most meg kevésbé tudsz nevelni, szerintem itt tiny korig lehet körülbelül. Most már azt teszed, amit, vagy azt aradsz, amit vetettél, ugye? Azt teszed, amit felneveltél. Nyilván minden szülőt, vagy a legtöbbszülött szerintem a jó szendék vezető, oda kell figyelni arra, és kell megfejteni, hogy mi az, ami rólad szól, mert legyen jobb nálad, szerintem ezek ilyen megfoghatatlan dolgok. Hogyan definiálod, tehát, hogy hogyan paraméterezed be magadat azon a területen egy tök mestért összehasonlíthatatlan. Ha te mondjuk valamiben nagyon jó vagy. Ugye néha gyerekekkel vagy tinekkel beszélgetek, és azt mondta egy fiatal srác. Gimi vége fele, hogy ügyvédnek megy, annak fog tanulni, nem mérje apjának megmondani, hogy az exgenerációs, ez az ügyvédi létre mitők lehoznak, ő nem akar ők csak egy töri tanár szeretne lenni. De ezt látom, hogy nagyon sok a családi vállalkozásoknál egész picik a gyerekek, már bejárnak, úgynevelik őket, predesztinálják.

unknown 37:51

Más.

SPEAKER_01 37:52

Lehet, hogy ha nem tudom, én a borászat még egy fény terület, de mondjuk, ha valaki a csempe a vízniszben utazik, a legtöbb gyerek nem akar csempek király lenni. Most csak mondtam valami a hülyeséget. De tulajdonképpen én értem, hogy mondjuk te az életművelet szeretnéd, hogy tovább éljen erre ezért is egy módszer van, mert ugye operatív mened, meg családi alkotmányok meg egy csomó megoldás, és utána ugye a gyerekeknek nincs is tudatuk ez 10-12 éves korigyünk el, nem tudom, milyen témában téma irányába, de a gyerek az leveszülte, amitől vagy. És utána azt fogja visszatükrözni, és minden szülő meggyőződésre azt magyarázza, hogy hát a gyerek az én nem mondom neki, ő akarja, ő akar színészkedni, ő már akar szerepelni, ő akarja a családid céget, nem feltétlenül. És már valette járnak a kislányai. Ezt látják, hogy ez válik az identitásúkkal. Valójában te feladatod az, hogy megmutas nekik a világot, kinyitogas ajtókat, és megtalálsz, amúgy is baromi nehéz el. Abban az életkorban, amikor változtatsz, de egyébként a jó híraz, azt mondják a kutatások. Régen az volt, hogy bemész a gyárba kiasz nyugdíjaskolodban, ma már itt ott látsz, az én korosztályom nem is látod ezt a nagyon nagy váltásokat. De hogy a jövőben a fiatalok négy-öt évente nem munkahelyett foglalkozom szakmát fognak. A se tudod, milyen szakma lesz. Mire ő felnőtt? 10-20 év múlva. Tehát valójában mit tudsz neki adni önbizalmat, logikát, tanítatni tudod, értékrendet tudsz adni, bátorságot, az, hogy itt van a családi fészek visszajöhet, meghallgatod, és lehetőleg kevesebb elvárás. Tehát, hogyha nem tudom, ügyvéd vagy, a gyereknek nem tudom, kézügyessége van, akkor hogy legyen egy ügyes asztalos.

SPEAKER_05 39:48

Mennyire látsz párhuzom egyébként ezek között a gondolatok között és egy felső vezetői identitásnak a formálása között, hogy kell nekem figyelnem arra, hogy mire van igénye az embereknek, az embereimnek. Mondjuk a te esetben azért a rengeteg emberr beszél, tehát azért egy bizony pontot a nyilván ez a lehetőség elveszik, és rétegződik az egész, és akkor te csak a közvetlenülett dolgozokra tudsz figyelni. De mennyire kell vezetőként ilyen dolgokkal foglalkozzak.

SPEAKER_01 40:16

Héne mindig a különböző rétegekkel nem biztos, hogy csak az alatt lévő párvezetőt látod, azért a bizonyos szintek szerint a men. Mert az, hogy az emberek jó helyen vannak-e, szeretik el azt, amit csinálnak. Persze kell, hogy ők is felelősséget vállaljanak. szeretik színi a vezetőket, a világ nem vezetőből áll csak, hanem minden csapatnak, minden szervezetnek a sokkal nagyobb részét, a rény a nagyobb részét, az alkalmazottak teszik ki. Ugye egyrészt a személyes felelősségvállalás, amivel én hiszek, hogy felmeredet tenni a kezet és elmereden mondani. De ha te látod, hogy ő nincs jó helyen, hogy motivációját vesztet, vagy ott már nem fejlődik, akkor tudod el őt olyan helyre mozgatni, hogy jobban legyen. És elengedi mondjuk azt, hogy ő tudja azon a területen, ahol ő van a legjobban megcsinálni, és neked ez kényelmes. Vagy akár elengednél nagy válto belőle egy másik szervezethez. Az egyik szemem sír a másik nevet szoktam mondani. Miel az én emberi mozogtak mindenre, pontosan mindenki lát a vállalatban, hogy kik a legjobbak. Hanem a legjobbakat. Ugye dolgozt a különböző projekteken, szégeken, és utána azok után azt mondtak, hogy ezt így kin átalakítani, ez a gyere is csinál közodod. És akkor én az eventársal tettek a lukat. De valójában ez is a nézőpont kérdése. Erre úgy nézek, hogy az a tanító néni vénám, akivén szerettem volna régen régen lenni válni, hogy valójában ez tök jó, mert hogy így hatáss voltam a karrijükre, hogy tudnak előre menni és jó helyre kerülnek.

SPEAKER_05 42:00

Mennyire kell ezzel foglalkozzál most te a segítőszakmában vezetőknél, hogy erre figyeljenek.

SPEAKER_01 42:06

Egyértelműen, például ez egy szerintem hatalmas deficit, egyre azt az utódok kinevelése az utánpótlás. Ézt sokszor nagyállatoknál is látom. Én olyan közekben szocializálódtam, hogy az volt a mondás, hogy ha beősz egy pozícióban másnaptól az utódat neveled.

SPEAKER_05 42:23

És ez nem a generációváltás, hanem az úgy általában.

SPEAKER_01 42:25

Általában, tehát eleveim abban hiszek, hogy fogaskerekeket kell működtetni. Én és ezt nagyon megtanultam, mert akkor 31 évesen, amikor anyukám, betegsége miatt én kiszálltam, ugye nekem a apu előtte már majdnem belehalt egy infarba. Én ott megtanultam, hogy ott el kell a járási kórházból hozzam a fővárosba, és gondoloskodom róla, mert a hely meghatározza a kilátásokat, a hely hol kezelik. És amikor bementem, amikor az kiderült, hogy nagyabaj, és hogy akkor anyu Pozsonyba kéne hozni, és apú a gyenge szívével jobb lesz, hogyha én minden gondoskodok, mindenre odafigyelek, amúgy is olyan életet értem, hogy utaztam az országban a környező országokban, tehát hogy muszáj kiszánom, mert ezt az életet nem tudom összegyeztetni. És ugye nem akartak nyilvánvalet, nem tudom, hánynapos feladási ciklus, akkor mondtam, hogy minden úgy működik körülöttem, mint a fogaskerék. Én ide nem keknind ebben hittem, de valószínűleg ezt azért sikerült megteremteni, mert én nagyon-nagyon hiszek a tudást tapasztalat átadásban. Tehát az a dolgok rákvené, hogy mindenki megpróbálja megtartani végelmi sokan, hogy megint csak ez a biztonságban tudják magukat, hogy egy pozícióban ők ott maradjanak. Ez úgy sem tud működni, mert mindig lesznek nálad okosabb, ügyesebbek, ha meg te olyan vagy, akkor úgy is lesz pozíció. És hogyha olyan emberekkel veszed magadat körbe, és egyre sz nekik jó köröket, hagyod is, hogy gyakorolják, tudják, hogy mi a dolguk, hogyan működjenek együtt, akkor te valójában tényleg az az ernyő vagy, aki a szálakat mozgatja, És azért oda be lehet egy másik embert ültetni, aki lehet, hogy kelnek egy pici idő, de fogja tudni mozgatni. Vagy jó esetben ott van valaki, aki azonnal át tudja venni, hogyha tudatos rajtál. És akkor tényleg azt mondtam, hogy anyukám egy van, oda, csak én. Tehát én kleként tudom megoldani. És most. Itt itt ez működni fog, és működött is én ezt egy életre elvittem magammal, hogy te valójában a fogaskerek működteted. Ez például, ha már biztonság, ez ad egy biztonságot, például ez ad egy hátralépési lehetőséget, ha tudod, hogy ők tudják a dolgokat. És ugye, ráadásul, amikor kiebb látnak egy picita pozíción. Nem ez a politika, hogy nem az én dolgom semmi közön hozzá. És akkor el is kanyarodtunk valamit keresztél az elején.

SPEAKER_05 45:00

É vissza fogok oda menni. De ehhez kapcsolatban viszont amit elmondasz, az egy ilyen nekem egy nagyon-nagyon állom szerint holisztikus kép arra, hogyan kell működni egy vezetőnek és a csapatainak. Miért nem így működünk meg azért. Nagyjából tíz éve lépettem ki a nagyválati szektorból, és kezdtem el egy saját mokuskeleket építeni, hogy annak is megvan a külön sztoria, de azért mindenfajta ilyen negatív felhang nélkül. Nekem azokat a tapasztalom, hogy az alkalmazott létem első napjától az utolsó napjáig alapvetően olyan vezetőim voltak. Tisztelt azok a nagyon kevés kivételnek, akiket egyébként a mai napig nagyon nagyra tartok. Alapvetően olyanok voltak, akik nem így álltak hozzá, hanem lehetőleg próbáltak a tűztő minél távolabb tartani, és biztosítani azt, hogy én ebben a fogaskerék rendszerben tényleg fogaskerék vagyok, csak egy nagyon pici, de nem csak én, hogy nem ellenem irányult a dolog, hanem hogy úgy mindenki ellen. És akkor volt egy nagy anyafogaskerék, vagy apafogaskerék, aki forgat egyedül mindenkit, mert nem tudom, mert így biztosították be azt, hogy ők nélkülözhetetlenek legyenek. Mit kéne nekünk megtanulni vezetőknek ahhoz, hogy ne legyen bennünk ez a nyomás, hogy igeniscsak akkor vagyunk jó vezetők, és akkor bizonyítjuk be azt, hogy tényleg jó vezető vagyunk, hogyha úgy építjük a birodalmat, hogy nélkül tényleg összeoljon.

SPEAKER_01 46:22

Nyilván vanok sztereotípek, hogy ez miért van így, és kinél mi mozgatja a szálakat. Biztos, hogynek van egy olyan historikus oka is, hogy azért a múltban az emberek lépésről lépésre mentek előre jó esetben, és ugye a legjobb szakmai tudással, vagy legügyesebb, szakmilag legügyesebb embert nevezték ki, ami elevel nem biztos, hogy jó, mert nem biztos, hogy ő akar embereket mozgatni. Ha mindent tud, akkor sajnos ott marad benne az érzés, hogy én tudok mindent a legjobban. És ez mondjuk a régi világban, tehát lehet, hogy 10-15 éve még talán igaz is volt valamilyen mértékben. Ugye most annyira dinamikus a világ, annyira változik minden, hogy ha van X-Men és területed nonsenshez képzelni egyáltalán. Tehát egy abszolát elképzelhetetlen. Nem csak nagy vállatok példája, de amikor a garácek elkezdenek skálázódni is, hogy tényleg valaki végig csinálta és érte hozzá. Ezért van ugye rengeteg mondjuk rail kisebb vállalkozó, vagy kártevél tulajdonosebben a mókuskerékben. Tehát egyhogy én mindent is tudok, mindenről én akarok dönteni, mindenhez én értek. Biztos, hogy benne van a félelem, az, hogy elveszik a kontroll, benne lehet az, hogy megvezetnek, kilopják a pénzt, kiátszák, anyagok, trehanyok. Előbeszélgetünk ez, ami volt előbb a tyúk vagy a tojás. Nézd meg a legjobb galóbb kutatásra, azt mutatja, hogy az emberek nél Európában, és Magyarország nem fog jobban állni, mint Európa, mert a magyarok szerintem, amiket én látom nemzetközi kutatásokat mindig a skála végén vannak, vagy az elején panaszkodásban. Magyarországon az emberek tíz vagy Európában, és akkor egyenlőség életék Magyarországgal, vagy Magyarország lehet, hogy alatta van 10% az embereknek elkötelezett 10%. Most ha nézed ezt a vezetői szemmel, akkor te hiába ősz ki a színpadra, és mondod el, hogy faszával vagyok, pszichológiai biztonságban, lelegáltam a jogröket és így tovább. De valójában, hogy tudatában vagy annak, hogy a 90%- nem elkötelezett, akkor ő azért annyira nem feszül meg, hogy ot minden nagyon jól menjen, a lehető legjobban rakjon össze, mindegy, hogy ez egy árajat, egy ügyfélnek a kielégítése, tehát azért ilyenek, mert én magamnál tartom a kontrollt, mindent is jobban tudok, mindent kiavítok, mindent felülírok, és megölöd a kezdeményező készséget, az önállóságot, az iniciatívákat. Vagy fordítva, hogy azért tartom ott a kontrollt, meg akarok mindenre is ránézni, mert látom, hogy ő nem teszi oda magát. Azért a nagyobb struktúrákban ott is lehet érvényesíteni, mert lefolyik fölülről. De nyilván, hogy ha van pár száz pár ezer embered, azt, hogy mit tudsz kontrollani. A nagy projektén két héten egyszer láttam egy óráskára, félórácskára, próbáltam iránybaállítani, jó kérdéseket feltenni. De nyilván lehet az is a vezető réteg, az alatt a lévő vezetői réteget elzárja egy picit az információktól, csak annyira, hogy ne tudják őt megkerülni vagy megelőzni. Nem értettem, soha nem értettem ezt a filozófiát. Főtön nem ilyen emberek voltak, tehát nagyon pragmatikus férfi vezetőim voltak. A másik vagy én valószínűleg olyan korán ugrottam is akkár, hogy én tényleg nem mentem végig szakmailag minden lépésünk, illetve mindig olyan rengeteg minden volt alatt, amit pontosan tudtam, hogy ilyen szeleteket tudok megtanulni? Gondol meg, amikor bankárként látottam a kiróliparba alapkifejezésekkel indultam. De így vettek fel, hogy megtanulod.

