SPEAKER_00 0:00

Mindannyian hordozunk belső sérüléseket. De a környezetünk gyakran hajlamos bagatalizálni a nehézségeinket. Letezik objektív mérce a traumára, hogy a belső skáláink teljesen függetlenek a fővilág megítérését.

SPEAKER_03 0:12

Nekem az a trauma adatot, vagy az a traumatikus gyerekkori élmény, hogy egy alkoholbeteg családban kellett. Másnak az a traumatikus élmény, hogy el se disbiciet. De neki annak az élménynek az erőssége semmivel nem kisebb mint nekem. Csak egyszer más a skálázás, de az neki az ő skálájen ugyan erős erős élmény, mint nekem. Ha arról beszélünk, hogy kellenek a traumák a humorhoz, akkor azt is említeni kell, hogy ezek a traumák mindenkinél vannak, és mindenkinél erősek, amikor a szülői ház nem adja meg a szükséges elismerést, felnőtt kor egy állandó görcsös bizonyítási vádjá alakítat.

SPEAKER_00 0:48

A színpadi csillogás és a tömeg zajlan mögött sokszor egy gyermekorban elmaradt egyszerű válveregetés keresésre rejtőzik.

SPEAKER_03 0:54

Azt a fajta szeretet és figyelmet, vagy elismerést, vagy válveregetést, amit nem kapsz meg egy embertől gyerekkorodban, azutána felnőttként ilyen instances visszajelzések nyuts megtetés formájában, keresse egy titet.

SPEAKER_00 1:08

De mi történik akkor, ha a humor nem feloldozást hoz, hanem sebeket készül. Amikor a nézőtéren ülve felháborodunk egy poénon, a dühünk ritkán szól a színpad szereplőnek. Valójában egy mélyebb belső konfliktussal szembesülünk, és egy olyan igazsággal, amit még magunkban sem zárunk a teljesen, majdon ki leharagszunk igazán, amikor egy vicc fájdalmat okoz.

SPEAKER_03 1:26

Az, hogy a bocsánot fog kérni, az lehet, hogy a pillanatny fájdalmat emléti, de az alap problémát nem olja meg. Tehyenkor, és ezt minden üzenem a kedves nézőknek is, hogyha ha bármin felhárosz, vagy rosszul lesik, vagy fáj, amit egy humorista mond, akkor azt gondolod végig, hogy ez a humorist az nem azért mondja, mert direkt kitalált, hogy téged azzal bántani fog.

SPEAKER_01 1:55

Sokan azt hiszik, hogy a stand upból áll, hogy csak kiállsz és sztujgat, és akkor úgy jól érzed magad. Erről már ha jól emlékszem, azért hallottam tőled is ennek száfata. Igából mi az igazság a színfalak mögött. Amikor kint vagy, azt láttam. Sokszor élveztem, nagyon laza volt, nagyon könnyed volt, nagyon spontán volt. De milyen út vezet od?

SPEAKER_03 2:17

Hát férjem, nem nekem kell jól éreznem magam, hanem a közönségnek, ez nagyon sokan összekeverik. És amikor ott kint állsz, tehúsz év után is kiállni egy új anyaggal, az ugyanolyan, mintha most téged felzavarnál, hogy akkor mennyis, ne vettested meg őket. Tehát, hogy ez semmivel sem jobb, és semmivel sem lesz könnyebb. Meg az az új anyag az ugyanúgy új anyag, ugyanúgy nem tudom róla, mint 20 évvel ezelőtt sem, hogy most azon konkrétan fognak elnevetni. Nyilván, ha már van egy bevet műsor, akkor az ember kiáll könnyedén, és éppen amilyen az aznapi hangulata, meg energia szintje úgy előanyja. De amikor egy új anyagot mondasz, hát az halálfélelem. Tehát ott ez tényleg ilyen ugrás, zuhanás se semmibe.

SPEAKER_01 2:57

Mennyire érzedik rajta, amikor a első előadás vagy a harmincadik.

SPEAKER_03 3:02

Én érzem, azt nem tudom, hogy a néző érzi. Mert ugye most már hál' Istenek van egy ilyen prekoncepció, ahogy kimegyek a színpadra, hogy itt kap. Mert az régen az a kezdődött, hogy még ha tudtam is, hogy jó az anyag, meg kellett először őket győznem arról. Most egy szinte lépcső lesz. És akkor már eleve úgy ülegben, hogy hú, ez nagyon jó lesz, és azt a legföljebb, hogyha éppen az új anyagon, amit így közben közben szövegetek bele, azon éppen nem nevetnek, akkor arra gondolok, hogy nem baj, hát, ha azt hiszik, hogy milyen érdekeseket mondott. Tehát, hogy nem érzem bukásnak, de gyorsan ki kell belőle jönni vissza fix felé.

SPEAKER_01 3:37

Van olyan műsorod egyébként, amire így most így lement már mondjuk adat esetben azt mondta, hogy az bukta volt magad előtt.

SPEAKER_03 3:44

Nem. Tehát ami így tévében lemegy, az már mind olyan, hogy az úgy patika mérlegen ki van mérve, megszámolva, meg lekutatva, meg semmi olyat nem mondok kamerák előtt, amiről nevettek volna egyí egyházától Sopronig. És ez mondjuk mérhetetlenül könnyű is, mert nem az van, mint nem tudom én, azárjánál, hogy megíj egy dalt, és akkor vagy jó lesz, vagy nem. Han nyilván amit én kirakok, az már valószínű lesz stand. De olyan van, hogy ott helyben nem úgy működik, nem úgy muzikális, akkor fejlődik, fejlődik, de ez mindenposnál így van. Körbel olyan tizedik mondásra rázódik úgy bele az anyag.

SPEAKER_01 4:20

Csak hát nem lehet a tizedikkel kezdeni. És mennyire lemozolódás arány egyébként így a megtervezett nevetésekből, hogy. Hát nagyon sok.

SPEAKER_03 4:29

Eleve az, hogy mi az, amit elmondok abból, amit megírtam. Tehát már ott van egy ilyen kétharmados lemorzsolódás. Hogy írok egy csomó mindent, ami engem éppen foglalkoztat, annak egy része mondjuk nem is feltétlenül vicces, másik részében látom a humort, azt akkor megpróbálom viccekkel felhúzni, és aztán még mindig tudok dönteni arról, hogy elmondja már vagy sem. Még ott a színpadra lépés pillanatában is van ilyen csak, hogy hú ezt inkább még se. És aztán abból az egyharmadból, amit elmondok, abból lesz aztán valamiféle anyag van, hogy elkezdek valamírni, az elején teljesen nem működik, a közepétől kezd el működni, de ahhoz, hogy az a rész működjön, ahhoz meg kell línom az elejét, megől nem mitottam el a közepéig. Igából nincs haszontalan munka, csak szerkeszteni kell. Ez olyan, mint a film, hogy leforgassz nagyon sok nyersanyagot, és aztán a vágoasztalon a felét kihajálod, és van, hogy valami jót csak azért hagysz ki, mert túl jó ahhoz, ami éppen van, és az a túl jó, az elvonja a figyelmet a teljesről, tehát, hogy ugyanilyen szerkesztés jelvek érvényesülnek nálunk is. És a jó szendapos az nem feltétlenül jó író, szerintem sokkal fontosabb, hogy jó szerkesztő legyen. És nagyon sok humoristára azt mondjuk, hogy gyenge, vagy közepes, vagy nem üti meg a szintet. Pedig biztos vagyok benne, hogy minden ilyen humoristának a szájából hallottak már az emberek jó point. A probléma az az, hogy elmondja mellé a kevésbé jó is. És ilyenkor van az, hogy ha csak az egytizedben működik, akkor az egykilenced ki kell, vagy a kilencét ki kell dobni, és el kell kezdeni ahhoz az egyizethez hozzáírni megint.

SPEAKER_01 6:06

Szerinted mi az a tévhit egyébként, így akár hazai szinten, vagy akár úgy általánosságban a humorista szakmával kapcsolatban, ami szerinted nem igazis mondjuk azetben nyomaszt, hogy ebből ennek vagy meg kellene felelni, vagy ki kell vágni magad belőle.

SPEAKER_03 6:20

Két ilyen van, az egyik az az, hogy amit te is mondtál, hogy milyen az a milyen spontán. Mint ha egy bűvészre azt mondanát, hogy na, hát hogy eltüntette a helikoptert. Még nem is számítottunk rá és fország őse gondolt rá reggel, még mikor fölkelm. Igen. Igen. Holdt azért ezek egy gondosan kitervezett anyagok. Tehát az ember ennyi pénzt kifizet egy duma színházért, nem lehet őt ott hagyni az improvizáció közepén, hogy vagy jó lesz, vagy nem, vagy jól fogja magát érzni a közönség, vagy nem. Ez az egyik, a másik, hogy amit mi a színpadon mondunk, az nem a véleményünk, hanem azok a vicceink. Főleg az újság a sajtó, ugyanis mi úgy keltünk hatást, hogy nevettünk. A sajtó úgy kelt hatást, hogy botrány, megbotránykoztatás. Valamivel felvonja a figyelmedet, és félelmet kell benned, felkavar valahogy felizgat, felzaklat, és nyilván például a sajtónak, vagy nem tudom, én véleményvezéreknek, nagyon hasznos az, hogyha elmondhatják, hogy ez is a stand up, és azt is azt mondta színpadon, és hogy gondolhatja így, és milyen borzasztó ember pedig ez nem így van. De mi nem azért mondjuk azokat a dolgokat, mert az a véleményünknek, mint senki nem a véleményünkre kíváncsi, nekünk mindenki a vicceinkre kíváncsi. És ezok a dolgok viccek. És azokkal a viccekkel sokszor pont az ellenkezőjét mondjuk, amit gondolunk, és bízunk benne, hogy lejön, hogy pont attól vicces, hogy valójában nem így, vagy valjan nonsens, amit mondunk.

SPEAKER_01 7:50

Azért ezeknél a pojénoknak az érződik, hogy azért mondod, mert kifigurázod vele a valóságot, ami lehet a vélemények.

SPEAKER_03 7:57

Igen, de ha jól csinálom, akkor az én véleményem nem is feltétlenül derül ki, hanem egyszerűen csak felteszek egy kérdést azzal a viccel, és akkor arra a kérdés, mindenki meg tudja megának adni a választ. Van olyan anyagom, ami nem tudom, hogy van egy elembétus anyagon, amiben én nem foglalok állás se pro, se kontra, csak szempontokat mondok viccesen, ami alapján mindenki szépen meghozzam a maga döntését. És a végén van egy taps a közönség részéről. És lehet, hogy az egyik azért tapsz, mert így gondolj lehet, hogy a másik azért úgy gondolja, de hogy úgy jutunk el odáig, hogy olyan lépőköveket adok nekik, amiken keresztül végül muszáj valahogy állást foglalni.

SPEAKER_01 8:37

Azért alapvetően azt gondolom, hogy inkább a rád jellemző hozzáállás nem általános a humorista szakmára. Tehát hogy azért nagyon sok olyan humorista van szerintem, akinél elég egyértelműen átjön a hozzá az adott témához.

SPEAKER_03 8:52

Persze, nem tudom, de ez lehet, hogy lehet, hogy abból is fakad, hogy én nem vagyok az a konfrontatív típus, meg abból is, hogy a véleményem az csak az én véleményem, és a vélemény olyan, mint a fin. Hogy mindenkinek mondja senki nem kíváncsi a másik ér. És olyan sokan mondják már a véleményüket mindenhonnan, hogy szerintem az enyém az már tök fölösleges ebben az zajban. Tényleg nincs benne a véleményed az előadás. De benne van nyilván. Hát az egész alapálláson benne van. Tehát az a fajta humanista, empatikus megközelítés, az azért benne van. Lejön abból körülbelül, hogy milyen ember vagyok, meg mit gondolok a világról, de nem kényszerítem, nem súlykolom a véleményemet.

SPEAKER_01 9:37

Mert nehéz lenne elképzelni, hogy abban, amit most amúgy is évek óta követő munkáságot, de azért, amikor erre a mai beszélgetésre készültem, azért azért meghallgattam a testedet. Úgyhogy ilyen szegény. Többet tudsz, mint én. Az egy ilyen törmény instánt élmény. Vatisz nagyon jó volt egyben meghallgatni, mert így így másokkal vegyesen, meg mit tudom én, egy dokumentumfilm, egy horror egyszer, és akkor az úgy nem olyan intenzív az élmény, így volt egy nagyon nagy impulzus. És abból nekem nagyon az jött le, hogy ott van, hogy nem csak az előre megért szkript van ott fönn a színpadon, és te vagy csak az vagy a kiállmja, hanem ez tényleg te vagy.

SPEAKER_03 10:13

Hát legalábbis igyekszem minden inkább közelíteni a színpadi perszonámat a valódi személyiségemhez, és ettől lesz az enyém, meg ettől leszek én az, meg emiatt nem égek ki. Mert a saját jellem fejlődésemet követi, a színpadi fejlődésem is. És az éppen pillanatnyi életbeli megéléseimet tükrözik a színpadi anyagaim is, és ezek nem fognak elfogyni ökkomra. Tehát, ha figurában lennék, akkor az a figura már olszeg elfáradol. És ha próbálom kihagyni magamat a stand-upból, mert tudnék a humor két dolgot ott használni. Az egyik az az, hogy megmutasd vele magad, a másik az az, hogy eljessd vele magad. Mert az ember nem szívesen mutatja meg magát. De ha humorral teszed, akkor mégiscsami, valami kis páncél van körülötted, egy ilyen lány hény. De azon keresztül látszol. Vagy pedig pont arra jó, hogy minden másról beszél, és elfelettesd a közönséggel, hogy valójában itt neked nagyon súlyos problémáid vannak az élő.

SPEAKER_01 11:12

Azt akartam is kérdezni, hogy azért. Nyilván az a feltételezés, szerintem alapvetően nagyon buta hozzáállás, hogy te biztos nagyon vicces ember vagy a színpadon kívül is, mert hát nyilván a színpadon vicces, akkor azon kívül is álladom vicceket mesélt, hogy én nem erre akarok rákonyarodni. De azért ezt érintva azzal, hogy ha konfrontatív helyzetbe kerülsz magánemberként, mennyire használod ki azt, hogy most már azt mondom, hogy ha van egy húsz éves múltad is ismerek, az plusz egy. De hogy magát a humort ennek a védőpajsznak, hogy mennyire használod ki konfrontációnál, azt mondod, hogy békés típusú szemben.

SPEAKER_03 11:48

Nem használom, mert konfrontációban a humor szarkasmusnak tűnik, vagy iróniának, és rögtön támadásnak vélik. Úgyhogy azt az attitűdot tudom használni, amit amúgy is használok, hogy igyekszem kívülről látni a helyzetet is, meg benne magamat is. Ebben nagyon jó a humor, tehát, amit tudom, hogy egy közlekedés iszituban, vagy nem tudom én otthon, ha a családon belüli szerepeket vitatjuk, meg, és én miért nem csináltam, ezt miért nem csináltam, stb. A nagyon jól jön az, hogy rálátok az egészre, és látom ténylegesen az én felelősségemet vagy szerepem. Nyilván egy konfrontatív helyzetben az lenne az észszerű, hogy te minél erősebben védd a saját igazadat, a másik minél erősebben védje a maga igazát, és aztán ebből a kettőből alakul ki egy kompromisszum. Az abban én rögtön középen kezdem. Tehát elmondom, hogy igen szerintem te ebben vagy hibás, én pedig ebben, de lenvitassunk el a fölek. Tehát végig felé fog tolni, de hogy konfrontatív helyzetben így, hogy eleve középről indulok. És ha a másik is olyan is nyitott, akkor általában tud rezonálni arra, hogy oké, hülyeséget csináltunk mindketten, te ebben, én ebben, akkor indulj tisztel lappal innenről, ha ebben partner a másik, az tök jó. De általában senkinek nincs igaza. Egy konfliktus, az pont arról szól, hogy se neked nincs igazad se nekem. És ha én csak a te igazadat vitatom a sajátomat, nem, akkor vagyok.

SPEAKER_01 13:14

Azért itt érzem, hogy ez részben otthon jött. Ez mennyire működik?

SPEAKER_03 13:18

Nem gondolsz? Aban is, hogy otthonról jod, hogy a szülői nem.

SPEAKER_01 13:23

Nem már a saját hátokban. Azért éreztem azt a. a mosolyodban látszod, hogy itt voltak emlékek a sztori jön.

SPEAKER_03 13:31

Hát nyilván az ember a legtöbb, vagy a legemlékezetesebb, vagy a legnagyobb nyomot hagyó konfliktusait olyanokkal vállalja, akiket szeretnek, akik fontosak nekik. Tehát hogy most, ha nem tudom, belém jöttek se a váltás közben, az arra konfliktusan nyilván nem fog emlékezni, mert nem is ismertem az illetőt, de nyilván ezeknek van tétje. De működik, tehát működik, és a konfliktus, az annak pont az a lényege, meg pont azért is kell vállalni, hogy kikeveredjünk belőle, és közösen létrehozzunk egy megoldást. Lehet, hogy most éppen olyan hangulat, hogy nem tudunk higgatani őszintén beszélni, észérvek alapján, akkor váljuk egy kicsit, amí lehigadunk, vagy aludjunk rá egyet, de hogy azért érezzük a másikon hogy ő is a helyzet megoldására, meg feloldására.

SPEAKER_01 14:23

Szia! Ha már itt vagyis hallgatsz, gyanítom, te is ugyanúgy működsz, mint én, szereted okosan kihasználni az időet, legyen szó vezetésről, sportolásról, pihenésről, vagy bármilyen. Én rengeteget tanulok például a hangos könyvekből is, mert jó, ha nem csak olvasva, és írva dolgoztatom meg az agyam. A voice pedig már évek óta a kedvenc könyvtáron, ami mindig a zsebben van. Most figyelj, mert hoztam egy ajándékot, összedugtuk a fejünket a Voice csapatával. Kitaláltunk valamit kifejezetten. Kiválasztottam azt az öt hangos könyvet, amikor kedvenceim lettek az elmúlt időszakban, and ezek közül egyet teljesen ingyen megkaphatsz most. Nincs aprobat you, csak egy keresnév, és az e-mail címet kell, ahova küldhetik majd, hogy még több tudást szívhass magadban. Ha érdekel, akkor irány a vois.hu per ajánlat, per the long story oldal. A linket megtaláljátok a leírásban is. Nézd meg a top 5 listámat, és már hallgathatod is a te kedvencedet. Jó szórakozás. Ez azért érdekelt, mert én ezt az elvet nagyon könnyen tudtam képviselni az életemre ugyanezt, és ugyanez volt a problémában, ahogy nem működött. De én munkában is bevittem. Teh marketing ügynökségként, amikor beszéltünk egy leendő ügyfélrel, akkor úgy mondtam neki, hogy ez lenne nektek, amire szükségetek van. Takőszintén. Erre nincs szükségetek, de erre igen, viszont ez ennyibe kerülne, de akkor legyen az, hogy leakultad ennyire. És akkor én innen indultam. És elvettem tőle a lehetőséget, hogy saját magának kiküzdje azt az árat, amivel boldog lenne, és így soha nem sikerült összehozni, mert elvettem tőle a sikert.

SPEAKER_02 16:11

Igen.

SPEAKER_01 16:11

Úgyhogy azt elengedtem. De hogy nekem is ez volt a hozásban, hogy jó, akkor ezzel sokkal hatékonyabbak lesz, hogy jó, ennyit. Kész vagyunk, jó, nem? De. És nem. Tehát, hogy ez annyira nem működik, de azt gondolom, hogy ez egyfajta ilyen önismereti út is. És itt eszembe jutott az egyik előadásodban, nem tudom mennyire valós. Az önismereti utazásnak az egyik mérő lépcső foka az, amikor rájös, hogyha otthon elromlik valami, akkor nem állsz neki megszerelni, hanem szakelát hisz, mert felányba fog kerülni. Ez mennyire megtörtént a tényleg.

SPEAKER_03 16:43

É egyébként elég hendy vagyok, elég ügyes vagyok, és pont emiatt, hogy vannak dolgok, amikben meglepőgyes vagyok. Emmiatt tudom elbízni magam más dolgokkal is. Tehát ha nemlik a rutercímán szétszedem. És ámulok rajta, hogy hát mennyi minden. És nem működik ugyanúgy. Vagy valahogy működik, de egycsar, vagy amikor az egy csomar nélkül is működik, akkor meg úgy érzem, hogy valamit fejlesztettem a terméket.

SPEAKER_01 17:13

De egyébként alapvetően azért azt nagyon sok helyről hallani, hogy maga a humor, meg maga a vicc az általában valamilyen fájdalomból vagy traumából fakad. Igen. Ez mennyire igaz?

SPEAKER_03 17:25

Ja hogy mennyire kell elcseshetnek lenne az hogy. Figyelj, igaz, és egyébként nehéz úgy viczelni. Bár. Jó, tehát, hogy koralergia. Ez most ez egy ilyen fogalom, amit ha kimondok, akkor egy ilyen komplex jelenség fut a háttelen. Az emberi szervezettől elvettük a parazitákat, elvettük a test, elvettünk egy csomó mindent, de az emberi szervezet továbbra is kereszt, mivel tudna megküzdeni. És akkor jön az, hogy allergiás leszel a porra. Ató, immunbetegsége lesz, tehát a szervezet saját maga ellen fordul, mert a szervezetnek kell valami, amivel meg tud küzdeni. És ugyanez igaz a traumákra, meg a sérülésekre is, hogy nekem az a trauma adatot, vagy az a traumatikus gyerekkori élmény, hogy egy alkoholbeteg családban kellett fölnön. Másnak az a traumatikus élmény, hogy lesett biciklivel. De neki annak az élménynek az erősége semmivel nem kisebb, mint nekem. Csak egyszer, érted, hogy más a beosztás, vagy nem tudom én más a skálázás, de az neki az ő skáláján ugyanolyan erős élmény, mint nekem. Úgyhogy ha arról beszélünk, hogy kellenek a traumák a humorhoz, akkor azt is említeni kell, hogy ezek a traumák mindenkinél vannak, és mindenkinél erősek, csak van, akinek az, hogy nem tudom én, meghadtak a szülei autóból esetben, van, akinek meg az, hogy az volt a vitája a szüleivel, hogy a rakott króra hidegen kell tenni a tejfölt, vagy melegen kell tenni a tejfölt. De értet, hogy amíg háistennek amíg nem érnek elősebb traumák, addig neked az lesz a skálá 10.

SPEAKER_01 19:07

Itt behoznám a feleségemtől kapott kérdést, mert itt azt mondta, hogy ezt mindenképpen kérdezzem meg, mert akkor segít neki megérteni engem. Ugyanilyen családi háttérből indultam én is, hogy a zapai jel ez nagyjából hasonló a működet, a sztoriai alapján így egy kicsit más, de tegyük fel ugyanazt. És van egy nagyon komoly függőségem a mérhetetlenül rossz a puccelé, hogy ezzel együtt kell élnie otthon mindenkinek. És akkor ott kérdezem már meg tőled, mert hogy nálam nem jött rá. Meg én sem tudom a választ rá, úgyhogy ha hol válaszol meg kettünk helyet. Hogyha mit gondolsz, hogy ha nem ez lett volna a családi hátteret, hanem egy konszolidáltabb családi háttérben nősz fel, akkor is kifejlődött volna mondjuk benned ez a fajta igény vagy érzéka humor felé. Vagy ez egy abból fakadó gyökerező dolog, ami egyfajta védekezés mondjuk gyerekként a traumával szemben, hogy megpróbálod egyet más, hogy megközelíteni a problémát egy stresszelni.

SPEAKER_03 20:03

Hát az egy nagyon jó kérdés. Nem tudom, valószínűleg akkor is egy gyerű ember lettem volna, meg ha ezt a genetikát öröklöm, mert apám is egy jó humorú ember volt, valószínűleg meg ezt az agyat, valószínűleg akkor is eszembe jutottak volna a vicces dolgok, legfeljebb nem akartam volna megmutatni a világnak. Tehát szerintem itt van a változás, vagy itt van a kulce az egésznek, hogy azt a fajta szeretetet, vagy figyelmet, vagy elismerést, vagy válveregetést, amit nem kapsz meg egy embertől gyerekkorodban, azutána felnőttként ilyen instant visszajelzések, mint taps megnevetés formájában keresett tíz ezrektől.

SPEAKER_01 20:42

Értem, értem.

SPEAKER_03 20:43

Hozzáteszem egyébként, hogy volt ez a fajta vad, ilyen szeretetérség, meg elismeréség. Ez nagyon erős volt bennem a 20-veimben, és a kezdő humorista pályámon lehetett is érezni ezt a görcsös akarást, meg ezt a mindenkinek megfelelni vágyást. Aztán nyilván, ahogy egyéb sebeim gyógyultak, úgy ez is a helyére került, és ma már ez az életem, meg ez a hivatásom, meg ez a személyiségem, de már közel sem arról szól, hogy én elepedek azért, és depresszió esek, hogyha engem egy héten egyszer nem tapsolnak meg.

SPEAKER_01 21:20

És van emlékedre, vagy így be tudod lőni, hogy hány év kellett ahhoz, hogy átkapcsolja? Már rengeteg.

SPEAKER_03 21:26

Rengeteg, mert eleve az ember a 30-as évei közepéig azt hiszi, hogy vele minden rendben van. Ez olyan érdekes, hogy az összesen ilyen önismeret dolog, az vagy most már a Genzin-nél elkezdődik a tízes éveid végén 20-as éveidben, és 20 évesen már higgatabban tudsz beszélni anyádékkal, mint egy pszichológus. Vami esetünkben ez egészen a 30-as éveinkig lappangot. Azért is, mert nem volt irodalma, azért is már nem volt télék. Már nem voltak könyvek, nem tudtuk, hogy ez probléma, de hogy valahogy ez lappang, mert mással vagy elfoglalva. Életet kell kezdened, pályát kell építened, csádot kell alapítanod, és amikor azt mondod, hogy nem most már minden megvan, de még sincs minden rendőr, akkor tudsz ráfordulni arra, hogy akkor mi is felem a baj. Tehát eleve az, hogy meddig tartod, eleve, a lappangási idő volt 10-15 év, meg mindenkinél annyi, és aztán utána attól függően, hogy mennyire vagy bevállalós, és mennyire bírod, amikor letépik a tapaszt.

SPEAKER_01 22:32

Ahhoz miért nem tudsz haladni. Mennyire erős most akkor szakmát nézve nálad az, hogy úgy meg kell felelni lassan egy újabb generációnak. Mert van egy generáció, mivel egy él, de hogy van egy következő, akiknek adott esetben ugyanúgy. Nem tudom, hogy kell, de hogy tudnál szolgáltatni. Viszont nyilván másodálnak hozzá a dolghoz. Ez az irodalom engem is érint van egy 17 évesem is otthon, tehát hogy most már biztos vélemény vagyok a legokosabb a családban, és ezt te is mondja azért gyakran, hogy hajról van szó. És én azt látom, hogy sok esetben, mint hogyha inkább ő vállal a felelősséget azért, hogy nevelni kell minket. Hogy sokkal hamarabb ér érett meg fejben. Eleinte, amikor még rajta nem tapasztaltam, meg a korosztályán nem tapasztaltam, amikor mondjuk bemegyek az osztályuk beladást tartani mondjuk stresszkezelésről és így ülnek, és érdekli őket a téma. Ha belegondolok én, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor bejött volna a Ginnibe, valaki azt mondja, hogy stresszkezelésről beszélgessünk. Menjél ki? Tehát hogy nem érdekel. És őket pedig érdekeltek. És akkor nyilván bekerültek ezek a fogalmak, és amit 5 évvel ezelőtt írörhögtem, hogy már ugye a midlife crisis azon túl vagyok. Az egészen jól megugrottam, azzal elégedet vagyok, de Kutter Life Crisis. Te ugye a 25 éves kornál, ami már ennek a generációnak a sajátja. Mennyire foglalkoztat téged azt, hogy egy 20 évvel korábbi, vagy korábbi korábbi évjáratónak, egy 20 évvel fiatalabbnak kell, adott esetben is viccesnek lenni.

SPEAKER_03 24:01

Egyrészt Presszer Gábor, én úgy is szeretem, hogy ő a szüleim generációja, tehát egyszer leszivárgott, és bízom benne, hogy én is leszivárok, és nézem az előadáson nagyon sokan gyerekekkel érkeznek 12 éves kortól komaszkodik.

SPEAKER_01 24:15

Kiszózták az annyira átéri az ember még a tévén keresztül is, hogy van, amikor meglepőszem, tehát hogy ott az ő szinte szokott lenni.

SPEAKER_03 24:23

Igen, mit keresem. Igen, igen, vagy 12 éveset tekemül eszebe elhozni a gyereket. Másrészt meg az a jó, hogy az én gyerekeim is, ahogy nőnek, azért az ő problémáikat látom, és azt látom most szembe jut egy csomó sorozat, nem tudom, én a Börthryslernek van egy ilyen kis minisorozata, ami ról szól, de benne van a családja is és a kamaszgyereke is, és azzáll ő a bészálnak a kamaszgyerekei. Most nézzük a gyerekeimmel a kobrakáit a Netflixen, hogy szintén két-tötven éves csávolról szól, de ott is a beszáll, már az ő gyerekeik a kamaszok. És az én életemben is azzal, hogy nőnek a gyerekeim, ők lesznek a bészál tulajdonképpen, és most már igyekszem róluk színpadon keveset beszélni, meg csak úgy beszélni, hogy ez bárki gyerek lehessen, de hogy most áldott helyzetben vagyok, mert még egy pár évig belalátok ebbe a tízes, meg korai 20 éves világba, és ezt ki tudom használni arra, hogy megfogja őket is.

SPEAKER_01 25:30

Tudjátok, a the long storyban sokat beszélünk a hosszú távú célokról, az igazán nagy fontos eredményekről. Mellette több mint 10 éve kutatom most már a hatékonyság titkát, hogy hogyan lehetünk produktívabbak, nap, mint napában, és azon kívül. De rájöttem valamire. Rójában van meg a legjobb stratégia a fejedben, ha a tested nem bírja a templot. Az egészség nem alanyi jogon jár. Keményen meg kell dolgozni érte, a minimum oda kell figyelni rá. Viszont legyünk őszinték is. A naparálóban kinek van ideálóan a mikrotárpanyagokat és kalóriákat számolgni, nekem nincs. Pedig egészen jól appokat is találtam már, amik segítenek. Nálom a Kable a Living Foot Capata, aki konkrétan megmentik a napjaimat. Ez nem csak Duma. Nálam a reggel már fixen az ő segélyeikkel és olajaikkal indul. Ezekkel tudok feltöltődgel, és edzések után is belük tudom visszatölteni azt az energiát, amire szükségem van a kedvencem, például a 70%-os protein shape. Ez az én prémium üzemanyagom, hogy bírje mostrappátest. Nek is fontos, hogy ne csak el legyetek, hanem tényleg minőségű dolgokat figyetek a szervezetetekbe a maceran nélkül, akkor irány a Livingfall. Mert a hosszú storyhez kell az erőlét. Ráadásul, ha most használjátok a the long story rupódot, akkor kaptok 10% kedvint a kosár értékéből. Úgyhogy irány a living food.hu. Most pedig jöv vissza az epizódhoz. De mennyire tartod egyébként tényleg őket tudatosan tárol a mától, mert ha emlékszem, úgy fogalmaztál, hogy talán nem pontos de maradt meg, hogy egy három gyerekes személyel élsz együtt sorban, meg nem nevezett személyel élsz együtt solymáron. Igen egy fiktívővel igen.

SPEAKER_03 27:31

Nem árulhatom el, hogy hollkom, meg a feleségem nevét sem mutatom meg, de legyen annyi elég, hogy egy fiktívővel lélek együtt Sojymáron. Igen, igen. De hát a fiktív az nem igaz, mert igazán, másrészt, meg nem solymer, de ez már így maradt hárisenterek a köztudatban. Hát most már most már abban a korban vannak, hogy nem tudom, mert már az osztálytársik akarnak szerfizni velem, hogy ha bemegyek értek az iskolába, akkor otra éppen, aki kijön az iskolából. És nem jó össze mostni, meg nem jó, hogyha a sulibajok esetleg azt kapják, hogy nem hallom a pától vagy üzéjál bepisít egy gyerek a gyerekkorodban, igen, úgyhogy ez nem célom tönkretenni az életüket, másrészt állistének tudok sok minden máshol is beszélni, meg volt egy ilyen közös döntésünk is a feleségemben, hogy nem keverem most már bele őket. De attól függetlenül a problémáikról tudok beszélni, úgyhogy őket nem említál.

SPEAKER_01 28:20

Az én életemben akkor került éve, amikor egy tízel fiatalabbak voltak a gyerekek, és akkor ilyen egytől hétig nagyjából, és akkor ott az altatás meg se olvasás. Azt annyira az életemről beszéltél, hogy akkor túl voltunk rajta vagy leülni, és akkor legalább ugyanez fáj valaki másnak is. Mennyire kellett ez a sikeredhez, hogy rólam beszéljél ott kint. Ami nyilván magadról, csak hogy annyira egyértelmű rátapintani azokra a gócpontokra, ami nálad is volt van, és tudod nálam is, és a Rollandál is itt a kamera másik lényet, hogy ami mindannyiban tényleg közös.

SPEAKER_03 28:56

Figyelj, a sikeremhez, a sikeremet azt nem én csináltam, hanem ti csináltátok nekem azzal, hogy ennyien hallgattátok, meg megosztottátok. Tehát, hogy a sikerem az ennyiben tőlem független, de egyszerűen ez volt az életem, meg most is ez az életem, és igazából annyira ez volt három kisgyerekkel, annyira ezt töltette ki az életemet, hogy egyszer nem volt időm másról olvasni, meg gondolkodni, úgyhogy erről erről beszéltem a színpadon, és bízam abban is, amit hangos Bélő is mondod, hogy minél mélyebban általánosabb. Minél inkább a saját problémámnak érzem, annál biztosabb lehetek benne mindenki. Haz mindenki problémája. És ez azóta is nagyon jól működik.

SPEAKER_01 29:39

De hogyha ebbe egyébként belegondolsz, hogy kiállsz a műsorra, elmondod azokat, amiket megterveztél előre. Ezzel megnevetsz embereket, ezzel bekerülsz az életembe, hatással vagy rám. Mennyire érzed a felelősséget ennek a szerepnek az én életemben. Te vagy számomra a szelep, amivel le tudom engedni azt a feszültséget nap végén, ami egész napot fordodott esetben.

SPEAKER_03 30:05

Ezzel nehéz mit kezdeni. Ez csak a te fejedben létezik, és hogy meg az a kép is csak a te fejedben létezik, ami én vagyok. Tehát hogy én magamnak, meg a baráta, hogy az én kis életem, amikor reggel fölkelek, megetem a kutyát, elmegyek futni, akkor én akkor én nem ezen gondolkodom, hogy mi az én felelőségem, hanem azon gondolkodom, hogy tudok-e point a Római és Júliára most, hogy az én lányom is 13 éves lesz, ahogy Júlia volt. Érted? Ezeken gondolkodom, és aztán, hogy ez mivé növi ki magát a te fejedben, meg nagyon sok ember fejében, és hogy egyre nagyobb lesz ez a kép egyre több ember fejében, annak a folyamatnak én már egyáltalán nem vagyok ura. Én annyit tudok csinálni, hogy a legjobb tudásom szerint a legemberi módon csinálom azt, amit csinálom. És bízom benne, hogy aztán ez lesz, és hogy egy vásárlások formájában te is meg mindenki más is visszazolja azt, hogy rezonáltam benne. De egyébként szerintem ez felelősség. Egyébként én igyekszem úgy élni, meg úgy beszélni a színpadon, hogy nem performatívan, tehát ezért nem azért mondom, meg nem azért van az emberek fejben rólam ez a kép, mert én azt akarom, hogy ez lenne a kép, hanem mert a búvó ilyen vagyok, de ráértem, hogy sokkal könnyebb, ez is évtizedek munkája, hogy sokkal könnyebb olyan emberré válni, akik szívesen hallgatnak, mint más emberként olyan dolgokat mondani, akik szívesen hallgatnak. Spórolni azt a sok sokat. Mas emberként könnyebben eléred a felső polcot, mint ha állandóan semlít rángatsz oda. És akkor inkább veszem a fáradtságot, már csak a saját érdekemben is, meg azért is, hogy a gyerekkori szárság és kinőjem, és inkább évtizedek alatt növekszem arelyet, hogy mindig semmira kellene állni. Mert keresem egy magas embert a kéznél. Igen, igen. De hogy ez nem az iránytok érzett felelősség, hanem ez a saját magammal szemben érzett fegyelem megigényesség.

SPEAKER_01 32:23

Fáraszol a kérdést, én nem tudom egyébként, hogy mennyire van felelősség nálad. Én azt tudom, hogy nem feltétlenül az utóbbi néhány év. Az utóbbi néhány év azért megterhelő volt társadalmi szinten minden szempontból, nem is akarom részletni, mert nem arról szól az a beszélgetés. Ott éreztem, hogy volt segítség abban, amit adtatok. Tehát, hogy nekem segített személy szerint átvészelni egyre nehezebb hetet vagy hónapot üzletileg, emberi legcsalde, tök mindegy. Iskolával és volt gond, munka, ez teljesen mindegy. De azon kívül is egyébként nem tudom felmérni azt, hogy az, amikor én este leültem, és még hallgattam egy főrát belőled, vagy bármelyik pályatársban, akiket kedvelek. Hogyha nem lett volna. Én nyilván nem lettem volna a Texas iráncszülés, de lehet, hogy nem érezdem mennyire jól magamat a bőröm, úgyhogy nem tudom, hogy van-e felelősségetek az én jól létemmel kapcsolatban, ez az én őismereti utazásom lesz majd. De mindenképpen hozzátetek.

SPEAKER_03 33:21

A másik pedig, hogy viszont totális vakfolt számomra a stand-up. Éted? Mint ahogy a Lovosi András se tud elmenni egy koncertre annél, hogy ne azt hallaná, hogy bémul. Se tudod, olyan átítattal végig hallgat. Egyrészt nem tudom, mert rögtön szakmai nézem, másrészt el se jutok odáig, mert élőben nem tudom őket megnézni, mert én olyankor felépek, tévében meg nem tudom őket megnézni, mert nincs tévé, már úgy ilyen előfizetéses csatornáim. Úgyhogy ami esetleg YouTube-on vagy instán szemben annyitok én is a többiekből, de hogy ez olyan mint podcasternek lenni. Te is azért lettél podcaster, mert volt egy-két olyan példakép előtted, akire azt mondja, hogy fú, hát én is ahogy ezt hat rám, én is így akarok kapni az emberekre. Viszont onnantól kezdve nem tudsz hallgatni a kedvenc podcastjeidet, mert kovácsmás Péter kell hallgatnod ahhoz, hogy a mai beszéltésre felkészül. És hogy én is az amerikaiakat is, mindenki, tehát, hogy a stand-upot fogyasztok, azt is már ezzel a szemmel, meg ezzel a szakmai szemmel fogyasztom, úgyhogy én nem tudom, hogy milyen hatáss van, milyen szinten van egyáltalán jelen, milyen a penetrációnk, a többi influenszerhez képest, mi hol vagyunk. Tehát hogy fogalmam sincs. Én csak teszem a dolgom ilyen vakrepülésben, mert nekem ezt tölti ki az életemet, miatt nem látom, hogy a többieknek. Kenyeret csüt, nem pedig azt nézi, hogy még a kenyer mellett amúgy nap közben mit tesznek az emberek. Igen, meg hány lájkolok kenyerül a fogon.

SPEAKER_01 34:59

De azért, ha mondad a külföldiet meg hazak, akkor állít oda, hogy mondjuk tanuljál vagy fejleszd magad. Mennyire vannak rád hatásra. Most mondok egy példát, csak az erőjt eszembe. Nem olyan ré, és nagyon sokkal ezelőtt. Elég komolyan ráfűktem a Gimmikár-nak a rövid videóra. De annyira pusztító humora van, én imádom, és éreztem magamon, hogy elkezdett besivárogni a reflexzeim közé, hogyha valami beszélgetés volt is, és amikor nem tudod visszatartani, és érzed, hogy a másik nem hallgatja ezt a csávot. Úgyhogy most konkrétan egy tahol lettél. De nagyon jól szórakozok közben, mert te tudod vagy egyébként ezt, hogyha gyümekár mondta volna most megvelegetni a hátadat, hogy ez. Az én fiem. De a másikban nincs meg ez a reflex, hogy mennyire hatrád az, amikor mennyire alakítja a test stílusodat szerinted azt, hogy ha hallgatsz egy külföld mondjuk. Most már nem alakítja.

SPEAKER_03 35:48

Meg most már annyira annyira, hát nem tudom, használjuk a markány szót, de minden esetre számomra annyira megvan a saját hangom, mert hogy mi az, ami belőlem fakad. Nagyon sokszor velem is van ilyen, hogy nem tudom én, a Louis sziké hangján hallok egy anyagot magamban belül, de én nem vagyok a Luis sziké ahhoz, hogy olyan arcátlanul bátran beszélek mondjuk az abortuszról, vagy nem tudom én az eutanáziáról, ahogy ő megengedheti magának. Úgyhogy hallgatom őket, de tudom, hogy ők nem én vagyok. És azt is tudom, hogy én viszont meg miben vagyok más, vagy esetleg hozzájuk képest nagy Isten miobb. Úgyhogy szerintem fontos azért, hogy nem maradjunk, meg tökéletes hallgatni az, hogy éppen miről beszélnek világszerte. Most például kijött a Travor No-nak az új estye a Netflixen, és tökre örültem, hogy jaj- de ő aki korábban általában viszonylag hétköznapi dolgokról beszélt állt és jelenségekről, vagy a saját életéről, vagy a saját Délafrikai gyerekkoráról. Most az első húsz percben arról beszélt, hogy az nem gálát vezette, és ütött egy Trump vicet, a Trump meg másnap leoltotta őt a social mediában, és ebből botráját, és ő a stand upjában akkor a Donald Trumpra reagál. És engem Magyarországon az az egész elkerült, és hogy nem ezt várom, én nem ezt akarom hallani Tornó-ától, mint ahogy Riki Görz is belecsik abba, hogy tvitekre reagál a standard estén. Mhallgatom a többieket, de érzem azt, hogy az nem Magyarország, meg ők nem én vagyok.

SPEAKER_01 37:34

És egy ként a Riki Gyervészem, azért neki volt most egy nagyon durra plakát kampány, és ez nem tudom mennyire van. A viszkit reklámozott azt hiszem egy metróban. És a metró megállóban szemben veled, mielőtt megjön a metró, láthatod a plakátot, és akkor azt mondjából valmiasmi szövegek voltak, hogy neugorjál, mert mindenkit csak feltartasz azzal, hogy megáll a metró. És közben egy pohár viszki fel ott üli, és ott van az arca is, tehát hogy nem sok alá volt írva.