SPEAKER_05 50:22

Mi volt nálat szerinted egyébként, ha már egy szóba került az indok, hogy nagyot urgál. Azt megmondták, vagy rájöttél?

SPEAKER_01 50:30

Le tudom vezetni, hogy én elkezdtem húsz évesen dolgozni az egyetem alatt, és miért befejeztem az egyetemet, akkor nem volt standard egyébként, hogy dolgozzanak a diákok, illetve én a közgázra jártam a nappali tagozatra, és tény az volt, amit a szüleim mondtak, hogy az eléggyerek mennek, meg a vállalkozók, meg a diplomaták gyerekei. Szerintem azért nagyrészt igazolt, mert ők nem dolgoz. Én ehhez képest elkezdtem a harmadik évfolyamban dolgozni a második végén. Egyrészt a magyar mellé, ami akkor nem isrekeste, azért megtanultam a szlovákot a Cseh, a németet az angolt, és végig csináltam pár fúziót, és azért három évet élnappal dolgoztam. Tehulyan tudás ékségem volt, hát én annyira akartam, és aztán azért a három év után ez azért egy hatalmas lépés előny lett. És ott még egy évet dolgoztam gyakorlatilag ilyen teamliderként, és egy év után aztán ugye kittek Bécsbe, hogy nemzetközi szintről környező országokat irányítson, és aztán vissza vezetői pozícióban. Tehát nem volt az, hogy így szépen lassan, hogy a csillag megy az égen. De szerintem, hogy mi volt mögötte, tehát egyértelmű az, hogy én azért nagyon tudok dolgozni. De ha én nekállok akkor én dolgozok. Egyhogy nem feltem a hierarchiáktól soha. De azért szerintem így visszanézve inkább naivitás volt, vagy ilyen. Anyukámhoz mindig bejártam régen régen a nyári szünetekben a papírjárban, és ő titkárője volt az ott aigazgatóknak, és nekem ez íszett, hogy anyukám mérnek uraszta a főnökét, hogy ő leült velem beszélgetni. Tehát nem volt félelmetes egy gyár igazgató.

SPEAKER_05 52:26

Kontál egy jó mintát, hogy lehet jó és egy vezető.

SPEAKER_01 52:30

Hát szerintem így ezeket akkor nem fogtam felemni, nem gondolkodtam ebben, hanem ícszett. Kiszol az anyukámnak, hozzon kávét, jöttek az egyéb vezetők, én ott szóban beszélgetek, nem volt számítógép, anyukám még ezen a klasszik írógépen írt. De szerintem egyébként nagyon jó fejfőnök én voltak. Biztos, hogy szerencsén volt csak a férfi, csak a külföldi. A bankárvilágban nem tudom én osztrák, német, Francia, Belga. És a másik, hogy azért én egy nagyon szókimondó, szerintem elég véleményformáló. Most mindegy is igazam volt a helyzetekben, de hogy én beállítam egy dolgokban. Én ezt így valahogy elvittem az otthoni, nagyon csöndös közegből, én én nagyon az ellenkezője vagyok.

SPEAKER_05 53:21

A két válaszatban is nem kiemeltek, csak belekerült egy szó vagy férfi, között dolgoztál férfi vezető. Nyilván szakmal, amit választottál az alapvetően azért nem azt mondom, hogy predesztinálja, de mondjuk így megindokolja, hogy miért volt eltolódva az aránya férfiak felé. Mennyire okozott egyébként szerinted neked problémát ez a karrierépítés során? Jobban akartál, mint a többiek. Többet dolgoztál, mint a többiek. Sikeres is lettél. De mennyire kellett megküdened ezekkel a stereotípiek, hogy ez neked nem fog menni? Se az iparág, se a vezetés.

SPEAKER_01 53:58

Nekem nem azt mondták, hogy azért nem fog menni, mert hogy férfiak miatt. Ez érdekes, aremígy sose gondoltam, hogy nem ez volt a mondás otthon, hanem a származás. Teh az, hogy felvidéki, kisebbségi, egyszerű család. Nem azt mondták, hogy nem mehetsz férfi a közénőként. Ez így nem fogalmazódott meg.

SPEAKER_05 54:20

És a karrierépítésed során.

SPEAKER_01 54:22

És mivel egyébként ez vicces, hogy a bankárvilág és ennyire férfi, miközben azért az pénzügyi ott lehetne sokkal több nőni. Vannak nők, a könyvelésen háérésítani, de hogy nem a tovezetésben. És ugye ahova kerültem, ott viszont végig férfiak voltak. Talán ez vált egyrészt természetesség ettől én nagyon aklimatizálódtam. Annyi könyvem, hogy nem férnek el más sehol se otthon se az írodában, és elkezdtem kidobálni azokat, amikről úgy gondolom, hogy én már nem fogom őket olvasni, és így elmosodtam magam, hogy én azért úgy rendesen belevetem magam a viszkik, a konyakok világába, nagyon felképesztem magamat, szivorokban nagyon otthon vagyok. Szerem, tehát én elkezdtem azokat, mert azok voltak a minták.

SPEAKER_05 55:14

Én akkor ez nem egy tudatos volt, hogy ezeket neked tudnok kenni majd állján.

SPEAKER_01 55:21

Szerintem holjött meg a 30. évesen kezdtem tudatosítani dolgokat. Amit látsz, azt mondtam kávé, mint a gyerekek, hogy így eltanulod, hogy így látod, de nem hiszem, hogy úgy volt ez, hogy ezt kell csinálnom, nem így működött.

SPEAKER_05 55:37

Itt tanácsadóként egyébként, ez tényleg nem nagyon érdekel. Két lányom van. Hát most már lassan két tényleg van, hogy lehet, hogy megkel a viszki is az életemben, hogy megőrzem a nyugalmat, még nem tartunk ott szerencsére. Két lányom van és én alapvetően mindenkinek azt szoktam mondani, hogy nekem az egy tök nagy motiváció, hogy megpróbálják egy olyan világot építeni, vagy legalábbis segíteni építeni egy olyan világot, amiben ők ugyanolyan esélyekkel indulhatnak, mint bárki más, és ne lehessen azt mondani, hogy azért nem mett ment lány. Annak serül még, hogy ha 10 év múlva arról beszélgetnék, hogy én nem adka azért lehetőséget, mert én vagyok az, aki semmiből nem lóg kitát a középkorú fehér bűrű heteroszex házas, nem vallási fanatikus, tehát minden szempontból átlagosnak mondható, és ezért vagyok most már kirekeztem lehet, hogy semmi ez nem tudok hozzácsapódni, az sem lenne egy jó véged szemben találjuk rá valamit valami bármit csatlakozhatok egy kisebbséget. De határozottan az a megfogalmazásom, hogy egy olyan világot szeretnék építeni, amiben ők a saját akaratuk és tehetségük és vágyák mentén tudnak érvényesülni? Nem jobban, nem kevésbé. Te mit tapasztalasz segítőként, hogy dolgozol férfiakkel és nők is. Mi a különbség köztük, hogy hol mit kell segítsél? Holni az, amiben többet vagy kevesebbet kell fejlesztened egy vezetőt?

SPEAKER_01 57:01

Hát nem tudni kell dolgozom, úgyhogy itt csak az én privát motiváció. Bár bár itt ott középiskolában, vagy egyetemek rá megfordulok, de egyenlek vagyunk. Én azt szoktam kíteni az asztalra, hogy a látok két élányt, hogy valaki azt mondja, hogy nem tudom, én vezető van, de nincs női férfi vezető. Én nem hiszek. Én azt gondolom, hogy egyenlök vagyunk, egy más mélnak. És onnorít ezt kimerjuk tenni az asztalra, és felismerjük azt, hogy mivel van dolgunk. És itt megint a nő, vagy a férfi kategória az egy általánosítás. Mert egy énekkel dolgozom. Vagy csoportokkal, tehát ugye egy nő lehet abszolút sok mindenben, vagy lehetnek férfiakra jellemzőbb tulajdonságai, erősségei megfordítva. Nem azt akarom mondani, hogy a nők ebben jobbak, abban jobbak, nagyon kellene ezt sztereotipizálnom, és itt még a generációzás sem szeretem, de azért az, hogy kinevelt bennünket, melyik országban az meghatározza. Az én generáció, majünk a 40 és a 60 közötti nők, azok folyamatosan küzdenek egy ilyen a megfeleléssel, fognak ezt szeretni, az imposterszindrum, vagy most belül ki 30 év után nem vagyok, elég jó. Rengeteg nőnek. Atófik, milyen szinten vannak. É dolgozom, elég sok olyan nővel, akik most jutottak el arra a szintre, hogy elfogtak a nők. Teh beülő egy borban, ahol van három vagy öt, vagy még hét férfi, és ő a nő. Tehát, hogy hogyan maradjon nő, ne kezdjen el férfivá válni, mellett, hogy úközben már még férfivá vált, vagy akkor ha igen, akkor visszataljon a nőhöz, de ne veszen el a hangja. Nyilván nem csak a nőknek az egész társadalmaknak a problémája pont héten olvastam egy kutatást, de minden kutatásban visszaköszönöm, ha nagyon empatikus és kedves, vagy akkor gyengének titulálnak, ha határozott, vagy akkor agresszívnak, úgyállnak egy nőtől, hogyan fér meg a karrierért építesz, akkor biztos nem vagyok anyaisten vagy gondoskodó szülőthet, hogy vannak ezek a mintázatok, amelyek bejöttak voltak kérdés, segíti, vagy nem segíti majd a nő, vagy egy további címkelet, hogy na biztos most azért kerül oda bele. De szerintem amivel a nőknek egyértelmű dolguk van, az az, hogy identifikálják, felismerjék, hogy mire vágynak, mert nem vágyik mindenki karrierre. Ez teljesen rendben van, vagy milyen szintű vágyik. Hogy azt merje a vállalni és felte a kezét. Mert nagyon sokszor nem mondják ki, hogy nem illik egy nő résztéről, és nemrég az egyik ügyfelem elment egy nagy cégtől, ahol egy nagyon magas következő szintet már nem tudod megugranni, megkaptam máshol, és amikor elment, azt mondta a vezetó neki, hogy hát nem tudtam. És akkor írtünk, hogy valójában annyira jól dolgozat, kapta dicéreteket, de azt nem tudták róla, mert nem mondta ki hangosan, hogy nem lennék van az ambíció megbanek. És valószínűleg ennyire egyszerű emberek vagyunk, hogy ott a másik, aki felteszi a kezét, aki nem biztos, hogy annyira ügyes, vagy megérdemli, és a másik vagy tényleg az, hogy olyan sok nőben van ez a tökéletességre törekvés. Ugye ez is a kutatások azt mondják, hogyha kívnak egy álláspályázatot a férfi látja, hogy ilyen különböző adatok vannak, hogy 60 vagy 80%-on ha ő megfelel, akkor oké, akkor próbáljuk meg. A nő az a 120%, ami gondolkodik, hogy milyen egyéb képzésed. Magyarország, úgy én nem itt tanultam, de Magyarország a sok diplomások országa, és még a 28. papírt is begyűjtjük, mert közben elfeledkezünk arra, hogy az önbizalmunkat kell erősíteni. Én nagyon hiszek abban, hogy meg kéne tanulni hatást gyakorolni. Ez is egy nagyon fontos dolog, hogy nem csak megszólalok, és elmondom, hogy én mit szeretnék, de hogyan mondom el. Tehát hogyan vagyok jelen a térben, hogyan kommunikálok, hogyan merem hallatni a hangomat, mi történik egy férfias közegben. Egyébként jó tesz, tehát a férfek nagyon sokszor elmondják, hogy abszolut jót tesz, ott van egy női energia vagy több, arról nem beszélt, hogy sokkal nyereségesebbek a vegyes vezetésű vállalok. És ne felejtsük el a sztereotípieket, mert nem kell elfelejteni, illetve a Sélyelőség, azt mondja, a World Labor Organization, nem tudom, mi az magyarul, hogy 130 évig egyenlőség lesz világviszonylatban. Most azt a talányt se élik meg. Ne erre várjon, hanem önmagában nem foglalkoztatja. De hogy akadályozhatnak téged stereotípják, férfiaknak bárki, de valójában egy dologban itt és a kezedben az, hogy te hogyan gondolkodsz magadról, hogyan válasz felelősséget, hogyan tanulsz meg, kommunikálni, hatni, merni, belevágni.

SPEAKER_05 1:02:02

Neked egyébként, hogy visszagondolsz, milyen állatcokat kellett fölvegyél a karrieret során, hogy be tudjál ideszkedni, hogy beépüljé, hogy azt érez, hogy jó vagy ott vagy, és úgy vagy kezelve, ahogy kellene, hogy kezeljenek.