SPEAKER_03 38:05

Én ilyet nem csinálok, hát én biztos nem csinálok. Ezt nem mondhatom, hogy a rikigztől ez erős, mert ki vagyok én, hogy a rikörvész ezt felítják.

SPEAKER_01 38:10

Ha nekem belefér, de akkor is így megborzongtam tőle. De mondjuk mindig is ilyen vonalon mozgathat, hogy neki szerintem a márjának a 60% a botrány.

SPEAKER_03 38:19

Hát igen, meg hogy ha egyszer ezt behúzod, és tudod, hogy ilyennek elfogadtak, hát akkor attól kezdő megért. Mám hogy Eddie zárd is, hogy egy férfi kirúzott szájal, tűzarkúban fölép a színpadon, onnantól már bármit mondhatsz. Ha így felmesz menni a színpadra, onnál mondhatsz, otit akarsz.

SPEAKER_01 38:36

Te hol húzad meg a határt? Ugye nyilván neked a családi száraz nagyon erős is, akkor itt mondhatjuk egyébként ketté is. A saját magad által összehozott család a feleségek gyerekeit, meg nyilván az édesapát félve volna, hol húzod meg a határt, hogy mennyire folyhatnak bele, meg mennyire nehéz adott esetbe bevinni őket. Még az édesapárnál a kérdés inkább az, hogy mennyire volt nehéz ezt publikusan feldolgozni. A gyerekeit feleségednél mennyire nehéz megállni, hogy valami már ne kerüljön bele pedig tudod, hogy imádnál te meg.

SPEAKER_03 39:07

Hát kezdem a gyerekeimel, meg a feleségemmel, hogy én miután lejöttem a színpadról és beültem az autóba, hozzájuk megyek haza. Tehát hogy lezuhanyzom, és abba az ágyba fekszem bele, amit a feleségem már előmelegített és ott szok mellettem. Tehát, hogy az aha még nem repett burok, az nem repethet meg. Az az életem, a standard már régen nem lesz, de a családom akkor is ők lesznek egy örök életre. Úgyhogy ez mindig ott van a fejemben, és azonnal érzem a színpadon valamiről vagy az árulás. De ha valamiről úgy érzem, hogy most elárultam valamit ebből a burokból, vagy pont ebből az intimitásból, ami nem tartozik másra, mert a miénk, akkor baj van. Plusz ugye ez olyan, hogy mi marad akkor neked. Tehát, hogyha elmondod mindenkinek, akkor mi marad belőle neked. És nem tudom, én egy időben, a vallással kapcsolatban próbáltak ugyanígy befűzni, hogy én menjek ide-oda a mod a beszélek, itt ottamod, de hogy nem, mert akkor ha kiadom magamból másoknak, akkor hova megyek én haza? Hogyha az otthonomat már elmondtam békés csaván. Ez az egyik, a másik apukámmal kapcsolatban, megint mondtam, hogy az színpadi felülesen párhuzamos a személyessel, és amikor elkezdtem ezzel érdemben foglalkozni, hogy nekem ezzel is dolgom van, hogy én egy szenvedé beteg családban felnőtt gyerek voltam, és létezik egy ilyen kategória, léteznek közös vonásaink, léteznek módszerek, hogy ebből később kigyere, és hogy nem csak én vagyok érintett, hanem még ma Magyarországon 400 ezről, bozer gyerek és két millió felnőtt. Akkor onnantól nem volt kérdés, hogy erről beszélek. Még hozzá vicesen fogok beszélni, és ha te a színpad a nézőtéren éppen nem is vagy érintett, biztos, hogy volt olyan osztály társad, vagy van olyan unokatestvéred, vagy van olyan az iskoládban a fiadnak van olyan barátja, aki viszont igen. És ezzel viszont megint csak egy olyan dologról beszélek, a milyen módon általános.

SPEAKER_01 41:25

És hova rakott százalékosan az eloszlás, hogy ez a te magad fejlesztése volt a feldolgozási folyamat részés, mert hol volt az, amikor azt mondod, hogy segítesz a fiadosztásának a szomszédgyereknek a te barátodnak bárkinek. Tehát, hogy hova rakod így a csúszkál?

SPEAKER_03 41:40

Hát ott, hogy odahogy amit mondtam, hogy amikor leírok anyagot írni, vagy amikor leülök csak úgy írni, annak két haladra fölse kerül a színpadra, mert az az a kétharmad, amivel magamon segítettem.

SPEAKER_01 41:51

Érted? És akkor.

SPEAKER_03 41:53

Tehát hogy nálam igazából ez az egész stand-up, ez most már közel tíz éve terapikus jelleggel működik. Először írásban rendbeteszem magamnak, utána szóban azzal, hogy estéről estére verbális, nem tudom, hogy helytálló a kifejezés, amiket használok, de egy verbális konstruktumot csinálok egy emocionális konstruktumból, azzolamatosan az emocionális részét alakítom át. Igen, igen-igen. Egyre kevésbé fáj, egyre kevésbör, és mire körbe jérem bele az országot, addig az a dolog az ánképpen már gyógyultál, és oka fogyottál minősíthető. Például a mostani estemben beszélek, ez az időcím este, ami majd októbertől megy a viaszaton, de addig még egy-két helyen le lehet csíni. Arról beszélek, hogy az élményekről mennyire vadászuk az élményt, és hogy mindenhonnan ezt töntik ránk. Gyer el, és az élmény él át ez, és hozd el a gyereket, és szerez neki egy életre szóló élményt. És akkor megkérdezem a közönséget, hogy tudjátok, hogy hogy azt az életre szóló. Ezt a gyerekkori él, mint ami egy életre szól, trauma. És akkor itt elbecsélem egy gyerekkori élményemet, hogy elmentünk többen felnőttekkel, csónaktórára még az akkori Jugoszláviában 88-ban, és apám tankolás címszó alatt a saját csónakjával hogy tűntál három napra vinni, és hagyott engem ott. Egy idegen országban, férég idegen emberekkel iratok ruhák minden nélkül. Úgyhogy azt se tudtam, hogy ő visszajön, hogy én hogy jutok vissza mi életemek az egy legnagyobb traumája volt. De ezt elmesélem a színpadon úgy, hogy van a végén, közben is vannak nevetések, meg a végén is van nevetés. És aki soha nem élt át ilyet, vagy hasonló se, az nyilván nevet. Aki meg átélt ilet, az megközben örül, hogy nincs egyedül. Hozzáteszem, nagyon sokszor akaratlanul is szakítok fel. sebeket így. Tehát lehet, hogy ez nekem egy olyan dolog, amiről már tudok beszélni, és tudok vele vicelni, nem tudhatom, hogy akik a nézőtéren ülnek, azok éppen ilyen fázisban vannak, és ez egy általános probléma a humoristáknál, hogy te beszélsz valamiről vicesen, ami fontos, meg súlya van, és akkor egyszer csak kapsz egy levelet, hogy te ő hogy megbántottad, és hogy lehet így beszélni, és hogy ő nem ilyenek ismerés, most nem nagyon csalódott. Ami azt jelenti, hogy az illetőnek ezzel a dologgal még dolga van. De nem rám kéne ezért haragudnia, hanem arra az emberre, akik neki azt a traumát okozta, mint ahogy engem is kérdeznek, hogy szokott bántani azt, hogyha valaki alkohallal vicce el. Ha bántis, ha rosszul is esik, az nem azért van meltő viccelt az alkoholal, hanem alapvetően azért, mert van egy ilyen gyerekkori élményem. Amit nekem helyre kell tennem magamban ahhoz. Az, hogy a bocsánat fog kérni, az lehet, hogy a pillanatny fájdalomat említi, de az alaptomát nem olja meg. Tehát ilyenkor, és ezt minden üzenem a kedves nézőnek is, hogyha ha bármin felháborodsz, vagy rosszul lesik, vagy fáj, amit egy humorista mond, akkor azt gondolod végig, hogy ez a humorist nem azért mondja, mert direkt kitalálta, hogy téged azzal bántani fog. Hanem az azért faj neked, mert téged ematt nagyon nagy fájdalom válnak, mert a dolgod van. És ugye visszakanyarodva, igen, a humor a traumafeldolgozás része nunk is. És pont ezért beszélünk traumatikus élményekről a színpadon, mert mi, humoristák így tudjuk feldolgozni. A közönség egyik részének ez szintén segít a feldolgozásban, a másik részét kiakasztja és felháborítja, az azt jelenti, hogy ők még nekis éltak a munkának. És ez nem csak a én anyagomra vonatkozik, de arra is, ha valaki, nem tudom, hogy a vallással kapcsolatban mond egy poén, ha a politikai poémban egyik oldalról mond egy poén, és a másik oldal megsértődik, tehát, hogy ha te egy humoristán megsértődsz, vagy azon, amit mond, az megint csak ismétlen nem a véleményét mondja, a vicceit mondja. Hogyha te azon megsértődsz, akkor azzal neked dolgod van.

SPEAKER_01 46:17

És neked ezek közül, amikről most az utóbbi párszel beszéltünk a saját traumáid, vagy a közönségtől kapott visszajelzések alapján volt bármikor, vagy a családi életed kibeszélésének a határ értelmezéseinek a kapcsán volt bármikor bűntatod.

SPEAKER_03 46:32

Hajj, volt még pályám elején, tehát, hogy amikor még nem tudod, hogy amit mondtam neked, hogy mi számítárulásnak és mi nem ott. Két ilyen húzásom is volt, mind a kettő miatt már többször kanosszát jártam, az egyik miatt személyesen a másik miatt nyilvánosan, egyszer még amikor indult az egész estóder, vagy még az egész Shóder klub 2007-ben, akkor az esti Shóderben úgy párán vendégei voltunk fábrisában, és beszélgettünk, és akkor ott fábri mondott egy osztálytásukról, Sőnemiliáról egy viccet, hogy Sőnemili hívták, de ez ilyen ilyen fel volt, és akkor én erre elmondtam, hogy nekünk meg az egyik osztálás deszka volt, amikor még azzal viselődünk, hogy. Ami ott egy jó nevetés volt, igazából nem volt jó nevetés, én 27 éves voltam, azt a műsort néztem meg mindenki ezt a fából nézte ez az osztálytásnőm is a férje is a férje tajékozva fenyegetett megutána telefonon. Az osztálytás nőm pedig három osztálytalánkozon keresztül az 15 év, nem állt velem szóba. És tök igaza volt. És tök igaza volt, és akkor azon többek közt azon az esetben megtanultam azt, hogy mit ér, mennyit ér egy nevetés, és mi az, ami hárat nem szabad érte megfizetni. A másik pedig egy Sóder klubos fellépés volt, ahol a nem hipermarketekről beszéltem, meg a mérlegekről, és hogy sose nézed meg, hogy mi a banán kódja, bár az az egyes, de hogy mi a paradicsom kódja, hanem mindig ott izinél a mérlegnél, digitális mérneknél bogarászod, és ott nagyon szerencsétlen a tévé felvételben azt mondtam, hogy mindig állott a mérlegnél egy autista, aki keresi. És ez volt a másik nagy leckém. Ebből még újságcik is lett, tehát erről még írtak a kis újságok, és utána egyrészt, akik személyesen írtak nekem e-mailt, hogy ez nekik nagyon fáj mert ők a gyereküket egyedül nevelik, és így el, hogy ez. Ha az ember azt érzi, hogy ebben tényleg sáros, akkor legszézőben egyesével tenni helyre ezeket a dolgokat, de nem tudja. Viszont a TV folyamatosan ismételte kicsit főzetes a hátás. Úgyhogy körülbelom évente még ma is kapok egy e-mailt, hogy mekkorát csalatok, nem is saltőbben nem fognak ki hallgatni. Pedig még annak idején, ezért azért én jártam egy nyilvános kanosszát, felvettem a Magyar Autista szövetséggel kapcsolatot csináltunk egy közös flashmobot, vezettem egy esély egylőségű műsort az emegyen, ami ponta témával foglalkozott, de hát az 2009-ben volt, arra már kiemlékszik, viszont azóta ez újra is újra előkerül, és nekem ez a sebesténbaláz esetem, tehát mintha a sebesténbalázra is három évente kell bocsátott kérje azért, mert fiatalon egy kövél lányal vicelődött. Ugyanúgy ez nálam is újra előkerül, de nem baj, mert legalább emlékeztet arra, hogy hülye voltam, és van egy határ. És épp ezért nem is akarok senkit se szándékosan bántani, és igyekszem mindig jelenségek erről beszélni, nem konkrét emberekről.

SPEAKER_01 49:50

És ezt egy kicsit az anyósülésem esetről, mert megmondom őszintén, az ott az egyik az ötből, amit meghallgattam, és szerintem fontos volt, hogy hallgattam, és nem néztem, tehát hogy nem volt semmi mika, meg semmi közönség, meg semmi, csak a fel.

SPEAKER_03 50:05

É pedig nagyon viccesarcokat vágtam, fúha láttad volna.

SPEAKER_01 50:08

Azt szerintem az nagyon sokat számít a hatásban, és viszont annyira rá voltam fókuszálva a hangra, meg a tonalitásra, a hangsúlyokra, a szünetekre, a mindenre, mivel nem volt másra figyelni lehetőség. És ott a legvégén, amikor újra előrehozod azt az egy percet a kocsi mellett, az ott átjött, az megállítottam a lejátszást, és nem indítottam el a következő, hanem ott én elmentem egyet utazni magammal magamban, hogy annak mi volt a valóság alapja.

SPEAKER_03 50:42

Ugye az az est 2021-ben vagy 22-ben indult újára, és a Cod alatt írott. És nyilván a Covid alatti élményünk, mindannyiunknak családosoknak az, hogy ott vagyunk, összezárva vagyunk, egymás ajában vagyunk, egymás idegeire megyünk, és az egész est szimbolikusan egy autóútról szól, ahova újra visszaél, és visszatérek, és hogy ülöltenek át túl a gyerekek, és akkor még a feleségem telefonál mellettem utva vagyunk szeglédre, hogy még egy kis kutyában bővítsük a családot, ami már így is. És akkor én elkezdek vezetés közben hibát hibára halmozni, ami szintén egy allegória, és akkor egyszer csak a feleségem azt mondja, hogy nagyon átveszi. És akkor félrehúzódunk az útszélén, kiszállunk, a vereséget szenvedek szégyen ével átbanagok az anyosülés felé ő, a győzelem itt asan beül a volámé, és amíg jól a tükröt állítja meg az autó és igazgatja, nekem ott még van fél percem az ajtóban, és hogy akkor megszólal bennem egy hang, hogy fús, biztos! És hogy látom is foga velett, hogy Szedelta a lábaiat keresztül a mezőn, és akkor jön a beigli sztori az egész ezt csúcsként, amit tényba csúcsosodik ki szentest, amikor pont és szeretnek, szeretnénk egymást, hogy feszülnek pattanásik az idegek, és ott, ahogy állunk a földrejtett bégli fölött, onnan visszavágunk arra, hogy én meg ott állok az autó mellett, és ahogy a feleségem veszély nagy levegőt és lehajol, hogy összeszedje a béglit, ugyanúgy veszek én is a levegőt és belül az autóba és megy tovább. És hogy ez a lényeg, hogy. saját saját sztori elérzékenyít, de ez a lényeg, hogy arra tettük le voksot, hogy egy autóban utazunk éppen egy új kis kutyafé, és bármi is történik, az történik, mert az az élet. De attól mi még egy autóban vagyunk, és bármi is lesz, ha még ha éppen helyzetet is cserélünk, és ő vezet, akkor is ez az élet, és az az est vége igen, hogy már nem emlékszem szó szerint, de nem vagyok saját magam a múzeumra, de az a lényeg, hogy néha elég, ha csak hagyod, hogy vigyenek. Nem neked kell vinni az egészet a hátaton, hanem néha elég, ha csak úgy ősz, és hagyod, hogy vigyen.

SPEAKER_01 53:21

Ez véletlenül megható volt. Most is maga azért által meg ott egy öt 10 percre, és ültem és néztem magam, amikor meghallgattam. Mert mert éreztem, hogy ez nem itt, hanem hogy ez most egy ablak valakinek a fejébe. És nagyon bennem szakadt az a kérdés, hogy mennyire érezted azt a showhajt tényleg. Mennyire volt komoly ez a sóhaj benned? Hát az mindenkiben.

SPEAKER_03 53:51

Nem csak a COVID alatt, az mindig egy visszatérőszatérő sóhaj. Egyébként az estvén van a Spotifyon, ha esetleg valaki meg akarja hallgatni, belénkeljük a beszélgetés alatt. Küljetek szuperláknak patreva. Nincs patreó. Ez egy komoly sóhaj azoknak az életében, akik egy életre szóló elköteleződést vállaltak valaki meg valami mellett. És a házasság az egy ilyen dolog, ezt is mondtam színpadon, az nem akkor kötetik, amikor igent mondtok, hanem hosszú hosszú évek alatt vagy nem kötetik. És egyszer volt az, hogy ha már így mesélünk itt a Binátai meg, hogy kit hogy bántottam meg, hogy volt egy ilyen nagyon komoly, valamiért nagyon nagy nem szoktunk a feleségem hangosan veszekedni, sose zöldöztünk még, de van, hogy valami fassággal megbántam, de ezt ilikus férfi dolog, tudod, hogy te nem akarsz a válsként. Úgy gondolni. Nem akarsz pároslábbal beleszállni a lelkébe, de valahogy mégis úgy sikerül, és akkor tényleg az volt, hogy egyszer volt ilyen, hogy napok így nem beszéltünk, és úgy jártunk eltünk a lakárban. És ilyenkor mindenned megkérdőjelező, az is megkérdőjeleződik, hogy van így egyáltalán még az egy értelemben énekok. Igen. És semmit nem tudsz úgy csinálni normálisan, ahogy kéne, mert a legalapfőbb helyeden kérdőjelezték meg a létezésedet.

SPEAKER_01 55:18

Igen. Pont erre a gondolatra jutottem egyébként én is a fél perces Sóhajnál, hogy amikor elképzeltem ezt magamnál, hogy nyilván volt pillanat nálunk is, és hogy így nem tudom elképzelni, hogy utána nem hajolok le és ülök be a kocsit, nem tudom, ha el akarom képzelni, se tudom elképzelni, hogy nem ülök be abba a kocsiba, mibe te is ott beültél az estvé, és így ez volt az a pont, amin azt éztem, hogy most beszéltünk megint ugyanarról az egy dologról, amit külön élünk, és még nagyon sokan mások is, de hogy konkrétan ott van.

SPEAKER_03 55:52

Igen. És amikor így ez enyhült ez a homosolszünet, és átbeszéltük a feleségemmel, akkor utána a végén azt mondtam, hogy fia, én nagyon komolyan meg volt a. Tehát én nekem olyan forgatok, hogy megzajoltak a fejembe, hogy én nekem majd el kell költöznöm, vagy itt, hogy mi lesz ennek a vége. És azt mondtam, mintha mi sem történt volna, hogy mi lenne? Én vagyok a feleségem. És ez egy ilyen tök megnyugítat. Mert hogy ezt nem csak akkor hallod, ezt az holtamí holodigland, amikor amúgy minden király, és éppen ott áll fehér ruhában, és sokan állnak minket körül, hanem a legnagyobb szarkelő közepén is. Amikor a szarokozója te magad vagy.

SPEAKER_01 56:34

Nekem is egy ilyen nagyon konkrét emlékem van, amikor nyilván vállalkozók vagyunk, és első közös céget építünk otthon, homofizból kilenc évetet, amikor összeettetek zárva, és akkor egymásra urájában. Mi abban élünk kilenc éve. Tehát gyakorlatilag a közös céget homofizból működtetjük, tehát még csak az is, hogy elmegyünk az idő és hazajünk. Mi volt ma munkában. Welcome to our life! Amikor mondták, hogy mindenki össze lesz zárva és spárnikát, akkor mondtuk, gyerekek, mi ezt csináljuk. És nyilván kisvállalkozok, én nem a legegyszerűbb dolga van az embernek, mert azért meg kell küzenie nagyon sok mindenne. És amikor mélypont van, akkor én nyilvángodok. Nálunk nem azon, hogy ha csődbe megyek, akkor majd anyja eltart addig, amíg akkor jön velem. Tehát, hogy igazán volt. Még három bankot kell eltartanom, két gyereket, tehát hogy így azért nem így működik. És olyan mindig az van, hogy így oda jönsz, hogy ő nem aggódik, mert tudja, hogy úgy is megcsinálom. És akkor addig így kisimul a vihar. A nézzük, hogy mit nem vettem eddig észre a pániktól, nekem ő a ballaszt ilyen szempontból. Ez nagyon jó. De nézzük a másik oldát is, mert az is nagyon érdekel, hogy mennyire vetted észre a sóhajt, amikor lehajolhat a békményt. Ár rajta. Hát.

SPEAKER_03 57:57

azért vagyok nehéz helyzetben, mert nem kellene róla beszélnem, de leyen annyi elég, hogy ő azért sokkal jobban észnél van meg. Még valahogy ez minden nőre jellemző, hogy valahogy a nők otthon sokkal jobban-otthon vannak, mint mi férfiak. Tehát hogy lehet, hogy azért, mert a nők az maga az otthon. De hogy nem, mert azt mondjuk nőknek a konyhában a helye, nem a nők maga a konyak, még akkor is, ha napolibban vannak, vagy bárhol vannak, tehát.

SPEAKER_01 58:29

Ezért született meg az amerikai konyha.