SPEAKER_01 1:02:16

Nagyjából olyanokat, amilyen a férfiak is felvettek egyébként. Pszabbad viszként annyira nem akkor inkább konyak. Más világ volt. Tehát ez nem csak ahhoz kapcsolódik, meg én csak nő vagyok, hanem azért szerintem egy 25 éve ettem felső vezető. Nem vagyok olyan öreg szóval, hogy szerintem gyorsítóságban csináltam. De ugye ott olyan szempontból, ahogyan most beszélünk a munkájakről, vagy a vezetés világáról, de minha ma is még csak beszélünk róla. Sajnos nem a valóság, a pszichológiai biztonság az, hogy merjünk sebezhetőek lenni, kíteni az érzéseket. Hát otó nem volt ilyenről. Teh az, hogy a vezetés az eredményességről szólt, hogy célok mentén haladunk, hogy tergetorient világban vagyunk benne, hogy a vezetés az tényleg a megvalósításról szólt, sokkal kevésbé az emberekről, ugye a habitusok olyan volt, hogy jöttek veled. Ez szerintem mindenki adott egy olyan állarcot, hogy azért a munkahely nem a pszichológiának volt a bázisa, nem az érzelmeknek, nem a sebezhetőségnek, nem a dilemmáknak, nem a bizonytalanságnak, hanem annak, hogy kőkeményen te meg tudod csinálni. Tehát azért olyan emberek kaptak szerintem teretkeresni, hogy az állarcol-t egyébként, ez egy jó kérdés, esetleg, így felmondom, hogy állcol-e, vagy azért én szerintem ilyen voltam. Valamikor egyértelműen, hogy én meg tudok dolgokat csinálni, megmondod mi a feladat, én abban belállok, elkezdtem befejezem Aból Belvisem magammal az embereket, ki tudom őket választani, vállal a döntéseket, a felelősséget. Ez a megvalósítás világa volt. Ez szerintem így lehet, hogy az állasz vagy megtanított, nem az érzéseiddel foglalkozni, vagy nem az érzéseidet belevinni. Azt szoktam mondani, hogy ha én az érzésemet vinném a munkahre, belehalnék, vagy belehalna az a munkahely, mert a nap végén magáemberként egy annyira érzékel, minden hülyeségen pityergő ember vagyok. Nem volt az a világ, ilyen megengedett. Tehát én arra még emlékszem, amikor egyszer az már nem is a bank volt, amikor sírtam. Például, hogy úgy lecseszett a főnök, amikor totális hülyeségért, hogy sírtam. És mennyi az nem tudok ezzel, mit kezdeni a feleségem és a sír azzal se tudok. Tehát, hogy így ennyiben mások adnak azért férfi ritkán sír lenne a munkahelyen, már mostanában már látjuk azokat a munkahelyeket nyilvánosan is, egy parlament egy közvetítés. Sirok, mutkor egy podcastban látom, az nagyon tetszett egy felső vezető férfi, amikor arról beszélt, hogy romai gyerekeket támogat, és megjelente a könyv az. Úgy változik a világ, szóval ez volt nyilván ez az állat.

SPEAKER_04 1:05:15

Ez is egy új.

SPEAKER_01 1:05:16

Persze, de ez már önbizolom, önbizolom kérdése is, hogy ott van, tehát, hogy az embert megmeredem mutatni, de ez volt a standard viselkedési mód tulajdonképpen, hogy a világ az eredményekről szólt, kevésbé nem foglalkoztál te azzal, hogy az alkalmazottad miben van, hogy van. Nyilván emberként tud, ha valami van, de nem az, ami most van, hogy a cégek pszichológust biztosítanak, meg pszichológiai biztonság, meg apaszabadság, meg az érzések, meg egy nagyon másfajta világ. Az emberek változása, ez a lelki, önismereti dolgok előtérbe kerülése repesztgeti szerintem ezt a burkot, ezt a falát. Tehát még csak rezheti, az gondolom, sokkal többet beszélünk róla, sokkal többet van porondon, megvan az irodalom, de azért szerintem még nagyon-nagyon-nagyze van a valóság.

SPEAKER_05 1:06:19

Ha jól érzem, vagy jól érzékelem, azért az önismeret az egyik olyan témakörömben tudsz sokat segíteni egy vezetőnek. Mik azok a lehetőség, akik amikre szükséges lenne egy vezető. Az önismeret azt most betépeltem, de amit mondtál, az utódok nevelése például azt szerintem ide kapcsolat. Mik azok a témakörök, amiket egy mai, ebben a változó korszakban levő vezetőnek egyébként minimum figyelembe kellene vennie, amikor átgondolja, hogy ő hogyan áll a saját lábán.

SPEAKER_01 1:06:50

Mindennek az alapja ez az agyon rágott csont az én ismered tényleg. Tehát ha én nem tudom, egyh tudom, hogy milyen vagyok. De mit jelent az mire, hogy reagálok, honnan jövök, mik a triggereim, mik a sebeim, mikre reagálok hülye. Milyen, amikor fáradt vagyok, frusztrált vagyok, mivel hatok rosszul a másokra. És ugye ez még csak a kezdet, hiszen ugye az önismeret vagy azolás, amit hallgatam évtizedekig, hogy ilyen vagyok, nem fogok megváltozni, én vagyok a főnök, megszokjatok, vagy megszök. Az önismeret így módon sokat nem ér. Ami a fontosabb lenne az, hogy az önismeret tudatossággá formálódjon, hogy ha tudom, hogy szangvinikus vagyok konkrétan, vagy türelmetlen vagyok, hogy szívesen urokábolve, de szem mindenki tudja lekövetni. És én azért vagyok felelős, hogy belül kihozom a legjobbat, hogy őket motiváljam, elkötelezeté tegyem, akkor nekem kell azonosan még, de nagyon tudatosan úgy viselkednem, hogy az önismeretet arra használjam, amire való. Mert egyébként, ha jobbá teszem az ő életüket, akkor az enyém lesz jobb, hogy ez visszaad. Az önismeret az azért utána. Motivációdat, és az emberismeret meg azt, hogy megérted, hogy ő nem olyan, mint én. Te nem vagy olyan, mint én. Tehát, hogy ne is akarja lakolyanná tenni, és arra figyeljek, amikor kommunikálunk, hogy téged mivel tudlak. Nem a saját motivációmal. Az lehet hasonló, vagy ugyanolyan, de 10 emberi biztos nem lesz ugyanolyan. És a köztük lévő dinamikák lett az emberismeret, és ezért dolgozik ennyit ezeken a számokon, hogy miért jön alacsony, vagy az ennyire alacsony az elkötelezettség. Tehaz tényleg gyakorlatilag 12%-a Európában a vezetőket beleértve, 16%-a vezetőknek, 10% alkalmazottaknak elkötelezhet. 16%-nyi vezető, 10%-nyi ember próbál rábírni. Az összes többi az ugye abban van, hogy megcsem a minimumot hagyjábék.

SPEAKER_05 1:09:09

Ezt el tudom fogadni. Tehát a 10%-ot, azt abszolút értem, hogy bejár dolgozni azért mert most egy szörnyet.

SPEAKER_01 1:09:14

Nem, a 10% az, aki tesz, aki elkötelez.

SPEAKER_05 1:09:17

Igen, igen bocs, hogy a 90%-ben jár dolgozni azért, mert kell a pénz hóvégén, és ennyi a motivációja adott esetben, és még akár ez se sok. Közül kerülnek ki ugyezok, akik már lélekben felmondtak a kategória. És a 10% az, aki tényleg bevonódik, mondjuk egyben.

SPEAKER_01 1:09:32

A kiadon az túl, és még akarsz. Úgy az, aki úgy jött és lelkes, majarálja a gépet. De képzeld el, hogy a másik 90, vagy nem 90, de egy nagy részüket ha mozgósítanád, hogy az mit jelenttivitásban, innációban, gondolkodásban, leleményességben.

SPEAKER_05 1:09:51

Abszolut. Tehát, hogy ha legondolok, amikor én tárgyalok egy céggel, mondjuk egy hatékonyság nővelő trading kapcsán, ahol az egyik év az szokott lenni mindig, hogy ha egy olyan munkatársra tudunk utána nekik visszadni, aki jobban átletja a feladatait, aki motiváltabb lesz, aki fenntarthatóban lesz hatékony, azzal egy jobban fog dolgozni. Biztos, de hogy a fluktuációt csökkentjük a cégnek. Ez egészen biztos. És azt mondom, hogy sajnos tök nem értem a 90%-ot tényleg. De ez az, amit meg kell tanítanunk most a hallgatóknak, hogy hogyan tudnak ezelteni. Tehát ez a 90% nem vált, mert megszokás, mert félsz, mert bizonyosság. Én is volt, voltak ilyen ismerőség, akik tényleg 20 éve dolgoztak otthon dolgoztunk, és látszott rajta, hogy nem szeret. Még biztattuk is, hogy figyelj, akkor ott van nézd ott egy állás, ott egy álás. Őt ismered minden adott volt hozzá, és azt mondta, hogy nem mert, hogy nem mer. Ezt tökélegem.

SPEAKER_01 1:10:54

Nem fogsz tudni mindenkit motiválni. Nekem ez egy nagyon fontos tanulságon volt az életben, hogy amikor volt olyan kollégám, hogy én láttam benne azt az aranyat, amit ki lehetett volna hozni, de ő nem vágyott egy olyan pozícióra. Nagyon vágott az esze, de mondjuk egy lustáví pus volt. De annyira volt csak lusta, hogy nagyon jó dolgokat tetle az asztalra, mondjuk kevés órában is többet, mint valaki, akinek nem úgy vágott az esze, és többet dolgozott, de nem akar. De ott van egy csomó ember, akin valamivel megölik a motivációért, pont ezzel a kontrolmával, az agy ellenőrzéssel, a mikromanedsmentel, például egyrészt az, hogy hogyan kommunikálok, például. Azt szokták mondani, hogy az ötletek egy nagy része hülyeség. De attól nem úgy kell kommunikálni ez mekkora a ököltség, amit mondtál, hanem úgy, hogy az emberek merjenek ötletelni. Az, hogy én aprosságokon keresztül, hogy hogyan kommunikálok, egyáltalán felismerem el, hogy mennyivel jobbat te ötleted. Vagy az a gondolat, amit te mondasz, vagy hogy én nekem az nem jutott elszembel. És a másik, hogy ugyez a kontrol, amit mondtam, meg a mikromanésben abban, hogy mindent tudok. Ha eljutnának oda, megint az önismereten keresztül a elengedés nem szeretem ezt a szót, de legyen elengedés. Hogyha eljutnának oda vezetők, hogy érdeklődnek az ember iránt. Az egy ilyen mitosz, hogy a teljesítmény, meg az emberközpont nem fér meg. Én azt gondolom, hogy az emberközpontág abszolú tudja hajtani a teljesítményt, mert hogyha most itt van a teljesítmény, azzal a 90%- motiválatlannal, egész biztosan egy részüket elkezd emelni, el fogod kezén növekedni a teljesítmény. És hogyan tudod őket bevonni? Tényleg úgy, hogy egy figyelemhiányos világban elkezdesz beszélgetni. Elkezdesz érdeklődni, de nem úgy, hogy megkedezed és tovább mész, hanem meghalod a válaszát, hogy egy kicsit leállítod a saját mozidat, és elkezdesz kommunikálni. Elkezdesz visszajelzést, adni, megerősítést, adni őszintén, nem bústítálni. Az embereknek nincs valjuk azzal, hogyha te kritikát fogalmazol meg, ha tudják, hogy az őszintés építő jellegű.

SPEAKER_05 1:13:15

Éreztem a személyes sztorít a háttában, amikor ott a motivációs kudarcról beszéltél, hogy valakit nem tudsz úgy motiválni, vagy nem kell, vagy nem kellene úgy próbálni motiválni, ahogy szerinted az jó lenne? Mennyire éred meg ezt tényleg kudarsz neki, hogy élted meg akkor, amikor ilyel találkoztál, és mondjuk ma már önismeret meg tudatosság vonalon adott esetleg más onnan, egy kicsit távolabról tudod ezt adott esetben nézni. De ott érzés, amikor ezzel találkozol? Te a legtöbbet, a legjobbat adod, és mindent megpróbálsz, és a végén már eltolod az egészet abba az irányba, hogy az abszolút segítő helyett egy ilyen totál toxikus mindenben beleszólós vezető, szemben annyira segíteni akarsz. Mottam már ilyen sztorikat is, hogy igazából az a probléma, hogy mindenhol ott van, és mindenkinek fogja a kezét az ember. Ez egyfajta mikromanedsben, nem szakmai, hanem inkább ilyen érzelmi.

SPEAKER_01 1:14:08

Nem, ezt erről szó nem volt. Tehrész én nem vagyok, ez az agyonyáskodó típus, tehát én nagyon hiszek abban, hogy nem szülőként gyerekeket nevelek a munkahelyen, és nem irányítok. Tehát, hogy ugye az emberben ott van a három éra felnőtt a szülő a gyerek. Én nem szülőként vagyok, jelen, hanem felnőtt emberként, és mivel a gyerek foglalkoztatása nagy választokban tilos, ezért nem is gyermekek vannak ott, hanem felnőttek. Egyébként nem kudarc, ez egy szinte nem jutott eszembe, mint saját kudarc. Én ő miatt sajnálta, mert amúgy egy nagyon értelmes, nagyon jól kommunikáló, jó eszű srác volt, aki arról volt ismert, nem vezetőm volt, hanem egy vezetőm alatti, nem tudom, egy juniorabb ember, nagyon vágott az esze, és nagyon jól kommunikált, és olyan jókat mondott, tehát én láttam azt, hogy belőle mi válhatna, ha ő szorgalmasabb lenne. De a szorgalmas értsd úgy, hogy ő szokták mondani, hogy az ember a 8 órából ilyen ötöt-hatott dolgoz a többi az pisi szünet, megbeszélgetés, meg kávés. Ő nem tudom, mennyit merül még egy cigizetés ráadásul. És mindig szoktam mondani, üdvözl Leki Hósi, hogy mi mindenre vihetné. Aztán született egy babájuk, és babájuk gondoltam, majd akkor innentől az apa, ki akarja tartani a családját, nem született meg benne ez a vágy, és elmegyar ezt, hogy bélne nincs ez az ambíció. Tehát ez nem egy kudarc volt, inkább egy nagyon jó tanulócke, és azóta is szereltem ezt a példát, hogy vegyük észre, hogy ki itt mi motivál. Teljesen úkél, hogy valaki alkalmazott akar maradni, valaki kisvezető, valaki nem akar felelősséget, van, akinek a kényelme fontosabb.

SPEAKER_05 1:15:52

Ez nem zavartott. Nekem van ilyen kollégám a csapatban most, akiben látom azt a ragyogó potenciált, hogy lehetne ő az utódon, hogy ha itt marad velünk annyi ideig. És azt látom, hogy hoz döntéseket, nyilván egy tiszteletbe tartok, és ezzel 20 határokat kettőnközészakmai szempontból, hogy mennyi az az idő, meg az az energia, és az a fókusz, amit rám akar szánni.