SPEAKER_03 58:30

De tényleg, hogy nem az, hogy a nőknek otthon van a helye, hanem hogy ahova megy a nő, ott lesz az otthon. Tehát, hogy ha a hosszabb időre indultak el, akkor szállodai szobát is elkezdi úgy átalakítani, hogy. De tényleg. Csak mi férfiak? Szintem ez a sóhaj. Nem tudom, valószínűleg majd ezt megszálfolják a nők, de hogy ez inkább egy ilyen férfi sóhaj. Mőj. Mert a nőnek nincs hóvel, mert ő az, ő maga az.

SPEAKER_01 58:55

Mert úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy amikor az életünk egy ilyen viharokon átívelő vitorlás hajó, akkor nyilván ott állok a kormánnál és vezetem az igen. De tudod, mi a feleségem? Ő a töke súlya zaján, hogy nem boruljunk fel a francba, az első hullámnál. Igen. És ez egy nagyjából iránybarakta az életemet, hogy tök jól tudom vezetni ezt a csónakot. Úgy azonnal borulnék fel, hogyha egyedül kéne vezetnem, és tök jó, akár mennyire is nem nyitott ki ezeket a kapukat. Tök jobb belelátni egy kicsit abban a viharba, a vinálatok tomból abba a hajóba, abba a kormányban, abba a tökesújban, hogy igazából nem mi csináljuk rosszul, vagy nem mi csináljuk furán. Nem, hát semmi rendkívül nincs meg egyedi, tehát ez mindenhol.

SPEAKER_03 59:39

Mol így van és mindenkinek. És ez az élet csókolom. Nem azt fogja eldönteni, hogy le tudtok élni egy életet, hogy nyaraláskor, hogy érzik magadokat Balint, mert nyilván jól.

SPEAKER_01 59:52

Vannak sztorjaim. Let is előhúzni egy sóhajt, de az mind nyilván az én hibám volt. Most szeretném mondani, hogy sajnálom. Két kopasz papúcs beszélgetik a mindgrázisban. Igen, igen, tényleg ez lesz a szívem. Egy kicsit csavarra az egészen: hogy élted meg egyébként, és az is nagyon érdekel engem hasonlőként, amivel megküzdök saját magam is folyamatosan én azt gondolom. Most már nem azt gondolom, hogy küzdök, hanem hanem most már megtanultam együtt élni vele, hogy van egy fajta szülői model, amit kaptál. Hogyan befolyásolja azt a szülőképet, amit próbálsz adni tovább?

SPEAKER_03 1:00:33

Hát figyelj, nyilván az ember fejben azt mondja, hogy én máshol akarom csinálni, és mindenkitől ezt hallom a ki hasonló cipőben jár, igaz én napám és megfogadtam, hogy én aztán. De gyakorlatban meg nincsenek eszköze. Tényleg. Appen fűrőszel vágta a fát, én nem fogom főszre, akkor mi van? Ott ott állsz, hogy a puszták ezek. De hát nincs felt, belerázottak együtt a gyerekekkel együtt, mert ami van, ahhoz alkalmazkodik a gyerek is. Az ember eleve végtől alkalmazkodó lény pláne egy gyerek, aki együtt akar működni meg azt akarja, hogy szeressék meg harmonia legyen. Össze fogunk hangolódni, és éppen a milyen eszközeink vannak, azokkal tudok operálni, de legalább a szándékot látják rajtam. De egyébként nem könnyű, mert ezt is már mondtam számtalan helyen, hogy ahogy apám nem volt jelen a mi életünkben azzal, hogy válati sofőrként járta az országot, és aztán este kocsmázott és hazajött, ugyanígy nem látsz pár húzomat. Igen. Ugyanez csinált, akármennyire is nem így akartam, az én életem is ugyan erről szól, hogy nem vagyok otthon, mert járom az országot, és este hazajök. De tudok azért tudatosan időszentelünk, meg tudom hozni a fellépések számát. Tehát, hogy nem sinni meg a család. Meg én napközben tudok partner lenni sok mindenben, amiben más szülő nem, meg napközben tudok elinkezni rengeteg dolgot.

SPEAKER_01 1:02:01

Na egyébként az az érték, amilyen én is azt gondolom, hogy megéri bármi, tehát hogy tudom hozni vinni mindig mindenhol gyakorlatilag. A mai napot kivéve, mert itt fog beszélgetni veled, de ennek megfizetem majd az zárát. örömmel. Viszont ha kilépsz ebből ebből a szerepkörből, és mész mondjuk a gyereked ér, iskolába, oledába, edzésre, akárhol, ami programban, és találkozol a környezetedben emberekkel. Mennyire elvárás a tőle, vagy felét, hogy akkor egy vicces?

SPEAKER_03 1:02:34

Hát figyelj, olyan írtre emlékeztetnek rá, hogy amúgy, amúgy én most. Amúgy én, igen, a nap 24 órájól néha néha egy-egy órára amúgy vicces vagyok, és az, hogyha egy hirtelen figyelmeztetnének, hogy amúgy rabbruhában vagyok. Todod, hogy lemon a s liczen. Tényleg ez, hogy elindulsz otthonról izenkül nadrág nélkül, és figyelmeztetnek rá. És olyan szépen telek a nap, addig a pillanatig a világ figyelmeztetnek, és egyszer csak ott maradsz, hogy ó, basszus, tényleg. Nincs rajtam gatya. És ugyanez, hogy tényleg én humorista vagyok, akkor most vicceset kérem mondan. Tehátában így bezár engem vagy beránt, tehát, hogy pont hogy nem az, hogy knygy és elkezdek viccődni, hanem így basszus rájöttek.

SPEAKER_01 1:03:19

Ezt át tudom érezni, mert közel nekünk egyszer volt egy olyan, míg 6-7 éves formal volt a nagyobbik lányok, az ilyen tizen plusz éve vagy. Én különleges alkalom volt, mert lebetegedett az edzőnk, én rákidóztam már akkor is, és lebetegedett a mester, és akkor, hogy tartsa már meg az edzést. Itt mondom, a gyerekek. Hát akkor visszám feles mindenki fotó videó érted, edzést tartok, soha nem lesz többet ilyen, meglettek a fotók videók, levittem mindenkit az edzésre, a hat éves lányom az otröngött a tatami szélén, és akkor volt egy olyan mozdot, hogy csinált egy bookvencer, feleségem így várta goolva, hogy. csinálti egy bookfendszer felát, és azzal a lülettel itt a szemöldök csontját úgy megfelelte, de olyan szinten, hogy másnap ilyen lila bedagat az a fél arca a feleségemnek, és akkor megyünk az oldába, én meg tudom, mindenki a jópofizok, vagy ezért. Persze, persze, jöjjom. És akkor látom, hogy oda oldal az a feleségem, és akkor elkezdett sutyorogni, és utána mondja a feleségem, hogy mi van. És aki mondta, hogy én mondtam neki, hogy a fannivól. De hogy nem feltétlenül hittele, hogy a hat éves gyerek verte meg a feleségemet. És onnak ez volt egy hosszabb mosoly szünet azért, ott már nem voltam vicces apuka. És ott meg az volt az a példa, amikor én befeszültem, hogy másnap, amikor találkoztam vele, hogy. Most elkezdek viccelődni, ahogy szoktam, és úgy teszek, mintha nem történt volna, semmi az ő megoldás, vagy most elkezdek feszkozni azon, és akkor ezzel igazolom a vádat, hogy ó, az meg lebuktam. Akkor most nem viccelődek, hát tudja az igazat, és ez így meggyilkolta a jelenlétemet abban a környezben hónapokra. Nál mi ebben a feloldás, hogy akkor így azt így lezrod, akkor van egy fekete doboza annak a tíz percnak, amíg abban a dolg közökben vagy.

SPEAKER_03 1:05:07

Én kedves vagyok. Tehát én nem tudok paraszt lenni, nem tudok ember. Ez tudomású kevelet erre szerződtem. Ezzel jár. Azt nem csinálhatjuk, hogy amikor jegyet kell venni, akkor felismernek amúgy, meg nem. E nem lehet elvárni meg ilyenkor a mikulás meg azt én is örülnék, hogyha. Én sörülnék, hogyha Jim Jeffriz ottan kolna morkoton, érted, tölteni be az adblut derékig az autójában. Azóta legutolsó ilyen egyébként, hogy legutolsó ilyen találkozás van, hogy egy tíz literes adblukannával az egyszerű csovagtartóján behajolva, érted, tartom. Tényleg derék benne a kocsiba, és megáll valaki fölöttem.

SPEAKER_02 1:05:54

És itt laksz a környéke, hát mondom mélítese. Látodok a közül.

SPEAKER_03 1:06:00

Tehát, hogy meg jó egyébként emberekkel mindig. Azért nem tudom, hogy mondom, egy ilyen golden retriever, hogyha nem rohanok oda emberekhez, meg nem szokolom őket tökön, de ha mások jönnek oda hozzám, meg függetl attól, hogy mit akarnak, ha éppen az az ügy, hogy lehet egy futót, akkor úgy, de hogy amúgy meg szerintem nagyon minden emberi érintkezés értékes egyre értékesebb, hogy öreg szem egyre kevesebb lesz belőle. Úgyhogy azért örülök. Csak nem tudok vicces lenni.

SPEAKER_01 1:06:36

Kedves vagyok, de nem tudok vicces lenni. És azt a feléztolgozod fel, hogy azért a színpadon, ott egyedül vagy. Te vagy azt, akik nagyon sokan kapcsolnak meg ott egyben, amikor előadod, hogy utána nemész a színpadról, és útök egyedül vagy. Még nem értél haza az előmelegített ágyban, hanem a kettő közötti fázisban van bármi folyamat annak, hogy te megérkezzel a saját életedben.

SPEAKER_03 1:07:00

De hát általában az egyéni dolog az úgy néz, hogy van egy előzenekarom, aki alatt egy 15 percet beszél, és tehát ugye levekedte vagyunk az öltözőben, de amikor este későn már nem feltétlenül a kedven beszélgetni, hát ha pláne odafelett mindent megbeszéltünk, de meg néha van velünk valaki, aki vezet is, de általában ott már csak beülök az autóba, és éhesen, meg némileg szédülem, akkor este már lemezem, meg némileg szédelegve az utazástól ki isébb felkavarodott gyomorral várom, hogy az érjek. Tehát hogy ezt az utazás részét meg lehetne valahogy oldani, ha lenne csillagkapú. Ez az egy, annyira szeretem minden fázisát, a kitalálás, a színpadot, még az öltözőt is, a helyi bufét, az utazásra valahogy meg lehetne húzni. Bár bárkinek van rá. Sofőr? Van. Van szokott lenni, de még akkor is anyosülésen sem annyira élvezetes mondjuk innen elmenni mondjuk sárospatakra. A sárospatak gyönyörű hely. Még még az úgyse csúnya, ahogy lejöttél a, nem tudom, Miskolcnál, és ott mész a szerencse, de hogy hosszú, és akkor még hazafele is meg kell tenni. Az a részze nagyon fáj. De az elég arra, hogy átfordítson meg, mert újra nyomorulnak érezem magam.

SPEAKER_01 1:08:20

Előtte van rituáléd, vagy valami bármi, ami segít rá hangolódni mielőtt kilépsz a színpadra.

SPEAKER_03 1:08:26

Nem tudom, ebből is több iskolában valaki is tengben szeret odaérni, meg ilyen késni is szeret, hogy megleyen az ideg, én szeretem ha már egy órável előtte ott vagyok, és letok higgadni. Maz egyébként nagyon furcsa, de az sokat sokat szokott segíteni, ha előtte tök mással foglalkozom fejben. Igen, mert ha egész nap írogatok viceseket, vagy nem tudom, akkor úgy estére úgy nem marad, akkor csak megnyomom a plégombot. De hogyha nem tudom, most például egy film vagyok elfoglalva, és ha még az autóban is odafele azt vágtam, akkor pugy felmegyek a színpadra, és kedvel csinálom meg, jutnak eszembe új dolgok, meg nem tudom, meg ha új anyagot próbálok, akkor is, ha előző nap egész mással voltam elfoglalva, meg életem legternékenebb időszaka az volt, amikor még volt napközni állásom. És akkor délután ötig az volt, viszont az a pár óra, amit a standardra tudtam forítani, az cserében nagyon termékeny volt. De ilyen rituál nincs, hogy szeretek egy lábonálni, vagy meditálni, vagy ilyesmi. Légző gyakorlatilag. Nincs nincs. Most gondolkodtam azon, hogy esetleg csak egy insta sorozatot, mert ezzök nagy bajban vagyok, hogy nincs nincs ötletem, meg nincs mondani valóm, amit úgy szószörre szánnék, úgyhogy Facebookin sta tiktok teljesen halott. De valószínűleg az van, hogy amit én nem tartok egyáltalán érdekesnek, azt valószínűleg mások érdekesnek tartanák. Pont azért, mert én benne vagyok, ezért nem látom, hogy érdekes. De még nem jöttem rá, hogy mi ez, és mostka volt egy iltetem, hogy mi lenne, hogy ha bárhol vagyok az országban, hogy végig mennék a művázon a bufétel az előtéren át a színpad, és akkor be a színpad mögé, ott a folyosó, ott az öltöző, lássák, hogy egy kicsit a másik oldalról is, de ezek az ötödik után unalmas lenne, de hogy még ilyeneken gondolkodtam, amivel ott átomítni hasznos az időt fellépés.

SPEAKER_01 1:10:18

Mennyire perfekcionizmus, hogy nem tartod, vagy nem látod azokat az egyperces gondolatokat, amik szerinted ütnének.

SPEAKER_03 1:10:26

Nem perfekcionizmus, csak hogy nem ezeken jár az eszem. És ez is egy ilyen dilemma, ugye a sort formát, meg a longformát, meg mennyiben van még létjogosultsága ugye a hosszú formátunknak a rövidhez képest. De én akkor is. Én is én is. Meg akkor azzal is bajban vagyok, néha azt mondom, hogy na, akkor most kiveszek az önálló estemből, valamelyikből egy percet gyorsan feliratozom, ez ével, applikációval, és kirakom instára, hogy legyen valami tartalma. Nem tudok egy percet kivenni, mert annak nincs nincs eleje közepe vége. Tehát is legalább három percet kéne kiragadnom, arra meg azt fogja mondani az instin, hogy ez túl hosszú ahhoz, hogy csak azoknak fogjuk megmutatni, akik követnek téged. De ha egy percet kiveszek, annak se fülesebka. És nekem ez a legnagyobb bajom, hogy se füleseb farka. Ezeknek a rövid tartalmannak, és lehet, hogy egy ilyen kis pötnyi kis, kis dopaminbombont éppen odaad, de mire kettővel odéppörgettél már nem is emlékszel rá, és onnaltól kezdve csak szemét egy szerverem.

SPEAKER_01 1:11:26

Ha vanntam elárpulár volt a gyártás is. És akkor vágszad milyen világás akkor viszont.

SPEAKER_03 1:11:32

Most még csinálok egy filmet. Most ezt terveztem, találtam ki magamnak, ugye leálltam a podcast-tel is, volt egy létnál, ötletem de végül az sem valósult meg. Most ezt találtam ki magamnak, akkor csak is kizálog rajta múlik, hogy évente egyszer megpróbálok forgatni egy rendes játékfilm hosszúságú filmet, ami úgy fog felépülni, mint egy standupest. Hogy egy rám jellemző standardest, hogy blokkok vannak benne, lazán egymás után, esetleg nem is értjük az elején, hogy az mit jelent, de majd később visszajön, ezek valahogy kapcsolódnak egymáshoz egy laz a szállal, és a végén újra lesz keretezve az egész. Mekközben elgondolkodunk, meg közben lesz katarzisunk is, és a végén rövünk egyet. Tehát ugyanazt akarom megcsinálni fikciósan, amit stand-upban is csinálok. Ez csak úgy alakult, hogy egyrészt magamat elfoglalom hasznosan, másrészt az én is kedves közönségemnek az eddigés ez utáni jelenlét cserébe egy ilyen gesztus, és ezt abszolúsz saját zseből finanszírozva bízva abba, hogy ez majd jegyen adás formájában vagy YouTube kattintás formában visszajön. Ez így indult összel, aztán kijöntem magát egy ilyen konkort projekté, és már nem látom a végét, hogy nem tudom, hogy ez hogy lesz kész, de oktár végre tervezett bemutató, körülbelül 100 perc hosszúság lesz, tehát hogy tényleg egy ilyen szompos. Egy mozibemutatót akarok neki mindenképpen, vagy akár országosan egyet egyet, akár úgy, hogy négy-öt nagyvárosban én elmek személyesen, meg jó lenne, hogyha sikerülne egy-két hétig esetleg még műsoron is tartani, és aztán streaming, meg előbb-utóbb YouTube- ez lenne az optimális sziklósra. Igen, és akkor ezekből már talán a saját költségét visszatermelni. Megközben emelne még annyit a fényemen, vagy a reputációban, hogy látha azt mondanák, hogy na erre a csávoló érdemes odafigyelni. És ezt hogy kell elkezelni a játékfilmet, úgyhogy azt mondod, hogy az ilyen szóló projektet, hogy úgy magadat forgatod, vagy hátfél, nagyon minimált, és szerintem ilyen film, nem tudom, hogy készülte az utóbbi időkbe, megírtam a forgatókönyvet, nyilván nem tudom, én több év a munkaiügyek meg Tóthános forgatókönyv írás után van már rutinom is benne, meg tudom, hogy hogy kell gazdaságosan forgatókönyvet írni. Tehát, amikor megmondják neked, hogy ennyit lehetünk a külsőben.

SPEAKER_01 1:13:56

Munkáügyekkel annyit adnál az életemhez, hogy ez hihetetlen. Örök letkigőel közösen az érdemes.

SPEAKER_03 1:14:06

Pörgös dialogokat, tudok vágni. Ugye a podcast, meg a korábbi YouTube, meg minden miatt. Némi producer tapasztalatot is szereztem, meg tudok, van már annyi filmes kapcsolatom, van egy nagyon jó gyártásvezetőm, és akkor gyakorlatilag megírom a könyvet. É vagyok a producere, én vagyok a rendező, én vagy a vágó, én vagyok a berendező ruhással, aki a Dumaszín házár 15 éve működik együtt vele. Jóban vagyunk, ő adott jelmezeket, és akkor minimálban mit tudom én négy szereplős a legzsúfoltabb jelenetünk, és ilyen sketcsszerű, tehát mit tudom én két-három szereplő van a stúdióban, vagy a helyszínen, és a felelőss forgatott másik fele meg éjjel generál, mert magáról az éjjel-ról fog szólni majd az egész film is.

SPEAKER_01 1:14:55

Na ezzel előre szaladunk egy gondolatot, mert akartálok kérdezni az éjjel-ról, hogy a te életedbe, és a te munkádba, mennyire jelent meg, vagy mennyire vagy nyitott egyébként irányta.

SPEAKER_03 1:15:09

Nagyon nyitott vagyok, és tök örülök, hogy most jelent meg, mert nem kell kirúnom embert, mert nem is volt eddig sem emberem. Akinél viszont vannak alkalmazottak, annak most nem lennék a helybe. Mert valószínűleg az alkalmazottja is éjjel jel oldja meg a feladatot. Úgyhogy vagy, ha jó munkavállaló vagy, vagy munkátó vagy, akkor eleve úgy felvételisztedsz, hogy kiadod a feladatot, és azt mondod, hogy nem érdekel, hogy milyen éjjel eszközel oldod meg, de kíváncsi, vagy milyen a work, a pipeline, csak az eredmény jó legyen. Tehát, hogy már ha úgy felvételsz, akkor eleve így veszed fel, hogy úgy is használni fogja az éjjel-t, meg munkavállalóként vagy munkátatóként kell gondolkodnod, hogy kinek milyen éjjel előfizetést adsz, mert mindenkinek a legjobbat adod, akkor beleroksz agyágilag, ha meg neki áll szelektálni akkor mi alapján, meg el fogja tudni vele végrezni. Tehát egy munkáltatóként egy csomó új gondolkodnivaló van. Nekem tök jó, mert még nem volt alkalmazottam. Most viszont ennél a filmes projektnél is azt látom, hogy arra nagyon jó az éjjel, hogy korábban egy komplex szervezet, egy apró fogaskerekének kellett lenned ahhoz, hogy valami komplex megvalósulyhasson. Most viszont van egy csomó fogaskereked, és egyedül is vagy kis létszámban is létre tudkozni komplex feladatokat. És nem arról van szó, hogy át fogja venni az éjjel, nem fogja átvenni, csak már most el kell gondolkodnod azon, hogy továbbra is kis fogaskerék akarsz maradni, aki majd esetleg kilazul és kiesik, vagy veszel egy nagy levegőt, kezedbe veszel a kezdeményezést, és azt mondod, hogy jó, akkor mostantól kezdve én találok ki egy nagy átfogó dolgot, és arra alkalmazom az éjjel-t. Mert ugyanazt ugyanazt, ugyanazt éljük, mint a ipari forradalomál a gőzgéppel. És senki nem, ma már senki nem akarja visszahazni az egy kis földművelést ökrökkel. És most tiltakozhatunk az éjjel ellen, de százimló senki nem fogja azt mondani, hogy vissza az éjjel előtti időszakot, mint ahogy ökröket sem akarunk meg kézisövőszéket. Csak egyszerűen valahogy ügyesen át kell vészelnünk ezt az átmeneti időszakot, és nagyon kell figyelünk arra nekünk is, meg a gyerekeinket is úgy kell tanítanunk, hogy szilleket adjunk nekik, meg rálátást arra, hogy hogyan tudnak azonnal alkalmazkodni, hogyha váltani kell. Egyébként én a munkámban nagyon voltam használni ilyen szerkesztői, megaszisz feladatokra, meg egyre jobban beleáson magam, tehát már tudok szkilleket írni klónak, meg ilyenek, úgyhogy nagyon hasznos, és az érdemi munkát továbbra is én végzem, meg humor nem tudom nem tudok point írni, ha meg ír valamit, nem tudhatom, hogy ezt nem lopta el valahonnan. Ezt akomé azekben, mennyire húzott be? Semennyire. Alapanyagot kutathat, tehát, hogy nem tudom, én most egy színarhoz, ilyen ilyenekben is vagyok, egy színarabhoz, ami az elállati a tudásról fog szólni, kérdeztem, hogy mennyiben szabadabb az állat az embernél, és mennyiben szabadabb az ember az állatnál. És nagyon hasznos támpontokat adott, meg tök jó irodalmat kigyűjtött, ami alapján el tudok indulni, és már nem légből kapottan irkálom a jeleneteket. Ilyenekre nekem nagyon hasznos, de az érdemunkát a fogalmazást, a struktúrást, ilyeneket nem bíznek rá. Mert attól vagyok én én, mint ahogy egy éjjel film is, onnantól kezdve, hogy már a promptot is a videóhoz éjjel el iratod. Onnál kezdve ezek nagyon egyformák is személyiség nélkülek lesznek.