SPEAKER_01 1:16:20

Ez ugyanaz, mint amit a lányai dal kapcsolatban mondtál: az, hogy én mit gondolok a világról, vagy hogyan nézem a világot, az rólam szól. De ő egy felnőtt ember. Ő most valahogyan gondolkodik, valamiben van. Egyébként az nem zárja ki öt év múlva máshogy legyen. Ki vagyok én ahhoz. Ki vagyok én ahhoz, még csak nem is a neje vagyok, hogy haló, több pénzt hozhatná haza, vagy sikeresebb lehetne és büszke lehetnék rád. Ki vagyok én ahhoz, hogy én döntsem el, hogy ő milyen úton halad. Tehát itt van az, hogyha két felnőtt ember beszélget, akkor mindamellett, hogy van lehetőséget hatni, terelni az embereknek a karrierét, támogatni, de azért, aki ő maga akarja, tehát én nem akarhatom segítőként, hogy az nem tud működni egy segítőfélrelációban, hogy én akarom, és ő nem akarja. Nem tudod te megcsinálni helyette, nem tudod meglépni, nem tudod eldönteni, tehát támogatást tudsz nyújtani vezetőként is, meg támogató fejlesztő szakemberként is. A másik kell, hogy akarja, és mivel egy felnőtt ember szívejogod dönteni a saját életéről, és ugye a pszichológis azt mondja, hogy ha visszatekintesz, és nincs olyan, hogy mit csinálnál jobban és másként. Ott akkor, ami belőle jön, a minyen vagy, te azt tudod lépni, úgy döntesz. Hogy abból misülki, vagy miért jó, vagy mi mindent nem tudsz a másik emberről, hogy ő miben van. Nem vagyok az anyukája, nem vagyok a pszichológusa, vezetője vagyok, hogy ha ez túlmegy azon a határon, ami akzeptálható, ami nem jó a szervezetnek, az egy máskerés. Azért hangoslőszem, hogy nem arról volt szó, nem arról volt szó, hogy olyan ugye egy kedvelt, okos ügyes fió volt, akinek megvoltak az élet prioritásai. Tehát, hogy nem kudarc volt, ez ő miatt sajnáltam, de ez rólam szólt, hogy én láttam, hogy többre vihetni, de nem erőltethetem. Tehát én nem jelöhetem ki neki, az úgy. Egyébként, ez például egy nagyon rossz vezető, topvezetői szokás láttam számos példát, hogy topvezető azt mondta, hogy oda kell, hogy menj, soha nem kérdeztek meg, tehát vannak azok a vállati struktúrák, oda mész, ha nem tetszik, akkor nyílik az ajtó kifele. Ez utána vezet oda, és lehet, hogy ez egy válasz, ez mi a jó, hogy én mondom, kidet hoztad be, ezt a gondolatot, hogy ez vajon mennyire járul ahhoz hozzá azokban a vállalokban, ahol ez így van, hogy az emberek esetleg kiégnek, demotiváltá válnak, mert nem a sok munka tesz olyan, hanem az, amikor azt sem adem szeretsz. És én nagyon sok embert láttam, akiknek bele kellett álljuk pozíciókba, dobálták őket egyikből a másikban, még ott meg semelegedtek, meg se tudtak változtatni a váltni. Vértet pozícióknál igen vannak szervezetek, ah nagyon gyakori a rotáció, de nem kérdezik meg, hogy azt akarod-e, hanem hogy most oda mész.

SPEAKER_05 1:19:19

És ilyenkor mit tesz a segítő?

SPEAKER_01 1:19:22

Most én nem ügyfelekre gondoltam, hanem én most a múlt nagyvállalati tapasztalatom.

SPEAKER_05 1:19:26

Tudom, csak ha mondjuk egy valaki egy ilyen helyzetben kerül oda hozzád, hogy berakták egy olyan környezetbe, ahol szakmaiilag el van ismerve, anyagilag el van ismerve, de tökre nem akarja csinálni.

SPEAKER_01 1:19:37

Ugyan attól függ, mivel jön? Haz lehet nem biztos, hogy azért, mert berakták, hanem egyszerűen valamelyik szeretet, de már nem szereti. Már nem akarja, már váltani, hát akkor leásunk oda, hogy mi az, amiért visszatartja, hogy mi az aért nem tud a holt pontról kimozulni, illetve tényleg esemilyen motivációja. Van-e elképzelés az útról, ha nincs, akkor tudben a szerepben lenni. Benne akar be maradni, és nem biztos, hogy megtalálja, vagy kilép, és akkor elkezdik keresni, elkezdi irányokat kipróbálni, például. De ugye által nem azzal jönnek hozzám, hogy itt rosszul vagyok, de itt akarok maradni, hanem itt már nem vagyok jól, de félek váltani. Vagy féleg hátralépni. Vagy mennék előre, de attól félek például. Vagy éppen már kineveztek, de megijedtem hirtelen, tehát akarta is kinevezték, és aztán van egy döbenet, vagy rájön, hogy a szélei azok nem elégek, nem elég aktuálisak, nem elég erősek. Vagy azt hiszé, de lehet, mert ugye lehet, hogy benne volt, vagy egy céget is váltott, és ismerte a céget, ismerte a rendszereket, az embereket. Most hirtelen más közek, sokkal magasabb pozíció. Úristen nem látok rá mindenre, ott volt X-rend, itt van Tiszer X rendszer, tehát ilyenkor a holpontról kell megnézni azt, hogy mi az, ami visszatartja, mitől fél, és egyszerűen felépíteni azokat a kapaszkodókat, szineket, tudás. Ez néha ismeret, néha tudás, néha bátorság, néha elengedés, hogy attól függ, hogy mi dolgozunk.

SPEAKER_05 1:21:12

Na az megint azért egy önismereti utazás, ahol adott esetben tudod fogni a kezni annak a kiálló hozzád, hogy segíts neki. És akkor megint visszakerültünk azon ismerethez, hogy akkor ez lesz az alapjának is. Most azt mondom, hogy ezzel még nem foglalkoztam. Hol kezdem el?

SPEAKER_01 1:21:27

Önismeretem. Igen.

SPEAKER_05 1:21:29

akartam belásni magamat ebben a témában, nem került még elém a fogalom, inkább szakmailag képeztem magamat, inkább másokat hibáztattam, akármi. És azt mondom, hogy ez most nekem tetszik, akkor hogyan vágják ebbe velem azt, hogy ismerjen meg jobban magamat. Oké, hát együtt élünk 40 plusz éve, és akkor ennél jobban senki nem ismeri önmamat, hozzateszem. Az elmúlt szerintem most már 6 plusz évben nagyon aktívan foglalkozok én is a témával, mert megtalált engem a témamenet közben. Pontosan tudom, hogy tényleg egy nagyon mélyveremben készülünk ezzel beugrani. De aki még nem érezte ezt, hogy nem tapasztaltom meg azt, hogy kezdjen hozzá?

SPEAKER_01 1:22:07

Jó keresd, most kutak a fejemben, hogy találkoztam a mostanában emberrel, aki 40 éves és nem foglalkozott önismerettel, nem tudom, hogy van ilyen ember, te ismeri szet egyébként.

SPEAKER_05 1:22:18

Hát viselkedés alapján szemben valamolni.

SPEAKER_01 1:22:20

Visekedés alapján ez az önismeret, amikor ugye azt mondtam, hogy nem válik tudatos hatással, hanem a igazolásban marad. Igen.

SPEAKER_05 1:22:28

Igen, ilyenekében szerintem egészen sok van.

SPEAKER_01 1:22:31

Igen, hát én inkább azt látom, nagyon sok olyan ügyfelem van, aki agyon van képezve, tényleg, tehát hogy annyi járt terápiában, otthon van olvas, tehát otthon van a témában, olvasott, podcastokat hallgat, kognitív szinten megérkezel. Tehát nagyon meg tudja magyarázni önmát, mindenre van válasz.

SPEAKER_05 1:22:54

Tárgyításban felkészülni.

SPEAKER_01 1:22:55

Tárgyításban köszönöm azó fantasztikus, ő igazolásban van, illetve tudja, hogy abban van. És ott inkább szerintem abban az irányba kell mozni, hogy hogyan lehet a tárgyatást meghaladni. És ugye én nem tápiát csinálok, tehát nem az, aki a sebeket gyógyít pszichológusként, hanem én azért abszóta múltat ismerve, felismerve, felhasználva a jelenben, meg a jövőben dolgozunk sokkal inkább, és megnézni azt, hogy tényleg azok a triggerek, motivációk, sebek, félelmek, elakadások, minták, családi minták, felvett maszkok, felvett viselkedést, hogy ezt hogyan tudja megugordni. Ennek nem mindig ugye a pszichológus az eszköze. Egyszerűen azért nem, mert nagyon sokszor a pszichológus egy ilyen válveregőtős támogató segítő nagyon sokszor, én azt gondolom, hogy sokkal inkább ütős, bátor kérdésekre, elmozdításra van szükség, amikor valaki feltes olyan, tehát az ügyfőszok mennyesében látok. Tehát amikor írtelen tudod megállok ki és a levegőben. Mert de valójában szerintem azért erre van az embereknek szüksége, mert ez tud olyan felismeréseket hozni, vagy kimondani, mert azt látom, és lehet, hogy tényleg inkább ilyen, mert lehet, hogyha valaki nem foglalkozott önismerettel, de nincsenek traumája, azt mondom, akkor mennyi haza, olcsóbb lesz, ha veszel pár könyvet, meghallgatsz podcastokat, akkor ne hozzám gyere. Ha nagyon komoly traumáj és sebei vannak, akkor kezdjél egy pszichológushoz, az is olcsóbb lesz. Ugye én nagyon sokszor elfoglalt, egyébként okos emberekkel beszélgetek, akiknek még a tudásuk is megvan, mert már foglalkoztak vele, de nekik kell egy gyorsabb megoldás, amikor tudják, hogy ezt csinálom, de hogyan tudom azokat megugrani. Mi az a lépcső. Tehát az ap volt egy ilyen beszélgetésem, hogy tényleg a minden létező módszer kipróbált a most idézőjelbe téve a jó és meg a pap és a mindent is. De fél, akkor tényleg nézzük meg azt, de úgy, hogy nagyon őszintén, brutálisan őszintén, amik szinte saját magadnak nem merk bevallani, mert kényelmetlen, mert szégyen, mert kellemetlen, mert nem tudom én különböző módon, hogy azt mondom, igen, most ezt tartok, azt tartít, amasztart. És azok a mondató, gondolatok, nem akarok példákat hozni, vagy hozok, akkor tényleg az, hogy senkivé válók, eltűnnek körülöttem, félek. Tehát ugye nem szívesen fölek a férfiak olyan szavakat nehezen mondanak. Néha kell, hogy bőgnek ott egy sort például, és az is rendben van.

SPEAKER_05 1:25:45

Persze, mert ez nem macsó.

SPEAKER_01 1:25:47

Hintem a macsó korszak lejárt, azt így ti tartjátok magadokban ezt a képet már a kiállőzést kérek.

SPEAKER_05 1:25:55

Nem, egyébként a leggycesebb az, hogy nem tartom magam annak. Szerintem a környezetem sem tartom annak, mert ilyen békés embernek tartom magam. De ezzel együtt is van kócs ismerősem, akivel szoktam beszélgetni. Őn kellőképpen szokkimondó, és így beáll olyan témákban, hogy ma nagyon szokat, és neki szoktam mondani. Nem tartom magam magam annak, mégis van bennem egy ilyen, és akkor itt tudom, hogy a hozott mintáimat próbálom pótolni, amit én nem kaptam meg. Hogy a férfi ember az nem panaszkodik, az nem sír, az mindent meg tud csinálni, minden össze tud hozni, és nekem az a dolgom, hogy egy sebeszhetetlen szikla egy hegy legyek, ami megfogja az összes vihart a szeretteim elől. Aholott ez egyébként lehet, hogy simán ártak is még a saját környezet családomnak is, hogy nem hagyom, hogy megfújja őket egy kicsit szél. Zárra bezárva. Tehát, hogy alapvetően azt gondolom, hogy leáldozóban van. Egyébként tényleg ez az éra, és nem feltétlenül rossz dolgo.

SPEAKER_01 1:26:53

És kivárja ezt el tőled.

SPEAKER_05 1:26:55

Én. Ez teljes mértékben tisztá vagyok és dolgozol valami.

SPEAKER_01 1:26:59

Ott olyan naív fiú vagy nem? Úgy elhiszed magadról.

SPEAKER_05 1:27:03

Én hiszek ilyen naív dolgokban. Tehát, hogy nekem vannak kanalveim, amire azt mondom, hogy kilógok veles sorból, de hogy nekem ez teljesen okés vagy élítok.

SPEAKER_01 1:27:13

Akkor már a képnem igaz, mert hogyha minden telsza váladon, akkor ezt egy naiv fiú nem bírja a ellen.

SPEAKER_05 1:27:19

Nem mondom, hogy könnyű. Meg ezért én is dolgozok egyébként tényleg napi szinten. Én hiszek az emberi jóságban. É hiszek a becsületességben, én nem hazudok. Tehát, hogy ilyen ilyen kis apró picisz szilyen kis téglából építem föl magamat. Nem szoktam. Nem éri meg. Ott szoktam én is azt a fajta hazugságot elkövetni, amikor igazából az igazság nem visz előre semmit, csak fájdalmat okoznak, akkor nem kell kimondani.

SPEAKER_01 1:27:48

Igazad lesz, hogy boldog leszel.

SPEAKER_05 1:27:50

Igen, annak nem feltétlenül. Ha építőkritika, akkor még mindig mérlegel az ember.

SPEAKER_01 1:27:56

Most én boltam tudon naiv fiút, tehát igazából a beszélgetések arra szólnak, hogy ezt a burkot, amiben vagyunk. Mindig valamiben vagyunk. Teh van egy kép saját magunk. Annak a képnek akarunk megfelelni. Fölépítünk egy képet, valahová tesztük magunkat, hogy vannak egy nagyon magas polcra, vannak inkább fordítva lefele, hogy hogyan lehet ezt a burkot kicsit kikezdeni, vagy repeszteni, és akár ilyen tükröt tartani. Tehát, hogy amikor az van olyan, nem tudom, milyen sikeres cégvezetés pont ezt gondolja magáról is mindenki, de mondjuk minden nap felhívja az anyukáját, hogy megkapja a napi lecseszést, akkor azért látszik, hogy én nincs pariban. Ezért hoztam be Paintból, hogy ha te azt gondolod, hogy a világ minden terhet a vádon elviszed, és a családod az összes széltől megolvod, tehát, hogy valójában erre egyetlen ember nem képes. Egyszerűen nincs egy embernek ez a lehetőségében, a kezében, mert mindig történhet fel. Most itt őszülem beszélgetsz, nem jó példa, de hogy most, ha lányod az utcán sétál, akkor történhet vele azt, hogy átmegy egy autó a lábán. Tehát valójában nem áll az a szkill a kezedben. Hol engedem el azt, és valószínűleg a lányot se azt várja, mert akkor te minden szent pillanatban a lányod mögött kéne, hogy menjél két méter, de akkor sem tudom, hogy ráesett a fejére a téglösmentet. Tehát, hogyha egy picit ilyen, akár ezek most egy utat példani. Nem, ezek én buta példák voltak, csak azért, hogy nézzük meg azt, hogy amit én gondolok a saját világomról, meg hogy mit várnak tőlem, az lehet, hogy egy szinte naív képes, hogyha megszom ezeket így. Vagy hogy a lányomnak én designolom az, hogy hogyan fog jól élni. Hát most még ő se tudja, majd ő kifejleszti, megtalálja az útját, így vagy úgy kerülökön. Tehát valójában, amit te elmondtál, ezt tudod átadni, hogy becsületes, hogy jó gondolkodjon a világról, vagy valamilyen értékrendje, találja meg mindig a kiutat, akkor is, ha nincs mellette. Valóban ez a legtöbb, amit adhatsz a hitet. Vidjuk a hit az, hogy az emberek alapvetően jó, tehát itt leszek vagy én, vagy egy másik jó ember, és utána rábízod az életre meg az ő saját erősségére, lelényességére.