SPEAKER_01 1:18:46

Azért érdekelt, hogy mennyire érzed benne a képességet vagy a készséget a humorra. Mert két gondolaton volt. Az egyik az az, hogy nyilván ott van az összes ested, fogod, és az összes transzkriptjét fölleted a saját éjjel, és akkor ismeri az életedet, a stílusodat, a humorodat, a fogalmazásodat, a szóasztal mindent. És akkor igazából abból tudhatnál dolgozni adott esetben. Vagy a másik az, amit nekünk otthon sikerül teljesen véletlenül csinálni, hogy kérünk tőle a saját éjjel asszisztensünktől valamit, és akkor válaszolsz úgy, hogy belerakod egy mondat németül. Itt teljesen rom a szöveg közepébe, és akkor nyilván ezt a feleségem csinálta, és akkor visszaír neki, de hát ezt ír már le magyarul. És akkor erre visszaírta nekünk az asszisz így, hogy úristen, ha látnád az arcomat, ahogy a fejel odacsaptam a kezemmel, hogy úisten mit írtam. Nagyon is tudomért, hogy valamilyen ilyen konkrétan. személyisége volt. És így őtünk, hogy hogy a túlban tudtál volna, oda csapni az arcadre, meg hogy láthattuk valt, de hogy. rogyces volt. És igazából elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a humor mennyire ültethető át ebbe. A te esetben adott még azt mondom, hogy még lehet, hogy működés, mert tényleg, hogy ha a munkához az elmúlt 20 éve föltöd, simán lehet, hogy egy skilbe mondjuk, és akkor így vagy csak egy alaptudás tervés, és megérti azt, hogy neked mi a vicces.

SPEAKER_03 1:20:08

Hát, igen, de olyan nehéz, hogy. Pont ebben a filmben például van egy szcifi szál, az végig éjjel lesz. És azt próbáltam legenerálni, hogy az űrhajós leszáll egy leszálló egység el marra, a leszálló egység ez nem leszáll, hanem egy odacsapódik, és így porzik az egész. És után az ajtó kinyílik de létre. És egyszer csak így megjelenik az űrhajó előtt. És az nem értette azt, hogy miért zuhanna ki, tehát ha azt mondom, hogy három ufóval kungfukik, meg lazer pisztolja lő, azt megérti, de az ilyen hülyeségeket, hogy arcsal előre kiesik egy űrhajóból, mind csinált az űrhajós. Kimászott, akkor volt, hogy két lábomák kim volt, de még egy harmadik előtte, el nem tud képzelni. A hülyeséget, pont a hülyeséget egyszerűen még ha tökrészetes promptot írok is nem érti, mert pont ez a humornak a lényege, hogy két tök összene millő dolog összecsap az agyatban, és ezt a feszültséget nevetéssel oldod fel. De az éjjelnak nincs agya, és ha két ilyen ellentétes dolgot összecsapsz neki a promptban, akkor azt nagyon nem furc sem fogja értelmezni. Úgyh gyakorlatilag így szinte képkockánként kell neki elmagyaráznom. Hit mit akarok, hogy ezt tényleg vicces legyen, mert látványos akciódós ijány filmát sokat fogsz látni, viccesed keveset. Az reális hangzik mondjuk jényleg. És a létnyt sok. Hát azért ötletünk. Nagyon jó hangzik, ez nagyon jó figyelj parádék! Az volt, ezt még tavaly találtam ki magamnak, hogy itt van a pillanat. Ez már az a pillanat, és még az a pillanat. A podcastekkel megtanultam beszélgetni. Vicesen, érdekesen, úgyhogy emberek kíváncsiak voltak rá. A standáppal megtanultam standupolni. A forgatókönyvírásoknak sok hülyeséggel tudok majd ilyen kis bejátszókat írogatni, meg legyártogatni őket. Nyilván nem én gyártam, hanem más. És még van földfelszíni televíziós. Ha most, akkor ez még egy legutolsó pillanat, amikor a tévével lehetne ilyen klasszikus, de klasszik létnál díszlet, külön kis standup sarok, külön vendéges beszélgetős sarok, kanapaival íróasztallal, külön zenekarisarok, közönség, klasszik díszlet, melegszínek, város a háttérben, stb. Ahogy a nagykönyben meg van írva, forgattunk rá pilotadást is, írtunk költségvetést, tervesztettünk díszletet, beszéltünk zenekarral, úgy csak így meg kellett volna nyomni bármelyik tévésatornának a Pégonbot, de egyik tévésatorna sem nyomtam volna meg. Megcsinálhatnám YouTube-ra, olcsóbbban és egyszerűben, de pont az a lényeg a létnájtnak, hogy van bikban, meg van színpad, meg van nagy stúdió, meg különben gagy lesz. Úgyhogy ez volt a lánytal beleleültünk egy évet, nagyon-nagyon lelkesen készítettük elő szerintem nagyon visces lett a pajot, és nem kellett, akkor nincs. De ez nem lesz tök a tanulság, mert ezért kezdtem utána a filmet, hogy olyan dolgokban üljek időt és energiát, ami akkor is megvalósul, ha csak én akarom egy a világon.

SPEAKER_01 1:23:25

És mennyire van ráítás, hogy ha most emiatt a beszélgetés miatt valaki fölhív, hogy akkor kikerülhet hozzák, akkor visszaugranál abba?

SPEAKER_03 1:23:32

Figyelj, most végig gondoltam, és az van, hogy ahhoz két heti műsor lett volna. Egyébként, úgyhogy havonta kettőt veszünk fel. Most eleve a történések nem tudsz annyira aktuális, nem bocsánat, heti lett volna, úgyhogy két heten te veszünk fel kettő. Tehát nem tudsz napi szinten aktuális lenni, csak még az első adás az valamire tud aktuális lenni a másodiknak már általában kellene szólni, de nem tudod megúszni az elején a monológban, amikor így foglalkozol azzal, hogy mi van Magyarországon, hogy ne beszélj a közügyekről.

SPEAKER_01 1:24:05

Már pedig.

SPEAKER_03 1:24:07

Hát egyrészt, két hetes közügyek, másrészt pedig a közügyekről való diskurzus, az olyan szinten ösztön és érzelem vezérelté vált, és olyan szinten hülőgyból szól, tehát, hogy amit felén kommunikálnak, az is a hüllőgyunknak szól, meg ami belülünk arra kifakad, az is hüllő agyból jön, hogy én nem akarok részt venni. Tehát még ha szellemesen fifikásan, meg nem részt véiletes ekésző hullámban, meg stílusban is csinálnám, valószínűleg a reakció az lenne, hogy kur menjának üzemek, független attól, nyilván pár semlegesen, de nem lehet, nem lehet ma már kulturáltan közülek. Olyan szinten lehet züllesztve a közbeszéd, hogy onnan már nincs visszaút, és nem is érdeke semmilyen politikai erőnek ezt a fajta közbeszédet visszanemesíteni, mert hogy így működik, így lehet hatni. Plusz nagyon benéztük azt, és nem tudom, hogy ez nem egy politikai beszélgetés, de nagyon benéztük azt, én is 50 évesen, hogy mi a valós, vagy 48 éves, hogy mi a valóság, mert én azt gondoltam, hogy ez a valóság, hogy te meg én két ember üli egymással szembe és beszélget. De a valóság az az, amit majd ebből ők látnak. Tehát a valóság most már az elsődleges szociális tér az a social media lett. Igen. Sokkal szubjektív az egész. Igen. És az, hogy mi itt mit gondolunk, meg mit gondolnak emberek az utcán, az halálosan mindegy az, hogy mit gondolnak emberek a szociális médiában, amiben én nem vagyok jelenben posztolok. De nem is bádom, az lett az elsődlegesen fontos, és nem is bánom, hogy kimeradok belőle, mert pont most reggel miközben futottam. Arra gondoltam, hogy. Kész el, reggel fél kilenc még hívtál is. Futok az erdőben. A domoldalon, mellettem a kutya 160-as a pulzoson, és eszembe jutott, hogy milyen érdekes lenne kiadni az AI-nak irni egy ilyen skilt, hogy minden reggel aki rólam kommentel, vagy vélemény ir valit, az gyűjtse be az internetről, és külje el nekem. És ezt rájön minek. Kíváncsi érdekel, itt futok az erdőbe. Érdekel engem az, hogy mit gondol rólam, nem tudom én, Sopronban egy fogászati asisztens. És ha itt az erdőben ebben a például ez engem nem érdekel, akkor az azt jelenti, hogy én nem akarok tudni. És hogy tök boldog vagyok. É a valóságban lehet, hogy a világ áttevődött, vagy a hangsúly áttevődött a social felületekre, és én az anolok világban megtalálható leszek. Ahogy futur a kutyámmal, és azt látom egyébként még így visszakanyarodva a latehoz, meg a közbeszédhez, hogy aki ebbe ténylegben leáll, és heti napi szinten foglalkozik vele a social mediában, az valahogy mindenképp sérül. Tehát nem lehet állandóan szarban turkálni anélkül, hogy utána nem menjen vasta a körmed alá. Saját idegeim, saját ép idegrendszerem megőrzése érdekében, amíg mások dolonyáznak a social mediában, én a dombodom futok a kutyával.

SPEAKER_01 1:27:26

Igazad van. Nekem alapvetően ez az egyik legnagyobb veszőpar, amikor beszélgetünk valakivel ilyen témáról, hogy mindenki tikon rohatja táncol, instán rohat jól néz ki, és koktail van a kezében, de akkor vagyok ide a LinkedIn a szakmai közösségi hálóval. Mi van ott mindenki bent livivel parkol, a Ja-tra, amire viszont repülőgéppen vagy minim egy helikopterrel érkezik, és mindik saját logózott.

SPEAKER_03 1:27:50

Igen, és éppen egy konferenciáról jön.

SPEAKER_01 1:27:52

Igen, igen, és biztos, hogy nagyon sikeres az egész, tehát, hogy. Kylnki performatív. Én meg ott vagyok a kis magánkihívásaimmal, Hogy egyébként tök jó, mert nekem is mit tudom én, megvan a dupla más plecsni, melyik cégtől, hogy nagyon megbízhatom. Tök jó! Kaptam díjat cégvezetőként, hogy nagyon jó vagyok. Tök jó. De mellette millió és egy napi olyan van, ami miatt már a tizedékért feladnám néha az egészet. És valahogy ezt így nem látom tükröződni a világban, hanem csak azt látom, hogy minden sikerés csillogás, és marketinges vagyok. Alapvetően igyekszem immunis lenni ezekkel szemben. Tehát pontosan tudom. Ráadásul a versenytársaim posztolnak ilyeneket. Pontosan tudom róluk, hogy mit nem tudnak. De átkúszik egy bizonyos ponton túl az a vödör is megtelik, amit a szakmai hozzálásommal tudok ellen tartani ennek az áradásnak, és az is túljon. És nyomaszt. Úgyhogy a domboldat azt.

SPEAKER_03 1:28:50

Hát ezzel a nyomasztással kell tudni mit kezdeni. Ugye, hogyha kimaradsz, nem maradsz, és mi lesz, hogyha ők elhúznak, és nem is. Én nekem is ugyanez, hogy olyan több jegyet adnék el, hogyha naponta posztolnék az instára. Például Fülöp Viktor kollégám, és előzenekarom, vagy csinálja, hát naponta, majon naponta kettő ilyen hülye videót, ahol csak beszél a telefonon, nem tudom Magyar Péterre, vagy elmondja, hogy valami karakterben, hogy neki passzátja van, vagy ő az osztályfőnök, és egy nagyon vicces videó, és töpen beindította neki az önálló estét amúgy. Nekem nem kell már beindítani az önálló estemet, mert már megy meg az emberek fejében nem is úgy élek, mint aki a TikTokon táncol. Ála Istennek, úgyhogy lekogom, hogy nekem eddig-eddig még működik a dolog, úgyhogy a való életben kíváncsiak rám, és pont abból akarnak kiszakadni, mikor eljönnek az estemre, amiben én sem vagyok jelen. Nem tudom, hogy hosszú távon mi lesz, majd lehet, hogy nekem is be kell folyom, lehet, hogy beszélnem kell egy ilyen céggel, aki ezt hajlandom rendesen kezében venni, és nyomasztani engem, hogy küldjek anyagokat. De viszont róla ez lement, ez a nyomás, kezdete ezt így letettem magamról teljesen tudatosan. Érezzem magam azért, mert mások posztoltak, én meg nem posztoltam. És úgy valahogy helyre kell állítani a dopamináztartásat, és örülni a valódi hét a domboldalnak, és nem foglalkozni azzal, hogy mi van. De ebbe az is benne, hogy már 48 éves vagyok, és azt gondolom, hogy ideig táncoltam én a TikTokon, vagy nem táncoltam, de már nem is fogok, akkor most táncoljon más. Én már gyártottam videókat, még annak ideje Youtube-ra, most gyár csomás, mert nem lehet mindig az én videómat nézni harminc évig bőven vannak, akik gyártanak majd instinkt fel.

SPEAKER_01 1:30:42

Itt van egy generációs váltás, igazából azért is volt érdekes kérdés, még korábban, hogy hogyan tudod szerinted majd őket megszólítani, akik már nem kilenc másodpercben mérik figyelmüket, hanem háromban. De lehet, hogy akkor nem kell őket megszólítanom egyébként.

SPEAKER_03 1:30:58

Bár egyébként az érték az, azért utat törmár, sokkal több TikTokon, én szerintem három éve nem rakom fel TikTokra semmit. Mégis tele van a TikTok, hanem tele van, de nagyon sok van tőlem a TikTok, úgyhogy egyike sem én raktam fel. Mindegyiket más. Tehát, ha valaki valamit értékesnek tart, akkor az terjedni fog tőlem függetlenül. És lehet, hogy pont azért nem is kell foglalkoznom ninhatik alkes rajongok, ezt megteszik az én szmész ügynökeimként.

SPEAKER_01 1:31:28

Működik egyébként ilyen fun fekt, hogy pont annak a korosztálynak, vagy az egyik vége, én meg pont ezzal az 5 év különbséggel a másik vége, akit elveszett generációnak hívnak az ilyen generációs beosztásokban. Lehet máshogy is egyébként beosztani, de nekem az a kedvencem, hogy pont az a 6 év, az elveszett generáció, akik analóg nőttek fel, és felnőttként kellett már digitalizálni az életüket. Tehát, hogy nekem még BMXem volt, a gyerekemnak már PlayStation van, és ott BMXik. Viszont ő már a kezében, mit tudom én, az egyik legkedvesebb sztorim a hazai Google-szapatnál van egy ismerősöm. Nagyjából egykor a gyerekünk is, amikor ilyen két éves forma volt, akkor oda adta telefont a nézz, hogy YouTube-on valami malat, amit akarsz. És amikor visszament, akkor valami teljesen más mesét nézett, és akkor mondta, hogy ez így vagy, hát hogy nem tud írni. És akkor a gyerek rájött, hogy a mikrofonikont, ha megnyom, akkor be tudjál digitálni a Youtube-nak, hogy mit akar nézni, és azt kikeresínek, és akkor két és fél három évesen aktív YouTube felhasználóval avalzsát a gyerekem, mert rájött, hogy hogyan kell lesz, hogy ők már ebben. Genúmunkban. Ők már ebben élnek, aki meg nálunk egyelőrebb, ők meg nagyon küzdenek a digitalizációval általánosságban. Van kivétel, de hogy több az, aki kötelező rosszként éli meg, és belele kellett tanulnia.

SPEAKER_03 1:32:54

A gondosóra nemzedék.

SPEAKER_01 1:32:58

Ez ilyen szép megfogalmazás egyébként.

SPEAKER_03 1:33:04

Van egy gondosórájuk, az tök jó, amúgy nyomogomosia, onalas telefon, DVD.

SPEAKER_01 1:33:11

Gondosóra ott lett elengedve egyébként, amikor kiderült, hogy a fiókban tartja. És amikor lemerül a zem, akkor azonnali azt. És akkor egyszerűen rátörtek a viral, és mondta, hát semmi hát. És akkor kértő, hogy lemült az elem, és fölösleges se jöttek ki. De élvez a törődést, tehát igazából szerintem.

SPEAKER_03 1:33:29

Bárbikor meg akarsz kávézni, akkor csak rajta di.

SPEAKER_01 1:33:33

Kapirgattad az üzleti részét egyébként az életednek ez témával, meg az időbeosztásról és több oldalról. Mennyire vagy üzletem?

SPEAKER_03 1:33:43

Sennyire? Mennyire szemünyi így talpon maradni? Figyelj, ha több pénzt keresek, mint amennyit elköltök. És akkor én itt meg is nyugodtam. Illetve hogy az a felfájás, hogy amit megkerestem pluszba, az hogy ne veszítse el az értékét. Tehát, hogy ha szegény vagy, akkor azon tanaksz, hogy üzen, hogy milyen drága lett az Európa megyek nyaralni, hogy fogom kifizetni, ha meg van pénz, akkor meg azon fájl fejed, hogy milyen drága lett az Európa befektetésre vesztettek az értékükből. Úgyhogy hát ilyen minimális kockázatokat vállalók. Nem tudom én, most a portfolyómat nem fogom felsorolni, de hogy én teljesen minimális kockázatú hosszútávú befektetésekbe rakom a pénzt, hogy nem is kell vele foglalko. Nem is érdekel, mert az érdekel, amiket eddig elmeséltem, hogy tudjak fellépni, írni meg a dombolon futni. Ebben a szerintem végtelen, végtelenül szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell ezzel foglalkoznom. De nem is törek, hogy nincs nincs benemű semmiféle ilyen mohóság, vagy ilyen célszámokat elérni, vagy nézegetni, hogy a többi koléga mennyit keres, akkor én többet keressek, mert az nem igaz, hogy a pénz nem boldogít, bizonyos lépék után már nem leszel boldogabb a több pénztől. Sőt, ha csak azért tartasz fönn egy nagy házat, hogy te azt mutasd, hogy te megengedheted magadnak, akkor az nagyon is felfájás. És igen, és én egyszerűen látom, nekem a tárgyak elkezdtek fájni, és mindennel foglalkozni kell, mindent fel kell üjteni, mindent szervezelni kell, karbantartani kell, már a tárgyak közül is nélkülözhetetleneket birtoklom, de amúgy nincs bennem semmies.

SPEAKER_01 1:35:23

Aztán tudom én ez még konkrétan tegnap este sétáltam, ki a kert behajtani a macskát, mert kilógott, és íztem, hogy azt a lámpát is kell cserélni. Lekezdeni nyilázárokról pereglező fest. És nem azt vettem észre, hogy nem világít a lámp. Azt vettem részt, hogy fölkapcsoltam a lámpát, és nem látok semmit. Fölnéztem, és akkor én láttam, hogy így mélyek drága lett lámpám, mint a felújításnak, pár ír, és nem világít. És akkor ez jöttem, akkor ezt is menj, lecserő, csavarhúzó, meg az áram. É nagyon jó vagyok otthoni munkával, tehát, hogy én megmesterből az összes részt láttam, tehát bármit meg tudom csinálni, de káposztál ér. De ez egyjából hasonló szinten dolgozik. Most vileszszerelésből egész jó vagyok már. Még élsz, hát figyel, még élsz. Még élek nem azt mondom, hogy nem csapat már meg véletlenül, de hogy az az előző megmesternek az eredménye volt, mert volt olyan lámpa foglalat a házban, aminél a foglalat rázott. A kiet az idősok így megfogtam, hogy kiterje a vizet, és úgy maradtál kerálni a foglalat volt, az ami nagyon fájt. Voltak ilyen dolgok házban, de hogy 10 év alatt amóta saját házba lakunk, azóta muszáj volt fölszedni ezeket a szilet, és még igen élek, és ez tény, ezt sikernek tudom elkönyvni. De hogy mondjuk ezt nem tudtam volna szerintem átvészelni humor nélkül, azokat a gányolásokat, amiket én csináltam itt az elmúlt 10 év alatt, az amit a láncfűrész művelek, ez gyakorlatilag öné és közrehet. A lánfűrész nevicze. Nem, a szomszéd szólt rám, hogy figyeljuk ének. Igen. Mert mi van? Hát hallom a hangján. Jó, és akkor utánéztem az élezésnek, és akkor. Oké, akkor irányzik, vettem egy úját, és farál már! Hát tényleg én öt éve úgy jélom az életet, hogy utálok fát vágni. Hol van még kell.

SPEAKER_03 1:37:22

És azt mondja, hogy van láncfűrésztem, hogy meg fogják könnyűten a munkát, és ott tűnsz, és akkor egyesében leszelgetted a ideeket a fokokat meg. Úgy kifogyott az olaj.

SPEAKER_01 1:37:33

Az is a másik, amikor írán megkérdezték a szerviszbe is. Olahozni szokta.

SPEAKER_03 1:37:39

Há, ugye? Persze. Erre van azt, hogy ne társad vagy elem élmény. Szerintem az egy élmény vagyok.

SPEAKER_01 1:37:45

Kinyitottam az olajtartát, és én kis par felonem, mert 15 éve nem kapott olajat. Ő szegény, úszegény. És utána olyan hálásan kezdett el dolgozni, nem dobta le a láncot. Ha vannak ilyen fejlődések, az én nálam is otthon. De ez nem csak a kertben van, hogy amikor mesélsz sztorikat a gyerekekről. Megtörtént szerintem, hogy ez megtörténtek, hogy amikor arra ébredsz, hogy néznek.

SPEAKER_02 1:38:08

Igen.

SPEAKER_01 1:38:11

És próbálom magat hallotnak teketni. Nekem annyi van még olyan, hogy elaltattuk, és hogy bevittem, letettem az ágyba, jövök ilyen nincs módon, mert még akkor körben elaktunk, és pont ablakmagasságból volt az utcai lámpát, hogy mindig volt világítás, nem kellett. Kívök, í hátrafenet, behúzom azért a tolóajtót, megfordulok, és ott. És majdnem reflexből arcon térdeltem, úgy megijedtem től ilyen hullafehér az, hogy állj. És majdnem meghalt a gyerek, mert én megijettem tőle, de a másik egyébként, amikor fölérdettem és így ágyazott meg magának, az ágy ágyunk mellett a földön, mert áthazott mindent, hogy akkor most így lfekszik. Tehát, hogy vannak ilyenek.

SPEAKER_03 1:38:55

Amikor azt mondod, hogy gyerek kicsit feküdtek közénk, és akkor mennyuszik el ezt. Egy ilyen római hárast képzel el, hogy úgy fogtok aludni, és igen ez egy H- Igen.

SPEAKER_01 1:39:06

Erre nyitottak. És nem mondjuk azért a legduralényem az a HBűt, mert egyébként római hármassal van zsár, csak hogy fejjel lefelé. És amikor hanyat fekszik, és arra nyitod ki a szemedet, hogy egy ilyen egy sarok így emelkedik föl, azik. És zuhan vissza és olyan ácsúcson sarkazott lendületből, hogy én nem tudtam visszaaludni azna.

SPEAKER_03 1:39:26

Na mi van meg, hogy megyek haza hajnali egykor, de rendszeresen, és akkor valamelyik nem tudok telaludni, feleségem se akart, akkor gyere gyere ide a helyére. És akkor hulla fáradtva, vagy már Békés csaváról jössz hazad, nyomrodsz szar, éhet vagy zúga fejed, mindegy, lefekszel aludni. És így emelt fel takarod, és vagy lefekszel és felüld és állva, tehát visszaállásba, vagy még észreveszed, hogy ott van, és akkor még nyúlhatsz be derékból, így jól mérjen az ágyba, emelheted meg ezt a kis gyerekkestet, és amig éves, addig még úgy. 10-11 éves gyereket élyen még ott emelgetni, úgyhogy most már csak így bögösülhet, hogy menj egy, meny.

SPEAKER_01 1:40:14

11 kisebb, és aktívan sportol. És akkor úgy mindig nyilván így szereti azt, hogy ha jólkondiban van meg jól néz ki, meg mit tudom én. És akkor rál a méllegre és már erős vagyok, hogy most már 40 kilóra.

SPEAKER_03 1:40:30

Az igen. Apár nem dob el a vízben.

SPEAKER_01 1:40:35

De hogy az rágyban nem fogom tudni ezzel a behajoló derékból, és akkor hanem pontosan ez, hogy megfogom. Úgy írom a feleségemre, hogy ilyen így fog aludni, ha itt akar köztünk aludni, mert egyszer máshogy már nem fél el egyébként, mert magasságból örökölt tőlem. Tehát, hogy még most a mostani beszélgetésünkhez képest másfél hónap, és ő lesz a második legmagasabb a családban. És erre nagyon gyúj, tehát hogy ezért azt tisztán látszik. Tehát hogy őt már nem tudok velek egy egyban aludni így hármasban, hanem térecsük be. Ilyen lapra szerelve kifeszítem, hogy minden oldalról érintkezzem valamelyik szülővel, és akkor van egy lehetőségem, hogy hátra fordíton nekik.

SPEAKER_03 1:41:14

Na hát most, hogy ezt is megbeszéltik ki, hogy az hölgy sure, várjuk kommentben a tippeket.

SPEAKER_01 1:41:20

Úgy csináltak az alvógyerekkel, hogyan evakuáljátok, hogy lehet ezt megoldani. De visszakanyarod egyébként az üzleti részre, hogy nagyon messzire mentünk tényleg. Azért valahol kell foglalkozzál a bizniszel, ha már csak azzal, hogy beárd az időt.

SPEAKER_03 1:41:35

Higy, nem tudom, ezt a dumasz megcsinálni helyettem, ha istennek.

SPEAKER_01 1:41:38

Mert ott kapsz egy ilyen szolvó.

SPEAKER_03 1:41:40

Nekem semmi más dolgom nincs, mint hogy megbízhatóan jó anyagat írjak. És aztán a fellépéseket ők szervezik, tök jól be tudják lőni az árat is, a helyszínek is, tehát, hogy mekkora az a helyszín, amit még meg tudok teríteni, vagy ha duplán látják a jegyfogyásból előre, meg egy nagyon komoly algoritmusaik vannak, ami meg tudja jósolni a jelenlegből az ezutáni egyfogyást, hogy ha lehet duplázni egy helyszínen, akkor időben rá hirdetnek még egy előadást. Úgyhogy abszolút a Dumászínház hálistán nagyon okosan csinálja, és hihetetlen időt meg forrásokat fetsznek abba, hogy az informatikai rendszerük az minél updatebb legyen. Nekünk volt először az országban a színházak közül dinamikus egyármazásunk. Ugye, hogy ha nagyobba keresett, akkor pont isan emeli az árakát. A közönség nem feltétlenül szerette, nekem viszont egy ilyen 30%-os árbevétel növekedést eredményezett instant anélkül, hogy bármit csináltam volna, és igazán becsapó senki nem érezte magát, mert mindenki annyit fizetett ki egyért, amit még hajlandó volt. Pont az a lényeg a dinamikus árazásnak, hogy annyit fizes, anennyit hajlandó vagy.

SPEAKER_01 1:42:45

És ha hirtelen elkezelnek nem fizetnek, akkor meg le iskolja.

SPEAKER_03 1:42:47

Akkor le viszi, igen. Igen, és köszönöm szépen innen is a kedves nézőnek, hogy áldoztak rám.

SPEAKER_01 1:42:54

De azért mellette volt ugye a saját projekted is, hogy a podcasted. Ainek volt egy monetizációs lába és azért ugyanúgy. A létnál miatt mondtad?

SPEAKER_03 1:43:05

Igen, ott kezdődött, hogy az egész podcast halatlanul léveztem, nagyon szerettem a kapot, és az epizód mindig elérhetők, és hihetetlen jó volt arra, hogy napköz nekem feladat vagyom, mert nekem ez a probléma, hogy most nem akarok elkezdeni egy vállalkozást, egy éttermet, vagy egy nem tudom én mit, mert az nagyon elvinni a fókuszt a kreatív dolgokról. Viszont napköző ráéjk meg, ha leírsz vicceseket írni másfél két órát többet nem tudsz. A levegő jön, és akkor még mindig marad egy csomó idő, amivel mit kezdett. És a podcast ez pont beillett. Pont az a szlot volt, hogy ki tudtam tölteni az időt. Érdekelt is, nagyon jó volt, hogy történnek olyan dolgok, találkozom emberekkel napközben, olyan emberekkel, akikkel amúgy is szerettem volna, meg a kis kollégákkal, akikkel ezt az egészet csináljuk, és valami jött is belőle, tehát nem fenntartó kis rendszerként működett, meg én nem tudtam volna belőle, de arra jó volt, hogy olyan hobbi, ami nem kerül pénbe. Meg hát belanultam, belerázoltam, hallatlanul jó volt. Most nyilván egyfelől megtapasztaltam annak a végességét, tehát egyszerűen egy 10 milliós országban nem tudsz korlátlan számban meghívni vendégeket. Elő-utóbb körbeér az egész. Főleg. Ha nem tudom, hogy hírességekkel akarsz beszélgetni, akkor nagyon gyorsan körbeír, és akkor elkezdtek egymás podcastjeibe menni körbe körbe, vagy nem tudom, én engem is Kadarkai rendre két évente visszahív, és nagyon szeretem és töküket beszélgetünk mindig egyébként. Ha nem hírességekkel beszélsz, akkor valami kis témát kell választani od ahhoz, hogy ne fogjon ki, de arra, meg találsz a hallgatót, úgyhogy így belekoppantam így a falakba. Egyfelől, másfelől azt éreztem, amit korábban konferenciánl találkoztunk, mert mondtam is, hogy egységgel igazából egy lovat lehet jól megülni. Tehát ha én azt szeretném, hogy a közönség engem standardosként szeressen, akkor nekem standardolnom kell. És hogyha másfél évente jövök egy új estel, dehetente jövök ki egy egyrás új podcasztel, ugyanazt a YouTube csatornál, ugyanazon a YouTube csatornál, akkor erősen el fog túlni a hangsúly, és akkor azt mondják, hogy na mi van, ez már podcastes lett, és egyszerűen rendeződöm. Kikérült valamit húsz év alatt felépítem a fejekben, amit most pár év alatt át tudnék rendezni felöslegesen. Ha jó podcastel lennék, akkor utána mehetnék a podcastel is turnéra, vagy élő felvételekre akár, de alapvetően nem azok, de humorista vagyok, úgyhogy vissza is létem egyet, és így a feladatok és hatáskörök tisztázása érdekében, mind a magam minden közönség fejében, igazából ezért is hagytam abba. És ha lehetne úgy podcastelni, hogy nem teszem ki, akkor nem szükség, hogy ilyen beszélgetésekre többször semyek, meg csinálnék is ilyet, csak ne kelljen kitenni.

SPEAKER_01 1:45:58

Technikailag ha csinálsz neki egy önálló csatornát, akkor két külön helyen tárolott két közben.

SPEAKER_03 1:46:02

Én is zacomoljemen beszélek, hogy nem hozzanak össze a stand upasson. A másik az, hogy azért olyan minőségben, olyan tömörségben, olyan gondolatgazdagon podcasztelni, ahogy standupolni, úgy nem lehet. És akkor csinálok egyrészt valami nagyon törmör, nagyon minőségít, másrészt meg valamit, amit amú rajtam kívül még tudnak sokan az országban. Mert a standupot azt kevesen tudják utána csinálni. A podcasteet azért elég sokan tudnak jutni.

SPEAKER_01 1:46:33

Mennyire volt nehéz elengedni egyébként, mert azért azt tisztán látszott, ahogy kommunikáltál róla, meg ahogy beszélgettél az epizódokon belül, hogy azért azt eléggé szeretett. Nagyon szeretem. Mennyire volt nehéz elengedni?

SPEAKER_03 1:46:47

nehéz volt, de mindig a még másik oldalát kell nézni. Mert nem tudom, tehát jó időben észrevenni apró jeleket, és nem megvárni a végét. Úgyhogy meg pláne így, hogy ki tudtam helyette találni a filmet, ami ugyanúgy egy éves munka, mint egy éves podcast mennyiség, csak egyszer publikálni. Ez nem kell közben kira. Nem kell közben kirakni, és nincs az, hogy most, ahogy esik úgy puffan, ez lesz a jövő heti epizód, ár, ez nem olyan lett, nem mondhatott azt a vendégnek, hogy finne arra úgy, ez most nem olyan nem arra szól, hogy ha én ezt most kidobom, és leformázjuk az eseteket, nem csinálhatsz meg valakivel. Viszont a film az egyedül rajtam múlik, ott mindenki ki van fizetve, addig zabrálok velem, ameddig akarok, ha nem akarom végül nem rakom ki, úgyhogy sokkal nagyobb a kontroll. És igazából szerintem lehet, ez a kulcs szó az egész mögött. Ha igazán őszintén akarok lenni, akkor a kontroll. Ami a stand-upban teljes egészében megvan, a podcastben meg.

SPEAKER_01 1:47:50

Pont is akortem kérdezni, hogy nem vonzott az, hogy nem adj fel a podcast részét az életednek azért, hogy ne kelljen kontrollálnod mindig, vagy annyire szereted, hogy kontrollálod azt, ami történik szakmai köszönöm.

SPEAKER_03 1:48:04

I ugye ez nem tudom, ez egy ilyen belégódott dolog, amitől nem tudok szabadulni. Lehet, hogy pont azért, mert az életem kezdeti része eléggé kontrollálatlanul. 18-es korban semmiféle kontrollom nem volt a fölött, ami történik velem, és megszoktam azt, hogy csak magamra számíthatok, és saját szerencsét kovácsoljak, és minden annyira lesz jó, amilyen jól én megcsinálom. És nagyon sok, ez hülyeség, meg ezen felül lehet emelkedni, meg ez megy át aztán mikromanegmentben, ami káros ha nem tudsz delegálni, de egyrészt nincs kire delegálnom, mert én lépek fel egyedül, másrészt, meg az életben nagyon sok minden igazolt engem ebben. Nyilván lehet, hogy azért, mert ez a prekoncepció álltam dolgokhoz, hogy majd az úgy is csalódni fogok, emberekben, úgyse, stb. De hogy ezt ígyomásul vettem 48 éves koromra, hogy sajnos nálam így működnek a dolgok, hogy kontrolálnom kell, hogy ahol más már azt mondaná, hogy jó, ott én még mindig azt mondom, hogy nem jó, még még a részleteken meg lehet finomítani, de az ördög a részletekből, akik is pontettől lesz aztán, amit én csinálok az olyan, a mián. És ez a fajta kontroll nem volt meg a podcastnél. Ott jó volt, másokkal együtt dolgozni, de benne volt az, hogy nyilván ők nem feltétlenül úgy csinálják, ahogy én csinálnám, vagy szeretném. Ami nem baj, mert elenged, mert hogy együináljuk. De mégse. Mégis ott van ez a tudat alatt ez a kontroll par. De az életben figyelj, azért nem minden igazából a controllról szól.

SPEAKER_01 1:49:39

12 éve oktatok hatékonyságot, hatékonyságnövelést. vagy magán vagy céges szinten, és az egyik szlájd az konkrétan arról szól, hogy mi kell ahhoz, hogy hatékony tudjál lenni. És csak megerősíteni téged. A következő szájdon egy szó van hogy kontroll. Mert alapvetően ahhoz, hogy hatékonynak tud érezni magad ahhoz kell, hogy Érezd, hogy az életedet. Nem a szakmány részet, hanem hogy az életedet te kontrollálod. Ami nyilván három gyerek mellett azért az erősen sérül napi szinten, de hogy nap végén az arányha jó, akkor boldog vagy. Mennyire gondolkoztál azon, hogy miért vágy sznyire a kontrolra, vagy neked mit jelent a hatékonyság, inkább innen indulunk?

SPEAKER_03 1:50:22

Hogy miért vágyok? Ha őszintén akarunk lenni, akkor mindenki mindenkit végső soron ez motivál meg, ez a nagyon sok mindennek ez a drive. A kontroll van a becsvágy mögött, a hatalomvágy mögött, nem tudom én, a csajozás mögött. Egy beszélgetésben azonnal ki kell alakulnia annak, hogy ki viszi igazából ezt a beszélgetést, és ki kontrollálja a ritmusát, meg a tempóját. Ez minden, minden, ez egy tánc, ez az egész kontroll dolog. Inkább csak az a nagy dolog, hogyha ezt így ki tudod magadnak mondani. Úgyhogy szerintem nekem nem fontosabb, mint másnak, nekem inkább az a fontosabb, hogy amit csinálják, az jó legyen. Tehát, hogy inkább inkább ez a fajta maximalizmus, ami fontosabb. De hogy az meg azért fontos, mert pont az azért nagy versenyelőny. Hogy nem adok ki a kezemből félkész munkán. Hol van a határ szerinte a maximalizás? Nincs hatás, és a perfekcionizmus között. Nagy határ, nincs határ. Figyelj, az idő igazából a határidő. Hogy mikor ritka odadni. Maximizmus, meg a perfekcionizmus között. De a tengerész gyalogosoknak van egy ilyen 60%-os szabálya, hogy amikor úgy gondolod valami, hogy na, ez kész, akkor az még nincs kész, akkor az még csak ilyen, és akkor utána kell még neki állni is összegnél rajta meg bogárásni, és még hozzá tudsz tenni 40-t. De általában mindig az idő dönti el, hogy van-e lehető még, mint ahogy egy. Pault Thomas Andersonnak el nem tudom képzelni, hogy volt az a minden nap háború cimi most jött ki, hogy azzal ő mennyit bogárázott, és hogy még mennyit bogarázhatott volna, hogyha már a leforgatott anyaggal, csak a vágással, hogyha még adnak neki két évet.

SPEAKER_01 1:52:12

Nekem az egyik kedvenc, nekem a laptop tele van mutricákkal, mert az egyik felét a gyerekem ragasztottál el, mert hogy halk, és akkor tudja, hogy horgászok megjönnek. A másik meg nekem üzenet, és akkor az ebből az egyik az pont annyirul szól, hogy recovering Perfectionist, és akkor így el van csúszva benne párbető, és ez mindig így eszembe jutatja ezt a szözögésnek megvan a haszna, mert úgy simogatja a lelkemet, hogy ez tényleg milyen szép lett és minden oldalról jó. És még mindig tudnék vele hónapokig tök tömörni, és biznis vonalról van, a one percent is better than zero. Mondás, tehát hogy az így tök jó hangzik, de ezen nem tudok azonosulni, mert az 1% az ugyanúgy szar. A recovery perfektionistel viszont nagyon jól tudok menni, hogy megvan benne a motiváció felé, de folyamatosan tanulom, hogy lehet kiengedni egy 85%, az akkor át fog menni, hogy mindenki boldog lesz rajtam kívül. Én maximum tőlük leszek boldog miatt. És nem tudom, hogy nincsen különbség egyébként a maximalizmus és a perfekcionizmus között pont ezért, mert szeretek maximalista lenni, szerintem ott van a motiváció, amit mondtam a nálunk családi változás, és hogy nem lehet nem tökéletesen terülni, mert akkor én mindent buktatok magunkat nem egy dominó tőle, hanem az összes szépen egymás után. Szerint a maximalizmus az tök jó perfekcionizmus, meg inkább lát.

SPEAKER_03 1:53:39

Hát nem tudom lehet, hogy az van, de most két ember próbál okoskodni, hogy a perfekcionizmus már van a fejedben egy idil a tökéletesről. Nekem olyan nincs, nekem az van, hogy a lehető legjobb legyen. Tehát az, hogy tökéletes, azt el nem tudom képzelni. Hát lehet, hogy ez a különbség a maximalista vagy a perfekcióista között, hogy a maximalista még a tökéletesnél is jobban akar. Nem tudom, nem tudom.

SPEAKER_01 1:54:05

De ezért tök jó gondolat egyébként, hogy nem is képzeled el, hogy milyen lenne tökéletesen. Most egyébként az a legnagyobb gát, hogy azért nem engeded ki, mert elképzelsz valamit, és amíg nem olyan, nem tudom, nem tudom.

SPEAKER_03 1:54:17

De azon nagyon, mert rezt megengedni magamnak, mert nincsenek alkalmazottaim, akiket ezzel az őrületbe kergetek. De most tudom, hogy milyen az ilyen főnök, és a mikromanagement néző. És inkább megcsinálám én. Tehát ha lennék is beosztotja én, akkor is tőlük elvárnám azt, ami napi 8 órában azért a pénzére elvárható, mert már volt ilyen helyzet. A forgatásnál is ott is van egy stáb, és tudom, hogy milyen fontos az, hogy ők jól érezzék magukat, ne érezzék magat kisákmányolva, megbecsülve, megdicsérve érezzék magukat, megetetve, megitatva, és akkor jönnek velem a világ végére is, meg hogy érezzék, hogy kreatívan van beleszólásuk a dologban, és olyankor az tökő működik, ahogy erre fajta maximalizmusra kerül sor, ezt nem terhelem rájuk. Ez mindig megmarad nekem, és akkor inkább ezért vágom én a kisfilmet, mert nem akarok egy vágót.

SPEAKER_01 1:55:13

megőríteni. De azért azért nap végén a maximalizmus hogyan békél meg, nem tudom, szégyen puffal. Szégyen puff, ja.

SPEAKER_03 1:55:25

ezt használtam valamilyen. Igen, hogy illott a szokke előtte várja a férfi nőt, profil kielőtt a szégyen puffon. És leűz mellé egymásra részt a kis. Igen. Hát, annak a helye: tehát hogy partnerek vagyunk, és vannak ilyen helyzetek, ahol én a szégyen pufom várom, hogy a másik megtalálja a álmai ruháját. Ez ilyen, de egyébként ez is olyan érdekes, hogy.

SPEAKER_01 1:55:57

Nem sérül a maximalizmusot, hogy az egy ki használat van idő, hogy nyilván lehet szélt adni neki.