SPEAKER_05 1:30:09

És kivel beszélget a kocsm, amikor segítségre van szüksége.

SPEAKER_01 1:30:18

Pszichológusra van szükségem, és vannak azok a helyzetek, hogy tovább ezért az évele az nagyon erős volt, egyszerű négy embertem el két hónap alatt, szóval ezért nagyon megdolgoztam magammal. Meg van szupervizorom is. Nyilván azért én nagyon sok emberi történetet hallgatok végig, és szerintem jó ezeket úgy végig beszélni. Tehát nyilván tisztában vagyok a saját szerepemmel, és az, hogy én kívülről tudjak tégedni, az nagyon fontos, mert ha te benne vagy egy akármilyen gödörben, egy vezetői vagy széges vagy egy élethelyzetben. Nem az a dolgom, hogy belemárszok a gödörbe, hanem segítsenek meg az adatálszom a létrámat, hanem segíthetek megtartani létre, de találd meg a létrát és a kivezetőt. De az, hogy megérintenek történetek. Nyilván, mert egyrészt emberből vagyok, mertzékeny. És hát még inkább nem csak azok, amelyek kell nekem volt dolgom, de hogy tényleg az emberi életek és sorsok, és amíg olyan emberek vannak, és ezt ugye nem gondoljuk, mert nem látjuk, mi, hogy valamit gondolunk a másik emberről. Az gondolom egy időről időre jól az ember leül, és egyáltalán ki tesz iventi lálunk. Nekem jó, tehát nekem már van egy ilyen önvédő mechanizmusom. Ugye megtanultam a gyerekek mellett a szüleim 22 évig betekeskedtek, és álltam mellettük, hogy ez én sokat dolgoztam és fejlesztettem. De a pszichológusok meg a kocson keresztül, azért én is tanácsadóként is dolgozom, nekem is vannak, amikor olyan területre tévedek. Valamilyen területen szakemberre van szükségem, akkor ott a tanácsadók, akiknek meg az a munkájuk, mert jobban csinálnak dolgokat, akkor tőlük tanulok velük beszélgetek.

SPEAKER_05 1:32:19

Ennyi emberi történet mellett, amiben az ember nyilván próbál nem bevonulni, mert azért az feldolgozhatatlan len, hogy ha mindig bemászni a mellék a gödörbe. Mennyire nehéz ebből kimaradni, vagy inkább úgy kérdezem, hogy mennyire nehéz visszamászni, amikor véletlenül bevonulsz, és érzed, hogy hatnak rád azok az érzelmek és azok a történetek, amiket hallasz?

SPEAKER_01 1:32:41

Én szerintem nem nagyon más szok bele. Tehát, hogy valahogy már ez megvan, nagyon meg tud érinteni, ha azok mellett megy ember vagy könnyezik, én nem az a hideg, nem tudom, én, psziáter vagy pszichológus vagyok, akinek ugyanúgy, aki ilyen hidegen végighallgatja, hanem és nekem ez oké is, és szerint az ügyfeleimnek is, hogy én szememben ugyanúgy otcsok a könyv. De akár egy kedves szeretettel és történetö valaki valami olyat mester az ugyanúgy meg tudhatni. De én azt gondolom, hogy én jó vagyok, hogy tényleg úgy maradok kívül, hogy ott vagyok velet együttérzően, de nem úgy, hogy én is beleesek a gödörből és érzelmilek kimerüljek. A történetek egyébként néha azért is úgy kimerítőek, hogy én azért ilyen három-négy órákat, két-három órákat beszélgetek egyszerre egy emberrel, nem ilyen egyórás vagy ötven perces. Szexiokban, tehát ez maga már fárasztó, ha egy emberrel ott vagy, és én ott vagyok. Tehát én ott vagyok 110 százalékban, most sem máshol vagyok, tehát veled vagyok. Tehát, hogy nem dolgozom futószalagon, hanem én pontosan tudom, hogy már nem tudom, hogy egy történet kettő vagy három vagy három és fél óra lesz, mert nagyjából ilyen van egy félnél már igen, akit ismerek, vagy előre megbeszéljük, hogy akkor hány óratunk be. De mondjuk egy új félnél azért ott hagyok rá időt. De utána vagyok időt regenerálódni is. Tehát olyan pontosan tudom, hogy akkor én ott el vagyok a magam csöngyében, kivonulok belőle. Tehát nincs az, hogy adják egymásnak az ajtó kilincset direkt az szertár. De még egyszer pontosan tudom, hogy én úgy tudok segíteni, úgy tudok támogatni, hogy én megpróbálok tényleg az a lejő velem szembe, és azért bocsánat, én nem kríziseket kezelek. Tehát én nem pszichiátriai esetekkel foglalkozom, hanem csapadinamika, vezetői dilemmák, tudom, én üzletfejlesztési. Nehéz például az a helyzet, ha már érzelmileg, amikor az apa meg a fia, apa meg a lánya, és látod a dinamikákat. Ott nagyon észnél kell lenni. Ott például nincs az a bevonulás, mert én vagyok az, aki amikor érzed, hogy feszül a helyzet, és akkor én gyakorlatilag az egyik meg a másiknak vagyok a tükör. Tehát ugye tudnom kell azt is, hogy mikor melyiknek a nem is, hogy a pártján állok, de hogy merjem azt mondani, hogy bocs, most, mert ugye, ez is a nagy különbség, hogy egy coach nem mond véleményt, vagy egy pszichológus nem mond véleményt, tehát hozzám azért olyan emberek jönnek, akik pontosan kíváncsiak a tapasztalataimra, megoldásokra, az ismereteimre, és az nem azt jelentő, hogy én rnyomom azt, hogy hogy kell csinálni. De végig beszéljük, végighallgatják. Simán, ha itt hárban beszélgetnék, akkor azt tudom mondani, hogy szerintem most neki van igaz. Vagy én vele értek egy, de az is rólam szól. De ha azt a másik két embert az érdekli, vagy elkezdünk érvelni, és ott észen kell lenned. Tehát ez nem egy érzel, vagy érzelmi din amikon persze, hogy van benne, mert ott nem tudom, én két családtag, vagy ott ő két tulajdonos, vagy ott ő két vezető, ugye ilyen is van. De ott akkor tudod a helyzetet kezelni, ha te ott maradsz azzal a szakmai vezetői eszköztárral, nem akar azt mondani, mert nem vagyok egy hideg típusú ember vagy hideg fejjel, de hidegfeljel lehet igen, csak nem hidegen belül érzem a mentesel, hanem hideg fejjel.

SPEAKER_05 1:36:19

Ez azt nem olyan egyszerű megkülönböztetni a kettőt szerintem.

SPEAKER_01 1:36:25

szerintem figyelj az, hogy valami megérint érzelmileg, és persze, hogy megérintet. Én értem azt is, amikor nem tudom én két hete könyve lábad a 70 éves úrnak a szeme, hogy én ezt csinálom 30 éve. Mi lesz vele? Mhalok, ha nincs szigem, és a 40 éves megszintén elmondja, hogy de én meg már azt nem bírom, hogy nem tudom, hogy mi a jövője a családomnak. Ha te még élsz 20 évig, most kezdjek azonban, hogy meghalsz, hogy hallgatod ezeket a beszélgetéseket. Tehát érzelmi le, és akkor ott vagy, hogy nekem meg egyik szülőm sincs, és akkor én még egy olyan mondatot is, amikor azt hiszem, hogy oda oda tettem, hogy az annak is lehetne örülni, hogy meg vagytok egymásnak. Egy vicit néha, tehát, hogy most ezt szakmai, vagy nem szakmai mondat arról lehet vitatkozni, de hogy néha merné kell olyan mondatot is oda tenni, ami lehet, hogy szakmilag megkérdőjelezhető, egyébként annyira megállított és átformálta a dinamikát.

SPEAKER_05 1:37:21

Pont ezuteszem a nekem is, hogy ez a kérdés egy olyan valakitől, mint te, aki nekem megvan az a családi háttere vagy személyes háttere, ez nem egy szakmai kérdés szerintem.

SPEAKER_01 1:37:33

Te nem is látod már most is. Most is dolgom van azzal, hogy oké, szélni nem sírunk. Tehát hogy az, hogy érzelmilek, hogy az egy dolog. De amikor azt láttam, hogy tudod, hogy testem másban vannak, hogy néha nem a racionalitás, hanem néha az, hogy elmondja, hogy ilyen megél az apám. Oké, neked még van apád. Maj lesz, amikor nem lesz, tehát lehet, hogy most van az a lehetőség, hogy megbeszéljetek. Tehát az, hogy mi billent át egy embert, és hogy megengedhető el, most lehet, hogy a pszichológus azt mondani, hogy nem. Tehát az a pszichológus, de nem is hozzád megy az ügyfélesen. Az ügyfélrel, ő ezzel jól van, anélkül, hogy én belemásnék az életébe. Te semmilyen módon az gondolom, ez nem ártok, és néha egy-egy bátor mondat. Néha egy-egy olyan mondat, amit lehet, hogy valaki megkedel szakmailag, vállalom akár itt is, ezért nem terapeutaként dolgozom, és ezért nem.

SPEAKER_05 1:38:32

Igen, de sőt, nem is igen, és inkább, hogy én azt érzem meg a saját tapasztalatom inkább az, hogy amikor egy-egy komoly megbeszélgetésben, ami szakmai beszélgetés, mint a te esetedben is. Ha ott be tudok dobni egy olyan kérdést, amivel kisiklatom a gondolatmenetet, onnan kezdünk előszintén beszélgetni.

SPEAKER_04 1:38:53

Így van.

SPEAKER_05 1:38:54

És egy személyes komment ilyenkor a terészedről is, hogy legalább még vagytok egymásnak, mert megélted azt, te megéred azt, hogy mi az, amikor nincs.

SPEAKER_01 1:39:01

De lehetnének szülem, és akkor is bedobhatnám. Ha még élnének a szüleim, ha belegondolsz, ugyanúgy a helyen lenne, hogyha azt mondanám, hogy fél óráva ezelőtt itt olyan embert, akinek meg már nincs.

SPEAKER_05 1:39:12

Igen, vagy nem beszélnek. Te eseteted a más azért az érzelmi, mitöltet ilyenkor.

SPEAKER_01 1:39:17

Más, de nem teszem hozzá. Tehát, hogyha ugye nem feltétlenül most, hogy belegondolsz, nem azt tettem hozzá, hogy nekem lesz van tud, hanem ti itt vagytok egymásnak. Az viszont tényleg van, amikor családok válnak szét, nem kell ez családi cég, a politikaválasztott egy családokat, vagyon bármi hülyeség szét tud választani, tehát amikor ott ül egy apaki nem akar hátralépni, akkor be szoktam hozni mások példát, és vannak ismert példák is, amikor kiszállt a gyerek, mert azt mondta, hogy ezt nem csinálja. Hogy valójában ez a gyerek a cége. Ugye néhányak kell az apofon, és a gyerekétől nem fogadja, hogy én vagyok a gyereked. És én elkezdem behozni azokat a példákat és nevesíteni kell, illetve vannak nevesített példák a médiumokban, médiában megjelent példák, hogy okej, tehát most képzeld el, hogy az lenne, hogy a lányod, nem akarja átvenni a családi céget, és azt mondja elkeveni, apa hátkevenni, akkor inkább leépem a külföldre. Akkor valójában ki a lányod, a céged vagy a lányod. És lehet, hogy van olyan ember, aki azt mondja, hogy a cég. Ehhez már nem tudok kapcsolódni. Nem volt ilyen ügyfelem, de vannak ilyen példák a világban ebben az országban is.

SPEAKER_05 1:40:30

Annyira jó szólik egyébként a belegondolok az elmúlt években két ilyen interjút csináltam a podcastben, ahol ilyen dolgokról beszéltünk. Az egyik az egyik legkedvesebb ember az életemben, úgyhogy nem járunk össze, csak egyszerűen-nagyon nagyon szeretem ő. Pat aki ám, a pataki cukrás ennek a harmadik generációs tulajdonosa. És vele beszélgettünk arról. Ő például az volt, aki azt mondta, hogy a lépés DJ- akart lenni, meg minden más is, és utána cukrás akart lenni máshol. És utána jött hozzá egy ilyen óbitális nagy Varga betű után tért vissza és csinálta. De ugyanígy beszélgettünk a szavartásra HVN-nek a vezőrigazgatójával. És ő is máshol kipróbálta magát, csak utána a HV-nél végig járt a rang létre.