SPEAKER_03 1:56:03

Mökre érzem azt, hogy viszont. A másikra fordított időben ugyanolyan maximalist próbálok lenni. Mert ha fiamodaj valamivel, akkor nem mondom azt neki, hogy mennyi nem most dolgozom. És akkor figyeljünk oda, és akkor nem tudom én, a napik fiam most elkezdett szájármonikázni, és azon vettem észre magam, hogy ugyanaz a maximalizmusal magyarázom neki. És az a baj, hogy minden ilyen vagyok. Ha igen, meg volt a munkaidő, de akkor legyen meg az elég pihenő idő is, és akkor legyen meg a nyolcára alvás, és nézem az alvásomat, nézem napi stresszintet. Jó regenárálódtam-e, ettem lefekvéselőd két óráva, hogy még a pihenést is tudom ilyen maximalizmusra vinni.

SPEAKER_01 1:56:49

Aukartam kérdezni, hogy látom a csuklópámat. Rajtam is én gyűrűvel utazok, meg nyilván nem az volt, hogy gyakorlatilag van olyan pillanat, amikor ezen felül még valami egy harmadik esközön, vagy ugyanazokat tudom érni, és érzem, hogy.

SPEAKER_03 1:57:01

És összevet a hármat párázat.

SPEAKER_01 1:57:04

Érzem. Ézem pontosan érzem, hogy itt van a perfekcióizmus része az életemnek, amit el kéne engedni, de hogy olyan menő, ezeket összeeslít, hogy tényleg ezekbe is maximalista vagy? hogy hogy aludtam.

SPEAKER_03 1:57:16

Igen, nem bugyom állandóan, meg nem függök rá, hanem ez most már nem tudom, másfél éve van rajtam, és már látom a trendeket. Tehát hogy reggel felkelek megnyitom, milyen volt az előző napom, hogy alakul a mostani, este ránézek még egyszer tényleg úgy alakul te, és most már tudtam, annyit finom hangolni a szokásaion, hogy nem kell. Igazával le is vehetném. Mert ezek arra ők nem tudom, hogy volt rajtam 30 napi ilyen vércukormérő, az is arra jó, hogy például ha reggel látod, hogy mit okoz mondjuk egy szelet Fonotkalács, akkor soha többet az életben nem akarsz.

SPEAKER_01 1:57:49

A fonodkal reggé így abban.

SPEAKER_03 1:57:52

És akkor ezek jó, mert látod, vagy egy kolonoszkópán látod belőle a saját beleleidet, és azok az én beleímítés most, és ezekkel teszem azt, amit teszek. Meg meg lehetne kimutatni a valóságot, hogy itt van, nézd meg, ez vagy te most. És akkor tényleg így nem az van, hogy majd 30 év múlva infartust kapsz, hanem nézd meg most. Most így kiugrott látod, ettél egy bemond, hogy így kiugrott. Vagy idegeskedtél, tök fölöslegesen, és nézd meg a stressz szintet. Vagy hogy széts ezt az alvást az alkohol, például. Én például most már nem hiszem, nem azért, mert apám vagy ott, és akkor én nem isom, itt van korábban, láttam, hogy mit művel, és azt mondtam, hogy amúgy is érzed, tehát, hogy másnap szerül ébredsz, még feszülsz vagy két nap múlva, amúgy is érzed, de amikor effektíven látod az adatokból, akkor Isten, miért csinálom ezt magammal? Úgyhogy ilyenekben nagyon hasznos, és a másik bocsánat, hogy azt még Jackier mondta egyszer-beszélgetésben, olyan, aki még mindig fit, és nem tudom én mennyit mozog egy nap, és végig rohangál egy koncerten. 87 éves, vagy 85 évesen, ő mondta azt, hogy mennyit kell változnunk ahhoz, hogy ne változzunk. És hogy ahhoz, hogy én ugyanolyan fit legyen, mint 10 éve, ugyanúgy bírja, ugyanúgy tudjak koncentrálni, ahhoz mennyi mindent kellisni. Más hogy csinálnom, mint az előtt 10 éve. És ebben például ez segít. És ahogy ránézel egy emberre és látod, hogy hosszú évek folyamatos rossz döntései vezetek oda, hogy ő most így néz ki, meg ilyen állapotban van. Ugyaní tudom azt is, hogy ha 20 évig jól csinálkolam, annak 20 év múlva látszatja lesz.

SPEAKER_01 1:59:38

De a stresszkezelést is ilyen tudatosan csinálni, mert a kaját nyilván a glikózmonitork sokat segít, én is meglepődtem dolgok, sírva elengedtem dolgokat, amiket szerettem, de láttam a statisztikán azokat a hetcsúcsokat, akik így nagyjából a háromszorosát mutaták annak, mint amit az orvos azt mondta, hogy még belefértek, mert jó, ezt is elengedtem. De nem vagyok hülye, tehát hogy tudom, hogy nem kellett volna megednem, de csak akkor veszem komoly, amikor látom a Grafikon trollen. Ez még az egyszerűbb részem. Begeszem, rosszul vagyok, nem eszem meg. Alvásnál, és vagy ha, kettői vagyok fönt, vagy előtte bepiáltam, rosszul aszok, tök egyértelmű. De a stressz tök megfoghatatlan, meg.

SPEAKER_03 2:00:22

Kész nézem, hogy visszanézem, hogy mikor ugrod ki, és mit tudom én 15 óra 30 perc. Mi volt 15., akkor kellett elmennem a gyerekérjegyzésre. Nulla stressz. Be kell üni a kocsiba, elkelni azt indulik el a gyerekért. És puf ki. És ez azért van, és ez különben fontos, mert én a gyerekkoromat egy háborús övezetben értem. Éltem. Nekem minden pillanatban feszülten kellett figyelm, hogy mi van, monitorozom a szüleim hangulatát, ahogy belép az ajtó, már a kulcsörgésből tudni, hogy most apámnak jó kedve lesz, vagy nem. Szét lesz csúszva, vagy nem lesz szétcsúszva. Ha otthon a hétvégének figyelj, mikor tűnik elinni. Inkább leközé. Tehát, hogy megállás nélkül, érted, fókusz van, és így azonnal ugrásra ki, és ha így eltek egy gyerekkorod, akkor az megmarad, és úgy úristen menik el a gyerekek. kilő. És ezen például tökturatosan kell dolgoznom, hogy minden stresszmentesen, minél nyugosabban élnek, mert az egészen apró dolgok is így ki tudják ugrasztani. És ez nem csak azzár, hogy nem lehet elkerülni az apró dolgokat, hanem inkább arról, hogy dolgozni kell azon, fejben, hogy az apró dolgok ne ugrasszák ki a stressz szintet. És amióta másfél éve ez rajtam van, azóta ez is tök jó. És szépen elterik a napom a kékző zónában is nem, nem megyek be a tilósba a sportot kivéve.

SPEAKER_01 2:01:47

Hogyan tanultad meg ez? Nyilván kell ennek az adatok, az tök jó. De a stressz az a legtöbb problémának egyébként az okozója. Meg a legtöbb jó dolognak is az okozója, tehát mi is azt szoktuk oktatni, hogy valahogy meg kell tartani az arány középutát, mert a stressz nélkül a nagy dolgokra jönnének létre. Így van.

SPEAKER_03 2:02:05

A stress, az arról szól, hogy egy ilyen üzében készületi állapotban helyezett a tested, ami nélkül nem tudnál sportolni, lehet, hogy nem jönnének nagy gondolatok, nem tudsz alkalmazkodni, de ez is kell tudatosság, és képzeld el, hogy a stressnek szerintem meg hallgattam okos embereket, akik szintén azt mondták, nem a nyugalom az ellentétje, hanem a fókusz. Tehát hogy nem úgy tudod a stressz csökkenteni, hogy bezárkózol és fekszel, hanem úgy tudod csökkenteni a stressz, hogy ha van olyan dolog, amire fókuszálni tudsz. A van fló élményed. Amihez az kell, hogy olyan dolgot csinálj, amit akarsz is fókuszálni, amit nem kapra szeretet, és csak arra. És akkor ez például hasznos volt, hogy úgy alakítsam az életemet, hogy amit nem akarok, amit nem szívesen csinálok, azt ne csináljon. Mostantok kezdtek csak olyan dolgok csináljak, amit élvezek, és akarok, és várok. És az, hogy leülök, és fókuszáltam, koncentráltan tudok dolgozni négy órát, otthon délelőtt. Ilyörű, mint halludnék olyan a stressz szinten. És nyilván van a mi abből a kirányt, hogy menik el a gyerek fókuszból kárt egy ily. Akkor persze, hogy kicsit kiugrik, de ez mind mind bazi nagy tudatosság, megfegyelem. De hát azért hosszú ez az élet, és még szerintem egy 40 évig tartani fog, akkor az miért ne teljesen már ilyen kikorigálom.

SPEAKER_01 2:03:40

És azt szoktam magamnak mondogatni, hogy azért foglalkoznak most vele, mert hogy ne az Alzheimerből hozzam ki a maximumot a perfekcionizmusoknak hála, hanem hogy anélkül mit lehet kihozni belőle. De ha már maradunk a témánál tényleg, hogy akarjunk sokáig élni. Mennyire kell hozzá szerinted humor?

SPEAKER_03 2:04:00

Hát kell. Vannak ezek a kék zónák, tudod, ahol az emberek sokáig élnek, általában tenger mellett élnek jó levegő, sok zöldséget tesznek, sok tengerkényt tesznek, és jókedvek. És nem is feltétlenül humor, tehát nem feltétlenül röhögni kell, hanem mosolyogni. Szociális kapcsolatban. Igen, igen. Emberekkel. együtt lenni, egymásra mosolyogni oda vitat. Mosol ez olyan dolog, ami pattog oda-visa az emberek között. És főleg minél öregebb vagy, ugye, annál kisebb a valódi helyzeted és a várt helyzeted közti különbség. Minél fiatalabb vagy megnél öreg vagy. Mert ennyi idősen azt mondod, hogy fú, most egy hihetetlen multicet kéne vezetni, nem tudom én havi hat milliós fizetéssel és elképest itt lülöks. És be vagy feszülve. Nyolcna évesen meg az, hogy kiértél a vécére, az hétetlen boldogá fog tenni. Meg gyerekként is az, hogy két gombot helyet hármat kaptál, az nagyon boldogá fog tenni. És ez a fajta derű pont ezért öreg korra egyre elérhetővé válik. És ilyen szempontból én már nényleg nyugdíjas vagyok fejben egyébként, és lehet, hogy már ezért is őszül a szemdökon például. Mert egy csomó mindenben már egy készülök, ez tökély hangzik, de csó mindenben már készülök az öreg korra, majd csomó mindent tudom, hogy majd el kell engedem. Lesz idő, mikor nem fog tudni felülni már a bicikli. Most ráliszem a biciklimre, és ez eszembe, hogy én ezt nem így fogunk tudni hajtani. Simán föltek a János egyre, de lesz idő, mikor el kell ajándékoznom a biciklimet. Lesz idő, amikor nem kell ekkor autó, hanem kell egy kis, póló, amiben ketten be tudunk külni reszket aztán viszontlátásra. Nem kell ekkor állat, hogy így fejben már most így kicsit nyugdíjas vagyok, de ezzel a részével együtt is, hogy a valódi és a párt helyzetem közti szakadékot egyre szűkítem.

SPEAKER_01 2:05:51

Hol van szerint a legnagyobb szerepe egyébként a vannak így az életünkben. Hol van igazából mérhető szerepe. Üzletben, karrierben, magánéletben, párkapcsolatban, szülőként, gyerekként. Matcsolat.

SPEAKER_03 2:06:07

Az üzletet is mondod, hogy én is jogi egyetemre jártam.

SPEAKER_01 2:06:13

Ez nagyon víces.

SPEAKER_03 2:06:16

Messz egy csomó jogszabályt. De valójában az, hogy hogy fogsz kijönni az ügyfeleddel, az, hogy a bíróságon mit sugárzol magadból, vagy ugyanígy az üzletben az, hogy te hogy milyen tárgyalófél leszel, az nem azon fog múlni, hogy makroökonómiából hányast kaptál, hanem a személyiséged. A személyiségednek nagyon fontos része a humor és a derű, mert ha az van, akkor mindenki közvetlenséget, intelligenciát és magabiztosságot fog rólat feltételezni. Nem tudom, hogy melyik feltételezi, melyiket, a humor feltételezi ezeket, vagy ezek feltételezik a humor. Ez egy nagyon jó kérdés. Igen. Minden esetre ez a személyiség lesz az, aki jó üzleteket köt, amelyik meg tud nyerni tárgyalásokat, vagy hatékonyan tárgyal jogi kérdésekről, mert nem az összevesz, és a cél, ez a személyiség kell egy párkapcsolatban is, egy apa gyerek kapcsolatban is, tehát szerintem szerves része a személyiségednek a humor, mint a derülnek a közvetlenségnek, a kedvességnek és a magabiztosságnak a jele. Mennyire tartjan átok együtt az autót a humor. Nagyon sokat nevetünk. Most majd már nőnek a gyerekek, és egyre viccesebbek, egyre jobb fejek. És már van, hogy már ők csak maguktól csinálják a műsort, és nem is kell csinálni semmit, és olyan jó van humoruk. É nem tudom csinálni, ha nem lenne gyerekek mója. Komolyan. Személyes kudarcnak élni. Igen, hát igen, mert tudod, hogy nem is kudarsznak, hanem ilyen kapcsolatvesztésnek. Mondasz egy bedgókot, és akkor még annyi sincs, hogy tudod, hanem csak így így lepadt annak semmiben, és azt érzed, hogy így próbálták kapcsolódni, és nem sikerült. Úgyhogy ez tök nagy fontos a kapcsolódásban, meg hogyha tudunk. Mindig, ha együtt röhögünk a gyerekekkel vagy a feleségem, az azt jelenti, hogy amúgy minden rendben. Ennek az indikátora mindig, hogy ha nevetünk, hogy jó, nincs baj. Nincs baj. Merek koromban, amikor nem volt bakkor is baj volt, így ült, hogy gyomorba szorult, vagy akkor szól gyomorra, egyrészt semmit nem beszéltünk meg. Cendbe voltunk, mert ami fontos volt, azt se beszéltük meg, mert ha nem beszéltük meg a legfontosabbat, hogy mi az az egész itt, onnantól kezdve semmit nem beszélünk meg. A nem tudtuk, hogy mikor lesz a következő nagy kitörés, úgyhogy csendben ültünk otthon magunkban. Nem éreztünk, nem beszéltünk, nem bíztunk, ültünk lajtot felje. És ehhez képest öt erőhülünk a kocsiban, az azt jelenti, hogy gyerekünk minden regálnak.

SPEAKER_01 2:08:48

Hát beleg gondolok én is most azért: az a vagyok már 11 évesen is elkezdte a kisebb, de 17 éves, amikor így mondok valami hasonló ilyen Hovic-et, és kontrázik rá egy olyat, hogy így megáll a levegő, és így ránézek az is a feleségem vagy összezünk a, és akkor tudom tudom a te lányot, hogy így. És akkor én vagyok fönn az olőposztet. Tehát hogy az önirónia, a szarkazmus, ez a kettő az, amit hogyha én át tudtam nekedni, én már megadtam neki az eszköztárat szerintem a túlél és ez ebben a világban, és rohat jó benne. Olyan, mint amikor először győzle a gyereked, nem tudom a PlayStation valamiben, hogy így te vagy a legyőzhetetlen buyóban, autóvezet és lakár, és először győz le úgy, hogy nem hagytad nyárni nyilván. És amikor először troál Poénodra egy voltam ami jobb, mint a Tiéd.semisülve, hogy most összeomlott a kép, amit az elmúlt 17 évben építettem magamról benne, hogy én vagyok az, aki a legjobb ebben, és mellette pedig fél méterrel a föld felett lebegsz, hogy így örökösön. Tehát egy átadtam neki, az exkalibúrot van nála.

SPEAKER_03 2:09:58

Há kétségbe isél a lány, hogy úristen, hol fog olyan fiút találni.

SPEAKER_01 2:10:02

Két lányom van.

SPEAKER_03 2:10:05

Aki ezt nem a dominancia harcban, nem alulmaradásnak fogja megélni, hogy a lány ilyen vicces.

SPEAKER_01 2:10:10

Úgyhogy ezzel felragta magának a mércét. Én is érzem, hogy nehéz kihívásra ráítom. Most rátszok, de azon meg nincs bajom, tehát ezért nyilván küzdjenek meg a jóért. Van ismerő sem két fia van, és akkor ím. Az úgy néz, hogy egy csak így odállász, és így a fülébe súlyod, hogy vadász! A enyémre. Tehát, hogy teljesen más szituáció az egészben, tehát ugye már ilyen vannak a szenáriok kiképzelve, hogy így. Úgy így megjön, kinyitom, nem tetszik, becsapom, és akkor így ennyi van. Vagy amikor bejöntek, nagyon kedves, üljél el, kávé, te süti szent, bármit csátok, csak közben élezek egy macsetét. De egyébként tündérjen fog viselkedni, meg hogy elviszem sétálni a kertbe, hátról föl van egy ilyen parcellai, kivonásra már az ő még. És nyilván semmit nem fog csinálni, mert kenyérek ennek, tehát hogy ezt csak az én egó elképzelé, hogy milyen jó lesz majd, amikor én leszek a szörőszű. Nem. Smi nem fog történni.

SPEAKER_03 2:11:06

Hát figyelj, ha a lányod hazahhoz egy srácot, akiről tudod, hogy a lányod bízik benne meg szereti, hogy te is úgy fogsz hozzájni szerintem.

SPEAKER_01 2:11:16

De ha nem bízok benne, se fog rólad tudni senki, mert hogy annál fontosabb a lányomnak az ítélete. Van benned félsz. Tehát hogy azért ezt. Magammal. De egyébként ezen a vonalon tovább bevetem. Mennyire viszed haza teszelni az anyagot.

SPEAKER_03 2:11:35

Nem szabad otthon. Nem szabad. Életveszélyes. Életre lehetnek bizonyal tanítani. Nem lehet, nem lehet. Volt olyan is, hogy mondták, hogy ez színpadon ezt megpróbál. Ez fú, ez szar. És tapsos poyél. Nem tudod, hogy azokat kevin. Igen, igen. Saját otthonodban, hogy senki se lehet profétel saját hazájában. Ez abszolut igaz. A poyérra is nem tudom, hogy amikor egy zenész otthon. még akkor is ha szerelmen. Kézem van egy dol, amit a szerelmednek írsz, és lehet, hogy pont a szerelmed mondja. Mindjárt meghallgatom, ő csak kiteregetek, és tudod, hogy ez lesz az a világ abban 12 ezer fognak lassúzni, meg világíthat rá kidárni fogják adni. Zumot ezt befejezem, meghallgatom mit írtál rólom. Fukasok neveltek persze. Hülye vagy, menek, csétáltadsz meg a kutyák szedszavakad. Igen. Nem lehetsz ott senki. Ezt belegondam, hogy szendre Juliánek ezt hogy ezhetett, hogy íolast a Petőfitől a szeptember végén. normális hülye vagy csiny. Mi az, hogy fejlőd az éjvilágból mi? Nem vagy normális. Nem lehetsz ott semmi.

SPEAKER_01 2:12:52

Hát igen, hogy akkor lett volna a social média. Ez egy jó jelít megy volna.

SPEAKER_03 2:12:59

Hasta pilak. Hát sokan lettek volna a húze előtt, az biztos.

SPEAKER_01 2:13:06

Igen, ezek nagyot ment volna a nekeden egy olyan beszéd.

SPEAKER_03 2:13:09

És akkor 12 ponton nem kell a Londoner nyomdájában menni, hanem elég ott volna megosztani.

SPEAKER_01 2:13:14

Ez leszemba egyébként mennyire rajongó idő? Jől nem rajongó egyáltalán nem.

SPEAKER_03 2:13:20

Egyáltalán nem. Nem is láttak engem egész tavalyik színpadon. Mert valahogy nem úgy jött ki, nem is nekik való volt, nem is. És amikor ott Batonfürden van a kis fesztiválunk nyárán a 10 napos, júli. Akkor ugyat szoktunk megszállni mellette, és akkor most már van, hogy néha átjönnek, és akkor megnézik. De nem izgatja őket. Amúgykor azért nem jut át a kislányom, mert h2 ott nézett a szállodában, ami egy ilyen szellős. És fellépés eltémi már állapotban voltam, mert meg csak így nözték a kettőt, és meg ott ad állapotban, gyerekok, mit érzél sellő. És ez amikor a víz érjék őket a lányok sellővé változik. És aztna pos állapotban etikét lány. És hangosan meg kell morphonírozni a 11 éves lányomnak, miért érdekes, hogy a lánycellők mindig onok, hogy fölül lány alul csellő, csak fordítva. Minden érdekes, hogy mende az utcár egy pinás hal. Mondta ezt hangosan a 11 éves kislányon. Tényleg nemás tudati szinten voltunk. Én már adem a színpad állapotában, ő volt az első száz.

SPEAKER_02 2:14:36

Bugy. Mivel lennél föl? Egyre nincs átfedés az én színpadi énem meg az otthon között.

SPEAKER_03 2:14:46

Leknak róluk és ez téged zavar egyébként? Nem, nem. Nem lenne igényed rá, hogy hazam és éljek a szár de úgy is. Nem, hát ez tök irreális elvárni. Pont ez a jó benne, hogy én otthon tudok én lenni. Ők azok, akik tényleg ismernek. Akik tényleg ismernek, mert mindenki más nyilván lát belőle valami, meg van egy fejében, meg egy ilyen parasociális kapcsolat, hogy olyan, mintha a barátja ismerőse lennék, de hogy ettől normális ez a kapcsolat. És úgy örülök egyébként úgy önölül minden, amikor új barátokat szerzek. Most már nehéz anélkül emberekkel ismerkedő, hogy nem tudnánk, hogy én amúgy mi vagyok ki vagyok, és annyira örülök, mikor érzem, hogy nem olyan átpillem. Na most meg vagyunk, jó, most megértünk.