SPEAKER_01 1:41:16

És ő is elmondta egyébként, hogy ez is nagyon érdekes, hogy pont a ti beszélgetésetekben, hogy vannak feszültségek olykor, vagy elmondja, hogy máshogy csináld, ha nem bajam csinál. Mikor az egyik galériás estemem volt, az egyik 40 pár éves, hogy vezető nő, és aztán csatlakozott a 70 valahány éves apokája, és annyira, amikor gyakorlatilag majdnem megkényeztem, amikor hogy ő hogyan lépett hátra és utazgat a világban, ez nagyon jó példa, és készül ki srajőszem, megmutasok egy csomó jó példát, mert szerintem ez egy nagyon nagy probléma ebben az országban. Rengeteg cég a generációváltás előtt, és értem értem azokat, akik nehezen tudnak leszakadni, mert évtizedeket tettek bele az identitásukká vált, de hogy találjanak valami értelmet ráadásul, egészségesek fittek, észben vitek szeretnének maradni, hát találjanak valamit. Ez a volt ügyvezetődonos 70 valány éves, annyira fantasztikusan megfogalmazta, hogy figyelj, 70 valány éves vagyok. Ez egy olyan zajos pörgős, dinamikus világ, a lányom sokkal jobban csináljak. És ott is ott volt a megfelési kényszer visszaszatolni a 40 valány éves, persze, hogy megpróbálok, apám életművének megfelelni, jól csinálni. Mert ezek a dinamikák maradnak, inkább mindig az a kérdés, hogy külön csípem magam, hogy miben vagyok. És megadod el, hogy itt ez annyira jó, amikor élnek, kapcsolódnak, meg tudják adni a tiszteletet, a szeretetet. Nem tudom, én ők azt mondják, hogy amikor a kertben ez szomszédosok a kertják megkérdezni, mert azért csak megkérdezik, hogy mi van a szégben, de már nem jár be, nem nyúl át rajta. Ez nagyon fontos.

SPEAKER_05 1:43:06

Azért ezeket nehéz, szerintem egyrészt megélnész, de ráadásul elmondani valaki harmadiknak, nem csak a jót. A jó az könnyebb, hanem azokat a problémák. Hogy éled meg, hogy mennyire nehéz megnyilni adott esetben előtted egy ilyen beszélgetésben.

SPEAKER_01 1:43:22

Popper mondta, kimondta, hogy könnyű lesz.

SPEAKER_05 1:43:27

Szóve.

SPEAKER_01 1:43:28

Szerintem azért nem olyan nehéz az embereknek, mert úgy jönnek. Azzal az elhatározással jönnek, hogy velem akarnak leülni beszélgetni. Tehát van egy valamilyen, akiben lehet, hogy életben fizikailag személyesen nem találkoztam, megtalálnak, hallanak, olvasnak, valaki mondja. És legtöbbször nem mindig néha döbbenet, hogy valaki leül, és elkezdik kipakolni és mondani. Az valószínű nagyon ott megírt, felgyűlt, nem rejteget ki van, akinél. Leülnek is egy hátradőnek, megérkeznek, kimondják azokat a szavakat, ugye, hogy hová ásunk. De te nem azt látszett, hogy nem az élnak az emberek hozzám, hogy búsítáljenek, azért senki nem fog fizetni. Lehet, hogy nekedősztori van. Vagy ők maguk még nem tudják úgy megfogalmazni, vagy keresik a szavakat, fogalmazgatnak először, hogy nem csomagolják. De nem az, hogy embernek megnyíni, nem tudják, hogy hogy mondják. Vagy valaki lehet, hogy benne van a félelem, a szégyen, mit fogok gondolni, mit fogok szólni. Én már annyi mindent végighallgattam, annyira nem lehet belőle az idélkezést kiváltani szerintem. Annyira mindenféle meg furcsa, meg nehéz életénetek vannak, hogy nekem gyakorlatilag belefér minden. Baltásgyilkosok járnak hozzá, tehát nem ilyen értelemben. De én azt látom, hogy de még egyszer a merítés olyan, hogy tudják, hogy változtatni kell. Elke, hogy mondják, hogy miben vannak, vagy fel kell, hogy fejtsük együtt, hogy miben vannak, mint a hagymának, vagy a Rózsának a szirmait, a réteit leszedni, hogy megtaláljuk az okát annak, hogy valamit miért nem tud. Miért nem tudott egyedül. Ez mindig olyan, hogy jön egy új felgalmam nincs, hogy mi van jön. Soha nem mondják, valaki rámír, jelentkezik, felhívködik egy SMS kér egy időpontot. És aztán leül, és elkezd valamit mesélni. Amit vagy fejben végig gondolt, vagy nem csapom össze-visa, és néha fél óra, néha két és fél óra és két és föl egyetál megérkezünk érzésekhez. Ahhoz, hogy mi a történet. Nem mindig a történet. Tehát lehet, hogy a lányodféltés az miből indul, ugye? Például, vagy a kollégád, akit regulálni próbálsz és lehet eseté tenni, hogy mivel van dolgod, mert ugye valójában bármivel is jön valaki, amit azt mondja, a csapatomat kéne el, vagy a másik vezetve a tulajdonos társamat, te nem tudod a másikat megváltoztatni. Te magadat tudod változtatni, és azzal tudsz hatáss lenni.

SPEAKER_05 1:46:26

Megint visszakanyodunk az előző kérdésem az, hogy én neki futnék még egyszer ennek a kontextusában egyébként, hogy ez megint egy olyan ismereti út, aminál kell induljak, hogy miért teszem, miért mondom, miért gondolom azokat a dolgokat, amiket éppen akkor. Hogy indul el ez az ismeret, hogy tényleg mi az, ami nekem tud egy kapaszkodó lenni. Mikor azt érzem, hogy gondolatokkal érzelmekkel egyszerűen tényleg túlcsor dolog, mert folyamatosan azt érzem én pont ilyen típus vagyok ráadás, hogy nem azért van ennyi projektem, mert ennyi projektem van, hanem azért van ennyi projektem, mert csak ennyire van idő. Egyébként van még 20 ott áll ízeg mozog a rajtvonalnál, hogy mikor tudja magát végre kilőni és adok neki teret, hogy bekerülj az életembe. Hol kezdjen el az az ismeretemet? Hogyan fogják neki ennek? É most önismeretes leszek.

SPEAKER_01 1:47:20

Miért van annyi projekt?

SPEAKER_05 1:47:21

Tok jó ötleteink vannak, tehát alapvetően kreatívnak tartom magam. Motivált vagyok abban, hogy csináljak dolgokat, én szeretek. Nagyon kedves barátom Zoli szoktam mondani, hogy egy ilyen pozitív zsegő. Hát ő sosem is élvezek, és én pont ilyen típus vagyok én, és hogy szeretek tenni. Én introvertált vagyok egyébként nagyon-nagyon-nagyon. Tultan anvivelt, hogy nekem a színpad, meg a konferenciák ezek segítettek ezen, hogy fejlesztem magam? Tök jól el vagyok egyedül is.

SPEAKER_01 1:47:52

És akkor mégis zizsegsz.

SPEAKER_05 1:47:54

És egyébként meg imádok segíteni másoknak? szeretem azt, ha hasznosnak is érzem magam emelle.

SPEAKER_01 1:48:01

Hasznosnak.

SPEAKER_05 1:48:02

É szeretek segíteni.

SPEAKER_01 1:48:06

Milyen érzés? Mit adás nekem?

SPEAKER_05 1:48:10

Szerintem elégedett vagyok, tehát az abszolút egy pozitív visszacsatolás, hogy már tudtam másnak segíteni az engem tökre motivál abban, hogy fel kellék reggel és tegyem a dolgomat, hogy nem lárpurlár csinál. Nekem a bankszaknak például ezért én otkeztem, és lehúztam ott hét évet, de ígyosan változtattam a területeket. És való mindenhol azt éreztem, hogy engem az nem motivál, hogy csináljunk pénzt. Azért, hogy még több pénzt tudjunk csinálni. Nem, az én nagyon lárpurláról, és mindig keresem azt a pozitív küldetést, amiben az időben ha belőlem. Nagyon sok ilyen dolog van, hogy nem tudom, könyvet írunk. Ami hasznos lesz, hogy olvassák még többen, hogy hasznosabb legyek, akkor ott is, hogy tudjak tanítani. Én is tanár akartam lenni egyébként. Kitaláltam a gyerekkoromban a történelem francia szakos tanár leszek.

SPEAKER_01 1:49:03

És mit jelent a hasznosság neked?

SPEAKER_05 1:49:06

Ez úgy, hogy hatékonyság növekéssel foglalkozó trénerként dolgozom. Kis egy nagyon nehéz kérdés. hogy mitől vagyok hasznos. Todok csendben maradni a kár.

SPEAKER_01 1:49:26

Ez csendben maradni. Honnan tudod, hogy a másiknak az mit jelent, vagy mivel segítesz? A másikról lesz szó, a másikról, hogy csak adobálom a kérdéseket, hogy a nem a ezek a kérdések azért arra irányultak, hogy menjünk valami irányba, de hogy ez megint oda visszacatolnék egy picit, hogy a lányodnak szeretnéd az útját. Vagy a másiknak a karrier útját, én majd kijelölöm, mert én tudom, hogy neki hogy lesz jó. Én hasznos akarok lenni, és úgy tudok hasznos, mi van, ha nem úgy vagy hasznos. Rólat szól az, vagy rólad szól. Mert a sok pozitív érzés, meg. Miért kell neked ez a sok visszavatolás és megerősítés. Senkívül sok segítő valójában önmagáért dolgozik. Ugye azt szoktak a pszichológus és a saját traumainak a feloldására, mert ez nem feltétlenül jó. Amikor ugye régen a szocibukása után az orosztanárok egy leckével jártak. Az exorosztanárok, akik német-megangol tanárokkál kifezték magukat, hogy egy leckéve voltak előtte, szóval, hogy ne azért legyek segítő, mert én abban gyógyulok, hogy pont ezért tudok nem bevonódni, mert nem egy leckével járok előttük, tehát, hogy vajon kell mindenház a zsákítés, amikor túlgondoskodó vagyok otthon, és megrágom helyette azért, az nem jó, a gyereknek se. Lehet, hogy hasznos néha úgy vagyok, ezt azért polyomban kérdeztem, hogy otthon is sokat zseksz. Ohetja azt meg ne zsegni, mert legyen már egy kis nyugi vagy.

SPEAKER_05 1:51:01

Ott honnan van én folyamatosan például. Például ezen folyamatosan örülök, hogy jót teszek el neki azzal, hogy ha beleszólok az életében.

SPEAKER_01 1:51:10

Megkérdezted?

SPEAKER_05 1:51:12

Igen, de ott meg az a kérdésünk, hogy azért mondja azt, hogy igen, mert engem boldoggár tenni. Vagy tényleg igen. Szó.

SPEAKER_01 1:51:22

Ő szereti, ha beleszólsz az életében?

SPEAKER_05 1:51:25

Hát 17 éves tehető alapvetően a 80% nem.

SPEAKER_01 1:51:30

De ugyanost nem látjuk egyetlen, hogy az mit jelent, hogy beleszólsz, miben szólsz belőle, mennyit szólsz bele.

SPEAKER_05 1:51:36

Igen. És amikor beszélgetünk, akkor ilyen nagyon jókedély intelligens beszélgetést tudunk folytatni, és ott igenis érdekli a véleményem. Tehát egy szeretném kérdezni a dolgokról.

SPEAKER_01 1:51:49

Ki kezdeményezzi ezeket?

SPEAKER_05 1:51:51

Én kell azt mondom, hogy többször én, mint ő, de az részben szerintem jelen beleli. Tehát hogy ő pont azt a korszakát érja, amikor ő szeret magában lenni.

SPEAKER_01 1:52:02

És akkor mi lenne úgy lennél hasznos, hogy elmondod neki, hogy ha beszélgetni akar, akkor megtalál. De te most direkt nem fogod, mert ezt meg akarod tapasztalni, hogy milyen az, amikor nem te nyomulsz, nem te kezdeményezed, megbízol benne. Mert valójában ez a bizalomról szól. Bízok-e annyira bened, vagy félek attól, hogy már nem velem beszéli meg. Mert ugye van a levállás, amit egyébként elengedhetünk kell. És a bankártyát. A támogatásod másformában megbeszéli a barátaival.

SPEAKER_05 1:52:38

Az biztos, hogy már csak már ott éreztem, amikor mondtad, hogy nincs nem lesz szükség rá. Az biztos, hogy benne van. Ahogy ki mondad, akkor ott egy éreztem, hogy én megfagy a levegő, hogy édítés van nem, az nem lehet.

SPEAKER_01 1:52:53

Tehát oda visszacatolni, és ez ugye, nemik az üzleti életről beszélgetünk, az ugyanez igaz. Hogyha én elmegyek egy cégtől, tehát, hogy ki vagyok én a lányom nélkül, ki vagyok én a projektjeim nélkül, az ötleteim nélkül. Bocs, elhangzott már, hogy te csak egy átlagos, ott nem ragadtunk le. Én egy átlagos srác vagyok, mert nem vagyok választ, és ilyen olyan, amely vagyok. Mitől vagyok én nem átlagos, ugye ott nem álltunk le otfel is dobtam, és találjunk valamit, amiben nem vagy átlagos. Hát lehet, hogy akkor az a nem átlagosságot, hogy egy zizsegő, sok projektet futtató, a még a lányom is kapcsolik hozzám, amit úgy érzel, hogy nem hagyod, hogy ő döntsön. És jöjjön, mert egyébként, hogyha eddig jól volt a kapcsolatot, és úgy épült, akkor jönni fog, majd megbeszéli. El tudom viselni azt az érzést, hogy ritkábban jön, vagy majd nem jön. Vagy majd még lesz párja, lesz, barátunk, egész másról lesz a fókusz egyszer, és akkor itt maradok.

SPEAKER_05 1:53:55

Erre őszintén kíváncsi vagyok erre az időszakra, hogy mit fog té. Tehát ez még ötletem sincs.

SPEAKER_01 1:54:02

De ezt lehetne elkezenni tudatosan utána egy válgás legyen, ami azt mondani, hogy egy dolgom van vele, nem tudom, hogy jól csinálom, mert mi lenne ezt kipróbálnánk, hogy én most nem fogok nyőszteni, baromi nehéz lesz. Gyere, ha témád van, meg kíváncsi a véleményemre, mindig itt vagyok, bármikor le tudunk ülni. Sőt, ha én jönnék, mert lehet, hogy lesz olyan, hogy nem bírom ki, akkor állítsd le. És most ugye itt nem úgy beszélgetünk, meg rövid az idő, hogy tényleg mi az, ami ezt mozgatja.

SPEAKER_05 1:54:41

Ezt kipróbálom.

SPEAKER_01 1:54:42

Több semmi nem fog történni a kipróbálok. Hát hogy megtapasztalod azt, hogy minden szülő elmondja, minden szülő elmondja el, megy a gyereke külföldi tanulni, bőve reptér, ahányszor kiviszi a reptér a bőt. Jó, hát akkor sérjett sorba. Semmi baj nincs azzal.