SPEAKER_01 2:15:39

Igen. Az előző beszélgetésben volt egyébként pont egy ilyen gondolat a Szitlai Bencinek a profilozónak. Kérdeztem ő, hogy így, otthon ez így para, és mondja, hogy hát így elmagányosító, ezt hogy mindenki tudja róla, hogy olvasson az emberekben, az úgy egy picit azért ad egy távolságtartást vele szemben.

SPEAKER_02 2:15:57

Igen.

SPEAKER_03 2:15:58

De egyébként közeld el egy most csak a profilírozásról, meg erről, hogy a színpad, meg anni. Hogy egy volt osztálytársan fejleszt most ilyen éj profilírozás, profilírozó eszközt, amelyik hangminta meg videó alapján alkot egy elég fontos profil képet, és mondtam neki, hogy csináljuk már meg azt, hogy megcsináljuk a rendes beszélgetős profilomat, meg mutassuk meg neki egy stand-upomot. Úgy kíváncsi vagyok, hogy amit már zelen is feszegettünk, hogy a valós személyiségem, meg a színpadi perszonám, az mennyiben más, meg esetleg a podcast perszonán. Ezért tök érdekes kísérlet lenne, hogy az ilyen észreveszi a különbséget, hogy ez ugyanaz. Kíváncsi ennék azért én is fény. Na figyelj, akkor majd ha tudunk ezen akkor egy újabb epizód keretében szívesen megbúznik.

SPEAKER_01 2:16:49

De egyébként tényleg egy kicsit a jövőbe tekintve. Azért most már két évtizeden vagy a pályán, ezen a pályán. Másinkot.

SPEAKER_03 2:16:59

Köztességes rockstárok már nem élnek.

SPEAKER_01 2:17:01

Igen. Valamit magára adólok szerinek akkor már rég túl a dolgban. Az első próbál. A jó roztárok. Hol lehet szerint a szintet lépni a te szakmában így 20 év után? Mi az, amit magadnak vizionálsz, hogy még szeretnél elérni kifejezetten humoristaként.

SPEAKER_03 2:17:17

Itt Magyarországon nagyjából. nagyjából ez a csúcs. Tehát eznentől kezdve ilyen Grand Hawk day, ilyen időkig. Én megint kecskemítem vagyok, én megint gyújom sopron. És mindig az volt, hogy annyi művázban léptem fel, hogy összekevertem őket, viszont most már annyiszor léptam fel annyi művázban, hogy már pontosan tudom, hogy ó, most az lesz. Ott kell bekonyarodni ott a hátsó ajtó, ott is indikonak hívják az igazgatók. És most ha tényleg így röpülnek az évek, mert nem tudom, hogy az másfél éve volt, vagy három éve volt, vagy mikor voltam utóre a fertődben, és visszanézem a telefonomat, hogy így mosolnak össze az évek, ezzütt nagyon élvezem, amiben tudok lépni az egyrészt a helyszínek nagysága, tehát most már elkezdtünk a sportcsarnokokat igénybe venni nagyobb városokban, amilyen 1500-tól 3500 főig terjed, és ott még azért mit tudom én, a Szegedi Pikaréna volt tavasszal, az 3500 fős, az 2500-ig telt fel, ami elég szép. De még ugye akkor nekem van egy új lépcső, hogy akkor meglépni azt, hogy akkor megtejen a személyek meg három az ember is. Amiben majd talán ez a film segít. Meg ilyen új projekteket tudok kitalálni magamnak. A Hayúdban ez úgy működik, hogy Kevin hát nagyon jó szendapos, és aztán Kevin hát alapít egy céget, amelyik elkezd filmeket gyártani, és akkor Kevin hát nagyon jó színész lesz, és hetetlen dollármilliókat kasz. Nem tudok Kevin árfilket gyártani, mert nem jönne be az a hazai piacról, hanem én saját léptékemmel tudok haladni. Meg Luis Szikék is ugye, nem tudom, hogy szendnapos volt, csinálta a lucímsorozatot, rendezett filmet a július 4-most írt egy könyvet, úgyhogy igazából ilyenek kellom én is gazdagítani rólam kialakult képet, hogy a portfoló szélesz. Most dolgozom egy filmen, dolgozom egy színdarabot, ami még, amit nem tettem, ez nagyon még az ellen jár, meg arról többet most nem is mondani. De hogy én is kipróbálok új dolgokat, amihez kellek én, hogy vicces legyek, meg, meg a nézők is kapnak valami úját.

SPEAKER_01 2:19:23

De nagyjából ennyi igazán van. Ezen a ponton, akkor megjegyzem, hogy amúgy a podcast mifajban is eszméletlen jót megy a humor, tehát ez nekem van a kedvence. Van, vaniz money, ez örök érvényű kifejezés. És itt volt azért a Spotify-nak is nagyon durra próbálkozását, hogy ők fizetek millió dollárokat humorista párosnak azért, hogy letöröljék magukat mindenhol, és csak Spotify legyenek elérhetők. Úgyhogy ezért szerintem ez egy jó tával lenne a folytatáshoz, de ezzel csak a saját érdeklődés körület akarom átolni a te életedben.

SPEAKER_03 2:19:54

Emébként Magyarországon figyelj, legyen föl na Youtube-on a teljes est. Ez van. Elindul az új estentet. Október lesz, október elején végén lesz az új estemnek a bemutatója. Att tovább, az lesz van a címe. Biztos vagyok benne, hogy ha kiírom, hogy ez egy újest premier, a harmadik hozzászólás ez lesz, hogy YouTube-on mikor lesz föl. Nem azt, én is árulok, tehát én tökre meg tudom értene. Igencsek ez, hogy minden kell azonnal ingyen most.

SPEAKER_01 2:20:23

Nem, tehát ilyen nem lesz. De a teljes legyen fönt Youtube-on most azonnal mentnek a másik fele. Mennyire érzed azt? Egyébként már beszéltünk is, hogy nem feltétlenül a te területet per pillanat. Mennyire érzed azt, hogy a TikTok sformos életvitel, az megeszi majd ezt a fajta műfajta, mint te űzöl. Mennyi érzed veszélyben azt, hogy 5 év múlva, vagy tíz év vagy, ameddig akarod csinálni, akkor már egy olyan generációval kell kommunikál, akik nem tudnak, vagy nem akarnak inkább azt mondom, figyelni 15 percnél többet.

SPEAKER_03 2:20:56

Higyelj, akkor el fog fogyni a közönségem. De tök mindegy, hogy napomta mennyit pergeted a TikTok, valahova este elkevin a csajodat. De tényleg. Keltér, ahova emberek beülnek, és hogyha most volt egy MVM domos élményem január 3-án a hatházivarskó esztinvel, meg a különböző van négyen 14 ezer embert oda csábítottunk az MBM Dómba, és nem csak annak volt jelentősége, hogy mi ott négyen fellépünk, hanem annak is, hogy ezek az emberek egymással is találkoznak. Ez a dolog, hogy mi ott leszek a színpadon, de ez csak sokat hozzátesz neked, mint nézőnek, hogy szétnézel, és ameddig a szem eláll, a plafonig azt látod, hogy még 14 ezer olyan ember van, mint te. És ezek a közösségi élmények független attól, hogy egy koncert, vagy egy stand-up, vagy egy bármi nem csak a fellépő miatt fontosak, hanem egymás miatt is. És ezt nem fogja megölni a titok.

SPEAKER_01 2:21:55

Mindent egy bevetve egyébként. Nekem tök fontos kérdés, és kíváncsi vagyok a válaszodra, hogy te boldog vagy? O nagyon.

SPEAKER_03 2:22:03

Igen. Nem tudom, hogy szabad elyert mondani. Kiryen mennyire húzol ki ezzel a gyufát, könnyű neki, persze könnyű neked, de hogy egyébként. De figyelj, nagyon boldog vagyok. évek óta ez a legfőbb célja az életemnek, hogy én egy boldog ember akarok lenni, és most abszolút abszolút ott tartok. Minden családilag, szakmailag, munkailag, egy egyéni utamon mindenhogy, minden teljesen kerek és minden az elvárás szerint. És kicsit félek is, mert az ember nem tud sokáig boldogulni, tehát hogy muszáj találod egy tigrista, addig nézek egy szkörbe a rombok közben, míg csak találsz egy sárga csíkot. Mert az annyak kell a változás, a más, meg a feladat. De most gyönyörű flóban telnek a napok, és egyszerre hosszúak és meg rövid. Onnan tudod, hogy boldog vagy, hogy egyszerre hosszú és meg rövid is egy nap, meg egy hónap, meg egy év.

SPEAKER_01 2:23:01

Itt tanácson el a nézőiknek hallgatóinknak, hogy hogyan lehet ezt elérni. Ezébként ritkán szoktak ezt válaszolni. Van, aki azt mondja a vendégek közül, akik itt voltak nálam már hogy boldogok, de egy szemmel jól látható gondolkodási idő után jutnak erre a következtetés. Ezért a te reakció egy kapás.

SPEAKER_03 2:23:23

Ebben az ápolban leekem be ide. Nem látják a nézők, de ez zsinóron húztak be.

SPEAKER_01 2:23:28

Én úgy lehet lehúzni a küszül. Úgyhogy azért ez egy. remélem tanulható dolog. Igen. Hogyan kell erre az útra lépni?

SPEAKER_03 2:23:37

Figyelj, először is vesz szeműre azt, hogy mi méred a boldogságodat. És rá fogsz jönni azon, hogy rosszak a mutatóid. Tehve a mutatók rosszak, amik alapján skálázod. Ami elkerülhetetlen, hogy ezt mondtuk, hogy a pénz nem boldogít, de sajnos bizonyos mennyiségű pénz kell ahhoz, hogy ne legyenek mindennapi gondjaid. Onnantól kezdve nem mástól kell várnod, főleg nem a politika legnagyobb hazugága. És ezt nem én találtam ki, hanem ezt hangos bélem mondta ezelőtt nem tudom, 70 évvel, a legnagyobb hazugága, hogy azt hazudja, hogy megadjan neked azt a boldogságot, amit egyes egyedül te tudsz megadni magadnak. Tehát, hogyha nem másól várod a sülambot, főleg nem intézményesítve, és rájössz arra, hogy kicsit foglalkozol azzal, hogy most őszintén mi az, ami neked egy nap boldogságot, valódi örömet okozott, és ezek nagyon egyszerűek, beszélgettél valakivel egy jót, mint mi most. Ettél valami finomat, akár társaságban, tehát, hogy volt egy közös leülésetek, tanultál valami újat, értek új ingerek, tudott az agyad egy kicsit rakosgatni. Nem tudom, én a másik embernek a szemébe tudtál nézni a kedvesednek 5 percen keresztül, és éreztet, hogy beindul az ösztrogén vagy csak összeért a bőrök. Tehát nem is kell nagy dolgoknak történni, csak fogtátok egymás kez 10 percig. Voltál gyerekeddel volt egy jó pillanatot. Ilyik ilyen kis nem illik ide, hogy egy kis lófaszny dolog, mert nem kicsi, de hangyafaszny. Mindegy egy kis hangyafaszny dolog, amit nem pénzem beszél, a pénz azért kell, hogyha hirtelen el kell menned fogorvoshoz, vagy szervisbe kell vinni a kocsidat, vagy leszekad a háztető, ezokat meg tudsz csinálni, és akkor azok nem gondok lesznek, hanem feladatok. És akkor koncentrálhatsz arra, amik ezek a kis dolgok, hogy futattál egyet a kutyával, és egy kicsit a dopami rendszered így így gatyába kell rázni. Ez erről sokat beszélnek az estemben, hogy a természet nagyon finoman kitalálta, hogy olyan dolog okozon neked elégedettséget, meg boldogságot, ami neked mind egyednek, vagy a fajodnak a fenntartásához szükséges, hogy eszel, hogy kommunikálsz, hogy tanulsz, hogy szexzelsz. És ezeket mindegyiket ki akarjuk játszani valami olcsóbbal és valami azonnalibbal, a tikokkal, a gyors szénhidrátokkal, a pornóval. Mindenre van az alkohal, mindenre van valami rápín megoldásunk, amik fölrántják a dopaminodat, és aztán ott hagynak kiégve elégedetlenül kesered. Ezeket meg kell tanulni valahogy félretenni, hagyni, hogy helyreálljon a természetes dopamináztatása az adnak, és olyanokkal etetni, amik igazán számítanak, és amre eredetileg számban van a dopamin. És ha ísz élni, és mellette még az szónapi 8 órát, csak így visszatérve a kötyre, az olnapi 8 órát, jól kajálsz, és olyasmivel foglalkozol, amit amúgy szeretsz, akkor meg vagy. Szerintem praktikusan.

SPEAKER_01 2:26:49

Meg még heti három kardió bocsánat, ez mondjuk egy olyan valakinek, aki teszem, azt vállalkozóként éri az életét, és viszonylag nagyobb a rugalmasság az univerzum részéről az irányával, hogy csinálhassa azt, amit szeret csinálni. Mint ugyanaz, aki munkahelyen 8-4. És mondjuk a 8 óralás is olyan, hogy az talán volt már az életében, de mondjuk annyi gyerekkel van körül, hogy az egy ilyen álom képnek tűnik. A maximum szombaton, hogy ha kifárasztod a gyereket péntek.

SPEAKER_03 2:27:21

Hát akkor ezekből amit tud azt, azt legalább annyit teljesíts, és várja, vagy keresse azt, hogy hol tud változtatni vagy szabadulni. Ami nehéz tudom, mert ez csinál 20 éve ez vagy te, erre tetted le a voksodat. Nekem nagyon szerencsém volt, mert már voxletételnél résznél volt. Meg aki még most teszi le a voksát, az mindezek fényében döntsön, hogy mit akarsz majd csinálni, megkeresni azt a pénzt, amit nem lesz idő elkölteni, vagy pedig élvezni azt a fajta életet, amit már 30 ezer éve élvezünk. De aki benne van a tapos malomban, nyilván annak ezek a kis morzsák, például egy ilyen podcast meghallgatása, vagy csak egy ilyen esti normális beszélgetés a felesége gyerekkel, meg nagyon sok türelem a másik iránt, hogy nem rögtön a feszkóba kelljen hazenni. Szó ez a baj, hogy egész más az alapállás, meg hogy én már erre hangolom, finom hangulom magam évek óta.

SPEAKER_01 2:28:18

Igazért itt mindig eszembe jut, amikor ilyesmiről beszélgettünk a Hoffinak az a mondata, hogy mi nem szenvedünk, mi így élünk. És ezért szerintem egy komplet generáció nőtt föl ezzel a mentalitásra, hogy ez tényleg így néz ki, hogy mi nem szenvedünk mi, hanem mi így élünk. Hát tényleg, mert eleve gyerekként már gyerekként azt súlyolják belőt, hogy kisfia ez van.

SPEAKER_03 2:28:39

Ez az élet. Nem tudsz mit csinálni. A hülye passzív-agresszív tanárnak a hülyeségeit kell hallgatni, és szó szerint visszabefülni ki az anyagot, hanem fölvesznek az egyetemre, azt el kell tisztességesen végezni, akkor találjik munkahelyet, ahogy tisztességes megfizetnek is, hogy ki kell tanulni egy szakmát, és dolgozó látástól vakulásig anyád is dolgozt, ez az élet kisfiam. De nem.

SPEAKER_01 2:29:00

És akkor a kötelező család alapítási határetés be kell tartani.

SPEAKER_03 2:29:04

De nem ez az élet, hanem igazából te döntöd el is, és te választod ki még abban a helyzetben.

SPEAKER_01 2:29:10

Mit fogsz tenni akkor, amikor a gyereked azt mondja, hogy nem akarja befejezni még a középiskolát sem errel akar menni, nem tudom én Tibetbe zenbutistának tanulni, mert ő neki az az útja.

SPEAKER_03 2:29:21

Nem tudom, ez egy merőben teoretikus kérdés, mert egyelőre még Amerikában sem szeretne elmenni tanulni. De keztük, hogy ő elmenne el egy osztetás, de eszeágában sincs itt van, hogy belünk akar maradni és ilyen teoretus kérdések nem tudok válaszolni, minden esetre úgy nevelem őket, meg a pályaválasztási kérdéseknél is ha felmerülnek ilyenek, akkor is mindig azt mondom nekik, hogy kis jön egyetlen egy lényeg van boldog ember leny. A többi az teljesen mindegy. Minket nem érdekel, hogy hány diplomád lesz, az érdekel, hogy lesz a diplomád, szeresd azt, amit csinálsz, legyél benne jó, és egyre jobb, és legyél boldog. És a többi az úgy is jönni fog, ha jól csinálsz valamit, azt észre fogják venni az emberek, és egyre nagyobb figyelmet fogsz vele kapni, és egyre jobb és jobb leszel benne.

SPEAKER_01 2:30:12

És ezzel együtt aztán majd jön minden más. Ez a köszönhet. Azért én azt szoktam neki mondani, ugyanez csak más megfogalmazásban, hogy egyálváráson van, hogy szeresse azt, amit csinál, és nőjön túl rajtam. Abbagy legyen boldogabb, nem szakmai le kell, hogy jobb legyen ám, hanem legyen nőjön tú rajtam boldogságban.

SPEAKER_03 2:30:30

Én ezt letisztáltam velük tavalyjára leültettem őket. Látjátok, hogy azért a mennyien szeretnek, mennyi mindent csinálok, mennyi, milyen jók az este, hogy azt azért ne legyen benetek emiatt feszültség, hogy jobb legyetek, mint én bármiben is, mert nem lesznek. Ez a nyomás ne legyen rajtatok. Nem kell. Most kivetted az életünkből ezt a részt. De viczenkívül egyébként tehát rajta visok a feleségem is azt látják, hogy jók vagyunk a valamit csinálunk cserébe azért bele is rakjuk a munkát, és hogy sose nem mondom nekik, hogy akkor még többet csináld, ez az miért csak másik lettél, miért csak négyes lett örül. De egyszerű látják. Tehát, hogy ezt látják otthon, másrészt a tanulásnál is mindig az van, hogyha tudom, hogy te mindent megtettél ami rajta ad múlt, és mégis hármas lett a matek, akkor hármas lett. De ha hazajed hármas, mert sóger voltál, az nem oké. Úgyhogy így vagyunk. Ez egy jó tanítás szerintem.

SPEAKER_01 2:31:31

Hát látnád az ő arcukat, mint a hármas. Úgy próbálják a fejbe jelevel megfogalmazni. Nem van. Mert hogy a mit tudom én kicsoda azt mondta, meg a tanár nem azt kérdezte, amit kellett.

SPEAKER_03 2:31:40

De tudom, hát én kérdezem kitől, meg együtt gyakorlunk, meg minden, tehát tényleg látom, tényleg látom, hogy felkészült a gyerek. És amikor vele együtt azt mondom, hogy hát kisfiat az edző tudod. Megpróbáltuk, te is beleadtad, én is beadtál, nem sikerült nem vagy. Ez van. Nem egy áronos iskolás hatodikos nyelvtan hármas fogja meghatározni az életedet.

SPEAKER_01 2:31:59

A gondolom, hogy látjuk, hogy nagyjából a családod akkor merre tart, vagy legalábbis mik azok az elvek, amik mentén te szeretnéd őket, de én, mint a rajongó. Mit fogok kapni szerinted, hogyha mit fog látni az örökségedből, hogyha mondjuk húsz év múlva visszatekintsz, miben leszel te elégedet.

SPEAKER_03 2:32:17

Örökségem. Nem tudom, hát ha még akkor életben leszek, akkor még talán ezek az anyagok is életben lesznek, de egyébként azt nem tudom, hogy halál után bárkit is fogja érdekelni, meg azt már nem is fogom látni, vagy ez nem is érdekel, hogy az örökkévalóságnak mi marad ebből. Nagyon kíváncsi leszek arra mondjuk 20 év múlva, hogy az az ív, amit már most is látné mondjuk az ős és utódoktól kezel, amikor megszületnek a gyerekeim, hogy milyen volt egy harmincas férfi élet elején, három pici gyerekkel, az életet filmje, ami a nemám elvesztésével zárul, az anyósülés ugyezzel az összezártsággal, akkor aztán az idővel, a mostani estemben, meg már az előzőben a NAT-ban is feldolgoztam apámat, meg azt, hogy a saját gyerekkorom most kísért vissza. És tök érdekes lesz majd látni 80 évesen, hogy ezeket az amúgy emberi fejlődéssel, magától járó kérdéseket végül, hogy fogom megválaszolni. És tök érdekes lesz az, hogyha ha ez valakinek ilyen textbokként tud majd szolgálni. Mert már most kapom, hogy annyi bölcsőséget mondom azt vicek vagy csomagolva, de hogyha ezt tényleg oda lehet tolni valakinek, hogy te mindegy milyen élethelyzetben vagy. Így itt vannak a kapeste, hány éves vagy, 48 év közép tessék, itt van, akkor ezt hallgass végig. Meny van 30 itt a gyerekszület és tessék. 70 volt, tessék, itt van. Tehát, hogyha mindenre mindenre lenne egy idézet, vagy egy bekezdés, ez nagyon menő lenne.

SPEAKER_01 2:33:51

Berakok a napálba egy podcast felvételt 20 év múlva, és akkor meggyzik.

SPEAKER_06 2:33:56

Ssak szeretném.

SPEAKER_01 2:33:58

Boldog vagy, kicsek! Köszön szépen! Köszönöm is!