SPEAKER_05 1:54:57

Cáljuk egy kicsit az előző gondolaton, és mi lenne akkor, hogyha a 10 éves szilviát vennénk alapul, neki mit mondanál ma, hogy mi az, amit csináljon, vagy ne csináljon. Ez az egyik fel a kérdésünk.

SPEAKER_01 1:55:17

Lesz másik is.

SPEAKER_05 1:55:18

Igen.

SPEAKER_01 1:55:19

A mai nem mit mondanak a 10 éves szilvának, azt hogy merjen. Igenis azokért az álmokért, amiket megfogalmazott, amígben nem hitek körülötte, merjen azokért tenni, mert hogy menni fog. De lehet, hogy aztán azára veheti a saját gyplőjét. Egyszerűen főnökön mondta, hogy az a jól magában szülőt, hogy nem kell maga főtorstorral állni a benne van a saját kezemben. Lehet, hogy nem kell mindent 20 évesen, mindent már megjárni, hogy lehet kicsit lassítani, lehet kerülőtakra menni, lehet. Sőt, sőt, dolgozom kevesebbet. Ez ugye nem a 10 évesnek, hanem azon az úton, a menő halad. De ha a 10 évesnek, akkor egész biztosan azt. Hogy az a 10 éves, ő volt az, aki hirtelen kitalált, hogy ő nem tanítani lesz. Ez körülgyeom 11, nem tudom, 15. Lehettem, hanem hogy én bankár leszek, és akkor mondták, hogy biztos nem. De hogy igen? Tehát, hogy ez menni fog, és hogy bármikor ezt ott is lehet hagyni, ha úgy alakul, de lehet, hogy többet figyeljem magára, vagy hogy nem kell annyit bizonyítani, teljesíteni.

SPEAKER_05 1:56:50

Hagyni egyébként. Talán ebben ebben vagyok én is rossz, vagy voltam rossz. Én emlékszem, amikor munkahelyet váltottam, annál nagyobb stressz gyakorlatilag. Kevés volt az életemben. Olyan negatív nagy stressz. De a másik fele, hogy mit szólna ő az a 15-67 éves datos szívja a mostani élethez, meg az úz, amit bejártál.

SPEAKER_01 1:57:16

Lehet, hogy büszke lenne, hogy azért megcsinálta. Voltak pontok szerintem nem gondolom, hogy 10 éves tudta, hogy mi lesz az út, vagy hogy mit jelent egyáltalán. Inkább csak az, hogy volt egy képására, másrészt valamilyen, ugye az Álandó otthoni szülői beszélgetés, hogy az igazgatók azok jobban élnek, meg könnyebben élnek. Az megszületett a mai napig nekem megvan egy szlovák magazin. Anyukem még hazahozta a szlovák magazinokat, amikor a főnökem már elolvastad, hogy tanuljam a szlovákot. Mai napig megvan az lila egyébként egy Rönus szöfrény volt. Nemrég rákerestem képzeld el, hogy ez nem is egy olyan luxus limuzin autó, hogy az én fejemben él. Oda volt írva, hogy a pozsonyi bankárok ilyen limusinnal járnak, és emlékem szerint egy Rönt szöfrén volt. És akkor ott volt írva, hogy mennyit keresnek a bankárok, mennyiért ugye nem tudom én venni, vagy vizingelni. Nem tudom, de hogy én ott én gyakorlatilag fiszikailag eldöntöttem, hogy én bankár leszek. Szóval valószínűleg büszke lenne. Büszken a bejárt újra. Hát hogy azt mondanám, hogy azért az a nagyon nagy szájú darcos. Az most van a lázadó, de ott van. Az, ami ezt fűti az igazságérzetem meg az, hogy én milyen vagyok az ott van, mert nem mindig engedem felszílet, mert nem akarok mindig, mert boldogabb akarok lenni, mintha igazam legyen.

SPEAKER_05 1:58:59

Ez is itt jó van. Igen, boldogabb akarok lenni, mintha igazam legyen.

SPEAKER_01 1:59:04

Mindenki szerint nem kell igazamni. Nem akarok mindenkit meggyőzni, nem akarok csatákat nyerni.

SPEAKER_05 1:59:10

De ez szerintem egyébként ezért a tudok érte és tudok együtt menni, és ez pont az a gondolat, amihez meg kell érni fejben az egészen biztos.

SPEAKER_01 1:59:18

De lehet, hogy meg kell párszor az igazodat nyerni, lehet, hogy meg kell párszerni a csatában, lehet, hogy el kell a féllábodat veszni. Nem tudom, de hogy valójában ki van jelölve ez az út, vagy kijelöld. Nem tudom, hogy ez ilyen kora sors vagy egy csínál.

SPEAKER_05 1:59:33

Az árad kell. Én inkább azt éreztem magam, hogy az árat kell megtapasztalni, hogy mit fizetsz meg közben azért hogy eléd azt, ami akkor fontosnak tűnik. És a visszatekintésekből megtulsz.

SPEAKER_01 1:59:44

Persze, persze. Tehát hogy nem tudod megsporolni az útat, megspórolhatod, de kérdés, hogy az vajon a te életed lett volna. Úgy amikor azt kérdezted, hogy most önaosan élke, én egyébként, hogyha belegondolsz, mit jelent ez a szó. Én valószínűleg életem minden pontján önazonosan éltem, csak akkor az volt önazonos, olyan tudtam lenni, vagy úgy tudtam, ha az volt önazonos, vagy egy maszk van rajtam.

SPEAKER_05 2:00:11

De azzal, hogy tudsz önazonosulni. Pont ez a kérdés bukkant fel bennem, hogy nem érezted soha azt, hogy nem te vagy, hanem a cél érdekében felvettél egy állatot, az nem vagy önazonos.

SPEAKER_01 2:00:24

De ha az önazonosság azt jelenti, hogy azért teszem, mert én azt akarom, abban vagyok, így értem most, lehet, hogy ez játék a szavakkal, de hogy én akartam bankár lenni, akartam eredményeket, akartam nagy vállalat, amikor benne voltam, lehet, hogy voltak pillanatok, mikor már nem azt akartam, amiben még voltam, de azt nem mondanám egy pillanatig sem. É nem is szeretem, amikor emberek tagadnak akár kapcsolatokat, lehülyznek, leidótaznak visszamenő, vagy azt meg. Én a saját életemet értem én úgy tudtam akkor élni. Tehát valószínűleg abban tudtam élni, az lehet egyébként kényelmetlen volt. Biztos voltak, meg nem egész biztos voltak kevésbé jó, meg jó szakaszim, nehéz, meg minden isteri szakaszai, de hogy nem tudtam megspórolni, mert olyan voltam. Tehát úgy tudtam élni, nem tudtam nem is jobban, nem tudtam másként. Olyan voltam, azt engedték a saját korlátaim, vágyaim, céljaim, lehetőségeim, körülmények, amiben bel tudtam állni, amiért felelősséget tudtam vállalni. Ez a teoretikus kezd, hogyan lehetett egyébként fogalma nincs, hogy jobb lett. Hogy ha nincsenek azok az események, mert nekem mindig valaki megtalált, és események formálták az életemet.

SPEAKER_05 2:01:53

Igen, ami lett volna ha, az egy önállóadás egyébként minden egyes vendégnél megérdemelne, hogy a nagyobb fordulópontok nem élett volna hal más felé kanyarodik el.

SPEAKER_01 2:02:03

Nem tudod. Valójában, ha én nem évok ebbe az országban, vagy két évre jöttem 13 éve, ami soha nem találkozok. Ez a beszélgetés nincs.

SPEAKER_05 2:02:11

Már ezért megértek jöttél.

SPEAKER_01 2:02:13

Lehet, hogy ez volt, az amik maradt a igen.

SPEAKER_05 2:02:16

Megragadnék még a datos szilvánál, mert azt gondolom, hogy a karrier építések során azért biztos, hogy volt olyan, amikor, vagy amikor munkaválló voltál, vagy most akár a tanácsadói szakmában is, amikor beütköztél abban, hogy azt mondják, hogy szív ezt itt nem lehet. Ez sok, ez erős, ez nem fog működni. Volt én, amikor azt mondták, hogy ez így nem jó.

SPEAKER_01 2:02:43

Hát többet kellett volna, hogy mondják szerintem az a baj nagyon sokszor megerősítettek, és ez szerintem gond, mert ugye azért szerintem én nem mindig voltam Magyaró hímzés, most se vagyok, de lehet, hogy sokkal jobban sokat segíthetett volna az, hogyha kívülről segítenek olyasmiben, amiben nem kaptam. De egyébként, ami eszembe volt példa a híjussággal, tehát például a az igazságérzetes a híúsággal. Volt egyszer egy olyan történet volt egy kollégám, aki nekem dolgozott és minden, amit csináltunk a mentszintre. És nagyon drány volt, egy ilyen csatogós, rossz minőségben adta le az anyagokat, ilyenkor mit tudsz csinálni, vagy tele kommentálod visszaküldve, és akkor újra nézheted átcsinálod, vagy megcsinálod, és akkor késő is ment, és nem az volt a dolgom azon a másik szintű vezetőként holding szinte 30 ország van hozzá csatolva, hogy én javítassam utána. És magamhoz képest sokáig tűzem. Van az a pont tudod, amikor azt mondod, hogy katem a vezető nagyvállat leül a hárel meg a joggal, és általában a kiukatok oda, hogy ne felmondás közös, mert akkor a bíróság is a kicsit védni, és nem a nagy vállalot. És ő elment egy közössel, tehát megegyeztünk, hogy nem felmondásem közös, abszolút le volt védve a jogászáról is azt mondta, hogy már egy kellett volna tenni. Cserébe írt egy olyan e-mailt, egy rakat vezetőnek, hogy felmondott nekem. É nem kaptam meg a levelet, de nagyon gyorsan eljuttatták. És ugye a hiúságon, meg az önézetem az igazságérzetem, a szangvinikus lelkem, mit csináltam, azonnal írtam egy választlevelet, bekazva mindenkit. Az az igazság, hogy fel akartam mondani, és közössel távozott, és már három nem úgy van, ahogy leírtak. Kedvik szipszilón. Gyakorlatilag, mint nem akartunk papírra tenni, én papírra tettem. És akkor a vezér megmasta a fejmentet, és nagyon jó volt, hogy például az ilyen visszajelzések mennyit tudnának építeni. Ha többlett van azt, én magyaráztam, hogy nem igaz a történet. Mi van az én reputációmal. Abecsületem is mondta, hogy nem számít. A cég érdekében arról döntöttünk, hogy közössel megy el felmadás helyet, akkor nem tesszük le papírra. És a cég érdekelnél fontosabb, mint az igazságérzeted, vagy az egyéni hiúságod, rólam is mondanak mindenfélben van a fizetésedben, gondoljon ki, mit akar, ő megy el és nem te. És akkor az annyira megmaradt bennem, hogy ez nem kell, hogy mindig igazad legyen. Nem fontos, hogy úgyis mindenki azt fogja gondolni, és szoktam mondani vagy egyébként nem látsz a fejtben. Mindenki azt gondolja, amit akar. És hogy itt tényleg, ez egy ilyen oltári hülyeség volt a részemről, amit jógi szempontból se nem kellett volna. Nyilván semmi más, mint az én egon volt mögött. De hogy ilyenből, ha kaptam volna a párat, olyan, akkor az mennyire jó lett volna?

SPEAKER_05 2:06:12

Töki vagy beosztad, mert ebből van még akkor egy következő kérdésünk is. Hogy szerinted ebben mennyire jog a vezetők a visszajelzés adásban? Főleg a negatív most, kiemelhetjük a negatív visszajelzést, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell, mert a pozitív visszajelzésnek is megvan a maga a művészete, hogy az tényleg hasonl. Mennyire vagyunk ebben szigvezetőként, akár vállalkozóként.

SPEAKER_01 2:06:39

Visszajelzés kultúránk. Én azt gondolom, minél följebb mész, annál inkább nincsen, vagy felszínes. Tehát az, hogy évent valaki leül az a vissza szerintem folyamatos kell, hogy legyen, és megfogható, nagyon kézzel fogható. Tehát azt mondani, hogy figyel jó volt ez a podcast, az még világon semmit nem tudsz vele kezdeni. Tehát nagyon konkrét kéne, hogy legyen. Hélén végig gondoljam egy a másiknak, miben tudok a javára lenni. Atól az még az én meglátásom lesz, egyébként, ha most podcaston eltekintve a vezető vagyok, akkor fontos, mert én döntök az ember karrierjéről, a fizetéséről, a bonuszáról. Erre időt kéne szállni, észrevenni, foglalkozni az emberekkel, adni tudatosan konkrétan, ugye nincs rá időszánva, az emberek félnek sokszor konfrontálódni, vezetői szinten is. Mélyen kényelmetlen, kellemetlen. Ugye Szteh Jobs mondta, hogy ha azt akarod, hogy mindenki szeressen, árulj fagyit. Nem az a dolgod, hogy szeressenek, hanem hogy respektáljanak.

SPEAKER_05 2:07:48

Se rutinunk, se tanulmányunk nincs a témában.

SPEAKER_01 2:07:52

Oké, de azért vagy vezető, hogy legyen. Tehát azért azt meg lehet tanulni, van ennek egy technikák.

SPEAKER_05 2:07:57

Nem is feloldozást akarok csak, hogy igazából ez a probléma meg.

SPEAKER_01 2:08:00

Nem csadom meg a feloldozást. De hogy ez egy dolog a technika, de nem a technikán múlik csak, hanem azon, hogy figyelem azt az embert látom el, illetve megtanítom őt arra, hogy én azt szoktam mondani, hogy amíg visszajelzést adok, addig tudni fogod, hogy fontos vagy nekem. Ha nem adok, az lesz a legrosszabb. Mert akkor már nem vagyok érdekel benned. De ugye egyrészt nem szenvícs technikával, valamilyen jót negatív. Igen, tehát tudni kell, hogy hogyan, hogy miért adom miatt célom vele. A másikfél merjen meghalani, abban a lehetőséget látni, hogy tényleg neki mi az, és mindig van, mindig van tanulócke.

SPEAKER_05 2:08:39

Dezt azért el kéne mondani viszont. Ezt a gondolatot, hogy amíg akár akár rossz visszajelzést kap tőlem a kollégának mielegyütt dolgozok, amíg kapja a visszajelzést, az legyen jó vagy rossz, az mindenképpen egy pozitív dolog, mert engem bennem munkál az, hogy az ő karrierje fontos számomra.

SPEAKER_01 2:08:59

Meg ugye mindenki kritikának éli meg ez, tehát nyilván lehet játszani a szavakkal, hogy ugye a kritika, tehát hogy visszatérve arra a példára, amit ugye előbb említettem, hogy vezér igazgató, hogy valójában látod, a mai napig emlékszem, hálás vagyok, nem dicért meg. Elmondta, hogy elcsöztem, abszolat igaza volt tényszerűen, és elmagyarázta, hogy az miért lesz jobb nekem, nem csak a célnak egyébként nekem, vagy legalábbis nem azt mondjazt, hogy nekem miért lesz jobb, de én elvittem azt is, hogy nem lehet vezetői hiúságból működni. És hogyha azt befogadjuk, amit hogyha most a világ folyamatosan változik, sokan szeretik elmondani, hogy szeretnék picva jobb lenni, mint tegnap voltam, hogyan? Mihez fogsz kapaszkodni kapcsolódni, illetve azt is, hogy milyen visszajelzéseket kapsz, és nem csak a vezető töltően. Azért is szerettem, hogy egymást értékelték a projekt végén, nem csak projekteket értékeltünk technikai pénzügyileg, hanem hogy mindenki és nem volt egyszerű rávenni az enyémeket, ez volt íros, az még nezebb volt, a szóban könnyebben elmondták. Hogy mondják el egymásnak, de a junira is fölfel, hogy miben nem kapott támogatást. A Juniornak könnyű azt meg ezt nem csinálta, azt nem csinálta. Miben nem kapott elég segítséget, támogatást, mit tanult, amikor ment egy következő csapatban, hogy elmerje mondani, mivel érkezik.

SPEAKER_05 2:10:26

Azért ez egy erős célkultórafejlesztést is követel.

SPEAKER_01 2:10:29

Hát azt benne van egy céges kultúrában egy dolog a csapatok kultúrájában tekem, azt bevihet. Te kérsz a podkaztok még visszajelsz, és hogy érezték magad veled. Igen.

SPEAKER_05 2:10:41

Igen. Ez szerintem tök fontos.

SPEAKER_01 2:10:44

Ezzel most rátem a felelősséget a válodra, hogy ha nem is akkor.

SPEAKER_05 2:10:48

Nem, nem. Egyébként házban belül is meg szoktuk beszélni néha rögtön utána is, de nagyon érdekel egyébként a visszajelzésünk minden epizóddal meg tudunk fejlődni például, mert én nagyon hír vagyok a tanulásnak.

SPEAKER_01 2:11:00

Illetve még behozám az időzítést, mert például nem biztos, hogy a podcast vélén azonnal meg tudom fogalmazni. Tehát meg lehet ki, amikor a visszajelzést akarunk érni, akkor simán lehet azt mondani, hogy én szeretném, hogyha nekem segíteni jobb lenni, úgy tudsz hozzájárulni, hogy ha megfogalmazod. Ha most nem megy, nyugodtan adok neked egy időt, kereselek egy hét múlva, megtennéd, hogy végig gondolod, és nem az, hogy adjál el visszajelzést, hanem hogy próbáljál meg visszagondolni arra, hogy mi volt ez a része, ahol elvesztetted a fókuszt, ami unalmas volt, amikor jót kérdeztem, hogy érezted magad, jó volt, te azt székél bármit, hogy hogy fogalmazd meg konkrétan, és hogyha számolsz az, hogy valaki nem tudja azonnal, még akár minden kérdéseid is lehetnek papíron. És akkor megadod.

SPEAKER_05 2:11:50

A következő szintre menné nálunk és a folyamatot egyébként. Nyilván, ezt bevezetjük viszont.

SPEAKER_01 2:11:56

Eddig volt így a tanácsadás.

SPEAKER_05 2:12:00

Szoktál csöpét idézni. Azt írtom föl, hogy abból élünk, amit Kapunk, de az élet, amit adunk. Miért ezt szoktad?

SPEAKER_01 2:12:11

Mert ez most nagyon igaz az életemre, azt gondolom.

SPEAKER_05 2:12:15

Milyen szempont van?

SPEAKER_01 2:12:16

Hát a Churchill ezt azzal kötötte ősz, hogy valójában abból élünk, amit kapunk. Tehát a munkánkért ha nem is kapsz elismerést, jó esetben kapsz pénzt, valamilyen tárgyalny javakat megveszel, de nem ezt fogja a lelkedet táplálni, hanem az, amit vissza tudsz adni. A vissza hat rád, amiből töltekez el pont, ahogy a lányodnak próbálsz adni, abban nyilván benne van egy kis önzőség is, hogy ez visszaadt rád. Valahogy neked ez jó lesikel, és mondtad, hogy a hasznoság érzése benned van. És nekem egyszerűen most de nem gondolom, hogy most vagy ebben a szent pillanatban, nem így értem, hanem azért már. Most már két éve hivatalosan, azelőtt is már pár év, ez volt a mozgató, és ott így módkor i eszembe ott valami kapcsolatban. One érdekes, hogy ez milyen sok ember sokkal hamarabb látta, mint én. Még még a nagyvállalati világból is visszatsenek azok a mondatok, hogy leültem egy felső vezetővel, egy másik kollégával beszélgettünk valamiről egy két percig a témáról, majd elkanyarodott, és így nagyon elkezett önmagáról. Miben van, mind szorom, nem szereti ezt az egészet, és így mondtam, mondtam, mondtam, hogy észre kapott, akkor visszakanyarodott, majd megint önmagához, tehát hogy így, mintha nem, illetve észrevettem ezeket, csak így hárítottam még. És a fülemben csengenek azok a mondatok, hogy szilvid, te valójában miért nem ezt csinálod? És akkor így úgy voltam vele.

SPEAKER_04 2:13:56

Ez egy el volt.

SPEAKER_01 2:13:57

És hát sok ilyen sok ilyen jel volt, mert ugye már akkor a hivatalos életem mellett nagyon sok olyan először ismerős a barátok, vagy nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni, felettudja már, hogy hogy volt. Egyre többen jöttek azzal, hogy akkor leülhetnének egy kicsit beszélgetni. És hogy már akkor is, ugye amit mondtam, azért a gernézés az ott volt pár évig, hogy ez volt az a része, ami első nekem jutott, hogy aznap lesz valami milyen beszélgetésem, és az mikor lesz, és az nem az energetika energia szektor, az energetikához kapcsolódik.

SPEAKER_05 2:14:40

Hát még itt a kell vissza lehet menni a tanárniak akarok lenni szakig van egyébként.

SPEAKER_01 2:14:46

Ez aztán mondtam ma már, hogy a Cörcsin Mondja, hogy van egy életfeladatod, és néha lehet, hogy ez az egész egy ilyen kerülőút volt, hogy valójában az a tanító, én igaz, hogy nem adfiz. De hogy valójában a nagyvállalati létben is, ez mindig ott volt. Pont azért, ahogy én csapatokat építettem, ahogy rúgóztam azon, hogy mindenki mindenkinek segít. Csapaton belül, csapaton kívül. Ez az egymás nevelés, hogy mindenkinek megleyen a mentora, egymástól tanulás, hogy ez mennyire fontos. Nyilván ezt a tanítóni nem mozgatta. De ugye szerintem iskolában kezdődött. Tehát én nem az az mindenstanuló, én egy rossz kislány voltam, csak jól tanultam, vagy jól tanultam, és mellett a rossz kislány voltam, de ugyan mindenki róla más volt a házít, vagy segítettem, megcseleltett róla, puskázni, és úttam vagy a voltak, akik nem. Ott is az már látszodott, hogy van, aki megtanulja, és így csak az enyém. De lehet, hogy ez volt az én hasznoságom, meg a visszajelzés, hogy ezért szerettek felja. De szerintem ez nem veszel belőle, sőt, attól nem leszek kevesebb, vagy az én tudásom nem lesz, hogyha hast tudok segíteni és támogatni.

SPEAKER_05 2:16:09

Most így ha visszatekintesz arra a közel 30 évnyi karrier, ami mögötted van, mi a te lonszorid? Hova fog vezetni az, amit most építesz? Hol lesz az, amit fölépítettél húsz évban? Hogyan fognak rád emlékezni 20 év múlva?

SPEAKER_01 2:16:26

Popper mondja, kérem szépen, ki tudja!

SPEAKER_05 2:16:31

És mit szeretnél?

SPEAKER_01 2:16:33

Mit szeretnék? Hát talán azt, hogy úgy gondoljanak rám, mint egy. Egyszerűen így felemmom, most már így nem vagy nem is használtam, hogy ilyen szeretetteljes provokátor vagyok. És együttérzést meg szeretet, de hogy azért azért tudok nagyon húszba vágón kérdezni, de hogy enélkül meg nincs előre mozdulás. Nincs az, hogy elinduljanak el tudnának indulni, vagy látnák azt a perspektívát, meg tudnák egyedül oldani, ha nem lennének dilemik, akkor nem ülnek nálam. Abszolut szerintem most már lassan kiegyenített, hogy mennyi nővel, mennyi férfival dolgoz, azért nem volt könnyű útam, és nagyon szeretném, hogyha például a nők, amikor dolgozom velük, azért a legtöbb történet arról, hogy a lenne neki könnyebb. Nem fogja tudni megspolni az egészet. Nem lehet megsporolni az összes hibát, a tanulóleckéket kihalni, de ha egy picit kevesebb nehézség, buktató, abból ő tud valamit elvinni, vagy bátorságot meríteni, vagy megugrani egy olyan létrefokot, amit nem mert volna, vagy egy kicsit a saját elbizonytalanodását, kétségét visszaszorítani. Vagy ha csak azt megérti, hogy ez a másik közel nincs egyedül. A nőknél szerintem az, hogy én végigmentem ezen az úton, tehát nem okoskodok könyvekből, megteszek felem tudom, én én nem legózom az ügyfelekkel, meg nem játszadozunk, hanem hogy tényleg az életörténetem, vagy az, hogy ugye nagyon sokszor azt gondolják, hogy ezért marha könnyű meg, hogy ilyen valamit gondolunk, és aztán rájönnek, hogy hát nem, hogy te ugyanúgy végig mentél. De a férfaknak meg fordítva szerintem őket egy picit találna az érzékenyítés, az, hogy ők meg miben. Ugyanaz, hogy bátrabbak legyenek csak másban. Mondjuk abban, hogy felmerjék azt vállalni, hogy emberből vannak, vagy húszvér emberből, aki ez lehet kapcsolódni, hogy nekik is vannak érzéseik.

SPEAKER_05 2:18:52

Persze a férfiam sebezhetetlen, mindent képes egyedül megcsinálni, nem jár tanácsadásra, nem sírsó.

SPEAKER_01 2:18:59

De ez a múlt. Tehát meg kéne érkezni a jelenbe, hogy ezt valójában, ha megnézed, a nők olyan mértékben megerősödtek, tehát én nem ez a férfinő szakértő vagyok, és nem akarok ebbe bafázni, de hogy aok olyan mértékben megerősödtek, és hazahozzák a mamutat, és ő se tud mit kezdeni a másik alfahímmel, meg az alfahím se a másik alfahím. Vissza kéne azért oda is picit találni, hogy kinek mi az az energia, tehát a női energia, igen, és amikor már ott van nem tudom, én nyolc húsvért tesztosztálom az irodában, vagy egy tárgyalóban, akkor nem jövök fel kilencediként. Én be tudom hozni azt a finom energiát, ami nem a bűnjely kedvesség. Mindenger mondja, hogy azt hitték, hogy én hozom a kávét. Én nagyon gyors helyre tudom ezt a témát rakni. Még egyébként be tudom hozni a kávét is. És utána le tudom úgy vezetni azt a tárgyalást, hogy belefér, hogy nem ettől leszek ott valaki, de hogy a férfi az meg merje azt kitenni, hogy például ő is bizonytalan, vagy nem találja a kiutat, vagy kérdései vannak, vagy fél attól teszem azt, hogy egyszerűen a lányon kirepülnek, és hogy akkor jó leszek el azzal, amíg nincs az unoká, ugye mi van a köztes időszakban. Hány projektet húzok még be? Ne kelljen azzal foglalko, hogy ez mondjuk megérint, hogy nem ismerem azt, először nem ismered milyen, amikor van gyereked, aztán nem tudom, milyen az, amikor leállnak. Itt maradnak az országban, ezért is egy kérdés, hogy lelküld és ezzel foglalkozni egy picit, és hogy ne várjanak el olyat maguktól, meg aztán egymástól ez egy erősítő dinamika, hogy a férfek ugyanúgy mérítsék magukat. Eredményekkel nem tudom hülye tárgyakon keresztül. És hazamész, hogy se az autót nem viszed a zárgyba se az órádat a nap végén, amótt marad egy max szóló rajtad. És az vagy.

SPEAKER_05 2:20:59

És mindent összevetve. Amiről beszéltünk, amit megértél eddig. Boldog vagy?

SPEAKER_01 2:21:07

Meked a boldogság. Most boldog vagyok ebben a pillanatben. Szintem boldogság pillantok vannak. Jól vagyok. Eben a szempillanatban is, nem tudom én ezt a podcast, jól érztem magam. Azt gondolom, hogy igen, nehéz éven volt a nagyon sok ember gyakorlatilag a második szülőmet is elveszítettem, meghalt a legjobb barátom váratlanul. Tegnap azt mondta valaki, az nagyon jó volt a galérsz estén, hogy egyébk minden egészség ellenére az élet gyönyörű, ne basszuk már el az egészet. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig észrevegyük, hogy mi okoz nekünk boldogságot, jólétet, elégedettséget, mivel akadályozok magunkat, hogy ezt elérjük, megmerjük elni, megengedjük el magunknak azt. De azt gondolom, hogy ez egy élet feladat, hogy így tanuljuk, és néha más adja meg azt a jó érzést, vagy azt a boldogságot, vagy egyfajta mixze. Azoknak az elemeknek, amelyeket belepakolunk, és néha más-más arányban. Én most jól vagyok.

SPEAKER_05 2:22:18

Köszönöm szépen!

SPEAKER_01 2:22:20

Köszönöm a beszélgetést.